Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

| A TÖBB ÉS OLCSÓBB ZÖLDSÉGÉRT JŐ A MŰSZAKI HÁTTÉR A sajtó, a rádió, a tévé évek óba hangot ad a közvé­lemény felháborodásának a zöldségforgalmazá&ban ta­pasztalható rendellenességek, a magas és növekvő fogyasz­tói árak miatt. Mi lehet az oka ezeknek? A termelők tisztes haszonhoz akarnak jutni fáradozásukért, a fo­gyasztók pedig elfogadható árakat akarnak. Mégis visz- szatérő a panasz az alacsony felvásárlási árak és á magas fogyasztói árak miatt. A helyzet bonyolultságát nem kell bizonyítani. A tisztán­látásban talán segít, ha szá­mot vetünk a zöldségforgal- mazás évtizedékkel korábbi tapasztalataival. Tanulva az Áfosz-tól A felszabadulást követő években, amikor a mezőgaz­daságban a szocialista szek­tor éppen hogy kezdett ki­alakulni, a zöldségforgalma­zásban a magánszektoré, a magánkereskedőké volt a döntő szerep, de a szövetke­zeti és az állami szektor fo­kozatos térhódítása Végül is alapjában meghatározta az értékesítés helyzetét. Az újságok, a közvélemény akkoriban is erőteljesen bí­rálta a kereskedők spekulá­cióját, a kórosan elburján­zott lánckereskedelmet, mely a termelőik és a fogyasztók közé ékelődött. Egy szak­lap 1947-ben azt írta, hogy békeidőben Budapesten a zöldség, a gyümölcs fogyasz­tói ára 80—100 százalékkal volt magasabb a termelői (felvásárlási) árnál, 1947-ben pedig többszöröse. Ilyen helyzetben bontakozott ki az országban sok helyen a városi munkás fogyasztási szövetkezetek és a termelők együttműködése a magánke­reskedőik spekulációja, a lánckereskedelem ellen. Nagy jelentőségű volt a több évtizedes múltra visszatekin­tő, gazdag hagyományokkal rendelkező budapesti Áfosz munkásszövetkezet tevékeny­sége. 1947 tavaszán már 218 árudával és 5 áruházzal rendelkezett a fővárosban és környékén. Nagyvásártelepi zöldségraktárába, a nyár fo­lyamán már naponta több mint 1000 mázsa zöldséget, gyümölcsöt szállított vidék­ről. Új törekvések A budapesti Skála kora tavaszi akciója a 99 forintos paradicsommal némi riadal­mat keltett a termelők és a forgalmazók körében. A szakemberek, a közvélemény többsége azonban egyetért azzal a törekvésével, hogy le akarja törni a zöldségpiacon tapasztalható spekulációt, le alkarja szorítani az indoko­latlanul magas fogyasztói árakat. Szándékai, amelyek a lánckereskedelem .kiiktatá­sát, a termelőkkel való köz­vetlen kapcsolat kialakítását, az áru útjának lerövidítését célozzák — más viszonyok között — a volt budapesti nagy munikásszövetkezet csaknem négy évtizeddel ez­előtti törekvéseivel mutat­nak rokon vonásokat. A szentesi Korai Zöldség­termesztési Rendszer érté­kesítési tevékenysége is igen rugalmas. A termelési rend­szer létrejötte után az évi forgalom alig haladta meg az 50 millió forintot. 1985- ben pedig már elérte a fél- milliárdot. Egységes napi átadási árat alkalmaznak, melyet a zöld­ségpiac alakulásáról szerzett — némileg hiányos — infor­mációik alapján alakítanak ki. A forgalmazott áru egy kilogrammjára 1,50 forint forgalmazási költséget szá­mítanak fel, ezt levonják a bevételből, a többit pedig visszajuttatják a taggazda­ságoknak, a termelőknek. Te­hát a társulás nem számít fel önmagának nagykereske­delmi árrést. Forgalmazási tevékenységét a rugalmas­ság, az Igen kicsiny — né­hány emberből álló — érté­kesítési apparátus jellemzi. A tapasztaHatok azt bizo­nyítják, hogy az említett po­zitív kereskedelmi törekvé­sek ellenére továbbra is igen nagy a felvásárlási és a fo­gyasztói ár közötti különb­ség. Pedig hatósági intézke­dések is születtek az áru útjának lerövidítésére. Lehe­tővé tették például, hogy a termelők a kijelölt piacok mellett más helyen is köz­vetlenül árusíthassák termé­keiket. A több csatornás értékesí­tési rendszer keretében a szakemberek szerint a kis­kereskedelmi üzletek — s nemcsak a szerződésesek — 70—80 százalékban a kister­melőktől szerzik be a zöldsé­get. A termelésben és az ér­tékesítésben is növekedett a súlya az utóbbi időben a kisvállalkozói szektornak. Mind a nagygazdaságok, mind a kistermelők termelé­si és értékesítési biztonságot szeretnének, de a forgalma­zó vállalatok, szövetkezetek nem tudják felvásárolni az időnként jelentkező termés- többletet. A termelőkkel szo­ros és hosszú távú együtt­működésre törekszenek, de a szerződések betartása még sóik kívánnivalót hagy maga után. A háztáji gazdaságok, a kistermelők hajlanak is a szerződéskötésre, a szocialis­ta szektorral való együttmű­ködésre, de csak részben. Fél szemmel mindig a sza­badpiacot figyelik, és ők ma­gúik is megjelennek árujuk­kal a piacon. Annál is in­kább, mert az adót a for­galmuk után állapítják meg, ám a szabadpiaci értékesí­tésről nem készíthető ható­sági kimutatás. A nagybani szabadpiacot pedig sok te­kintetben a spekuláló ma­gánkereskedők, a lánckeres­kedők — ahogyan a terme­lők mondják: „a piac hié­nái” uralják, ők csak ak­kor vásárolnak, amikor a szervezetlen piac törvénysze­rűségeiből adódóan időnként túlkínálat jelentkezik, s a hoppon maradt termelőtől potom áron veszik át a ter­mékeket. Skála-KZR összefogás Mi lehet a megoldás útja az értékesítésben tapasztal­ható visszásságok leküzdésé­ben? Az indokolatlan lánc­kereskedelem, a spekuláció letörése, s ennek eredménye­képpen a fogyasztói árszín­vonal mérséklését gazdasági eszközökkel kell megoldani. Az adminisztratív módsze­rek csak kiegészítő szerepet tölthetnek be. Szükséges len­ne az országos termelési és értékesítési, piaci informá­ciós rendszer kiépítése és működtetése, valamint a szervezett piac tényleges ki­alakítása. Ez utóbbi magá­ban foglal ja a háztáji és kis­termelést integráló nagy ter­melő gazdaságok, termelési rendszerek és a fő forgalma­zó szervezetek szorosabb együttműködését. Mindez nem zárja ki a magánszek­tor termelési és kereskedel­mi tevékenységét sem, de nyilvánvaló, hogy csak ki­egészítő szerepet tölthet be. A Skála jelentős pénzügyi támogatásra is hajlandó a zöldségtermelés korszerűsí­tése, az egyöntetű minőség elérése, a fajtaösszetétel ja­vítása érdekében. A szentesi KZR-rel összefogva a for­galmazásban az áru útjának lerövidítésére, az árrés csök­kentésére törekszenek, közös érdekeltségükre építenek. A Skála az időnként jelentkező túlkínálat levezetésére. a szerződésen kívül felajánlott áru átvételére is hajlandó. Remélhető, hogy a Skála és a szentesi KZR között ez a szorosabb együttműködés jobban kibontakozik. A fogyasztók abban bíz­nak, hogy mindezek a tö­rekvések a fogyasztói árszín­vonal mérséklését eredmé­nyezik anélkül, hogy a ter­melők érdekeltsége, terme­lési és értékesítési bizton­sága csökkenne. Tamási Mihály A baibócsai termelőszövet­kezet elnöke, Läufer Imre mondta a hét elején, a ka­lászosok betakarításának vé­géhez közeledve: műszaki gond, alkatrészhiány az idei aratásban nem vetette v.isz- sza a -munkák menetét, s eb­ben döntő szerepet játszott a gépek jó műszaki állapo­ta, a gondos fölkészítés. S hogy a szükséges anyago­kért ezúttal nem kell any­Ahol a mezőgazdasági ter­melés körülményei az álta­lánosnál kedvezőtlenebbek, ott nemcsak a gép, a ter­melési eszköz, hanem az em­ber is gyorsabban kopik. Több erőfeszítést követednek itt a természeti feltételek, a jó szándékú igyekezet elle­nére gyakoribb a kudarc, és véznácska az igen kemény munkával kiharcolt siker. Bármilyen közhelynek hang­zik is, de igaz: az ember életének értelmét munkájá­nak eredménye adja. S ha ez az eredmény — divatos szóval „sikerélmény” — rendre elmarad, következik a belefáradó« vagy egy új munkahely keresése, vagy a középszerű elszürkülés. Szükség van olyan, folya­matosan jelenlevő ösztönző­re, ami erőt ad a kedvezőt­len körülmények között vál­lalt munkáihoz, segít átvé­szelni a nehézségeket, és további alkotó kedvre buz­dít. Sók formája van en­nek. Tálán az első helyre lehetne tenni a jó szót, az erkölcsi elismerést, de nyom­ban Utána következik az anyagiakban a többletmun­káért méltán járó többlet. Az elmúlt hetekben csak­nem 8—9 ezer ifjú szakmun­kással gyarapodott az or­szág kereskedelmi és ven­déglátóhálózatának szakem­bergárdája, ennyien végez­tek a legutóbbi tanévben a kereskedelmi szakmunkás- képző iskolákban. A végző­sök létszáma taz elmúlt évek során nem nagyon változott, az első évfolyamokra már hosszabb idő óta évente át­lagosan 10 ezer általános is­kolát végzett fiatalt vesznek föl, s immár krónikussá vált munkaerőhiány ? A Belkereskedelmi Minisz­tériumban kapott tájékozta­tás szerint a frissen végzett kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakmunkások döntő többsége szakmájában he­nyit futkosniuk, mint a ko­rábbi években, ebben meg a Dráva menti Termelőszövet­kezetek Anyag- és Alkatrész- beszerző Társaságáé az ér­dem. A társaságnak, mely­nek Barcson van a raktár­bázisa, a 'baibócsai téesz ala­pító tagja, s egyike annak a mintegy másfél száz .gazda­ságnak, mely innen vásárol­ja a nélkülözhetetlen alkat­részeket. Legutóbb hat évvel ez­előtt, 1980 végén a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi- niszbérium rendeletben sza­bályozta a nagyüzemek szakember-támogatását. Ért­hetően, hiszen döntő módon tőlük függ, hogy a rossz természeti adottságok között működő gazdaság képes-e úrrá lenni a nehézségeken. Ezeknek, az állami pénzek­ből nyújtott támogatásoknak az a céljuk, hogy az itt munkát vállaló gazdasági és szakmai irányítókat a nagy­üzem eredményességének ja­vítására, a gazdálkodás meg­szilárdítására buzdítsák. Az elmúlt tervidőszákban hétszázötvenmillió forintot fordított erre a miniszté­rium Megyénknek ebből csaknem hatvannégymillió forint jutott. Mire fordították és hogyan hasznosult ez az anyagi ösz­tönzés ? Legnagyobb hányadát — több mint harmincfcilencmil- lió forintot — szolgálati la­kások építésére fordították. Kézenfekvő, hogy az első helyre került a támogatás­nak ez a formája, 'hiszen ahhoz, hogy egy szakember lyezkedik el, első munkahe­lye általában az a vállalat, ahol tanulóként is dolgozott. Az élelmiszer-kereskedelmi szakma iránt azonban — el­sősorban a fővárosban — már az iskolákban is lénye­gesen kisebb az érdeklődés, mint a ruházati vagy ipar­cikk-kereskedelmi szakmá­ban. Bár az utóbbi években már ezeken a területeken is a kívánatosnál kevesebb fia­tal helyezkedik el a fővárosi üzleth áüóza tokban. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a kereskedői létszámnak mint­egy 25 százaléka évről évre kicserélődik; nagyon sok esetben a fiatal szakmunká­sok mennek el, s helyükre szakképzetlen eladókat kény­telenek fölvenni a vállala­Cujzer Tibor vezető rak­táros és Varga Jánosné fő­könyvelő az idei forgalomról szólva emondta: az Agroker és a KITE kihelyezett áru­jával együtt 11 millió forint értékű árukészlettel állnak a partnerek rendelkezésére — ebből gépkocsikat, traktoro­kat, kombájnokat és más eszközöket javíthatnak az üzemek —, az idei aratásiban a napi forgalmuk 300—400 ezer forint között volt. Szombatonként és vasárna­ponként ügyeletet tartanak, s hétköznap zárás után is kiszolgálják a gazdaságok képviselőit. Bevált az igényi ölmérést célzó kezdeményezés: a múlt munkát vállaljon, elengedhe­tetlen feltétel az otthon, a lakás biztosítása. Ügy is le­hetne mondani, ez az első lépcső. Az üzemhez való szarosabb kötődést azonban az jelzi, ha a szakember az adott gazdaságban otthont épít vagy vásárol. Távlat­ban is maradni akar. Az utóbbi években örvendetesen szaporodik az ilyen igény. Például a tervidőszakban az e célra fordított több mint két és fél milliós állami tá­mogatásból hétszáahetven- ezer forintot a múlt évben adtak a lakásépítőknek, -vá­sárlóknak. A legtöbb szakembert érintő támogatási forma a fizetéskiegészítés, mely rend­szeres, biztos jövedelmet je­lent a fokozott igénybevétel, a hátrányos körülmények el­lensúlyozására. Évente a me­gyében kisebb nagyobb elté­réssel mintegy kétszázan ré­szesülnek ebben a támogatá­si formában, s az elmúlt tervidőszakban összesen kö­rülbelül tizenhétmillió fo­rintot kaptak ilyen célra. Megyénkben, ahol megle­hetősen magas a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek ará­tok. Az átlagosnál nagyobbá fluktuáció az élelmiszer-ke­reskedelemben — különösen a fővárosban és a nagyobb városokban —, holott itt már a képzés után is a szükségesnél kevesebben he­lyezkednek el. A létszámhiány enyhítésé­re már több helyütt beve­zették a vállalati differen­ciált Oktatást, ami azt jelen­ti, hogy az általános iskolát végzett fiatalokat a szak­munkásképzőnél lényegesen rövidebb idő — egy év — alatt képezik ki egy-egy cikkcsoport eladójává. A ter­vek szerint szélesítik a vál­lalati gyorsított szakmai kép­zést: a jövőben már a cipő-, a méteráru-, a lakástextil- és a vasáruéladók is képesí­tést szerezhetnek a vállalati tanfolyamokon, és a hasz­év végén összegyűjtötték a téeszek alkatrészrendeléseiit a kombájnok idei zavartalan fölkészítésléhez. A barcsi, a homokszentgyörgyi és a ba- bócsai termelőszövetkezetnek a listája december végére elkészült, így ezeknek a gaz­daságoknak idejekorán sike­rült beszerezni olyan alkat­részeket is, melyeket tavasz- szal vagy nyáron már hiába kerestek volna az országban, a barcsi társulás viszont kü­lönösebb gond nélkül a ren­delkezésükre bocsátotta. Az idén már a lakócsaiak is je­lezték, hogy még év vége előtt fölmérik és közük a jövő évi alkatrészszükségle- tüket. nya, az ösztönzés haszna, hasznossága mérhető. Az el­múlt években egyenletesen gyarapodott, tizenhat száza­lékkal nőtt ezekben a gazda­ságokban a felső fokú vég­zettségűek száma, az iskolá­zottság színvonala nagyabb lett, imént a nem támogatott nagyüzemekben. Az eredmé­nyes gazdálkodás elengedhe­tetlen feltétele, a vezetés színvonala javult. Változó mértékben ugyan, de érzé­kelhető ez a pénzügyi, gaz­dasági egyensúly javulásá­ban is. Mert ugyan a stabi­lizálásra irányuló törekvé­sek fontos része ez, de ön­magában nem oldja meg a gondokat, párosulnia kell egy sor olyan más föltétel­lel is, amely segíti a kibon­takozást. Az azonban nem vitatható, hogy a szakembertámogatás jó célt szolgál. Fontos sze­repet játszott abban, hogy jó néhány ikedvezőten adott­ságú vagy alacsony haté­konysággal működő nagy­üzem ma már a megerősö­dés, a gazdasági biztonság útján jár. náltcikk-kereskedői szakmát is elsajátíthatják. Az elgon­dolások szerint a jövőben érettségizettek számára is szerveznek tanfolyamokat, őket elsősorban áruházi ál­talános eladóikká képezik ki a szokásosnál rövidebb idő alatt. A Belkereskedelmi Minisz­térium oktatási osztályának szakemberei hangsúlyozzák: az új képzési formák lehető­séget teremtenek arra, hogy a kereskedelmi munka iránt érdeklődők többféle módon szerezhessenek szakképzett­séget. Emellett a kereskedel­mi vállalatoknál sem csak az a 8—9 ezer fiatal szak­munkás jelenti majd a szak­képzett munkaerő-utánpót­lást, aki évről évre végez a szakmunkásképző iskolák­ban. Az ösztönzés haszna Szakemberek kedvezőtlen adottságok között Vörös Márta MUNKAERŐ-UTÁNPÓTLÁS A KERESKEDELEMBEN Tanulók voltak — szakmunkásnak jelentkeznek nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom