Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
Simon Peresz Marokkóban Hasszánnál Simon Peresz izraeli kormányfő Marokkóba utazott, s azonnal tárgyalásokat kezdett II. Hasszán marokkói uralkodóval — jelenítették a nyugati hírügynökségek. Az izraeli katonai rádió „Jeruzsálem! diplomáciai forrásokat” idézve hírül adta: a látogatás negyvennyolc órás, a megbeszélések témáját azonban nem közölte. (A tárgyalások színhelye egyébként nem Rabat, hanem a marokkói királynak az ország középső részén levő iiráni rezidenciája.) II. Hasszán a második arab vezető, aki a nyilvánosság előtt tárgyalóasztalhoz ült egy izraeli kormányfővel. A néhai egyiptomi elnök, Anvar Szadat 1977 novemberében járt Jeruzsálemben ; Egyiptom ennek nyomán 1979-ben különbékét kötött Izraellel, aminek következtében kizárták az Arab Ligából. Az ötvenhét éves II. Hasszán volt annak idején az egyetlen arab államfő, aki hivatalosan is üdvözölte a Camp-David-i arab—izraeli—amerikai hármas megállapodást, és korábban már töbször találkozott izraeli vezetőkkel. Ezeket a találkozásokat azonban a mostaninál sokkal nagyobb titoktartással kezelték. XI. Hasszán marokkói király és Simon Peresz izraeli kormányfő kedden, megtartotta első megbeszélését a közel-keleti helyzet rendezésé- sének esélyeiről — jelentette a Reuter hírügynökség, marokkói kormánytisztségvise- lőkre hivatkozva. Izraélben a látogatást mind a sajtóban, mind kormánykörökben jelentős sikernek minősítik. Időközben Szíria után Algéria, Libanon, Líbia és Irán is elítélte Peresz látogatását; Hoszni Mubarak egyiptomi elnök Kairóban nyilatkozatban üdvözölte a találkozót. Az algériai kormány keddi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Peresz marokkói fogadtatása nem a béke ügyét szolgálja, hanem újabb rést üt az arab államok sorában. Biztató kezdet — és folytatás Mihail Gorbacsov és Hans- Dietrich Genscher a tervezettnél hosszabb, háromórás tanácskozása a fölmelegedés előhírnöke lehet a szovjet— nyugatnémet viszonyban, amelynek légköre az utóbbi időben hűvösebbre fordult a NSZK-beli iraikétatelepítés és az amerikai „csillagháborús” programban való nyugatnémet vállalati részvétel miatt, így értékelik a nyugatnémet újságok és tévéállomások moszkvai tudósítói és hír- magyarázói az SZKP KB főtitkárának és az NSZK külügyminiszterének hétfői találkozóját. A lapok nemcsak a Genscher által nyíltnak, élénknek és igen komolynak minősített tárgyalások tartalmát vélik biztatónak, hanem azt a tényt is, hogy Mihail Gorbacsov még a hivatalos külügyminiszteri megbeszélések kezdete előtt fogadta a bonni vendéget, s szokatlanul hosszú véleménycserét tartott vele. Ennél többet Kohl kanrellár és Genscher nem is várhatott — állapította meg a Die Welt. A tárgyalás megmutatta — mutat rá az újság —, hogy a Szovjetunió milyen komoly érdeklődéssel fordul az Egyesült Államok minden európai szövetségese felé. Kedden folytatódtak a szovjet—nyugatnémet tárgyalások Eduard Sevardnadze szovjet és Hans-Diet- rich Genscher külügyminiszter között. Hans-Dietnieh Genscher átadta Mihail Gorbacsovnak Kohl kancellár szóbeli üzenetét is. A kelet—nyugati párbeszéd, a háború és béke kérdései, a nemzetközi helyzet időszerű problémái valamint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei álltak Eduard Sevardnadze és Hans-Dietrich Genscher tárgyalásainak homlokterében — hangsúlyozza a július 21— 22-ón Moszkvában megtartott szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról kiadott közlemény. A külügyminiszteri tárgyalásokon Sevardnadze részletesen kifejtette tárgyalópartnerének a szovjet bé- kekezdeményezések lényegét, a biztonság kérdéseiben képviselt álláspontot. A szovjet külügyminiszter újóMég egyszer, utoljára... Döntöttek a brüsszeli tanácskozáson A Közös Piac külügyminiszteri tanácsa kedden befejezte kétnapos brüsszeli ülését, amelyen elsősorban az EGK kereskedelmi kapcsolatairól, valamint a nyugat-európai szervezet és Dél- Afrika viszonyáról volt szó. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter, a tanács soros elnöke az ülés befejezése után közölte: a tanács úgy döntött, még utoljára felkéri a dél-afrikai fehér vezetést, kezdjen politikai párbeszédet a fekete többség képviselőivel. Ha a brit külügyminiszter kedden kezdődő dél-afrikai útja során nem ér el lényeges áttörést a pretoriai apartheid rezsim politikáját illetően, akkor a Közös Piac elkerülhetetlennek tekinti a gazdasági szankciókat. Nyilatkozatában Howe igen kevéssé volt derülátó rneg- bízaitása kilátásait illetően. Ami a nemzetközi kereskedelmet illeti, a miniszterek leszögezték: a szervezet nem zárkózik el attól, hogy tárgyaljon az Egyesült Államokkal a kereskedelmi problémákról, ha azonban Washington fenntartja protekcionista korlátozásait a nyugait-európai exportot illetően, a Tizenkettefc megfelelő ellenlépéseket f ogn ak tenni — jelenítette ki egyebük között Howe. ISMÉT NAKASZONE A japán parlament kedden ismét Nakaszone Jaszuhirót választotta az ország miniszterelnökévé. A törvényihozás alsó-, illetve felsőházában külön-külön tartott szavazás során Nakaszonét a konzervatív Liberális Demokrata P rl számára kedvező parlamenti erőviszonyokból fakadóan nagy többséggel választották ú|já. A miniszter- elnök újraválasztására a július elején tartott parlamenti választások nyomán — az alkotmányos előírásoknak megfelelően — került sor. ! .'.szőne Jaszuhiro átalakította kormányát. A huszonegy fős kabinetben — a kabinetfőtitkári, azaz korín a ’ -s/óvivói tisztség kivétet: el — valamennyi tárca gazdát cserélt. Ennék ellenére nem valószínű, hogy a közeli jövőben bármilyen változás lenne a Nakaszone által eddig folytatott kül- és belpolitikában. A kormányfő kedd esti nyilatkozatában a korábbi célkitűzéseket ismételve a folyamatosságot hangoztatta. A kormányban és az LDP vezetőségében végrehajtott változások megfigyelők szerint arra utalnak, hogy Nakaszone Jaszuhiro jelentősen, megszilárdította pozícióit, saját pántjában, s nagy esélye van arra, hogy mandátumának októberi lejárta: után is hivatalban maradjon,, noha az LDP alapszabályzata tiltja harmadszori újraje- 1 ölest. lag megerősítette, hogy országa nem veszi jónéven az NSZK részvételét az SDI programjának megvalósításában. Sevardnadze kiemelte: a bonni kormány sokat Jöhetne egyebek között a nukleáris kísértetek beszüntetéséért, a szovjet moratórium biztosította1 lehetőséget kihasználva. A szovjet külügyminiszter kijelentette: ha az NSZK-ból vagy más nyugat-európai országból kivonják az amerikai rakétákat, természetesen a Szovjetunió is megfelelő válaszintézkedéseket tesz. Genscher egyetértett abban. hogy lényegi előrelépésre van szükség a leszerelés területén. Az új szovjet javaslatokat érdeklődéssel fogadták Nyugaton — hangsúlyozta, s utalt arra, hogy kormánya elkötelezte magát a konstruktív párbeszéd, a béke mellett. A két külügyminiszter amellett foglalt állást, hogy mielőbb, lehetőleg még az idén be kell fejezni a vegyi fegyvereket betiltó konvenció előkészítését. A nem nukleáris fegyverzet kérdésében Sevardnadze külön felhívta Genscher figyelmét a Varsói Szerződés legutóbbi Budapestről keltezett felhívására. Sevardnadze és Genscher a stockholmi értekezlet sikeres befejezéséért, valamint a bécsi fórum eredményes megrendezéséért szállt síkra. A gazdasági téren a külügyminiszterek szerint lehetőség van a kétoldalú együttműködésre a nukleáris energetika nemzetközi biztonsági rendszerének kialakításában, az irányított termonukleáris szintézis alkalmazása terén, valamint a környezet- védelemben is. Moszkvában kormányközi megállapodást írtak alá a Szovjetunió és az NSZK közötti tudományos-műszaki együttműködésről, valamint közös jegyzőkönyvet főkonzulátusok megnyitásáról — a Szovjetunió Münchenben, az NSZK pedig Kijeviben létesít képviseletet. Az NSZK külügyminisztere bonni látogatásra hívta meg Sevard- nadzét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az NSZK és a Szovjetunió kölcsönösen érdekelt kétoldalú kapcsolatainak bővítésében — jelentette ki keddi moszkvai sajtókonferenciáján Hans-Dietrich Genscher, nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter. Elmondta, hogy a szovjet vezetőkkel összesen kilenc órát tárgyalt, ebből hármat Gorbacsov főtitkárral, hatot Sevardnadze külügyminiszterrel. Ezek az eszmecserék konstruktívak voltak, egymás álláspontjának megértésére irányultak. A látogatás igazolta Bonn előzetes várakozásait. A nyugatnémet diplomácia vezetője a továbbiakban megállapította: az atomkorban a biztonság csak együttes erőfeszítések árán szavatolható. Ehhez pedig együttműködés szükséges politikai, gazdasági és egyéb téren. Az NSZK különösen érdekéit a középhatótávolságú atomfegyverekről folytatott tárgyalások előremene- telében, továbbá a genfi csúcson, és az 1985 januárjában tartott szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozón alapuló szovjet—amerikai tárgyalások eredményeiben. Cossiga olasz államelnök ismét a szocialista Bettino Craxit kérte föl az új kormány megalakítására. A képen: Craxi távozóban az elnöki palotából A megoldás még messze fan Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője hétfőn beleegyezett, hogy szeptemberben találkozzon Javier Pérez de Cuéllarral, a világszervezet főtitkárával — jelentették be ciprusi itisztségviselők. A megbeszélésen a szigetország egyesítésének lehetőségéről, illetve az erre vonatkozó ENSZ-tervről lesz szó. A már tizenkét éve vajúdó ciprusi probléma ismét távolabb került a megoldás- tói. Alighogy Turgut özal török kormányfő gépe elhagyta Ciprust, Rauf Denktas — a ciprusi török közösség vezetője — újabb lépést tett a sziget megosztottságának véglegesítése felé: bejelentette, hogy a szigetet kettéosztó „zöld vonal” a jövőben államhatár lesz. Tizenkét évvel ezelőtt, 1974-ben következett be a stratégiai fontosságú sziget megosztása, amikor a Cipruson partra szálló török katonai egységek a szigetország területének 37 százalékát elfoglalták. Ciprus lakosságának 82 százaléka görög anyanyelvű és a megszállás következtében 180 ezer görög cipriótának kellett elhagynia a megszállt északi területeket. A problémát még bonyolultabbá teszi, hogy Törökország 60 ezer telepest küldött a szigetre azzal a céllal, hogy megváltoztassák Ciprus nemzetiségi összetételének arányát. 1983-ban pedig mindezek betetőzéséül egyoldalúan kikiáltották az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot. Az új államot mindezideig csak a létrehozásában is aktív szerepet játszó Törökország ismerte el hivatalosan. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két határozatában is erélyesen elítélte az önkényes lépést, egyben felkérte a világszervezet főtitkárát, hogy tegyen erőfeszítést a probléma rendezése érdekében. Pérez de Cuellar eddigi közvetítése nem hozott kézzelfogható eredményeket, s jelenleg úgy tűnik, hogy a két fél álláspontjai közötti szakadék a „zöld vonal” miatt mélyebb, mint valaha. A görög ciprióták az ENSZ alapokmányával és idevonatkozó határozataival összhangban elsődleges feladatnak tekintik a török csapatok és telepesek kivonását a szigetről, és sürgetik a hatékony nemzetközi garanciák kieszközlését, valamint a számukra alapvető három szabadságjog (mozgási szabadság, a lakóhely szabad megválasztásának joga és a tulajdonra való jog) biztosítását. Ezzel szemben a török szigetlakok szerint a török csapatoknak maradniuk kell. Sőt a ciprusi probléma egyik részkérdése sem oldható meg mindaddig, amíg a „görög ciprióta kormányzatot” amely a szigeten élő két közösségnek csupán egyikét képviseli, nem váltja föl egy átmeneti szövetségi kormány. Denktasék azt is feltételül szabták, hogy Ciprus déli — görögök lakta — részén oszlassanak föl minden fegyveres erőt és csoportot, mert azok — úgymond — a török ciprióták biztonságát fenyegetik... A fennálló nézetkülönbségek akadályozták mindeddig a:z ENSZ-főtitfcár által javasolt „keretmegállapodás» terv” megvalósítását is. Ez egy olyan csomagtervet foglal magába, amely számos, egymással összefüggő élemet tartalmaz. Épp ezért a ciprusi görögök úgy vélik: értelmetlen lenne ezeknek az elemeknek csupán egyikét-má- sikát elfogadni, miközben számos kapcsolódó kérdés homályban maradna. Ezenkívül Kiprianu és hívei azt hangoztatják, épp elég engedményt tettek már ők azzal a feltétellel, hogy haladéktalanul hozzáfognak az alapvető kórdésék megoldásához. Ennek ellenére a keretmegállapodási terv nem tartalmazza ezeket. Kiprianu az ENSZ-főtitkárhoz írott júniusi levelében világosan értésre adta, hogy a görög ciprióták mindaddig nem hajlandók bármiféle átmeneti kormány létrehozására, amíg a szigeten török csapatok állomásoznak. Azt sérelmezik ugyanis, hogy ebben a kérdésben a keret- megállapodási terv nem fogalmaz elég egyértelműen, sőt módot nyújt arra is Denktaséknak, hogy a magasabb szintű találkozókon ezt egyáltalán szóba se hozzák. A görög ciprióták arra is felhívták a figyelmet, hogy a török megszállás nem csupán a szigetország szuverenitását sérti, de veszélyezteti a térség biztonságát is. Elég arra utalni, hogy az amúgy is feszült görög—török viszony egyik gócpontja éppen a ciprusi kérdés. Denktas hétfőn készségét nyilvánította, hogy szeptemberben megvitassa az ENSZ- f őt itk árral a sziget újraegyesítésére irányuló ENSZ- tervet. Ám ismét kereken elutasította a török csapatok kivonásának gonddlátát... Ugyanakkor Kiprianu ismét leszögezte: minden, megállapodás feltétele a török csapatok kivonása ... Tehát együk fél sem enged álláspontjából. Sőt: a „zöld vonal” államhatárrá való nyilvánításával Denktas nyilván arra törekszik, hogy az erő pozíciójából tárgyalhasson, s reméli, hogy ezzel aláássa a örög közösség vezetőinek egységét. Dorogi Sándor Kedd esti kommentárunk Craxi után Craxi? Amikor a múlt hónap végén az olasz parlament megvonta a bizalmat Bettino Craxi kabinetjétől és ezzel a legújabbkori Itáliában egyáltalán nem szokatlan kormányválságot kirobbantotta, még kevesen sejtették, hogy bő három hét múlva ismét a szocialistapárti politikus próbálkozhat a miniszteri gárda kialakításával. Ám így történt, mivel a tapasztalt; veterán Andreotti kísérletei eredménytelenül végződtek, Cossiga államfő az olasz viszonyokhoz mérve meglehetősen hosszan kormányzó Craxit kérte föl a hálátlan feladatra. Nem véletlenül nevezhetjük hálátlannak a kormányalakítási tárgyalásokat, hiszen a már említett Andre- ottinak is beletörött a bicskája. Pedig ha valaki, akkor ő rendelkezett reális esélyekkel — 40 éves politikai múlttal a háta mögött —, hogy elfoglalja a kormányfői bársonyszéket. Hosszas huzavona után sem tudott azonban megegyezni az eddigi kormánykoalíció öt pártjának képviselőivel. Mégpedig elsősorban azért, mert a koalíció s egyben Olaszország legnagyobb pártja, a kereszténydemokrata párt többéves szünet után ugyan ismét magának követelné a miniszterelnöki tárcát, a lényegesen kisebb szocialista párt viszont hallani sem akar egy esetleges kereszténydemokrata kormányfő által képviselt politikáról. Megfeneklettek hát a kereszténydemokrata Andreotti egyensúlyozó manőverei, s kezdődhet minden elölről. Vagy talán megsem? Talán segít Bettino Craxinak a mielőbbi csapatalakításhoz, hogy jelenleg ő a legnépszerűbb politikus Itália-szerte. s akinek már sokízben sikerült kivezetnie a zátonyok közül a kabinet hajóját. Igaz, ez a népszerűség egyre növekvő irigységet keltett a kereszténydemokraták részéről, s a jelen helyzetben sok függ attól: eltekint-e — legalábbis ideiglenesen — hatalmi ambícióitól a Democ- razia Cristiana, zöld utat engedve Craxi kísérleteinek. Akárhogyan is, a kijelölt kormányfőnek nem lesz könnyű dolga. A fentieken kívül az is nehezíti helyzetét, hogy Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt figyelembe vétele nélkül mindig is problémát jelentett stabil kormányzást biztosítani. S bizonyára így lesz ez a jövőben is. Annak ellenére, hogy a Craxi-koalíció évei alatt a kommunisták kevésbé kritikus álláspontot képviseltek. Ha pedig a legújabb próbálkozások is zsákutcába kerülnek, akkor igenigen nagy valószínűséggel idő előtt a szavazóurnákhoz járulnak majd az ország választópolgárai. Daróczi László DEL-AFRIKA Az ellenzék tiltakozik A dél-afrikai fekete ellenzék vezetői közölték: nem tárgyalnak Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel, aki közös piaci küldöttség élén kedden érkezik Dél-Afriká- ba, hogy közvetítsen a pretoriai kormány és a fekete ellenzék vezetői között. Allan Boesak tiszteletes, az Egyesült Demokratikus Front nevű apartheidellenes szervezet egyik irányítója, Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) bebörtönzött vezetője és Desmond Tutu püspök, Nobel- békedíjas polgárjogi harcos egyaránt kijelentették, hogy bojkottáini fogják a brit külügyminiszter látogatását. Pretoria hajthatatlansága meghiúsította a Nemzetközösség közvetítési kísérletét a dél-afrikai fekete vezetők és a kormány között.
