Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
na alatt a jelzőtárcsával, és a gőzfelhő, amelyről egy darabig nem lehetett tudni, hogy mit alkar. Tétován lebegett az 1-es számú vágánypár fölött, és csak később, naponta nem nagy eltéréssel indult meg az állomással szemben levő erdészeti rakodó irányába, hogy az ott féHhalmozott rönkökön teleped jék meg. Varga Ferenc állomásfőnök mindaddig tisztelegve állt a peronon, amíg a xrocögő vicinális el nem tűnt a láthatárán. Nem tartozott ugyan a feladatai közé a nyolc óra előtti szolgálat, de megelőző beosztásaiban, harminc óv alatt hozzászokott. A MÁV miskolci üzemvezetőségén kezdte forgalmi tanulóként, s a Hatvan—Salgótarján vonaton tanulta a szakmát. Ma is büszkén említi, hogy egy év alatt minden szakvizsgáját kiemelkedő eredménnyel tette le. Forgalmistaként az ország délnyugati vasútvonalain teljesített szolgálatot az ötvenes évek elejéig. Akkor került a segesdi állomásnál, ahol nyugdíjazásiáig dolgozott. Talán nem érdéktelen, hogy Feri bácsi — aki minden porcikájában kreatív alkat —■ egy évvel a nyugdíjkorhatár előtt súlyos egészségkárosodással került pihenőre. Szakmai berkekben mindmáig úgy vélekednek róla, hogy fegyelmezett, törekvő, jú vasutas volt. — Nekem a vasúttal nem volt semmi bajom — mondja mást sejtető mosollyal. — Legfeljebb az, hogy megelőztem a koromat. Vasutasként is rákényszerültem a kiegészíSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK mészetestől eltérően a vízszinthez mért 35 fokos dőlésiszögben kónyszerítették fejlődni. Így gyerekjáték a termés betakarítása ... „... Mindig csak a cél. A cél még akkor is, ha más megközelítésben nyilvánvalóan eszközként kellene kezelni... Az árutermelő alakján nálunk több mint négy évtizede lengi körül a gyanú: jobb esetben csak a kételkedés légköre... Pedig természetes, hogy minden kerülő út újabb gondokkal jár, még akkor is, ha éppen tesszük meg, hogy a járhatatlannak látszó utat kerüljük el vele... Talán pontosabban és jobban fel kellene készülnünk ezekre a kerülőutakra — a kételkedés helyett... A nyugati világban a termelő nemcsak bevallja, hanem büszkén hirdeti is munkája eredményét...” A gazda is érzi e kettősséget, hiszen kérdés nélkül válaszol: — Nem annyira a haszon, inkább a szépség hoz izgalomba. Tudja, hogy mennyi elhanyagolt föld volt itt még egy évtizeddel ezelőtt?! Az embernek fájt a szíve, ha látta. Ma h allstennek más a helyzet. Szinte gyermekkorom óta vonzódtam a természethez, a kerti munkához. Ezt még vasutas koromban megfigyelték. Annyira, hogy ki alkiairtak küldeni a Szovjetunióba kertészetet tanulni. Örökké bánom, hogy családi okokból nem tudtam vállalni. De a nyugdíjas évekre felkészültem. Addigra megteremtettem a birtök alapjait. A lakásom körül meggyest telepítettem. A szőlőt korszerűsítve, minden viadalanyt nemessel oltottam be. Aztán két kataszteri hold földet vettem: egy részét az akikor már jól fizető Segesd környékén fő kerti növénnyé vált málnával, a másik részét a még nagyabb bevételt ígérő szederrel telepítettem be. Megvettem hozzá minden szükséges eszközt, gépet — lehetőleg a megbízhatóbb és jó teljesítményűek közül... — Nemrég új présházat kezdtünk építeni. De igyekeztem szellemileg is lépést tartani. A legkorszerűbb kertészeti szakkönyvek régóta kedvelt olvasmányaim. Rendszeresen járok a faluban tartott szakelőadásokra, melyeket igen. sokszor neves professzoraik tartanak. Mindig a termelés gyakorlati ól- dalia érdekelt, ezekről sokat beszélgettem a szakelőadókkal is. Egyik vágyam, hogy termesztési tapasztalataimat valamilyen úton- módon könyv alakban is megjelentethessem. — Hogyan bírja mindezt egy idős vasutas? — Nem könnyen. Otthon szinte minden a feleségemre marad, mert jókorán jövünk a hegyre és későn érünk haza. A tv-híradó alatt szinte már elalszom a fáradtságtól. Nemrég nagyon legyengültem, kórházban kellett gyógy kezeltetnem magam. Alig tudSzabó István íl; AZ ÁRUTERMELŐ tűk behozni az elmaradást. Napszámos meg alig van, és nagyon drága. Még az a szerencsém, hogy a fiam meg a lányom családostul segít. A fiam egyébként faipari mérnök Soproniban, tőle sok szakmai segítséget kapók. — Feri bácsi! Egy kérdéssel még adósa vagyok. Mit hoz maguknak a gazdaság? — Nézze! Nem hoz annyit, mint amany- nyit sokaim föltételeznek. De a rezsin kívül minden családtagomnak megterem egy jó napszámot, és akkor már megéri ... Tehát elégedett vagyok a nyugdíjikiegészítő mellékjövedelmemmel. Faluhelyen sokan vannak így. Jó a desszert, bár a főétel lenne ilyen ... Nem értem, hogy miért nem tudják ezt a fajta érdékeltséget a fő termelési területeken is megvalósítani? Erre volt kíváncsi ugye? — kérdezte, miközben a fogyni nem akaró szőlőhegyi munkát tetten ér te a nyáresti szürkület. Kalkulált, és valós hozadékok feledtették az izomgörcsöket, mint gazdag desszert a főétel középszerűségét. De az egyre mélyülő csöndben még a hirtelen sietség és a holnap feszültsége motoszkált. Valahol zenét sugárzott a rádió, beindítottak egy haza induló kerti traktort, és megcsörrent a közös kutak vödörlánca. Aztán mindent elborított a fáradtság és a sötétség. Y i SECESDV Az 58—59-es személyvonat gőzmozdonya éles fütty jelzés kíséretében minden nap hajnalán — mondihattni pontosan 5 óra 27 perckor — berobogott, négy kocsija élén a segesdi vasútállomás egyes számú vágányára. Hangos fáknyikorgás, s a szerelvény teljes hosszát ellepő füst- és párafelhő között kiás beszálltaik az utasok. Amíg a mozdony öregesen kiszuszogta magát, addig a hónaljáig gőzben álló forgalmi szolgálattevő váltott néhány szót a vonat személyzetével, majd egy-két késivé érkező utas rekedt isten- káromlása mellett megadta az indulási engedélyt. A szerelvény nehézkesen döcögött ed. Ottmaradt a forgalmi szolgálattevő, hótő tevékenységre, az alacsony fizetés és a két gyerek miatt. Azért is kellett háztájiznom, mert alacsonyan kezdtem, és vinni akartam valamire. De nézzük sorjában! Az apám csendőr volt, korán meghalt. Alig voltam hat éves. Ma már szinte hihetetlen, de szívbeteg anyámra évekig ón mostam és takarítottiaim. Szegény anyám ilyen körülmények között is ragaszkodott hozzá, hogy tamlulljaik. Ma sem tudom hogyan, de három hold föld vagyonnal a hátam mögött elvégeztem a polgári iskolát Marcaliban. A tanulmányokat a körülmények miatt öt év napszámosonunlka követte. Azután kerültem a vasúthoz. Helyzetem — végtelenül alacsony bérért — kicsiben hasonlít az országéhoz. Talán nem is kellene mondanom — hiszen mindenki emlékszik még azokra az időikre —, hagy főálláson kívüli igyekezetemet 15—20 éve sOkan rossz szemmel nézték ... Kétlakinak neveztek. Ügyeskedőnek és önzőnek tartottjaik, pedig csak a megélhetésért harcoltam. Mi más vitt volna a vagonrakásra, a favágásra, és minden egyébre, ami éppen adódott. Azóta a törekvésemből állami program lett — mondta látható elégedettséggel, és szemével' bejárja a segesdi szőlőhegy hosszát. Feri bácsi birtoka kereken három kataszteri hold, pontosain annyi, amennyit a helybéli termelőszövetkezet megalakulásakor anyai örökségként bevitt. Komplett, szakszerűen megalkotott kis gazdaság. Megfelelő nagyságrendet képvisel benne minden olyan kertészeti kultúra, amelyre adottságok is, kereslet is yan. Más kérdés, hogy a föltételek állandóan változtak, s ez nemcsak a haszon örömét, hanem a veszteség bánatát is megtermi sorra ... Egyelőre nem téma — legalábbis itt. a hegyben — a munkaerő gyors elhasználódása, a vegyszerek szakszerűtlen és ellenőrizhetetlen felhasználása. Annál inkább az a növdkvő napszámbér és a kereskedelem igazságtalanul magas részesedése a termények értékéből. A gazda efölötti ingerültségében elmondta: volt olyan vendége, aki e tartós jelenségben „valami merkantilizmus” legújiabbkori igazolását látta ... Tény, hogy a málna, a kora reggeltől tartó szedés ellenére feltartóztathatatlanul pirosuk a rekkenő hőségben. Feketédnek a dús ribizli-fürtök, s a tüakétlen szeder, a rézgélic-díszű szőlőtőkék fölött súlyos terhük alatt roskadoznak az ősziibaraabfáik. Feri bácsi mégis leginkább arra büszke, amiben újat teremtett. A nagy hozamú fajták meghonosítására, a félkészültségen alapuló, szakszerű technológiai fegyelemre, a velük természetesen együtt járó, magas terméshozamokra. Büszkesége a „josta” is, ami az egres és a feketeribizli keresztezéséből született, és magas vitamintartalma miatt a család szörpellátását szolgálja. Gyakran emlegeti száz darab meggyfáját, melyeiknek az a különlegességük, hogy törzsüket a tér-
