Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

vényhozást Reagan elnök „meggyőzte”, s az eddigi úgynevezett titkos segélyek belyett az Egyesült Államok immár hivatalos támogatás­ban fogja részesíteni a nica- raguai ellenforradalmárokat. A megszavazott százmillió dollár avagy akár annak tíz­szerese sem tudná érdemben megváltoztatni az erőviszo­nyokat — hangoztatta Dániel Ortega parancsnok, nicara- guaii elnök. A sandinista vezetésnek nem maradt más választása, minthogy fölkészítse az or­szág lakosságát. A honvéde­lemre már eddig is a nem­zeti jövedelem 40—50 száza­lékát kellett fordítani, a bel­ső háttér megszilárdítása ér­dekében pedig kényszerből korlátozták a polgári ellen­zék mozgási lehetőségét. A sandinista forradalom győzelmének mai, immár hetedik évfordulójáról Nica­ragua lakossága a diktatúra megdöntése óta kétségkívül a legnehezebb és legfeszül­tebb körülmények között emlékezik meg. Kuba példá­ja azonban tanulságként szolgálhat: Washington ezút­tal is elszámítja magát, ha azt feltételezi, hogy a nyo­mással és a katonai fenye­getéssel meg tudja törni a nicaraguai népet. Ortutay L. Gyula A hét három kérdése Bojkott, vagy profit... ✓ A szigetországban nyílt titok, hogy a Buckingham- palota és a Downing street 10. számú ház lakói nem szívelik egymást. A királynő és a miniszterelnök-asszony között most nyílt politikai vita keletkezett Dél-Afrika miatt, mivel a „Vaslady” nem akar szankciókat alkalmazni az apárt- heid politika pretoriai folytatói ellen, 11. Erzsébet viszont inkább hajlik a nemzetközösség afrikai tagjainak véle­kedése felé. Thatcher asszony tudja, hogy a brit nagytőkének 12 milliárd font sterling értékű beruházásai Dél-Afrikában igen gyümölcsözők, s épp a tőkések érdekeit igyekszik szolgálni. A nemzetközösség országainak ez egyre kevésbé tet­szik. Ellenérzésük —- ja sport területén jut először kife­jezésre. Az edinburghi nemzetközösségi játékokat egy­más után bojkottálni készülnek az afrikai országok, sőt — legutóbb, az első nem Afrikaiként — Malaysia is. II. Erzsébet formailag mindmáig a nemzetközösség or­szágainak az államfője. Trónjának érdekeit érdemes fi­gyelembe vennie. Még egy „vaslady”-vel szemben is. ÜNNEP Hét éve, hogy 1979. július 19-én Managua lakossága kitörő örömmel és lelkese­déssel fogadta a sandinista harcosok menetoszlopait Több mint másfél évtizedes, a hegyekben, a városokban megvívott gerillaharcot ko­ronázta siker. 48 órával ko­rábban elmenekült repülő­gében Miamiba a gyűlölt Somoza diktátor, akinek di­nasztiája negyven éven át magánbirtokának tekintette a másfél Magyarország terü­letű, kevesebb, mint három­millió lélekszámú közép­amerikai államot. Augusto Cesar Sandino álma betelje­sedett, Nicaragua népe szá­mára történelme során talán első ízben, megnyílt annak lehetősége, hogy az önálló fejlődés útjára lépjen. A Nicaraguában bekövet­kezett történelmi fordulat Washingtonban egy második Kuba veszélyérzetét keltet­te. A Carter helyébe lépő Reagan kormányzat minden­áron „Moszkva és Havanna szerepét” próbálta kimutatni ott, ahol pedig a feszültség az igazságtalan szociális és gazdasági helyzetből fakadt. Miként egy negyedszázada Kuba esetében, úgy most FESZÜLTSÉGBEN Dániel Ortega államfő népszerű a lakosság körében Washington a sandinista Ni­caragua teljes elszigetelésé- sére, gazdásági és katonai térdirekényszerí tésére törek­szik. Iimimár ötödik éve, hogy megindult a hadművelet, a somozista gárdistáikból ver­buvált ellenforradalmár se­reg hondurasi és Costa Ri- oa-d területről támadja a managuai kormányt, az Egyesült Államok pedig im­már több mint egy évé gaz­dasági és kereskedelmi em­bargót hirdetett, Egyenlőtlen harc ez, még akkor is, ha Nicaragua népe számolhat a haladó világ, íigy a szocia­lista országok/, csakúgy, mint a demokratikus latin-ameri­kai rendis »erek szolidaritásá­val. Június vége óta a Nicara­gua körüli válság rendkívül veszélyes szakaszba lépett azzal, hogy a vonakodó tör­Mit jelenthet az, hogy szovjet—amerikai tárgyalá­sok kezdődnek a SALT—2. sorsáról? A hét legnagyobb diplo­máciai szenzációja kétségte­lenül az volt, hogy nyilvá­nosságira került: újabb szovjet—amerikai tárgyalá­sok kezdődnek a sokat em­legetett, s Washingtonban mostanában annyiszor meg­kérdőjelezett SALT—2 szer­ződésről. Már a jövő kedden összeül az a konzultatív bi­zottság, amely a fegyverzet­korlátozási szerződéseik vég­rehajtását ellenőrzi. Ez a bizottság tulajdonképpen nem új valami, egyszer-más- sz»r ülésezett korábban is, de összehívása a jelenlegi helyzetben mégis sokat mond! Megjegyzendő, hogy az amerikai fővárosban most is ellentmondásos nyilatkozatok hangzanak el, túlteszik-e magúkat vagy mégsem a SALT—2 korlátáin. Ugyanakkor valamelyes előrelépés lehetősége jelent­kezik az atomfegyvereik kí­sérleti robbantásainak eltil­tása dolgában is. A Fehér HsTzban egyelőre olyan ho­mályos értelmű közlés hang­zott el, hogy az USA kész tárgyalni a Szovjetunióval az atomfegyver-kísérletek „egyes összefüggéseiről”, ám ez még nem jelent egyet az 1980-ban félbeszakadt eszme­csere felújításával, az ugyan­is a robbantások teljes eltil­tására. irányult volna. (De Névadásban azért újra vég­rehajtottak ,egy kísérletet...) Szovjet—amerikai viszony­latban még egy kérdés vető­dik fél újra és újra: az idén esedékes csúcstal átko­zó kérdése. Sevardmadize szovjet külügyminiszter lon­doni tárgyalásai során ér­tésre adta, hogy a Szovjet­unió kész a csúcstalálkozó előkészítésének megkezdésé­re. Köztudomású, hogy en­nék legfontosabb eleme egy Sevardmadze—Shultz talál­kozó lelhet. Washingtonban a külügyi szóvivő lehűteni igyekezett a kedélyeket, ami­kor sietett 'kijelenteni^ hogy még nincs magállapodás a külügyminiszteri megbeszé­lésekről. Hindu és muzulmán csopor­tok között véres vallási za­vargások törtek ki az indiai Ahmedabad városban. Az események címszavakban Hétfő: Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter moszkvai meghívást adott át Tha­tcher brit miniszterel­nöknek. — Szovjet—ame­rikai megállapodás atom- Msérleti ellenőrző állo­mások létesítéséről. — Truong Chlnh lett a Vi­etnami KP új főtitkára. Kedd: Washingtonban bejelen­tették, hogy szovjet ja­vaslatra Genf ben még jú­liusban összeül a SALT- szerződés konzultatív bi­zottsága. Szerda: Mitterrand—Chirac össze­csapás a francia állami vállalatok magánkézbe adása kiörül. — Moszkvá­ban tárgyal Richard Ni­xon volt amerikai elnök. Csütörtök: Csao Ce-jang kínai mi­niszterelnök befejezte madridi látogatását. — A pakisztáni miniszterel­nök Washingtonban. Péntek: Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter Ameri­kában a dél-afrikai hely­zetről tárgyal. — Feszült­ség a két német állam között egy tudós elleni kémvád miatt. GORBACSOV FOGADTA MALI ELNÖKÉT Szoros kapcsolat a fejlődő országokkal A Szovjetunió a jövőben is szorosan együttműködik a felszabadult országokkal, maliidén bekieszerető erővel annak érdiekében, hogy sá- kerüljöin kieidvező irányú for­dulatot elérni a nemzetközi helyzet alakulásában, az -em­beriség megszabaduljon a nukleáris és más tömegpusz­tító fegyverek súlyos terhé­től, s megteremtsék az át­fogó nemzetközi biztonsági rendszert — mutatott rá Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moussa Traore mali államifőviel, a Mali Népi Demokratikus Szövetség fő­titkárával pénteken a Kreml­ben megtartott találkozójián. A rínalii elmijk hétfő óta tar­tózkodik hivatalos baráti lá­togatáson a Szovjetunióban. A megbeszélésen a legfon­tosabb nemzetközi problé­mákat tekintették át, s meg­különböztetett figyelmet szentelnek az afrikai konti­nensen kialakult gazdasági válsághelyzetnek. Ezzel kap­csolatosan hatékony intéz­kedéseket sürgettek az új, igazságos gazdasági világ- ' rend megteremtése érdeké­ben. Moszkváiban péntekén szovjet—.mali megállapodá­sok aláírására került sor. A kiét ország közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséről szóló nyilatko­zatot Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Legfelsőbb Danácsa Elnökségének: elnöke és Moussa Traore láttákéi kéz­jegyükkel. A pórtközi együttműködésről megkötött megállapodást szovjet rész­ről Anatoűj Dobrinyin, az SZKP KB titkára, a Mali Népi Demokratikus Szövet­ség névéiben pedig Sekou Minandou Traore, a párt Központi Végrehajtó Irodá­jának tagja, a párt titkára írta alá. előkészítő — SZEPTEMBERBEN Egy magas rangú ameri­kai kormánytisztviselő pén­teken kijelentette: a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között megállapodás jött lét­re arról, hogy Eduard Se­vardnadze szovjet és1 George Shultz amerikai külügymi­niszter szeptemberben talál­kozik egymással. Sevard­nadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka alkalmából tartóz­kodik majd az Egyesült Ál­lamokban. Az amerikai tisztviselő szerint a miniszte­rek ez alkalommal megkez­dik a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítését s a találkozóra ebben az év­ben sor kerülhet az Egyesült Államokban. A két miniszternek erede­tileg májusban kellett volna már megkezdenie az előké­születeket, de a szovjet fél, a Líbia ellen intézett ameri­kai támadás miatt lemondta a tervezett találkozót. Chilei belviszály Pinochet Chiléd diktátor az elmúlt időszakban — ha­talmi pozícióinak megerősí­tése érdiekében — váratlan vátoztatást akart végrehaj­tani a chilei katonai juntá­ban. Egy santiagói ellenzéki folyóirat részleteket közölt az ügy hátteréről. A Cauce című Saintdagó- bain megjelenő haladó szel­lemű folyóirat írása szerint a Chilei haditengerészet pa­rancsnokai megakadályoz­ták, hogy Augusto Pinochet tábornok, Chile elnöke egy váratlan intézkedéssel meg­váljék riválisaitól. Pinochet diktátor olyan személyeket szeretett volna a juntába bevonni, akiknek feltétlen támogatását hírja. Mlint ismeretesl, Chile 1981- ban elfogadott új alkotmá­nya értelmében a fegyveres erők parancsnokai, vagyis maga a diktátor, továbbá Jósé Toribio Merino tenger­nagy, a haditengerészet élén, Rodolfo Stange csendőrtá- bornok és Fernando Matthei, a légierőik: főparancsnoka hóV|atotta|k kijelölni azt a személyt, áki 1989-itől nyolc éven át az ország elnöke lesz. Ezt a jelöltet egy nép­szavazás során kell jóvá­hagyniuk a chilei állam­polgároknak. Egész héten feszültség ural­kodott Észak-lrországhan Megakadályozhatja-e Mitterrand a francia állami vállalatok reprivatizálását? Aligha, De a francia álla­mi vállalatok magánkézbe adásának kérdése tulajdon­képpen már március 16-án, a nemzetgyűlési választáso­kon eldőlt. A jobboldal párt­jak mégha csekély többség­gel is kerültek be a Bour- bon-palotába, lehetőséget kaptak a repnivatizálásra, s választási programjukban kezdettől fogva benne volt, hogy vissza akarják csinál­ni, amit a szocialista kor­mány a bankok, nagyvállala­tok államosítása terén tett, sőt, még más, korábban ál­lami kézbe került vállalato­kat is „ki fognak árusítani”. Mitterrand és „első mi­nisztere”, Jacques Chirac között bizonyos fokig mégis kényért üresre került a sor. A kormányfő megpróbálta rendeleti úton, gyorsan elin­tézni az ügyet. Ehhez Mit­terrand elnök aláírása is kellett volna*. Ő viszont ezt megtagadta, nem is annyira a maga ellenállásának ered­ményességében bízva, hanem azért, mert ha a kormány a parlament elé viszi az ügyet és törvényjavaslatot szavaz­tat meg, akkor Ohiracnak személy szerint is, a kor­mánytöbbség tagjainak is Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Margaret Thatcher brit kormányfővel nyilvánvalóvá válik a fele­lőssége. Egyébként a legnagyobb vita a TF—1 rövidítésű tele­vízió magánkézbe adása kö­rül folyik: minden francia polgárt érint, hogy milyen műsora lesz egy ekkora ma­gántévének! Egy nagybank vagy egy ipari nagyvállalat sorsa már inkább csak az üzletfelek vagy az alkalma­zottak számára fontos ... x. y Mi várható az olasz kormányválság elhúzódása nyomán? Gdulio Andreotti látszik napjainkban az egyetlen ke­reszténydemokrata politikus­nak, aki Rómában kormányt alakíthat — ha neki sem si­kerül, akkor aligha lehet el­kerülni új választások kiírá­sát. Igaz, ezt az eddigi kor­mánytöbbség öt pártja közül egyik sem akarja, legalábbis így nyilatkoznak mind ... Andreotti Bettino Craxi megbuktatott kormányában a szocialista miniszterelnök lojális partnere volt. Az is bizonyos, hogy Andreottinak 40 éves politikai gyakorlata van, több alkalommal volt miniszter, 1976—78 között például „a nemzeti szolida­ritás” miniszterelnökeként mutatkozott be. Persze, a Democrazia Cristiana szívesebben látná, ha főtitkárai, De Mita kerül­ne a miniszterelnöki székibe, őt azonban a többi párt nem fogadja el. Craxi, az eddigi kormányfő, kétségtelenül a viszonylag legnépszerűbb olasz politikus, de újabb megbízatását épp a túlzott­nak ítélt sikerei miatt, iri­gyelnék tőle a többiek, min­denekelőtt a keresztényde­mokratáik. Azok legfeljebb ideiglenes megbízatást en­gednének — ez viszont Cra- xinak kevés. Így aztán ma­radnak a kérdőjelek. Pálfy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom