Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
vényhozást Reagan elnök „meggyőzte”, s az eddigi úgynevezett titkos segélyek belyett az Egyesült Államok immár hivatalos támogatásban fogja részesíteni a nica- raguai ellenforradalmárokat. A megszavazott százmillió dollár avagy akár annak tízszerese sem tudná érdemben megváltoztatni az erőviszonyokat — hangoztatta Dániel Ortega parancsnok, nicara- guaii elnök. A sandinista vezetésnek nem maradt más választása, minthogy fölkészítse az ország lakosságát. A honvédelemre már eddig is a nemzeti jövedelem 40—50 százalékát kellett fordítani, a belső háttér megszilárdítása érdekében pedig kényszerből korlátozták a polgári ellenzék mozgási lehetőségét. A sandinista forradalom győzelmének mai, immár hetedik évfordulójáról Nicaragua lakossága a diktatúra megdöntése óta kétségkívül a legnehezebb és legfeszültebb körülmények között emlékezik meg. Kuba példája azonban tanulságként szolgálhat: Washington ezúttal is elszámítja magát, ha azt feltételezi, hogy a nyomással és a katonai fenyegetéssel meg tudja törni a nicaraguai népet. Ortutay L. Gyula A hét három kérdése Bojkott, vagy profit... ✓ A szigetországban nyílt titok, hogy a Buckingham- palota és a Downing street 10. számú ház lakói nem szívelik egymást. A királynő és a miniszterelnök-asszony között most nyílt politikai vita keletkezett Dél-Afrika miatt, mivel a „Vaslady” nem akar szankciókat alkalmazni az apárt- heid politika pretoriai folytatói ellen, 11. Erzsébet viszont inkább hajlik a nemzetközösség afrikai tagjainak vélekedése felé. Thatcher asszony tudja, hogy a brit nagytőkének 12 milliárd font sterling értékű beruházásai Dél-Afrikában igen gyümölcsözők, s épp a tőkések érdekeit igyekszik szolgálni. A nemzetközösség országainak ez egyre kevésbé tetszik. Ellenérzésük —- ja sport területén jut először kifejezésre. Az edinburghi nemzetközösségi játékokat egymás után bojkottálni készülnek az afrikai országok, sőt — legutóbb, az első nem Afrikaiként — Malaysia is. II. Erzsébet formailag mindmáig a nemzetközösség országainak az államfője. Trónjának érdekeit érdemes figyelembe vennie. Még egy „vaslady”-vel szemben is. ÜNNEP Hét éve, hogy 1979. július 19-én Managua lakossága kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta a sandinista harcosok menetoszlopait Több mint másfél évtizedes, a hegyekben, a városokban megvívott gerillaharcot koronázta siker. 48 órával korábban elmenekült repülőgében Miamiba a gyűlölt Somoza diktátor, akinek dinasztiája negyven éven át magánbirtokának tekintette a másfél Magyarország területű, kevesebb, mint hárommillió lélekszámú középamerikai államot. Augusto Cesar Sandino álma beteljesedett, Nicaragua népe számára történelme során talán első ízben, megnyílt annak lehetősége, hogy az önálló fejlődés útjára lépjen. A Nicaraguában bekövetkezett történelmi fordulat Washingtonban egy második Kuba veszélyérzetét keltette. A Carter helyébe lépő Reagan kormányzat mindenáron „Moszkva és Havanna szerepét” próbálta kimutatni ott, ahol pedig a feszültség az igazságtalan szociális és gazdasági helyzetből fakadt. Miként egy negyedszázada Kuba esetében, úgy most FESZÜLTSÉGBEN Dániel Ortega államfő népszerű a lakosság körében Washington a sandinista Nicaragua teljes elszigetelésé- sére, gazdásági és katonai térdirekényszerí tésére törekszik. Iimimár ötödik éve, hogy megindult a hadművelet, a somozista gárdistáikból verbuvált ellenforradalmár sereg hondurasi és Costa Ri- oa-d területről támadja a managuai kormányt, az Egyesült Államok pedig immár több mint egy évé gazdasági és kereskedelmi embargót hirdetett, Egyenlőtlen harc ez, még akkor is, ha Nicaragua népe számolhat a haladó világ, íigy a szocialista országok/, csakúgy, mint a demokratikus latin-amerikai rendis »erek szolidaritásával. Június vége óta a Nicaragua körüli válság rendkívül veszélyes szakaszba lépett azzal, hogy a vonakodó törMit jelenthet az, hogy szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a SALT—2. sorsáról? A hét legnagyobb diplomáciai szenzációja kétségtelenül az volt, hogy nyilvánosságira került: újabb szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a sokat emlegetett, s Washingtonban mostanában annyiszor megkérdőjelezett SALT—2 szerződésről. Már a jövő kedden összeül az a konzultatív bizottság, amely a fegyverzetkorlátozási szerződéseik végrehajtását ellenőrzi. Ez a bizottság tulajdonképpen nem új valami, egyszer-más- sz»r ülésezett korábban is, de összehívása a jelenlegi helyzetben mégis sokat mond! Megjegyzendő, hogy az amerikai fővárosban most is ellentmondásos nyilatkozatok hangzanak el, túlteszik-e magúkat vagy mégsem a SALT—2 korlátáin. Ugyanakkor valamelyes előrelépés lehetősége jelentkezik az atomfegyvereik kísérleti robbantásainak eltiltása dolgában is. A Fehér HsTzban egyelőre olyan homályos értelmű közlés hangzott el, hogy az USA kész tárgyalni a Szovjetunióval az atomfegyver-kísérletek „egyes összefüggéseiről”, ám ez még nem jelent egyet az 1980-ban félbeszakadt eszmecsere felújításával, az ugyanis a robbantások teljes eltiltására. irányult volna. (De Névadásban azért újra végrehajtottak ,egy kísérletet...) Szovjet—amerikai viszonylatban még egy kérdés vetődik fél újra és újra: az idén esedékes csúcstal átkozó kérdése. Sevardmadize szovjet külügyminiszter londoni tárgyalásai során értésre adta, hogy a Szovjetunió kész a csúcstalálkozó előkészítésének megkezdésére. Köztudomású, hogy ennék legfontosabb eleme egy Sevardmadze—Shultz találkozó lelhet. Washingtonban a külügyi szóvivő lehűteni igyekezett a kedélyeket, amikor sietett 'kijelenteni^ hogy még nincs magállapodás a külügyminiszteri megbeszélésekről. Hindu és muzulmán csoportok között véres vallási zavargások törtek ki az indiai Ahmedabad városban. Az események címszavakban Hétfő: Sevardnadze szovjet külügyminiszter moszkvai meghívást adott át Thatcher brit miniszterelnöknek. — Szovjet—amerikai megállapodás atom- Msérleti ellenőrző állomások létesítéséről. — Truong Chlnh lett a Vietnami KP új főtitkára. Kedd: Washingtonban bejelentették, hogy szovjet javaslatra Genf ben még júliusban összeül a SALT- szerződés konzultatív bizottsága. Szerda: Mitterrand—Chirac összecsapás a francia állami vállalatok magánkézbe adása kiörül. — Moszkvában tárgyal Richard Nixon volt amerikai elnök. Csütörtök: Csao Ce-jang kínai miniszterelnök befejezte madridi látogatását. — A pakisztáni miniszterelnök Washingtonban. Péntek: Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter Amerikában a dél-afrikai helyzetről tárgyal. — Feszültség a két német állam között egy tudós elleni kémvád miatt. GORBACSOV FOGADTA MALI ELNÖKÉT Szoros kapcsolat a fejlődő országokkal A Szovjetunió a jövőben is szorosan együttműködik a felszabadult országokkal, maliidén bekieszerető erővel annak érdiekében, hogy sá- kerüljöin kieidvező irányú fordulatot elérni a nemzetközi helyzet alakulásában, az -emberiség megszabaduljon a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek súlyos terhétől, s megteremtsék az átfogó nemzetközi biztonsági rendszert — mutatott rá Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moussa Traore mali államifőviel, a Mali Népi Demokratikus Szövetség főtitkárával pénteken a Kremlben megtartott találkozójián. A rínalii elmijk hétfő óta tartózkodik hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban. A megbeszélésen a legfontosabb nemzetközi problémákat tekintették át, s megkülönböztetett figyelmet szentelnek az afrikai kontinensen kialakult gazdasági válsághelyzetnek. Ezzel kapcsolatosan hatékony intézkedéseket sürgettek az új, igazságos gazdasági világ- ' rend megteremtése érdekében. Moszkváiban péntekén szovjet—.mali megállapodások aláírására került sor. A kiét ország közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséről szóló nyilatkozatot Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Danácsa Elnökségének: elnöke és Moussa Traore láttákéi kézjegyükkel. A pórtközi együttműködésről megkötött megállapodást szovjet részről Anatoűj Dobrinyin, az SZKP KB titkára, a Mali Népi Demokratikus Szövetség névéiben pedig Sekou Minandou Traore, a párt Központi Végrehajtó Irodájának tagja, a párt titkára írta alá. előkészítő — SZEPTEMBERBEN Egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő pénteken kijelentette: a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy Eduard Sevardnadze szovjet és1 George Shultz amerikai külügyminiszter szeptemberben találkozik egymással. Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka alkalmából tartózkodik majd az Egyesült Államokban. Az amerikai tisztviselő szerint a miniszterek ez alkalommal megkezdik a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítését s a találkozóra ebben az évben sor kerülhet az Egyesült Államokban. A két miniszternek eredetileg májusban kellett volna már megkezdenie az előkészületeket, de a szovjet fél, a Líbia ellen intézett amerikai támadás miatt lemondta a tervezett találkozót. Chilei belviszály Pinochet Chiléd diktátor az elmúlt időszakban — hatalmi pozícióinak megerősítése érdiekében — váratlan vátoztatást akart végrehajtani a chilei katonai juntában. Egy santiagói ellenzéki folyóirat részleteket közölt az ügy hátteréről. A Cauce című Saintdagó- bain megjelenő haladó szellemű folyóirat írása szerint a Chilei haditengerészet parancsnokai megakadályozták, hogy Augusto Pinochet tábornok, Chile elnöke egy váratlan intézkedéssel megváljék riválisaitól. Pinochet diktátor olyan személyeket szeretett volna a juntába bevonni, akiknek feltétlen támogatását hírja. Mlint ismeretesl, Chile 1981- ban elfogadott új alkotmánya értelmében a fegyveres erők parancsnokai, vagyis maga a diktátor, továbbá Jósé Toribio Merino tengernagy, a haditengerészet élén, Rodolfo Stange csendőrtá- bornok és Fernando Matthei, a légierőik: főparancsnoka hóV|atotta|k kijelölni azt a személyt, áki 1989-itől nyolc éven át az ország elnöke lesz. Ezt a jelöltet egy népszavazás során kell jóváhagyniuk a chilei állampolgároknak. Egész héten feszültség uralkodott Észak-lrországhan Megakadályozhatja-e Mitterrand a francia állami vállalatok reprivatizálását? Aligha, De a francia állami vállalatok magánkézbe adásának kérdése tulajdonképpen már március 16-án, a nemzetgyűlési választásokon eldőlt. A jobboldal pártjak mégha csekély többséggel is kerültek be a Bour- bon-palotába, lehetőséget kaptak a repnivatizálásra, s választási programjukban kezdettől fogva benne volt, hogy vissza akarják csinálni, amit a szocialista kormány a bankok, nagyvállalatok államosítása terén tett, sőt, még más, korábban állami kézbe került vállalatokat is „ki fognak árusítani”. Mitterrand és „első minisztere”, Jacques Chirac között bizonyos fokig mégis kényért üresre került a sor. A kormányfő megpróbálta rendeleti úton, gyorsan elintézni az ügyet. Ehhez Mitterrand elnök aláírása is kellett volna*. Ő viszont ezt megtagadta, nem is annyira a maga ellenállásának eredményességében bízva, hanem azért, mert ha a kormány a parlament elé viszi az ügyet és törvényjavaslatot szavaztat meg, akkor Ohiracnak személy szerint is, a kormánytöbbség tagjainak is Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Margaret Thatcher brit kormányfővel nyilvánvalóvá válik a felelőssége. Egyébként a legnagyobb vita a TF—1 rövidítésű televízió magánkézbe adása körül folyik: minden francia polgárt érint, hogy milyen műsora lesz egy ekkora magántévének! Egy nagybank vagy egy ipari nagyvállalat sorsa már inkább csak az üzletfelek vagy az alkalmazottak számára fontos ... x. y Mi várható az olasz kormányválság elhúzódása nyomán? Gdulio Andreotti látszik napjainkban az egyetlen kereszténydemokrata politikusnak, aki Rómában kormányt alakíthat — ha neki sem sikerül, akkor aligha lehet elkerülni új választások kiírását. Igaz, ezt az eddigi kormánytöbbség öt pártja közül egyik sem akarja, legalábbis így nyilatkoznak mind ... Andreotti Bettino Craxi megbuktatott kormányában a szocialista miniszterelnök lojális partnere volt. Az is bizonyos, hogy Andreottinak 40 éves politikai gyakorlata van, több alkalommal volt miniszter, 1976—78 között például „a nemzeti szolidaritás” miniszterelnökeként mutatkozott be. Persze, a Democrazia Cristiana szívesebben látná, ha főtitkárai, De Mita kerülne a miniszterelnöki székibe, őt azonban a többi párt nem fogadja el. Craxi, az eddigi kormányfő, kétségtelenül a viszonylag legnépszerűbb olasz politikus, de újabb megbízatását épp a túlzottnak ítélt sikerei miatt, irigyelnék tőle a többiek, mindenekelőtt a kereszténydemokratáik. Azok legfeljebb ideiglenes megbízatást engednének — ez viszont Cra- xinak kevés. Így aztán maradnak a kérdőjelek. Pálfy József
