Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
1986. augusztus 14., csütörtök Somogyi Néplap 5 „Iroda" a biciklin A KÖZÖNSÉG KEDVENCE Csala Zsuzsa Csupán öt-hat percet késett az interjúról, de lelkiis- meretfurdalás gyötörte, s nem győzött mentegetőzni: „Beállt egy teherautó a Ré- vay utcába, elzárta az utat. Alig tudtam rávenni a sofőrt, hogy kiengedjen”. — Gondolom, elég volt egy csalazsuzsai mosoly ... — Mosoly? Rám se bagózott. Megfenyegettem, hogy megbírságolom. Ugyanis önkéntes rendőr vagyok. Már csaknem másfél évtizede. — Ön Jászai-díjas;, és 1986 áprilisa óta érdemes művész. Ismerd az ország ap- raja-nagyja. Mégis alig tudunk valamit a pályafutásáról. — 1950-ben vettek fel a főiskolára, és 1953-ban tetkiitettek a főiskoláról, ott álltam összeomolva, szakma nélkül. Úgy éreztem, vége a világnak. Fél évig az édesanyám tartott el, én meg elkeseredetten róttam az utcákat, . de érdekes módon mindig a Rákóczi úton, a főiskola tájékán kötöttem ki. Ott találkoztam egyik nap Kazimir, Károllyal, aki azt tanácsolta, jelentkezzem a Faluszínháznál,_ ahol éppen meghallgatás van. Osztrovsz- kij Jövedelmező állás című vígjátékából játszottam, el egy kis részt, s Mátrai József igazgató láthatott bennem valami fantáziát. A tiltó rendelkezések ellenére — mely szerint diploma nélkül senkit nem lehet szerződtetni — odavett a Déryné SzínMINDEN PANASZT Azon a délelőttön szinte mindig előttünk járt a szakmaközi bizottság titkára. Kraft József, mint mindig, biciklivel járta Kadarkutat, meg-tmegállt, beszélgetett az ismerősökkel1, benézett a tanácsiházára is. Éppen ebédnél ült, amikor betoppantunk az Ady End>- re utca 16. számú házba. A minidig humoros,, barátságos, jól megtermett férfi elnézést kért, hogy bekapja, ami még a tányérján van. — Csak kí|vtülről látszik ám úgy, hogy sokat eszem — mutatott magára. Kr,alft József szeptember elseje óta már nem tanait, még így isi rádolgozott egy évet. Jó tizenkét hónappal ezelőtt rálépett egy hantra a kertben, s hanyatt esett Nem engedte, hogy megoperálják a lábát, így a boltig bottal jár, messzebbre pedig a most már elmaradlhia- tatlan kerékpárjával. — Több a dolgom, mint azelőtt volt — s már sorolja is, mi mindennel foglalkozik a szakmaközi bizottság titkári tisztségén kívül. Ö az áfész felügyelő .bizottságának elnöke, a társadalmi kereskedelmi ellenőri csoport vezetője, sőt égy éve népi ülnök. Jól isímerik a kadarkúti- afc, s amikor feltűnik a nagyközség utcáin, tudják, hogy nyugodtan megállíthatják, elmondhatják észrevételeiket, javaslataikat és panaszaikat. — Ez a tizenegy tagú szakmaközi bizottság olyanokból áll, akik ismerik és becsülettel végzik a dolgukat, képviselik a szakszervezeti tagok érdekeit mindenhol.'Szinte naponta találkozunk, így akkor is mindent tudunk, ha nem hílvunlk össze külön értekezletet. Én szoros kapcsolatban állok az SZiMT-vel, hetente egyszer-kétszer bejárok Kaposvárra. A szakmaközi bizottság népszerűségét bizonyítja, hogy mindennel bizialommal fordulnak hozzájuk. — Itt van például az ,a segítség, amelyet a nyugdíjasoknak nyújtunk. A megyei társadalombiztosítási tanács ugyanis kivételes esetekben emelhet a nyugdíjon. Én vizsgálom meg a kérelmező körülményeit, s ennek alapján továbbítjuk a javaslatot. Évente nyolc— tíz ilyen ügyünk van. — örülnek az emberek az emelésnek? A titkár rábólint. ’— Még a százötven forintnak is ... Az általiam javasolt emelés egy esetben sem maradt el. Valaki egy-* szer azonban nem kapta meg, hiszen nagy állattartó lévén, egymillió forintért vett házat Kaposváron. Elkapott, s rám támadt: „Jóska bácsi, hogy gondolta ezt. Én hallottam, hogy mindenkinek jár, akiinek ala- csoaiy a nyugdíja!” Megmagyaráztam neki, hogy mi csak azoknak javasoljuk az emelést, akiknek olyanok az anyagi körülményeik. A bizottságnak 'köszönheFÖLJEGYEZNEK tő, hogy a rászoruló öregek vasárnap is kapnak ebédet. Az SZMT titkárának küldött levelük nyomán azoknak is megfizetik az útiköltséget, akik a társközségekből! utaznak be Kadarkútra orvosi rendelésre. — Nyugdíjastalálkozót is rendezünk, s azon ott van a nagyközség minden vezetője. Az előhozott témákat följegyezzük, azután sorban orvosoljuk a panaszokat. Jólesik, amikor az emberek megköszönik a segítséget. Sokat foglalkoznak a köz- ségfejlesztésseL is. Jó alkalmat adott most a különféle érdekek képviseletére a VII. ötéves terv elképzeléseinek a véleményezése. — Most a társközségek — Mike, Hencse, Kőkút, Vis- nye—Hedrehely —■ fejlesztését tettük az első' helyre. Arra is büszkék, hogy a tanáccsal összefogva javították a buszok csatlakozását. Most új:ahb problémát jeleznek. A menetrend hibája miatt a vasárnap Kaposvárról induló busz nem érhet oda akkorra, amikor Vis- nyére menne tovább a járat. Így nem csoda, hogy a bevárás kötelezettsége miatt állandó a késés. Remélik, hogy lesz foganatja levelüknek. A szakmaközi bizottság titkára elismerte: eredményeik annak is köszönhetők, hogy mindenkivel nagyon jó az együttműködésük. — A nagyközségi pártbizottság jónak értékelte munkánkat — jegyezte meg Kraft József. — Ez újabb erőfeszítésekre ösztönöz bennünket. A ikritikus, akár egy nagy vízimadár, billeg be a presszóba. Magasra tartott „csőrrel” vizslat .körül, így |teljesen érthető, hogy megbotlik egy kinyújtott lábban. — Ülj $e! i— Perc Adorján behúzza a lábát, megvárja, amíg a jkritikus ráleb- ben |a szomszéd székre, majd a kezében [tartott újságra bök. i— {Mi .ez? — Üjság — mondja a kritikus, \mintha találós ,kérdésre válaszolna, majd az oda érkező felszolgálónőtől rendel egy kávét habbal. — Azt én is sejtem •— mordul ia színész, aztán mint egy i tükröt, a kritikus elé tartja ,a .lapot. >— Mi ez az otrombaság, amit rólam írtál? — Jó színfoltja volt még az előadásnak Perc Adorján ... — olvassa hangosan a kritikus, majd saját szagaitól (megittasultan a színészre ,tekint. — No, mit szólsz hozzá; hát nem eredeti? Perc Adorján rámered, aztán egy nagy gombóccá gyűri össze az újságot. Markol- gatja kezében, mint egy hógolyót, látszik rajta, hogy tek ki. Az eltelt három év alatt nem lettem sokkal, tehetségtelenebb, csupán az történt, hogy nem nekem illő szerepeket osztottak rám, a Bánik bán Gertrudisát, s egyéb drámai feladatokat kaptam, senki sem vette észre komikai vénámat. Bánki Zsuzsa, az egyik tanárom — ő kedvelt engem ■— el akart vinni egy orvosprofesszorhoz, hogy lefogyasszon, mert szerinte soványan jó drámai színésznő lett volna belőlem. Végül a harmadik évben legszívesebben a kritikus arcába vágná, de mert alapvetően rendszerető ember, végül is zsebre teszi. — Ide figyelj, barátocskám — kezdi rekedten a dühtől —; \én még ilyen kritikát életemben nem kaptam, pedig már megettem néhány kiló sót a pályán. Én már voltam jó, voltam rossz, voltam közepes, de színfolt még soha. Ezt kikérem magamnak! — De miért...? — képed el a kritikus. — Csak nem azt takarod mondani, hogy nem érted ennek a szónak a jelentését? — De igenis azt akarom mondani... Sőt nem is mondani, hanem kiáltani. Egyáltalán: mi az, hogy színfolt? És ha színfolt, akkor milyen színfolt? Égszínkék, püspöklila, hamuszürke... ? — Dórikám, ne marhás- kodj! Ebben az esetben a A Napsugár Gyermekszínház Édes mostoha előadásán Balázs Péterrel házba, sőt rögtön főszerepet bízott rám Csiizmarek Mátyás vígjátékában, a Bújócskáiban. Játszottam ezután egy végzős főiskolás diplo- marendezésében, a Hamilton családiban, ott ült a nézőtéren a főiskola tanári kara —■ azok, akik nemrég kiraktak. Nagy sikerem volt, s mint megtudtam, némi lelkiismészára egyáltalán nem dominál ... — Nem? Akkor ezek szerint én égy színtelen színfolt voltam? Úgy, akkor én nem is játszottam! — Dórikám — esik kétségbe a kritikus —■, miért evezel abszurd vizekre? Értsd már meg, én ezzel a jelzővel kiemelni és nem lehúzni akartalak; eszembe sem jutott, hogy ... — Akkor Párkány Rezsőt miért nem színfoltoztad le? Őt tíz sorban agyonmagasztaltad, valóságos himnuszt zengtél róla, holott egyszerűen írhattad volna, hogy nagy színfoltja volt az előadásnak. Nagy büdös színfoltja! — No, ne viccelj, öregem! Párkány játssza a főszerepet. — Akkor főszínfoltja! Ha színfolt, akkor mindenkinek színfolt; lettél volna következetes. Ne csak egy valaki Bajos Géza TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS Színfolt Otthonában, civilben retfurdalást éreztek. Hamarosan elküldték ajánlott levélben a diplomámat, amit én „a címzett ismeretlen” felírással visszajuttattam a feladónak... A címzett azóta ismert lett. Sőt országosan ismert, hiszen sokat jár vidékre, igaz, a meghívások negyedét, sem képes kielégíteni, annyi a munkája a Vidám Színpadon. — Néha olyan kacsalábon forgó, modern művelődési otthonokban lépék fél, hogy ha közel lennének Budapesthez, Bodrogi Gyula biztosan „kiigényelné” egyiiket-mási- kat kamaraszínháznak. Ilyenkor visszagondolok a Déryné Színházban töltött öt esztendőre, a hőskorra, milyen ütött-kopott kultoirott- honokban, omladozó kastélyokban játszottunk. Két bakra deszkákat raktak, ez volt a színpad. Egyetlen öltözőiben zsúfolódtunk össze, s nem egyszer gyertyafény mellett játszottunk, mert nem volt bevezetve a villany. — Melyik volt a kedvenc szerepe? — Szívesen játszottam klasszikusokat: Moliére-t, Machiavellit, de nagyon szerettem a Mágnás Miska Mar- csáját is. Annyira a szívemhez nőtt ez a szerep, hogy esténként megsirattam, mi lesz, ha már leveszik a műsorról ... Olyan voltam, mint egy anya, aki már jóelőre búsul azon, hogy a fia majd megnősül és otthagyja őt. — ön mindig mosolyog, mindig vidám. Ilyen a természete? virítson színfoltként! Mert mit mond az olvasó, ha esetleg látta az előadást? Megdöbben, mert nem emlékszik, hogy egy színfolt is játszott a darabban. Megha- sonlik, elmeorvosi kezelésre szorul. iDe ha a főszínfolttól kezdve a különböző apróbb foltokon keresztül levezeted a legkisebb pacniig, a jelentéktelen pöttyig, akkor belenyugszik, hogy az egész egy nagy baromság! — Dórikám — álí föl sértetten a kritikus —, ne haragudj, de én ezen nem vitatkozom! — Mit gondolsz — emelkedik föl a színész is —, ha én most lehúznék neked egy éktelen nagy frászt, akkor milyen színfolt maradna a képeden? A kritikus idegesen hadonászik a felszolgálónőnek, majd amikor az. odasiet, megkönnyebbülten mondja: — Egy kávém volt, habbal ... — És egy konyak... — mutat üres poharára a színész —, amit felháborodásomban ittam. Csak nem képzeled, hogy ezek után majd én fogom kifizetni?! — Nem vagyok pesszimista típus, de ez a mosolygás szakmai ártalom. Ha nem látják az arcomon, rögtön aggódva kérdik: csak nincs valami baj? — Most nyár végén hol láthatjuk? — Csak itthon, a házamban. Végre pihenek egy kicsit, mert szeptembertől júniusig alig van szabadnapom. Négy darabban játszom a Vidám Színpadon, kettőben a Napsugár gyermek- színpadon. Én vagyok a Barackvirág, a rádió Szabó család című sorozatában, s akkor még nem szóltam a vidéki fellépéseikről. Kell a lazítás ... — Szeretném ezt a beszélgetést valami poénnal zárni. Mondana egyet? — Ma már az írók maguknak írják a vicceket, és ők maguk lépnek fel a számaikkal. Előfordult, hogy 200 forintot kellett fizetnem egy viccért. Nézze, magénak megszámítom egy százasért az interjú poénjait! Sajnos, négy-öt nap múlva volt esedékes a fizetésem. S Csala Zsuzsánál nem voltam hitelképes ... Kárpáti György Szekcióüléseié Élénlk eszmecserével kísért szekcióülésekkel folytatta munkáját szerdáin az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VI. világkongresszusa. A budapesti Műszaki Egyetemen csoportülésekén, kerékasztal konferenciákon és tudományos szemináriumokon e napokban mintegy 900 előadást tartanak a szakemberék a nyelvoktatás tudományos módszereinek, valamint az orosz nyelv- és irodalom- kutatás új irányzatainak témakörét felölelve. E fórumokon az orosz nyelvtanítás nemzetközileg elismert képviselői osztják meg oktató és kutatómunkájuk eredményeit, tapasztalatait, a világ minden tájáröL Budapestre érkezett kollégáikkal. Nagy érdeklődés kísérd többék között az országismereti szekcióban elhangzó előadásokat. Többen hangsúlyozták: az aktív kommunikációs készség, a nyelvvel kapcsolatos országismeret közösen kidolgozott módszertani elVei sok új vonással gazdagítják a nyelvi didaktika hagyományos követelményeit. Már az első napokban alkotó vita alakult ki a tudományos szemináriumokon a technikai eszközök, közöttük a video és a számítógép alkalmazásáról, a nyelvoktatás eredményességében betöltött szerepéről. Népes hallgatósága volt a kisiskolások és az óvodások orosz nyelv- tanításának tapasztalatairól beszámoló kurzusnak. Ugyancsak sóik érdeklődőt vonzanak a tananyag- és tankönyvillusztrációval kísért kerekasztal-beszélgetések is.
