Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19., szombat 5 INTERPOP FESZTIVÁL '8 6 Egyetértett a zsűri és a közönség A második elődöntőt az elsőhöz hasonló környezetben és „hőfoka” tartották csütörtök este a siófoki szabadtéri színpadon: ezúttal is volt néhány meglepetés a próbákon hallottakhoz képest. A zsűri — és a közönség — döntése érzésünk szerint igazságos volt. A második elődöntő résztvevői közül a döntőbe jutottak: Arnulf Wenning, Cristine Jaccard, Natália N u rm u h amedova, Ba- gány Anikó, Balogh Ferenc, Zoltán Erika, Petra Janu, Gi orgia Fiorio (a második somogyi származású versenyző, Auguszt Bárdó tehát kiesett). A közönség díjasa ezúttal Giorgia Fiorio. A második elődöntő után, a mai gála előtt feltehetően a rendezők és a bíráló bizottság tagjai is felteszik a kérdést: szükség volt-e erre a rendezvényre, érdemes-e folytatni ? Kétségtelen: a popzene a korosztályoktól függetlenül népszerű az egész világon;' a műfajt azonban fiatalok teremtették meg, s ma is az ifjúság érzéseit, gondolatait közvetíti. Indokolt tehát, . hogy az újabb generációk is megjelenhessenek a „fórumon”, s lehetőségét kapjanak a bizonyításira. A siófoki fesztivált a hazai „popviiág” akaratából, s a műfaj rajongóinak összefogásával szervezték meg. Összesen 39 szólista, illetve együttes vett részt, közülük tizennyolcán kerültek a döntőbe. Kilenctagú nemzetközi zsűri értékelte a produkciókat. Pándi András, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője volt a zsűri elnöke. — A siófoki Interpqp fesztiválra elsősorban azért volt szükség, mert régóta nem volt már ehhez hasonló rendezvény Magyarországon, s az európai táncdalfesztiválok áramkörébe is csak ekképpen lehet bekapcsolódni — mondta. — Egy új, a nemzetközi porondon is remény- nvel kecsegtető zenekarnak, szólistának szüksége van arra, hogy megméressék a nagyközönség előtt, egy sajátos színpadi légkörben, s megjelenjék a tévé képernyőjén is. Ez nemcsak az előadókra vonatkozik, hanem a szerzőkre is. A külföldi megmérettetés — ismeretes — nehezebb, mint az itthoni, odakint különböző okok miatt sokkal nehezebb bizonyítani. Azután: a műfajról, s ezen belül a különböző új irányzatokról csak akkor lehet véleményt alkotni, ha e sajátos körülmények között is megnyilvánulnak. Itt ugyanis egyszerre jelenik meg a sokféle irányzat, s ezeket eddig a közönség .csak részben ismerhette meg. — Mi a véleménye a közhelyként emlegetett „fesztivál légkörről, azaz a rendezvény fogadtatásáról ? — Az érdeklődés az első naptól fokozódik. \Kezdetben a várható fenntartások is érezhetőak voltak. A nagy Az Országos -Meteorológiai Szolgálatnál hazai fejlesztésű és gyártású berendezésekkel korszerűsítik a meteorológiai műholdak adását vevő rendszert, s így még az idén áttérnek a digitális műh oldkiép-í éld ol gozásra. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatásával, mintegy 70 millió forintért kialakítandó korszerű rendszer lényegesen megbízhatóbbá teszi a európai fesztiválokról mindenki láthatott részleteket a televízióban. Ezekhez képest — főleg a látványosság szempontjából — szegényesnek tűnhet a siófoki. A közönség mégis megkedvelte a fesztivált, s az a véleményem, hotgy érdemes folytatni, különösen ha időben s még nagyobb körültekintéssel végzik az előkészítő munkálatokat. A Bataton-parti város nagy szeretettel fogadta a rendezvényt. Siófok vezetői mindent elkövettek, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek. Jó volt a közönség is, és szavazatuk megegyezett a szakmai zsűri véleményével. Az első elődöntőn a zsűri is javasolta a Napóleon BLD-t a döntőbe. s a közönség is erre az együttesre szavazott. A második elődöntőn az olasz Giorgiára szavazott a közönség, a zsűri (néhány száz méterre a fesztivál színhelyétől) ugyancsak bejuttatta a döntőbe a 18 éves kislányt. — Milyennek ítéli a produkciók színvonalát? — Többször meghallgattuk a dalokat, végignéztük a próbákat, és a két elődöntő alapján mondhatom: néhány együttes és szólista csalódást okozott az esti fellépéseken. Emiatt esetenként módosítanunk kellett véleményünket. Az is előfordult, hogy a próbák alapján nem javasoltunk döntőbe egy énekest vagy együttest, de este közönség előtt igazi értékeket mutattak fel. A külföldi előadókkal nem szabad összehasonlítani a hazaiakat, mert egyikük sem kezdő. A magyarok közül viszont a legtöbben most kezdik pályájukat. Jellemző hogy újat keresnék zenében, szövegben, de főként a színpadi megjelenésben. Néhányan a hagyományos tánczenét képviselik. Erre is van igény, de a közönség nagyobb része és — őszintén szólva — a zsűri is az új irányzatok iránt érrövid távú hazai meteorológiai előrejelzéseket. A szakemberek a jelenleginél gyorsabban' és pontosabban tájékoztatják majd az adatokat felhasználó több mint száz intézményt és vállalatot a várható veszélyes időjárási jelenségekről. A rendszer a jövőben — új számítógépes programok segítségével — további feladatok ellátására is képes lesz. zékeny. A magyar és a külföldi nagydíj odaítélését illetően nem lesz nehéz helyzetben a zsűri. (A nagydíjon kívül első díjat, szerzői díjat és előadói díjat adnak ki.) Feltűnő, hogy kevés a jó férfi szólista, annál több a talpraesett, tehetséges lány. A tapasztalat most is az, hogy a szerzők a zenére fektetnek nagyobb súlyt, a szöveget másodlagosnak tekintik. Akad kivétel is: a Napóleon BLD együttes. A fesztivál dalai között ölyan is akadt, amelyiknek a szövege egy Bairanyi Ferenc-vers, s van A hangszerkészítésre rokkant nyugdíjasként szánta el magát. A szíve táján néha különös szárításúkat érez. Olyankor pihennie kell. A marcali múzeumnak ajándékozta Legújabb citerá- ját Laskai Imre, néhány évvel ezelőtt Együd Árpád a kaposvári gyűjteménybe hozott el tőle egyet. A gondosan művelt házikertben megterem minden, ami a konyhára kell, a lugas is hozzáértő kezekre vall. A kert végén pihenőpad, az erőgyűjtés néha' citeraszóval történik. — 1975-ben készítettem az első citerát. A szegedi típusú tetszett meg — mutatja a készülőt. Dobos citera, a hangja talán zengöbb a másik fajtáénál. Laskai Imre harmincegy évet szolgált a postán, hír- Lapfelelősként vonult nyugdíjba tizenegy éve. — Nem voltam én soha életemben iparos ember. De mindig is szerettem barkácsolni. Jönnek is hozzám a közelből, hogy: Imre bácsi ezt javítsa meg, azt javítsa, meg. Megjavítom én a varrógépet, de még az órát is, rádiót is hoztak hozzám. Nem áll távol tőlem a ci- psszmunka sem. Sokfélé jártam, mindenhol igyekeztem ellesni a mesterségek titkait. A ház a.József Attila utcában szintén ügyességét, hozzáértését dicséri. Maga készítette a padló- és falburkolatot. Dicsekvés nélkül mondja: — Nem ismertem sose a lehetetlent, a tehetetlenséget pedig mindig megvetettem. — enyhén szólva — nagyon egyszerű is. Az itt kapott elismerések természetesen nem perdöntőek, de meggyőződésem, segítik a fiatalokat abban, hogy elinduljanak valamerre. A közönség dönti majd el, hogy ki mit ér. Igen jó ötletnek tartom, hogy Siófokon rendezték a fesztiváLt, mert a fővárosban ez időiben valószínű „eltűnt” volna. Itt figyelem és szeretet veszi körül a szereplőket, a rendezőket és azokat, akinek tiszte a döntés. Szamidi András — Miért épp a citeraké- szítóst választotta nyugdíjas korára elfoglaltságnak? — 1975-ben citerazenekar alakult a városban. Megkértek az együttes tagjai, hogy készítsek nekik hangszereket. Szép sikereket arattak az én citeráimmal. Sajnos föloszlott az együttes, három fiatalember átjárt a buzsáki- akhoz, ott játszanak. A marcali úttörőzenekart is fölszereltem hangszerekkel. Amíg sorba készültek a citerák, meg-meglátogattak a. gyerekek. Akinek már a kezében volt a hangszer, az játszott rajta, a többiek énekeltek. Gyönyörű volt őket hallgatni. A citeramuzsika sze~e- tete miatt szántam rá magamát, hogy megpróbálkozom a hangszerkészítéssel. Egyszer eljött hozzám a neves citarás, Pribojszki Mátyás, hallott felőlem. Kipróbálta a hangszert, láttam rajta, hogy örömét leli az én citerámon való játékban. Ennél nagyobb elismerésre nem vágytam sose. A műhelyben készül már az újabb szegedi típusú citera. Az enyvezéshez már elő van készítve a hangszer megannyi darabkája. Mondom Laskai Imrének, hogy csinálnánk néhány fénykép- felvételt. Szabadkozott, amit úgy véltem, hogy nem akar „szerepelni”. Pedig csak a hangszer titkát féltette. Nem engedte a másik, mér félkész citerát közelről lefényképezni. — Mi a titka a szép hangú citeránaik? — Ügy kell elkészíteni, hogy szépen szóljon — mosolyog hamiskásan. Sűrűbb információ Korszerűbb meteorológiai műholdrendszert Szegedi citera Marcaliból Ablak a világra A rádiónak megszületése óta solMél.e feladatot kijelölték már, mint ahogy igyekezett is megfelelni mindenkor az igényeknek. Annak idején, a rádiózás hőskorának számító harmincas években Németh László is felvázolta elképzeléseit arról, mit tartana ő szem előtt a műsor szerkesztésekor. Meghatározása szerint a rádiónak arra kellene törekednie, hogy amolyan hangos folyóirattá véljék. Sok százezres (azóta már bátran milliókról beszélhetünk) hallgatóságával sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a nyomdai technikáihoz kötött folyóiratok, hiszen gyorsabb, színesebb, frissebb tud lenni. Több mint félévszázadnyi távolságból szemlélve a megállapításit azt látjuk, hagy ha nem is valósult meg _ századiunk egyik legnagyobb miagyar szellemének elképzelése, itt-ott mutatkoznak olyan jelék, amelyek erősítik a gondolatmenet helyességét. Hetente hall - hatjuk például a Diákfélórát, mély az iskolásoknak szól mindi/g érdekesen, s jellemző, hogy ennek a műsornak a címe Németh László tervezetében is így szerepel. Ebbe az elképzelt műsor- szerkezetbe bizonyára örömmel, építette volna be a Világablak című műsort is,, hiszen koncepciójával abba illik. Ez az adás is félórás mindössze, s hogy harminc perc alatt mennyi mindent el lehet mondani, arra is jó példa. Hegedűs Géza sorozata Az olvasás gyönyörűsége alcímet viseli, s tulajdoniképpen ismeretterjesztő szándékkal jiött létre. Így tehát abban az elképzelt nagy folyóiratban egyfajta irodalomtörténeti ismeretterjesztő rovat is lehetne. A rádió sajátos helyzetéhől adódóan azonban sókkal többet mondhat el, mint az írott folyóirat, hiiszjen a hetenkénti folytatás olyan anyagmennyiség földolgozására ad módot, ami minden írott sajtó lehetőségeit meghaladná. Ezen beliül jó lelemény, hogy nem iskolaízű előadások formájában dolgozzák föl az adott témát, hanem inkább az élőbeszéd törvényszerűségeinek figyelembevételével. A hallgató számára úgy látszik, mintha két-hároim ember (közülük egy a tanár) közös tűnődésének lenne tanúja egy adott irodaiam történeti problémán. Meg kell említenünk azt is, hogy az effajta műsoroknak lehet egy nagyon nagy csapdája. Ugyanis szinte biztosra vehető, hogy alig akad ember, altó mindegyik adást végig tudja hallgatni, így tehát arra kell / töreked- niülk a műsor szerkesztői- nék, hogy egy-egy adáson belül ,is tiszta, világos képet adjanak egy korról, íróról, műről. Vannak természetesen szorgalmas hallgatók is, s hogy arányuk mennyi, azt a tömegkommunikációs kutató- intézet szakemberei tudnák megmondani. Az azonban a 1 egóvatosabb becslések szerint is bizonyos1, hogy sokszorosát teszik ki a folyóiratok rendszeres olvasóinak. A Viláigiaiblajk erénye, hogy ablakocskánként akar kipillantani ia világba. Ügy, hogy máindien kis résen láthatók a naigy/világ fényei anélkül, hogy a teljies képet látnánk. A kíváncsiságunkat fönntartani viszont ez is elég. Varga István — Csináltam már kőrisből, dióból, bükkből,. cseresznyéből. mindegyiknek elégedett voltam a hangjával. — Nem is különbözik mondjuk a dióból készített citera hangja a kőrisből ösz- szeállított hangszerétől ? — De igen, más-más hangot lehet elővarázsolni egyikből, másikból. A lényeg nem változhat: mindegyiknek szépen kell szólnia. A kezével közben szinte simogatja a saját citéráját. Majd tétován a húrókat kezdi pengetni. Egy kiálló húrcsonk felsebzi a kezét, kibuggyan a vére. Észre sem vette, játszik tovább. Belekuikucskálok a hangszer dobjába a kis lükön. — A titok ott bent van — mondja és szeme ismét'hamiskásan csillog. — Mi van benn? — Kisegér — neveti el magát, aztán hozzáfűzi, hogy semmi, a hangszer összeállítása a titok. Mindenre magának kellett rájönnie. Horányi Barna
