Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

GYERMEKEKNEK Megszólalt a haris A rendkívül meleg, pára­telt napon késő estig az er­dőben kellett maradnunk, mert a befogott méhrajt etetnj kellett. A használaton kívüli gémeskút mellé ül­tünk, várakoztunk. A hosz- szan elnyúló Csurgóskúti- völgy közepén csordogáló gyér vizű patak partján fűz­fák állnak. A fűzfáktól nyu­gatra a rét lekaszált rendjei megszáradva úgy fekszenek a földön, mint könyvben a sorok. A keleti oldalon a vad számára borsót vetettek, me­lyet szívesen fogyasztanak a szarvasok, őzek és a muflo­nok egyaránt. Nem messze tőlünk a Hár­mas törzsű fűzfa szabályos fólköralakú lombja eltakarta a borsóval bevetett vadföld egy részét, ezért a szarvaso­kat csak akikor láthattuk meg, amikor a patakhoz kö­zeli érték. Egy tehén a tava­lyi és az idei borjával, lege­lészve lassan közeledett fe­lénk. A tehén föl-fölkapta a fejét és az égeres- felé fi­gyelt. Amikor a nap vörös ko­rongja elérte a kisházi tető még álló tölgyfáinak tetejét, ákkor jöttek át a szarvasok a kövesúton. Ezeket figyelte a tehén, Andris pedig felé­jük fordította távcsövét. — Tizenhat darab — súg­ta halkan. — Jaj, de ara­nyosak a pöttyös kisborjak. Az a legkisebb csak pár na­pos lehet, ugye Papi? — Igen, Andriskám, mind a négy kisborjú pár napos, legfeljebb néhány hetes le­het. Mögöttünk állandóan dör- gött, itt még zavartalan volt az alkonyati erdő élete. A fékete- és sárgarigók esti koncertjébe bele-belerikkan- tott a dürrögő fácánkakas és hangos szárny csap ásókkal vezette le izgalmát. Kis idő múlva szajkó riasztott. A ré­ten átballagó szarvasok egy­más után ugráltak át a pata­kon és azonnal legelni kezd­ték a borsóban. Amikor a nap eltűnt a kisházi domb mögött, akkor szólalt meg a haris. A rend­kívül erős, recsegő, harsogó hangra Andris megdöbbent és közelebb húzódott hoz­zám. — Mi ez, Papi? — kérdez­te ijedten. — A haris, Andriskám — feleltem. — Három évvel ezelőtt hallattam itt utoljá­ra. Örülök, hogy újra hall­ható ennek a rendkívül óva­tos, rejtőzködő életű madár­nak a hangja. Az égzengés távolodott mögöttünk, a szúnyogok vi­szont fokozódó irammal tá­madtak. El is kellett hagy­nunk leshelyünket. A szarva­sokat nem riasztottuk el, nyugodtan legeltek tovább. Hamarosan végeztünk a méhéknél, mégis sötét volt már, amikor a Csárdahelyi- ralkodóhoz értünk. Bekap­csoltam a világítást, úgy gu­rultunk le a Lencsés-tói rét­hez, ahol két muflont lát­tunk. A Szenttaimási-patak mellett egy suta két gidá- val legelt, lejjebb a Fácános­erdő alatt pedig egy őzbak nézett felénk. — Milyen madár a haris? — kérdezte Andris, amikor a 67-es útra kiértünk Bőszén- fánál1. — Jó nagy lehet, mert félelmetesen erős a hangja. Meg is ijedtem, amikor meg­hallottam. — A fogolynál kisebb, ha szemből vagy hátulról néz­zük, úgy tűnik, mintha ösz- szelapí lottók volna. Az öreg hím tollazata élénk színeze­tű. Vonuló madár, elég ké­sőn, április végén, május ele­jén érkezik és augusztus vé­gén, szeptember elején el is távozik. A nedves rétek, ka­szálók jellegzetes madara. Fészkét a fű közé jól elrejt­ve, kis mélyedésbe, fűszá­laikból, mohából készíti. Fé­szekalja 7—12 tojásból áll. Nehezen lehet meglátni, csak az erős kettős harsogó hangja árulja el. Kétkés ma­dárnak is hívják, mivel a hangja hasonlít a kétkés szó­hoz. Három évvel ezelőtt a csurgóskúti-völgyben, a ré­ten, több haris pár is köl­tött, esténként hallani lehe­tett őket. Ma csak egyet hal­lottunk, de ennek is örülök. Hol rejhőzik a nyár? Hajdanában nem ismerték a telet, örök nyár volt a föl­dön. Csodálatos korszak le­hetett! A föld puha volt, mint a pihe, meleg víz folyt a patakban, a fák egész év­ben nőttek, a levelek nem hullottak le, mindig zöldell­tek, így volt ez mindaddig, míg egyszer csak megjelent a tél. — Hát ez mi? — kérdezte zordatn — mindig csak nyár és nyár, azért jó lenne ille­met is <tudni. Űzni kezdte a tél a nya­rat. Hova is rejtőzhetne? Először a föld mélyében ke­resett menedéket, de elűzte onnan a fagy. Aztán a pa­takban bújt meg, de jégpán­cél fedte hamarosan a tükrét. — Elpusztulok — mondta —, nincs hova rejtőznöm, megöl a tél. Ekkor a fák kezdték hívni a nyarat. — Gyere hozzánk, mi el­rejtünk. A nyár meg bújt a fák rü­gyeiben, megmenekült a tél karmaitól. Eltelt a tél. Kisütött a nap. felmelegedtek a patakok. A fákon kipattantak a rügyek, kizöldültek az ágak. Ismét visszatért lassan a nyár. Azóta ha megjön a tél, a nyár elrejtőzik a fák rü­gyeiben. S ha kitavaszodik, és új hajtások jelennek meg az ágakon, azt mondják az emberek: Tóth Ferenc — A nyár ismét átvette birodalmát! LOGIKA. A negyedik háromszögben levő körből hiányzik egy szám. Ha figyelmesen megnézitek az előző háromszögek számait, egy kis logikával könnyen kitaláljátok, melyik ez a szám. (A helyes megoldás a 15. oldalon.) Nyár a tóparton NADRAGULYA Többféle néven ismerik. Nevezik nadragulyának, ör­dögszőlőnek, de bolondító cseresznyének is. Tudomá­nyos neve: Atropa bellladon- n0!. Részben a görög hitregé­ből kapta a nevét, részben olaszból. A görög hitrege sze­rint Aftroposz párka az, aki az élet fonalát elmetszi, bel­ladonna pedig olaszul szép- asszonyt jelent. Vadon élő, nagyon mérge­ző növény. Július végén, au­gusztusban 100—150 centi­méter magasra növő, fácska alakú növény. Csábító, mert ahol a szárak elágaznak, a leveleik hónaljában ott pom­páznak a kisebb cseresznye nagyságú fényes bogyók. Aki nem ismeri, nem is hiszi, hogy ez a termés milyen ve­szedelmeket rejthet és rejte­get. Olyan szép és kívánatos, hogy akad olyan, aki önkén­telenül is leveszi és meg­eszi. Főleg a gyermekeket kell tőle óvni. Itt van a nyár. Ilyenkor a gyermékelk szabadabban mo­zognak, csatangolnak, mező­kön, erdőszéleken. Kéllő idő­ben fel kell hívni a figyel­müket, hogy ismeretlen nö­vény gyümölcsét szájukba ne vegyék, s nehogy megegyék. Ha mégis előfordul, hogy valaki megeszi és utána szomjúság, rdkedtség jelent­kezik, szemének pupillái ki­tágulnak, nagyon gyorsan meg kell az illetőt hányatni és orvoshoz fordulni, s az orvosnak elmondani, hogy mit. evett a szerencsétlenül járt. A gyógyszer nagy mérték­ben fogyasztva méreg, de a veszedelmes méreg is lehet avatottak kezében gyógyszer. Ilyen a nadragulya, melynek alkaloidját a gyógyszerészeti ipar felhasználja. Ezeket az alkaloidákat a nadragulyá­ból --- legtöbb hatóanyagot a gyökér tartalmazza — kivon­ják, s gyógyszertárakban tab­lettákba keverik. Gyógysze­rül azonban csak orvosi ren­deletre alkalmazzák. Készül belőle pupillatágító csepp, de injekció is, melyeket ki­zárólag az orvos ad fájdal­mak, görcsök megszünteté­sére. Igaz az a mondás, hogy fűben-fában orvosság van. De csak azok számára, akik tudják, hogy mit szabad és mit kell ezekkel a növé­nyekkel tenni. Különben az esetlegesen előforduló meg­gondolatlanság súlyos mér­gezéshez és halálhoz is ve­zethet. Kiss József Ügyességi játékok Hol van a kavics? A játékhoz négy kis mű­anyagedény (már nem hasz­nált ivópahár) kell. A játék­vezető titokban az egyik edénybe beletesz egy kis ka­vicsot vagy golyót. Utána mindegyiket teletölti homok- lkai. Ezt követően az egyik játékos elé teszi a négy po­harat, és megkérdezi tőle, hogy melyikben van a kis kavics vagy a golyó. Ha a játékos elsőként azt a poha­rait üríti ki, amelyben a ka­vics vagy a golyó van, akkor tíz pontot kap. Ha a máso­dik edényben találja meg, akikor hat, ha a harmadikban csak 4, és ha utolsóban, ak­kor egyetlen pontot sem kap. A játék győztese az lesz, aki tíz forduló után a leg­több pontot gyűjti össze. Karikából karikába A játéknak két kelléke van: 1. Egy 15 om-es kari­ka, amelyet fűzfavesszőből készíthettek, vagy lehet kész műanyag vagy vas karilka. 2. Négy kis dárda (például ku­koricacsutkába két-két ma­dártól! szúrva). A jáitékiban négyen vegye­nek részt, két-két játékos al­kot egy csapatot. Az egyik csapat két játékosa 4—5 mé­ter távolságban ül le egy­mással szemben, és a karikát egymáshoz gurítják, gurigat- ják. A másik két játékos a gurítóvonallal merőlegesen helyezkedik el, szinten 4—5 méter távolságban. A kis dárdáikat megpróbálják át­dobni a guruló karikákon. A dobók tíz kísérlet után helyet cserélnek a gurítók- kal. Az a csapat győz, amely legtöbbször beletalált a gu­ruló karikába. Új kenyér Aranysárga .búzamezőn kasza suhant, fpengett. Kasza inyomán haldokolva hulltak >'el a rendek. Barna .arcú ,parasztlányka kévékbe kötötte, A |cék légen kis pacsirta énekelt fölötte. Azt jdalolta a .kék jég, s a Föld között lebegve, hogy a természet tildást küld a ídolgozó kezekre. Szántás, vetés, aratásért, égi kincset küld je. Fehér bélű, Núj kenyeret ad munkás kezünkbe. Fehér bélű, új kenyeret, és iokat belőle. Jövőre is áldást küld ránk, és a búzamezőkre. Szarka Zoltán Kaposvár, 7. o. tanuló Céldobó mérkőzés A játékosok két, egyenlő számú csapatot szerveznek. Egy földkupacra lefűznék egy egyenes botot, karót vagy éppen száraz nádszálat. Tőle tizenöt méterre egyenes vo­nalat húznak. lnnél kell a két csapat játékosainak — egymást váltogatva — eigy keményre gyúrt, négy centi­méter átmérőjű papírlabdá- vad megcélozni a földbe szúrt botolt. Aki eltalálja, az egy pontot szerez a csapatának, sőt egy újabb dobás joga is az övé. Ha megint talál, is­mét dobhat. (Addig, amed­dig csak talál.) Ha mindkét csiaipat mindegyik tagja do­bott, akikor véget ér az első félidő. Az elért találatok ará­nyában megszületik az ered­mény. Azok, akik egyszer sem találták el a botot, a máso­dik félidőben kimaradnak. A két félidő összesített ered­ménye adja meg a végered­ményt. Lehetséges három harmados, vagy négy negye- des mérkőzést is játszani. Akik az előző harmadban, vagy negyedben nem talál­tak. természetesen kimarad­nak a játékból. Azonos figurák A figurák közül kettő tel­jesen egyf orma. Melyik ez a kettő ? (A helyes választ ellenőriz­hetitek a 15. oldalon.) Fütty úrfi Ismered Fütty úri it? Ha nem, hát akkor gyorsan vá­sárold meg Kiss Benedek harmadik gyerm ek-verses ­kötetét. Olyan kedvesek, lé­giesek, vidámak, hangulato­sak ezek a költemények, mint a címadójuk: Fütty úrfi. Benne van a természet minden szépsége, benne van a szél, amely lopakodó in­diánként oson át a termé­szeten. Mindent összevetve: Fütty úrfi jó szórakozást nyújt a nyári vakációban. Ilyenek a gyerekek Lang Róbert fotói

Next

/
Oldalképek
Tartalom