Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

BOGRÁCSBAN FÓTI AZ EBÉD Vidám KISZ-esek a töröcskei tónál kommentárunk A második vonal Már messziről szembeüt- lőttek a színes sátrak, a sür­gölődő fiúk és lányok. A kúinál három lány mosako­dott, távolabb füst szállt a magasba. A töröcskei tónál horgá­szok is jóakaraté mosoiy- lyail nézték a péntek etste óta kint táborozó ötven fiatalt. Idilli kép fogadott ben­nünket tegnap délelőtt, arai­kor beértünk a tábonba. Ko­tyogott a víz a bográcsban, a fiiúk és a lányok egy ré­sze krumplit pucolt. Az It­teni rend szerint ugyanis minden csoport maga gon­doskodik a kosztjáról. — Mii fő a bográcsban ? — Itt rakott krumplinak valló... A másik csoport á paprikás krumpli mellett döntött — mondta a (barcsi Varjú András, aki egy pil­lanatra abbahagyta — ahogy Ők mondják — a krumpli nyú zását. — Lányok, jól főznek a fiúik? — Ehető — hangzott kó­rusban. — A másik csoportban is fiú a fősza|kács — így a ta­nítóképzős Ködmön Rita. — Hogy sikerült a tábo­rozás ? — Jobb, mint. a tavalyi — válaszol Varjú András. — Szombaton tréfás vetélkedő, hangulatos .tábortűz is vidít. Hatodik éve vezeti Neisz Péter, aiz ádándii diákotthon nevelőije a középvezetők tan­folyamát. — Iskolai KlSZ-biizottsági titkárok, koliégioimi diák ta­nácsok titkárai, a most meg- váliaszto'tt szakmunkás tanuló tanácsok tagjai vesznék részt a kéthetes tanfolyamon. So­kait kapnak a fiatalok moz­galmi ismeretekből, nevelés- és vezetéselméletből. Mégis - merkednek az oktatáspoli­tika céljaival. Az első hét az elméleté volt, a most kö­vetkező a gyakorlaté és a vitáiké lesz. — S ez a táborozás? — Az a célja, hogy kipró­báljuk miire képesek önál­lóan a fiatalok. Oldjuk is vele a hangulatot. — Űigy érzem, hogy sokat segít az otthoni munkánk­ban amit itt elsajátítunk — mondlta Varjú András, aki a barcsi erdészeti szakközép­iskola kollégiumi diáktainá- csának tagja. — Itt olyan dolgokat magyaráznak el, amit magunktól nem tud­nánk, viszont odahaza majd használnunk kell.- Vasárnap mindenki jó­ízűen költötte el a szabad­ban főzött ebédet, délután — a szitáló esőben — pedig megkezdődött a táborbontás. A középvezetőik tanfolyama rna isimét „beüli az iskola­padba” Kaposváron a poli­tikai képzési központban. L. G. Több nyelvű hirdetőtáblák Beruháznak a kisiparosok Somogyiban több mint 6450 kisiparos dolgozik. Ha az öt évivel ezelőtti 4900-at vesszük alapul, akkor több mint 31 százalékos a növe­kedés. Ehhez hozzájárult, hogy 734-en váltották ki az ipart teher- és személyszál­lításra. Növekedett a sze­mélyi szolgáltatást végzők száma is és több az alkal­mazott a segítő családtag. A lakosság ipari, építő­ipari és szolgáltatási igé­nyeit kielégítő mesterek több mint 35 százaléka a munka- viszonya mellett, 1 százalé­ka pedig már nyugdíjasként kisipar osfcodik. A kisipar szerepe egyre nő a lakosság ellátásában. Ép­pen ezért örvendetes, hogy az utóbibi három évben na­gyobb a beruházási kedv. Ez előmozdítja a technikai és a műszaki színvonal emelkedé­sét is. Tavaly 85 kisiparos több mint 12 700 000 forintot fizetett be műszaki fejleszté­si beruházási alapra. Ez azonban még mindig kevés a követelményekhez és az igényekhez képest. A népgazdaság szempont­jából nagyon fontos, hogy egyre több kisiparos vállal­kozik az exportra és impor­tot pótló tevékenységre és hiánycikkek gyártására. Ti­zenhatan ezért kapnak adó- kedvezményt. A másfél éve működő kis­üzemi innovációs iroda fel­karolja az újításokat, a ta­lálmányokat, több terméket gyártat exportra és az im­port pótlására. A Novdfci- iroda forgalma már elérte a 18 millió forintot. A (mű­szaki színvonal emelése ér­dekében öt kisiparos részé­re csaknem hárommillió fo­rintért vásároltak gépet, két és fél millióval járulták hoz­zá különféle anyagok meg­vásárlásához. A kisiparosok ezt a pénzt részletekben fi­zethetik vissza. Ma már egyre többen köt­nek szerződést közvetlenül a vállalatókkal, szövetkezetek" kel alkatrészek, termékek előállítására. A Balaton-parton sokat segít, hogy 150—200 szolgál­tató kisiparos vesz részt a nyári ügyeleti, készenléti szolgálatban. A több nyelvű hirdetőtáblák, amelyeket a legforgalmasabb helyeken állítottak fel, megkönnyítik, hogy a külföldiek könnyen eljussanak a kisiparosokhoz. A szokások, a beidegződé­sek megmaradnak. Régen, így nyáridőtájt, mikor Pé- ter-Pálkor megrendültek a kaszák, az aratópárokra gondoltunk. Az egymás mö­gött ütemes lendülettel ka­szát húzó férfiakra, a mel­lettük markot szedő, a levá­gott gabonát kévékbe kötő asszonyokra. Az első vonal­ra. Az aratás szó kapcsán a képzelet festette képbe csak jóval ritkábban került a cséplőgép rosta rázójánál álló porlepte ember, a zsá­kot cipelő veríték csordulá­sa, vagy a lovaskocsi bak­ján ülők alkonyaira már gör­nyedt, fáradt alakja. A má­sodik vonal. A kaszák szögre, a cséplő­gépek a roncstelepre, vagy esetleg múzeumba kerültek, és igen csak keresni kellene a falun dolgozó asszonyok között olyat, aki ért még a „kötelet-terítés” mesterségé­hez. Nagyot változott az aratás! Ma, ha szóba jön, ismét csak az első vonal villan elénk. A dübörgő gép­óriás félemelet magas nyer­gében ülő kombájnos, ahogy feszült figyelemmel kíséri a motolla forgását, fülével el­lenőrzi, hibamentesen műkö­dik-e a gép. Nem kétséges, kulcsfon­tosságú emberek ők, hozzá­értésükön, tapasztalatukon, gyakorlatukon és felelősség- érzetükön múlik, hogy a ringó kalászok termése hány százalék veszteséggel kerül le a földről, mikorra teszi le a nyári nagy mun­kák gondját egy-egy nagy­üzem. A második vonalról most is kevesebb szó esik. Pedig talán az egymásra­utaltság manapság még sokkal nagyobb, mint haj­danán volt! Egy példa. A legelhíva- tottabb kombájnos összes jószándékú igyekezete is ku­Félidőihöz közeledik a bú­za aratása, a termésnek ed­dig hozzávetőleg 40 százalékát vágtáik le. Az őszi árpa ara­tása onszágszerte befejező­dött, a tavaszi árpáé pedig nemrégen kezdődött el. A gépek akadálytalanul dol­goznak a földeiken, az el­múlt napdk kisebb-nagyobb esőzései miatt csak rövid időre, átmenetileg kellett le­állítani a gépeket. darcba fullad, ha meghi­básodik egy alkatrész, és nincs a kéznél nyomban egy szerelő, aki kicserélje. Vagy: hiába igyekszik az esti har­matig letakarítani egy táb­lát, ha tétlenül várakoznia kell, mert késik a jármű, ahová kiüríthetné a kom­bájn szemmel telt tartály tartalmát. De akárhogy is igyekezne a várakozó kom­bájnhoz a teherautó, ha az átvevőhelyen sorba kell áll­nia, hogy lerakodhasson. A láncolatnak korántsincs vé­ge, mert a második vonal­hoz tartoznak a szárítótor­nyokat működtető emberek, az alkatrészraktárakban ké­szenlétben álló dolgozók, a magtárosok, a termés minő­ségét vallató laboránsok. Ha jól utána gondolunk, talán többen vannak, mint a „fő­szereplők”, a kombájnosok. Csak valahogy kevesebb szó esik róluk. Hallunk, olvasunk, beszé­lünk a mostani napokban a jól szervezett, veszteségmen­tes aratás fontosságáról. En­nek érdekében legalább annyit tehet a kombájnos, mint a szemet szállító trak­toros vagy a műhelykocsin ülő szerelő. Az első vonal, csak a második vonallal együtt, egymással igen jól olajozott „fogaskerék-kap­csolatban” végezheti eredmé­nyesen a munkáját. A beidegződés valahol a régmúltban gyökerezik. Ha jól utána gondolunk, ko­runkban a két vonal annyi­ra közel került egymás­hoz, hogy valójában már egynek tekinthető. Egyfor­mán fontos szerepe van min­denkinek, aki valamilyen munkaterületen közremű­ködik az aratásban Ezekben a júliusi napok­ban együttérzően figyeljük mindnyájuk erőfeszítéseit! Vörös Máirtta A másod- és tarlóvetósek jó ütemben haladnák. A gazdaságók eddig 49 ezer hektárra vetették különféle növényeket, a tavalyi terü­letnek másfélszeresére. A vártnál nagyöbb zöldségter­mő területet jelöltek ki a másodvetések helyéül, — a tavalyinak mintegy kétsze­resét — s ez javítja majd az őszi züldiségellátást. ARATÁS, MÁSODVETÉS A főelőadó újságot olvas Szombaton nem mennek — de felveszik a hitelt Egy kis táblát tettek ki a Kaposvári Városi Tanács épületének f őfoejáraitára: „Bejárait a NoszLopy Gáspár utca felől.” Kerülök egyiet, s belépelk a házasságkötő teremhez vezető, most tár­va-nyitva álló ajtón. Nagy a csönd,, eltelik egy kis idő, miire fölfedezem, hogy a bal aldiallii kis szobában egy hölgy üldögél. — Merne lehet bemenni az ügyfélszolgálati irodába ? — Az most nincs nyitva, szomlbaíton ügyeletét tairtuinlk. Székely Jánosné, az igaz­gatási osztály főelőadója az idén először került sorra, A kis asztalon ott van előtte a nyitott füzet, de ma még semmit sem írt bélé. — Eddig- még seníki sem volt. Csak dir. Balogh János yb-tlfkár nézett be, hagy ki az ügyeletes. Néki is meg­mondtam má a helyzet... — Nem unalmas így? — Nagyon ... Reggel egy kicsit borús volt, majdnem elaludtam. Már kiolvastam a Képes Űjsáigot, a Képes 7-et. Igen lassan megy az idő. — Mit csinálna,- ha nem lennie ügyeletben? — Otthon talkairítamók, mosnék, aimi éppen jön. Ami|kor fél 12 után újra visszanéztem a tanácsra, ki­derült, semmi sem változött. Békési Jánosné tói, az ügy­félszolgálati iroda vezetőjé­től tudom, hogy máskor is legföljebb egy-fcét ügyfél téved be a szombat reggel nyolctól egy óráig tartó Ügyelet idején. — Talán azért van így, mert ilyenkor mindenki megy a saját dolga után, Nyáron mag ott a Balaton. — Egyáltalán mi az, amit el lebet intézni ? — Érdemi ügyintézés nincs: felvilágosítást, nyom­tatványokéit, az adó befize­tésiéhez csekket azonban tu­dunk adni, s átvesszük a beadványokat is. Lehet, hogy az ügyeletnek akikor lenne értelme, ha mindent el lehetne intézni. Ezt vi­szont értelmetlenné teszi az ügyfelék érdektelensége. csekkért A tanácsról az OTP me­gyei igazgatóságának új székházába vezet az utam. Itt egészen más kép fogad: a földszinten, az emeleten mindenhol van valaki. Szel­vényeiket dob be egy férfi, másók valutát váltanak be. Dolgozik a pénztár, a hitél- ügyiek|kel foglalkozók infor­mációkat adnak. Az QTP-inél június 1-je óta tartanak szombati ügye­letet reggel negyed 9-itől fél 12-lig, Kanyar Ottó, a hitel- osztály vezetője elégedetten viiEz körül az emeleti terem­ben délelőtt tíz órakor. Meg­állunk a pénztár mellett, s a két udvarias ügyintéző hölgy megjegyzi: — Ez a szombat most jobb, ugyanis 1.0-én fizetési nap volt a fizikaiaknak... Koleszár Tiborné van ügyeletben a hosszú lejára­tú hitelnél. Népes társaság áll a pult előtt, éppen alá­írnak. — Kölcsönt veszek föl gázhálózat kiépítéséhez — mondja Hamar József kis­kereskedő. — Itt jártam pénteken, s érdeklődtem, mikor jöhetnék el a keze­sekkel. A hölgy — mutat Koieszárnéra — felvilágosí­tott, hogy szombaton is el­intézhetjük a formaságokat. — Előnyös ez a szombati Ügyintézés ? Tízig négyen voltak nála. — Nekem mindenképpen, hiszen nem kell egyik ke­zesnek sem — az apósom­nak, illetve a barátom fele­ségének — eikéretőznie a munkahelyéről. Koleszár Tiborné most először ügyel szombaton. — Ez össze sem hasonlít­ható a hétköznapi leterhe­léssel, mégis valami... Nem sokkal a zárás előtt Kanyar Ottó osztályvezető kis statisztálkát mutat. Ezen 279 tétel szerepel a szom­bati ügyelet eredményéként. A legtöbb, 228, a csekkbefi­zetés, utána következik 22- vel a betétforgalom. Heten valutát vásároltak, tizenha­tan hiteiügyben jártak a takarékpénztárban, haton Szombat délelőtti pillanat az OTP kaposvári székhá­zéban pedig az átutalási betétjük­ből vették ki pénzt. Heten gondoskodtak arról, hogy az ügyfelek elégedet­ten távozzanak. — Ez volt a legerősebb szambáitok egyike — szögezi le az osztályvezető. — Az biztosi, hogy a következő nem lesz ilyen forgalmas. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom