Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

Kívülállók bennünket arctalan nemze­déknek bélyegzett. Akkor én felpattantam, s vállalva az ellentmondás nem csekély kockázatát, kijelentettem, hogy legfeljebb azért va­gyunk arctalanok, mert a nagyhatalmú közember nem­zedéke így kívánja, így a legkényelmesebb nekik. Ké­sőbb ezzel az emberrel kö­zeli munkakapcsolatba ke­rültem, s be kellett látnom, nem ilyen egyszerű a do­log. Ö sokkal nehezebb poli­tikai körülmények között vitte vásárra a bőrét fiata­lon, s joggal hihette, hogy mi eltoényelmesedtünk, cini­kusak, esetleg komi ormi sták lettünk. Kívülállók, kiábrándultak lennének a mai fiatalok? Nem hiszem. Nem akarom hinni. Inkább arról van szó, hogy a közösségi eszmé­nyek „napfogyatkozása” ide­jén nem találják a helyüket, a hangjukat. Az ő jövőjük csak egy jobban működő de­mokrácia lehet, amelyben minden őket iis érintő kér­désben azonnal véleményt nyilváníthatnak, mégpedig súlyos, állampolgári véle­ményt, nem ifjúsági parla­mentek visszihangtalan „pa­nasznapján”. Mert ha ennek az országnak nehézségei vannak, az ifjúságnak két­szeresen is: őket sújtja leg­inkább a lakáshiány, a pá­lyakezdés ezer problémája, s az a nemzedéki eltolódás, mély ama bizonyos staféta­botot már-már csak a nyug­díjazás előtt hajlandó átad­ni... de vajon kinek? Lehet, hogy a külső körül­mények, a felnőttek nem mindig vonzó személyes példája kívülállásra sarkall, kiábrándultságot kelt — de hja nem adnak a közösség szferrvezetei megfelelő mun­kát, felelősséget, döntési jo­got, akkor mit róhatunk fel a mai fiataloknak? De a történelem sosem a felülről juttatott, hanem a (^Megszerzett jogokat igazolta vissza. A magyar történelem nagy példái, példaképei is azt tanítják, hogy minden új nemzedék annyit ér, ameiny- nyit ki tud kényszeríteni magának tehetséggel, fele­lősségtudattal', összefogás­sal. S itt ninoseni, nem le­het egyéni út, kívülállás, ki­ábrándulás! Küzdjenek, szó­laljanak fel, vitatkozzanak véltünk, olyan hazáért, olyan világért, amelyben őik fognak élni tovább! Ne hagyják, hogy „leírjuk őket”, ne hagyják, hogy arctalan nem­zedéknek nevezzék őket! Ék ne hoztzánlk akarjanak hason­lítani, hanem legbensőbb, legtisztább önmagukhoz. Szentmihályi Szabó Péter Ltiz-e második aranykor? AZ ÖNÁLLÓSÁG GONDJAI Unitechnilca után Akku-Gép Iparú Szövetke­zet néviein működik aíz év eleje óta Marcaliban a föi- osdlaitoitt Uni'teohnüikja szö­vetkezet egyik utóda. Az önálló szövetkezet elnöke Illés Ferenc aiz három­száz embert fogttalteoztetó cég jövőjét biztosnak látja, de ezekben a hetekben még egy sor bdzanyitadansálggal kell megjfcüadenie raunka- tánsaliyalll egyetemiben,. Bi­zonytalan, jelen, biztos jövő. Mi nejteilk e paradoxon mö­gött? Ezt próbálják lálttaitni a lemtebbiiek. Volt egy aranykor A marcaliak szívesen em­lékeznek arra-áz időre, ami­kor a;z Óbudai Gépipari Szö­vetkezet völlt a gazda. Arany,- lkodként emlllegetik, merthogy jók vdMalk a fizetések, tete­mes a nyereség — és a ré­szesedés — szivet melengető pnémiiurnösszegietket vettek föl alkikoirlilbapi az emberek ... A maii elnök szerint az aranykornak árnyoldalai is voltak: — Az óbudai időkben ezen a régi központi telepen való­iban serény munkával telitek a napok. De az akkori gaz­da csdk azzal törődött, hogy a napi feladatokat teljesítse a telep. Beruházás, fejlesztés ide nem jutott, konzerválód­tak az élmairadiötit állapotok. Akkor pillanatnyilag mind a cégnek, mind az emberek­nek tisztes jövedelmet adott a konszenűtiien, körülmények közt elvégzétt tevékenység. Viszont ennek a levét mi isszuk meg most. Sok a hű­séges munkás, akik a nehe­zebb éveikben sem hagyták itt a céget, nos, ők is böjtö- lák ma a régebbi bőséget. Felemás örökség Óbuda ultán Uniiitechnilka. Ez a szövetkezet már nem­csak egyik napról a másikra élt. Hosszú távú program készült, nagyívű feljesztési koncepció született. Elké­szült az új telep egy resize a vámos külterületén, de az egész program végrehajtását a szövetkezet néhány gazda­sági ballépése megakadá­lyozta,'' sőt tavaly december Akku-Gép végén e gondók miaitt négy önálló szövetkezetne bomlott széjjél a szervezet. Üjra új „időszámítást” kell bevezet­ni Marcaliban.. — önökre maradit egy fé­lig kész korszerű, új telep és egy elavult régi, amely idegen test a vámos szívé­ben. Tetemes hitelt kellvisz- saafizetniük. Kibírják? — Segítségre számiunk. Természetesen nem könyör- adomálnyra, de megértő pamt- nerékme, akik nem szoron- ga|tna|k bennünket, hanem lehetővé teszik, hogy mqg- álüljuink a magunk lábán. Szeretnénk elérni hiteleink egy részének lassúbb ütemű viissizafizetését, sőt új hite­lékre is szükségünk lesz. A naigy szövetkezet — ha jól .gazdálkodik — elbírta volina a terhieket, de mi önálló ki­sebb szövetkezetként nem tudnánk fejlődni segítség nélküli. Valahogy kinyögnénk az adósságot, de közben, úgy lemairadnán(k a hasonlóktól, hogy később esetleg csőd fe- nyiegétne. — Mutatkozik sagíitőkész- ség a .környezetükben? — Igen. Mind az Okisz, Mind a Kiszöv támogatást ígér, s egy pályázatot is be kívánunk nyújtani az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatalhoz, eh­hez is kaptunk már bizta­tást. Ha így némi pénzfor­ráshoz jutunk, akikor korsze­rűsíthetjük — esetileg kis is telepíthetjük a belvárosiból — a régi telepet, jobban ki­használhatjuk az újat, meg­erősödhetünk. Néhány bü­rokratikus gond azonban ma is hátráltatja a munkánkat.'«. Létezünk is meg nem is, A bank szemében például! ez a szövetkezet nincs is, ment nincs egyszámlánk, holott már az év eleje óta önállóan dolgozunk. Ez a hiányzó számla nanidkíviüli módon megnehezíti a gazdálkodást. Beszélgetés közben alá­írásra hozták be néhány hi­vatalos papírt. Lestem a pe­csétet: Uniitechniilka szövet­kezet — ez áll rajita még mind!©. 'Az elnök szekrényé­nek. tetején pedig egy eliakai- déisijiéliző háromszög van — a cég egyik terméke —, füg- gőfegas fekete csíkkal. Elő­ször mosolyiodiik él: — Látom, észrevette. Azt ■ mondják a rosszmájú mun­katársaim, hiqgy azért van ott, mert aki ide belép, an­nak egyéb veszélyékkel is kél számolnia. Valóban sok gondunk ván a hirtelen jiött önállósággal, de azért még nem ettük meg egymást. „Humán" tartalékok A döcoenős napokban, he­tekben egynéhány apró gond az üzemekben, is akadt, de a termelési terviek teljesül­tek; munka van bőven, csak győzzék az emberek. Az ala­pokkal! tehát nincs baj. T'—- Éiz ad reményt és hitet, bármilyen adminisztratív akadály is idegesíti az em­bert szinte naponta. Többen kérdeztek már: bízom-e egyáltalán abban, amit itt csinálunk. A válaszom egy­szerű : lemondanék éinöki tisztemről, ha nem' bíznék. Vágytunk az önállóságra. Most itt van, ha némiképp hirtelen is jött. Élnünk kell vele. Ezék után már csak a ter­vekről! beszélt Illés Ferenc, méghozzá olyanformán, ami­lyenre azt szoktuk mondani: le se lehet lőni.... Az újjá­alakulás, az átszenvieződés hányattatásai mintha meg sem érintették volna. Az idén 230 millió foriinr tos termelési érték a tervük 21 milliós nyereséggé!, de ha nem teljesítik túli, akkor csalódnak. A lúgosakkumu- látor-igyártás biztos alap és fejleszthető, a fémtömegcikk- gyártást kéfeinie korszerűsí­teni, az egyedi berendezésék gyártásához jó piaci munká­val több megrendelőt .gyűjt­hetnek, a tarogomca javítás magasabb szintre emelendő, hiszen siók helyütt gépesítik aiz anyaigmozigaitásit ennek a szolgáltatásnak van jövő­je. .. íÉs — természetesen — olcsóbban tenmélmii, többet nyerni... , — Erős a törzsigárda. Néha magam sem értem, hogy miért tanítottak ki sokan, mir közben a keresetek nálunk alig növekedtek. Az ittmara- dőkirla lehelt alapozni, de imfedenlképpen vissza fceilil állítani a munkabér közgaz­dasági funlkaióját, amely (nemcsak nálunk) eléggé el­veszett. Mindenki várja az újabb aranykort. Az önálló­sággal az ,is járt, hogy meg­erősítettük a műszaki és a közigaizda gárdát. Nagyok itt a „humán” tartalékok. Ha ebben nem bíznék, aktkor semmiben sem. Luthár Péter Fiötó: Gsobod Péter Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA TÖBBEN KAPNÁK TÁMOGATÁST Módosítják a lakásügyi rendeletet A tartósan meleg idő ked­vezett a mezőgazdasági mun­káknak ezen a héten. So­mogybán is utolsó szakaszá­ba érkezett az őszi árpa aratása, s most már hama­rosan nekiálilhatnak a gaz­daságok a búzának is. A Balaton-parton üdülök szin­tén kihasználják ezt az időt q fürdőzésre, s jól érzik magukat a ma­gyar tenger déli partján tá­borozó közép- és általános iskolás fiatalok is. Somogy belpolitikai életé­ben tartalmas hétnek szá­mít a mostani, hiszen több testület tartott ülést, így a megyei tanács-vb, az SZMT elnöksége, a kaposvári ta- nács-vb. Még mindig beszédtéma az Országgyűlés nyári ülés­szaka. Megyénkben is nagy egyetértés fogadta a tahi Reidl János felszólalását az áramdíjak egységesítéséről. A somogyi „honatyák” ezek­ben a napokban sok vá­lasztópolgárnak adtak gyors tájékoztatást arról, mi hang­zott el a tavalyi költségve­tés kapcsán az idei felada­tokról a Parlamentben. Ezt ugyanis a mindnennapi mun­kában is fel lehet használ­ni. Jó gyakorlatot követnek á különféle testületek. Egyre többször tartanak úgyneve­zett kihelyezett ütéseket. E héten a Hazafias Népfront megyei elnöksége Balaton- fölidvárnal iismékedétt, s töb­bek között mérlegre tette az üdülőhely körzetében mű­ködő népfrontbizottságok te­vékenységét. Az utóbbi öt évben egy­re többen vesznek részt a lakóhely fejlesztését, szépí­tését szolgáló társadalmi munkákban, s különösen so­kat fejlődött Balatonföldvár és Kőröshegy ennek révén. Soha nem tapasztalt lel­kesedéssel vettek részt a nópfrontbizottságok tagjai a földvári, a kőröshegyi' isko­la építésében, illetve újjá­építésében. Közös munkáju­kat dicsérik ' az új tornatermek, bitumenes pályák is. Pusz­taszemesen a játszótér és a buszforduló, Kerekiban a pálya és az öltöző, Bálvá­nyoson a járda és az út épült így. Az elnökség sze­rint a lakosság körében megvan a tenniakarás, az áldozatvállalás, ha olyan cé­lokat tűz ki a tanács, az elöljáróság, amelyek elérését a lakosság a magáénak ér­zi. S érdemes megemlíteni, hoigy a lakosság szélesebb körű bevonásával segítik a köztisztaság megtartását, a falu szépítését, a műemlé­kek védelmét, sőt figyelem­mel kísérik a Balaton víz­tisztaságát is. Egyre gyakrabban hall­hatunk és olvashatunk a versenytárgyalásokról. így nem csoda, hogy három NEB alaposan megvizsgálta a kialakult gyakorlatot Ba­ranyában, Tolnában, So­mogybán. A megyei NEB- ülésen elsősorban az derült ki, hogy az 1982-ben beve­zetett versenytárgyalásos vállalkozási rendszer ma még nagyobb részt csak for­mális, ugyanis a valós ver­senyhelyzet alapvető föltéte­le, a piac kényszerítő hatá­sa még alig érvényesül. A megyei NEB több ja­vaslatot tett, mert még nem sikerült elérni a beruházá­sok idejének, megvalósítási költségeinek lényegesebb csökkentését. Vannak még jogszabályi kötöttségek, ki­forratlanságok és még sók egyéb. Ez mindenképpen in­dokolja a versenytárgyalá­sos rendszer továbbfejleszté­sét. Lajos Géza A lakásügyi tanácsrende­let módosítását tervezik Sió­fokon kétféle szempontból: a tanácsi bérlakásokról való lemondás esetén az eddiginél jóval többet szeretnének fi­zetni az állampolgároknak, s az úgynevezett helyi támo­gatásként kifizetendő összeg elosztását szabályozzák újra, igazodva a realitásokhoz. , — Mint ismeretes, aiz em­lítettekkel kapcsolatos köz­ponti jogszabályok is módo­sulták január 1-e óta — mondja dr. Pongor Tamás, a városi tanács hatósági osztályának vezetője. — Egy­részt ez indokolja az új el­képzeléseket, másrészt Sió­fok nem éppen rózsás la­káshelyzete. Jelenleg 502 la­kásigénylést tartunk nyil­ván, ebből tanácsi vevőkije­lölésű CTP-lakásra 391-en, bérlakásra 94-en, lakásépítő szövetkezetire 17-en pályáz­nak. Az igények előre lát­hatóan nem fognak csök­kenni, hiszen a lakosság szá­ma változatlanul növőben van. A múlt év végén 22 394 volt a siófoki állandó lako­sok száma, 486-tal több, mint 1984-ben. A házépítési korlátozás (mely szerint öt­éves itteni folyamatos mun­kaviszony szükséges . ahhoz, hogy valaki családi házat építhessen a Balaton-parti városban), sem az igények csökkenését, inkább a növe­kedését segíti elő, hiszen la­kásvásárlásra nem vonatko­zik a korlátozás. Ugyanak­kor a VII. ötéves terv idő­szakában úgynevezett' szoci­ális bérlakásból 40-nél töb­bet nem tudunk építeni, s az új OTP-lakásOk száma előreláthatóan 390 lesz. — Csakhogy ezeket az OTP-lakásokat egyre keve­sebben tudják megfizetni, a „látványosan” emelkedő árak miatt. Gondolom, fő­ként ezzel a ténnyel függ össze a helyi támogatási rendszer újraszabályozásá­nak igénye. — Igen. Mivel az árak emelkedésével nem növek­szik egyenes arányban az OTP-hitel, a befizetendő összeg nagysága miatt so­kan kénytelenek lemondani vásárlási szándékukról, ma­gyarul: nem juthatnak la­káshoz. Az úgynevezett kész- pénzteher különösen a pá­lyakezdő fiatalok lehetősé­geit „szorítja le” a mini­mumra, akárcsak az egye­dülállókét, nyugdíjasokét. Nos, a készpénzfizetési te­her enyhítésének egyik módja lehet az úgynevezett helyi támogatás, mellyel kapcsolatban a városi tanács bővíteni tervezi az igényjo­gosultak körét. — Ez azt jelenti, hogy a rendelet módosítása után az eddiginél többen kaphatnak a tanácstól anyagi segítsé­get? — Amennyiben a tanács­ülés elfogadja majd a mó­dosító szándékú tervezetet, indokolt esetben helyi tá­mogatásit kaphatnak az ál­lampolgárók OTP-lakás- vásárláshoz, szövetkezeti la­kás építéséhez illetve vásár­lásához, s különféle lakások megszerzéséhez, tetőtérbe­építéséhez stb., sőt, állami telkek tartós használati dí­jának megfizetéséhez is. Hangsúlyozni kívánom; csak­is egy-egy jogos lakásigény kielégítése végett adható majd ez az összeg, mely­nek nagyságáról a lakásügyi társadalmi bizottság javas­lata alapján a városi tanács végrehajtó bizottsága fog dönteni. Természetesen, a kölcsön kamatmentes lesz, s körülbelül 20 év alatt kell visszafizetni. Sz. A. Az útóbbi időben több hi­vatalos dokumentum is meg­fogalmazott bizonyos aggá­lyokat az ifjúsággal kapcso­latban. Természetesen nem általánosítottak, mert min­den nemzedéki általánosítás veszedelmes tévedés —még­is: a kívülállás, a kiábrán­dultság, a felelőtlen kísérle­tezés jelenségei túl szem­beszökők ahhoz, hogy ud­variasan láthatatlanná és hallhatatlanná tegyük őfcet; Jómagam mint gyakorló családapa és egyetemi okta­tó, szintén nem általánosít­hatok, s eszemben sincs ki­játszani a jóliismert adut: „ezek a mai fiatalok!... bezzeg a mi időnkben!” De tény, hogy sokat változott a világ, s benne a mi Magyar- országunk, s az is vitatha­tatlan, hogy jócskán csök­kent a közösségi eszmények értéke a köatudatban. A fo­gyasztói gondolkodás, a ma­gánvállalkozások, ügyeske­dések szembeszökő (s néha aropinító) sikere új életfor­mát hirdetett meg az utóbbi években. Évtizedünk mindenesetre a közgazdaságé, nem az iro­dalomé: értékről csak fo­rintban szólnak többnyire a tömegkommunikációban a hivatalos nyilatkozók, s fel­tételezem, hogy ezerszám akadnak fiatalok, akik kép­telenek lennének helyesen meghatározná aiz erkölcs fo­galmát. Olvasom egyik fo­lyóiratunk tesztkérdéseit a nemi szokásokról, s majd­nem elpirulok: tíz évvel ez­előtt ezek a dolgok leírha- tatlanok voltak. Félreértés ne essék: én örülök hogy ma már minden leírható és kinyomtatható, ami a nemi élet terén néhány éve még tabu volt, de vajon hol van ez a felszabadult aktivitás a közélet, a demokrácia, a na­pi politika terén? A sajtóból mliindenesetre olyan fiatalok fantomképe bontakozik ki, akik popsztárokért élnek- halnak, aggódnak nemi szei*-«j vük mérete miatt, s a tech­nikai vívmányok közül leg­feljebb a gépkocsik és vi- deokészülékek típusai beke­nek némi érdeklődést. Néhány évvel ezelőtt, amikor egyetemi órámon megpróbáltam vitára bírni tanítványaimat, kifakadtam: „Önök annyira közömbösek, hogy ha ' azt mondanám, önök mind ostobák, akkor önök mosolyogva bólogatná­nak: igen, tanár úr, mi os­tobák vagyunk.” Természetesen ez így nem igaz, ez igazságtalanság Em­lékszem, amikor húsz évvel ezelőtt egy nagyhatalmú közember találkozott az ak­kori egyetemi hallgatókkal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom