Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
Somogyi Néplap 1986. július 5., szombat Rugalmasan, gyorsan Egyszerűsítik az ügyintézést MŰANYAG MORZSÁK Tele van ügyfelekkel az első emeleti nagyterem az OTP megyei igazgatóságának új kaposvári székházában. A kép a szokásos hétköznapi, s jó indítást ad ahhoz a beszélgetéshez, amelyet Papp József megyei revizorral, az OTP párttitkárával folytattunk. Sajátos a hivatali párt- szervezet helyzete, hiszen a takarékpénztár gazdasági tevékenysége az egész megyére kisugárzik, ugyanakkor a lakosság életviszonyait is meghatározza. Nem mellékes, milyen a. kapcsolatuk a hozzájuk forduló ügyfelekkel. — Kialakult egy nagyon jó gyakorlat — kezdte a párttitkár. — Az egyes ágazati feladatokat rendszeresen áttekintjük taggyűlésen vagy vezetőségi ülésen. Ilyenkor beszámoltatunk egy-egy vezetőt. Ez lehetőséget ad nemcsak a helyi, hanem a megyei feladatok elemzésére, a gazdasági és politikai tennivalók meghatározására, a munkát akadályozó tényezők megszüntetésére is. Így például taggyűlésen vizsgáltuk meg az ailapszervezet ellenőrző tevékenységének hatékonyságát. A tapasztalatok igazolják, hogy a pártalap- szervezet munkája csak akkor eredményes, ha ez megfelelő figyelmet kap. Most, a beszámoló taggyűlésen elhatároztuk, hogy feltárjuk a hibák és a gondok objektív és szubjektív forrásait, mert enélkül nem kezdeményezhetjük a végrehajtást akadályozó Okok elhárítását. Aztán taggyűlésen vizsgáltuk meg a takarékpénztár megyei helyzetét és meghatároztuk a további tennivalókat. A beszélgetés azonnal arra terelődik, hogy megindult országosan és itt, helyben is egy olyan folyamat: ameny- nyire lehet, gyorsítsák és egyszerűsítsék az ügyintézést. Papp József párttitkár előveszi a pártszervezet idei munkaprogramját. Ez tartalmazza a tennivalókat a meglévő föltételek jobb kihasználásától a már engedélyezett technikai fejlesztések meggyorsításáig. Ezt taggyűlésen fogadták el. — Elhatároztuk, hogy feltárjuk a szervezet korszerűsítésében, a hatáskörök leadásában rejlő tartalékokat — mondta a titkár. — Az ügymenet lényeges egyszerűsítésével gyorsítjuk ügyfél- szolgálatunkat, színvonalát is emeljük. Felülvizsgáljuk többék között és egyszerűsítjük az ügyrendi szabályokat, csökkentjük az adminisztrációs kötöttségeket. Ezen kívül újabb erőfeszítéseket teszünk az elektronikus adatfeldolgozás továhbi kiterjesztésére, ez ugyanis nélkülözhetetlen az ügymenet javítása szempontjából. Növeljük a fiókhálózat önállóságát, döntési hatáskörét. — Mit tehetnek a párttagok annak érdékében. hogy az ügyintézés gyorsabb, szakszerűbb legyen még a jelenlegi keretek között is? — Mi a rugalmas ügyfélszolgálatot szorgalmazzuk. Ügy ítéljük meg, hogy jobb a kapcsolat az ügyfelekkel. Ehhez hozzájárult az új székház, s még az idén megnyitjuk a városi fiókunkat is. Most már szombaton és a hét estéjén is az ügyfelek rendelkezésére áldunk. Sajnos, ezt nem használják ki. A kommunisták mindenkivel megértették: elsőrendű érdekünk, hogy megtartsuk az ügyfeleket, lehetőleg mindenkinek kedvezően intézzük el az ügyét. Az a jó, ha az emberek kellemes szájízzel távoznak tőlünk. — Mi áll az első helyen a feladatok közül? — Változatlanul az, hogy a lakosság megtakarított pénzénék minél nagyobb részét gyűjtsük össze takarékpénztári betétben, s közben növeljük a tartás betétek arányát is. Ez többek között lehetővé teszi a lakosság jogos hiteligényének kielégítését, a lakásépítési programban való közreműködést. A titkár kérésére az egyik közgazdásznfh szolgáltatott adatokat ahhoz, hogy menynyire sikerült ezt elérni az év első öt hónapjában. Több mint 135 és fél millióval nőtt a betétállomány, s ez 32 millióval több, mint tavaly ilyenkor. Az egész évre 350 milliós növekedést terveztek, s ez így időarányos. Most 5 milliárd 348 milílió forintot őriznek az OTP-fiákokban és a postákon. — Ennek az eredménynek az eléréséhez mindent meg kellett tennünk — emelte ki Papp József. — Még a személyes ismeretséget is kihasználtuk. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy nő a konkurencia, hiszen ott vannak a takarékszövetkezetek, a kötvényvásárlási lehetőségek. Az OTP a tanácsok bankja is. A pártszervezet a munkaprogramban erre is gondolt. — Január elsejétől egy pénzalapjuk van a tanácsoknak, s így megváltozott a számlakezelés és az elektronikus adatfeldolgozás. Mi is elősegítjük a tanácsok önállóbb gazdálkodását, a rendelkezésre álló pénzeszközök szabadabb felhasználását. Reméljük, hogy az elekroni- kus adatszolgáltatás szélesebb körű tájékoztatást ad a tanácsok munkájához. Lajos Géza Nagyszerű terv megvalósítására vállalkozott a bala- tonmáriai áfész. Kéthelyen fölépítették egy műanyaghulladék-feldolgozó üzemet, anr\ely szemétre vetett polietilén zsákokból, fóliákból készít fröccsöntéshez, fóliahúzáshoz alkalmas alapanyagot. Minden környezetvédő és gazdasági szakember álma, hogy mind több ilyen és hasonló üzem dolgozzék, az emberi tevékenység milliónyi hulladéka ne ártson a környezetnek, sőt legyen belőle érték. A műanyagok esetében különösen fontos ez, hiszen a természetes környezetbe kikerülve nem bomla- n|ak el, megmaradnak az idők végezetéig, megsemmisítésük — elégetésük — pedig szintén rendkívül nagy szennyezéssel terheli az élővilágot. Működik a kéthelyi hulla- dékfeldólgozó. S hogy az alábbiak mégsem a felhőtlen öröm sorai, az nem az alapötlet hibája. Molnár Lajos csoportvezető mutatja, dicséri a nyolcvanmillió forintot érő üzemet: — Okos rendszer ez. Olasz gépsor, három műszakban dolgozunk vele. Az elején bemegy a hulladék, egy daráló megőrli, majd négyszer kimossa a következő gép. Következik a centrifugálás, ezután már tiszta, műanyag őrleményt kapunk, amely az eXtruderben megolvad, s egybefüggő műanyagszalagként ' jön ki belőle. Újabb daráló hanapdálja szét az anyagot, s máris kész a re- gnanulátum, amelyet zsákokba csomagolunk. — Szép is volna itt minden — mondja Havanecz Imre villanyszerelő, de azután kirobban: — Ezt a nagyszerű gépsort azonban „összetákolt” módon kell üzemeltetnünk. És amikor kifogásoljuk, nem kapunk igazi választ. Nem tudjuk, hogy mi miért történik és miért nem ... Hegedűs Attila lakatos: — Rendkívül jó a gépsor, de szerintem nem volt jól előkészítve a telepítés. Azóta bütykölünk ... Ahogy körbevezetnek, a .kulisszák mögött’, a rendezetlenség képe kerekedik ki bennem. A hulladékban nem lehet idegen anyag. Rongyot, vasat és mindenfélét válogatnak ki belőle, amennyit tudnak. De nincs ember, aki tökéletesen kiválogatná. Azután törik a darálókon a kés... A mosáshoz sók víz kellene, de a községi vízvezetékről a felét sem kapják meg. (Pazarlás is volna ivóvizet használni hulladékmosásra.) Viant Imre csoportvezető mondta: — Részben szerencsénk, hogy téglagyár volt itt, meg közel a berek. A csapadékvizet szívjuk föl és azt használjuk. De hát a béfcanyálat is szívjuk, meg az ebihalakat. Eltomik a berendezéseket. Készült egy vízforgató rendszer, hogy a mosóvíz útépítés után újra használható legyen. De hiba csúszhatott a tervekbe vagy a kivitelezésbe, mert rosszul működik, nem tudják a vizet visszaforgatni. A szabadban gyanús patakocska csordogál fittyet hányva a környezetvédelemnek. Az ülepítőnek szánt medencékből villanyszereléshez és nem vízvezetékhez használatos csöveik kandikálnak ki, ezeken jön-megy a víz — a falon ütött lyukon. Minderről — nem mintha nem tudná — beszámolok Bakos Ernőnek, az áfész elnökhelyettesének, aki az üzemért felelős vezető. Készségesen, barátságosan fogad. — Valóban sok vitánk volt a dolgozókkal, de ezeket szerintem sikerült helyben elintézni. Új az üzem, nem vólt elég tapasztalatunk, a bajoknak ez az oka. Fokozatosan megszüntetjük ezeket. — A nagy vízfogyasztással sem számoltak? — Ekkorával nem. Az üzem egyébként a követelményeknek megfelelően működik. A vízülepítőt a Vizá- terv tervezte, bizonyára szakértelemmel. És még csinálunk pótlólag két földme- medencét, amelyek elősegítik a jobb ülepítést. Mélyfúrású kútra is gondolunk, de míg nem tudjuk, hogy mennyibe kerülne. Szerintem túlhangsúlyozták a dolgozók a bajokat. A FEHÉR ÁRU OLYAN RITKA MINT A FEHÉR HOLLÓ Tizenöt ékre született meg a Belkereskedelmi Minisztérium első állásfoglalása, arról, hogy fordítson a kereskedelem nagyobb figyelmet az olcsóbb termékek árusítására. Az állásfoglalás egyetlen szépséghibája az volt, hogy kimaradt belőle az ipar, s mivel a feldolgozóknak nem fűződött különösebb érdeke ahhoz, hogy — választási lehetőség esetén — olcsóbb termékéket szállítsanak, nem hozott látványod sikert a javaslat. Mi változott az elmúlt évékben? A megyei tanács kereskedelmi felügyelősége nemrég fejezett be egy vizsgálatot. Egy hónap alatt 36 hálózati egységben, 4 gazdasági központban — a Balaton Füszértnél, a Kaposker- nél, a kaposvári, a csurgói, a barcsi, a nagyatádi és a nagybajomi áfésznál — azt ellenőrizték, hogy milyen és mennyi olcsó terméket árusítanak az üzletekben. Gelencsér Sándor, a felügyelőség vezetője: — Megállapításaink szerint olcsó- és húskészítményekből változatlanul nagyon szűkös a választék. Kevés a baromfi aprólék, az olcsó húsáru. Tejtermékékből viszont jó az ellátás és a sütőipar is gyárt olcsóbb termékeket. Az utóbbi két év alatt megjelent közös irányelvek, illetve a belkereskedelmi miniszter tavalyi határozata az üzletek áruválasztékára már jobb eredményeket hozott. Ez még mindig kevés, mert nem biztosította az igazi érdekeltséget sem az ipar, sem a kereskedelem számára. Emelték ugyan a haszonkulcsokat, de ez nem tesz különbséget olcsó és az egyéb termékek között. Keczeli Lajos, a vizsgálat vezetője volt: — Az olcsó termékekre vonatkozó megállapításokat még kiegészítem azzal, hogy nagyon szegényes a választék az úgynevezett fehér árukból is. A fehér áru egyszerűbb csomagolásban, de változatlan minőségben kerül az üzletekbe. Az utóbbi időben filteres teát, száraz- tésztát, egyféle csokoládét és a hétkilós Tomi mosóport láttam a polcokon a fehérárut jelző persely es malaccal. Tapasztaltuk, hogy az eladók sem ismerik ezeket a termékeket, tehát ajánlani, rendelni sem tudnak belőlük. A fehér áru — folytatja ismét a felügyelőség vezetője — olyan ma, mint a fehér holló. A vizsgálat csak megállapította azt, amit mi vásárlók naponta tapasztalunk és csodálkozunk, ha meglátjuk a perselyes malackát. N. Zs. — És a vasak, amelyek törik a kést? — Szó volt róla, hogy fémérzékelő berendezéssel együtt építtetjük az üzemet, dé az annyira megdrágította volna, hogy lemondtunk róla. A vasat ki kell válogatni ... Az elnökhelyettes azt is elmondta: — Erős a szövetkezet, elbírjuk az átmeneti nehézségeket. — Talán jó lenne minderről részletesen tájékoztatni a munkásakat is. Legalábbis nem lennének idegesek. — Tájékoztattuk őket erről... Jó az üzem. Ezt egybehangzóan mondta mindenki. De itt-ott balesetveszélyes segéd-megoldásokkal dolgoznak benne. Ráadásul nagy a rendetlenség. Az idegeskedés híre túljutott az áfész „kerítésén”. Úgy gondolom, hogy leginkább a szövetkezet érdeke, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba — meg a gépekbe. Luthár Péter Sláger a dinnye PIACI KÖRKÉP Igazán nagy választékkal várták a vevőket a kaposvári piacon. Megjelentek a nyár gyümölcsei is, megkapó színkavalkádban kínálták az árukat. Zöldpaprika- hegyek között lehetett bizonytalankodni a vásárlással: a lecsónak valót 30-ért, a fehér paprikát 60 forintért árulták, de a szebbeket még mindig darabonként kínálták. Paradicsomból is lehetett válogatni, apróbbat, nagyobbat, az ára 10— 20 forint között volt. Új- krumplit 8 forintért, vöröshagymát csomónként 14— 16 forintért, vegyeszöldséget 5—8 forintért árultak. Hat forint volt a fejeskáposzta, a karalábé darabja 2—5 forint, karfiol azonban kevés van az idén, s az a kevés is nagyon drága: 40 forint volt kilója, s mindössze ketten árulták. Zöldbabot 10—12 forintért lehetett venni, a fokhagyma darabja 2—4—5 forint volt. A spenót-sóska ára 20—25 forint. Válogatni lehetett az uborkák között A salátának való 8—10, a ková- szolni való 10—12, a csemege uborka 18—20 forint volt, Nem lehetett panasz a gyümölcskínálatra. Megjelent a nyári alma, 12—16 forintért árultak, körtét is lehetett kapni, 15—20 forintért. A sárga bélű ananász-őszi barack kilója 40— 45 forint volt, ugyanennyit kértek a sárgabarackért is, úgyhogy meg is gondolták a vevők a vásárlást. Sok volt a málna, ára 20—22 forint volt, a ribizli kilóját eleinte 10—15 forintért mérték, aztán lejjebb adták, délfelé már nyolc forintért is lehetett kapni. Az egres is drága volt, 15—20 forint között váltakozott az ára. Sláger volt viszont a sárga dinnye, borsos ára ellenére: hatvan forint volt kilója. A tojást 2,20-ért adták, s csak azok bosszankodtak, akik a z élőbaromfi-standon vásárolták meg. Tíz tojásból kettő-három bizony záp volt. Élő tyúkot 45-ért, pu- coltat hetvenért lehetett venni, a „meztelen kacsa” nyolcvan forint volt. Hetven forintot kértek a tisztított csirke kilójáért is. Gombából is hatalmas választékot kínáltak. Az ízletes vargánya és a rákagamba 120 forint. a galambgomba 45—50 forint, a szegfű- és a keserűgomba negyven forint, a sampinyon 90 forint volt. Rengeteg virág színesítette a • piacot, szegfűt négy forintért árultak, a margaréta csomója 10—15 forint volt. A kiskertek virágaiból is gyönyörű csokrokat kötöttek az árusok. K. A.
