Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

6 Somogyi Néplap 1986. június 7., szombat TUDOMÁNY, TECHNIKA A biotechnológia lehetőségei Magyarországon A Magyar Tudományos Akadé: . ának idei közgyűlé­sét megelőzően, nagy érdek­lődés mellett került sor a Biológiai, az Agrártudomá­nyi, a Kémiai és az Orvos- tudományi Osztály rendezé­sében a biotechnológia jelen­legi helyzetét és fejlesztési lehetőségeit tárgyaló előadá­sokra. Dénes Géza akadémikus elmondat-ta, hogy ez a mint­egy tíz éves múltra vissza­tekintő fogalom egy jellegze­tes interdiszciplináris (több tudományágat átfogó) tudo­mányos eljárássorozatot ta­kar, az alapkutatásoktól egé­szen a technológiái eljárások kidolgozásáig. Művelése igényli az új biológiai, gene­tikai, kémiai és technológiai ismereteket. A biotechnológiai eljárás szülőatyjának a francia Pas­teurt tekinthetjük, aki száz esztendővel ezelőtt mikroor­ganizmusokat használt fel erjesztési célokra. Századunk húszas-harmincas éveiben a biokémia előretörésének idő­szakában felfedezték és fel­használták már az iparban az enzimek anyagcsereter­mékeit, és először állítottak elő biokatalizátorokat. A mikrobiológiai-mérnöki mű­velettan, a műszertan (a bio­kémiai ellenőrző módszerek kialakulása) is hozzájárult ahhoz, hogy a Fleming által felfedezett penicillint ipar- szerűen kezdhették el gyár­tani, a II. világháború ide­jén. Holló János akadémikus, az MTA Központi Kutatóin­tézetéheik főigazgatáhelyette- se elmondta, hogy a 70-es évek elejétől a kutatók olyan eredményeket értek el, ame­lyek lehetővé tették, hogy az ember tudatosan, irányítot­tan beavatkozzék az élő szer­vezetek öröklődési és szapo­rodási folyamataiba. A mole­kuláris biológiai térhódításá­val kiszélesedett a mikroor­ganizmusok ipari felhaszná­lásának lehetősége. Lehetővé vált a magasabb rendű szer­vezetek, illetve azok sejt­jeinek felhasználása techno­lógiai célokra. A hetvenes évek második felében az MTA Szegedi Bio­lógiai Kutató Központjában olyan világraszóló eredmé­nyek születtek, mint a nö­vényi sejtben tenyésztés út­ján kialakított mutáns. A génsebészeti kutatások ered­ményeképpen pedig labora­tóriumi körülmények között génsebészeti úton — szinte a világon elsőként — állítot­tak elő inzulint. Élen járnak a magyar kutatók az új ösz- szetételű enzimek genetikai sebészeti úton történő előál­lításában is. Kidolgozták az enzimológiai folyamatok szá­mítógépes irányításának ma­tematikai elveit is, új fogl;.'- kozási ág született: az en­zimmérnökség. A hazai fej­lődési tendenciák e emzet- közileg is elismert sikerek ellenére eltérnek a világ élenjáró országainak gyakor­latától. S a magyar ipar teljesen kimaradt a biotechnológiai ipar mérés- és szabályozás- technikájának fejlesztéséből Hazánkban nincsenek a mik­roorganizmusok termelési célra történő befogadására alkalmas, a paramétereket állandó szinten tartó bio­reaktorok. A laboratóriumi, körülmények között elért eredmények „technológiai so­ra” nem bírja el az ipar szükségszerű méretnövekedé­sének követelményeit. Ennek oka — mint erről Vida Gá­bor akadémikus, az ELTE professzora szólott —, hogy hiányoznak azok a szakem­berek, akiknek laboratórium­ban is az ipar technológiai követelményei lebegnének a szemük előtt. Lemaradásunk azért is szomorú, mert ai elmúlt három évtized során a már megszerzett pozíción­kat vesztettük el. Az MTA 1986 januárjában tartott elnökségi ülésének jegyzőkönyvében ezt olvas­hatjuk: „ötlettel, szorgalom­mal nem ellensúlyozhatjuk az oktatásban, illetve a gyógyszerkutatásban el nem ért új eredményeket.” Az MTA elnöksége javasolta az illetékes szerveknek, hogy hozzanak létre egy — a ku­tatói érdekeltséget is szem előtt tartó — átfogó biotech­nológiai programot. Ugyan­akkor — elsősorban a gén- technológiában elért eredmé­nyeink bázisán — létre kell hozni egy mikrokémiai ana­lizáló — szintetizáló labora­tóriumi komplexumot, olyan összetett műszerparkot, amely alkalmas DNS szinte­tizálására és meghatározásá­ra. Ki kell terjeszteni a ku­tatásokat az állat- és nö­vényfajokra is. A humán ku­tatások nélkül az embrioló­giától1, az anyagcsere szabá­lyozásától és az onkológiai víruskutatástól, várhatók ha­zai eredmények, de hogy mi­kor — erre ma még nehéz választ adni. Az évente - különböző egyetemeken kiképzett — 20—30 biotechnológus kevés­nek látszik — véli Vida Gá­bor akadémikus, ugyanakkor a tényleges igény felmérése még nem történt meg. Bonta Miklós HARCBAN A TENGERREL Hollandia 33 539 km--nyi területének egynegyede fek­szik a tenger szintje alatt, és további negyede egy szint­ben van a tengerrel. A par­ti terület állandóan süllyed, egy évszázad alatt 20 cen­timéterrel. A tenger és a folyók hordoléka által feltöl­tött, rendkívül termékeny mélyföldön a Rajna, a Maas és a Schelde torkolati ágai széles tölcsérek alakultak. A dagályhullámok hatalmas mennyiségű sós vizet zúdíta­nak a tölcsérekbe, s széles árterületek kerülnek víz alá. A hollandok évszázadok óta gátakkal védik földjeiket, ám minden erőfeszítsük elle­nére gyakran tört be terü­letükre a tenger, s küiono­sén a vihardagályok okoztak nagy katasztrófákat, mint az 1953. február elsejei is, amely 90 helységet öntött el. Ekkor hatvanezren váltak hajléktalanná, s 1795-en hal­tak meg. De régibb szomorú emlékek is vannak. 1277 de­cemberének egy viharos éj­szakáján a hatalmas szökőár 30 falut pusztított el. A Szent Erzsébet-árnak neve­zett katasztrófa 1421-ben százezer emberéletet köve­te! az akkor még nem sű­rűn lakott partvidéken. A holland parlament még 1953-ban elfogadta az úgyne­vezett deltatervet, amely a szigetekre tagolt Zeelandon és a három folyó bonyolult torkolati hálózatán gátak és zsilipek építésével fékezi a tenger támadásait, szabályoz­za a folyók vízellátását, meg­rövidíti a tengerpartot, s a gátakon épített modern utak­kal kapcsolja egybe a sziget­világot az ország belsejével. A terv egyik igen fontos szakasza az északról számí­tott második torkolatnak, a Haringvliet-öbölnek a gólja. Amíg ez a gát el nem ké­szült, minden dagály 260 millió köbméter vizet jutta­tott az öbölbe. A Haringvliet-gátat tartó 22 ezer betonoszlopot a szé­les tölcsértorkolat közepén gátakkal övezett munkagö­dörben, mintegy 10 méterrel a tengerszint alatt építették fel. A betonoszlopok képezik az alapját a gát zsiliprend­szerének. Ezzel szabályozzák a Rajna és a Maas torkola­tának a vízellátását. A Ha- ringvliet-gát zsilipjei együtt­működnek a Rajnán és a Maason létesített több tagú gát és zsiliprendszerrel. A 4,5 kilométer hosszú gát ko­ronáján, 18 méterrel a ten­gerszint fölött, 22 méter szé­les, négysávos autósztráda fut. Képünkön: A Haringvliet- gát építésének ezvik szaka­sza. Szóval ébresztő karórák A -tokiói Hitachi konszern új italálimáhyía felcsillantja a reményt, ho-gy a közellj övő- ben olyan karórák és zseb­számológépek kerülnek for­galomba, amelyek hangos szóval is jelzik a pontos időt. Ehhez egy új találmány, az átlátszó hangszóró nyitja meg az utat, amelyet a. kar­óra vagy a zsebszámológép kiijelző lapjaként alkalmaz­hatnak. Az óra üveget vagy zsebszámológépet borító üveglap1, vta'gy esetleg műa­nyag lemez lesz a rezonáló panel, alátta lantánna! „szennyezett” cirkántum- titanáfiból vagy szerves po­fi vi ni 1 dénf lu or idlbó 1 kés zü 11 átlátszó piezoelektromos la­pot helyeznek el. Az áramot átlátszó elektródokkal táp­lálják a pieza-rétegbe: aiz elektródokat ón vagy indi- umox-id vékonyréteg alkotja. Az áram a szerkezetben el­helyezett beszédszintézis- morzsából érkezik. A Hitachi kutatómérnökei szerint manapság kb. 200 szó hozható létre a karórá­ba beépíthető méretű áram­kör-morzsával és a szóbeli kijelzés egy méternyi távol­ságból is haliiható az átlát­szó hangszóróból. Megnyílik az út karóra méretű rádió- készülékek készítésére is, sőt, minthogy a piezo­elektromos lap valószínűleg mikrofon is lehet, kifejleszt­hetnek karóraként viselhető törpe rádiótelefonokat is. Pollenesö-előrejelzés A növények Közép-<Euró- pában az időjárástól függően más-más időpontban kezde­nek virágozni. Ugyan annak a növénnyek a legkorábbi és legkésőbbi virágzása között hat hét is eltelhet. A virág­porra érzékeny — allergiás — emberek tehát csak a mindenkori polleneső idő­pontjának ismeretében része­síthetők megelőző kezelésben. A virágpor alakja általá­ban jellemző a növényfaj­tára. Mivel jórészt fehérje­természetű összetevői van­nak, allergénként szerepelhet. A pollenérzékenység követ­keztében fellépő allergiás reakciók bizonyos évszakok­hoz, tehát bizonyos növények virágzásához kötöttek. Az NSZK-ban az elmúlt években számos kísérletet végeztek, azt mérték, hogy mikor és mennyi pollen száll a levegőben. Eltérő magassá­gokban pollencsapdákat he­lyeztek el, s a beléjük hul­ló virágpor érkezésének idő­pontjából és mennyiségéből kétJhárom napos pollen-elő­rejelzést (készítettek, s azok­ról a rádiót és a sajtót érte­sítették. Az értékelés szerint három előrejelzés közül ket­tő helyes volt. Számos be­tegnapló azt mutatta, hogy a nagy virágporadag ellenére a virágporra érzékeny betegek — a tervszerű megelőző gyógyszerszedés hatására — alig szenvedtek allergiás bán- talmak^a. A levegő virágpor- szem-tartalmát már Angliá­ban is állandóan mérik. Képünkön: egy virágpor- szem elektronmikroszkópos képe. Gyógyszer paradicsomszárból Százarcú szendvicazz A második világháború után kezdett elterjedni, s azóta mind szélesebb köbben használatos egy újfajta anyagkombinálció, amelyet összefoglaló néven .szend­vicsszerkezeteknek hlívunk. E szerkezet tulajdonképpen két (általában, de nem min­dig szükségszerűen azonos) réteg közé helyezett barrna- dák, emezektől különböző anyagból áll. Lényeges a szendvicsszénkezet meghatá­rozása szempontjából, hogy a három réteg szilárdan egy­máshoz kapcsolódik (több­nyire ragasztóval), és a há­rom réteg „együttdolgozik”. A szendvicsszer kezetek egyiik jellemzője, hogy tér­fogatsúlyuk kicsi. Erre való tekintettel elsőként a jármű­ipar tartott igényt erre az anyagkombinációra, hiszen ha a jármű súllyá kisebb, aiklkor vagy kisebb teljesít­ményű motorral (kevesebb üzemanyaggal) lehet elérni ugyanazt a teljesítményt, vagy ugyanazzal a motorral sokkal töíbb terhiét lehet szál ­lítani. Napjainkban a szend- vicsszerkezetek legfőbb al­kalmazója a repülőgépipar. A vízi közlekedésben is ter­jednek a szendvicsszerkeze­tek: vitorláshajók fedélzete, kisebb motorosok teste ké­szül belőle. Az építőiparban a szendviiicsszerkezetek al­kalmazása egészen újszerű megoldásokat tesz lehetővé, önsúlyuk ugyanis- olyan, ki­csi, hogy akár tí z-tizen két méteres fesztávolságú ön­hordó elemek is készíthetők belőlük. Természetesen a szendvics­szerkezetek alkalmazásának is megvannak a korlátái. Ahol például felmelegedés­sel' lehet számolni, vagy a-z összetevő anyagok különbö­ző hőtágulásai következtében feszültségek léphetnek fel, ott a szendvicsszerkezet tönkremehet vagy tönkrete­het más elemeket. Még’ na­gyobb gond, hogy a szend- vicsszerkezetekeit határtllaip- jaikra merőleges irányban nem lehet kis helyen kon­centráltan terhelni. Képünkön egy repülő gép- sugárba j tómű szendviess zer - kezetű hangszigetelésének készítését láthatjuk. A paradicsom szárából nyerhető -tama-tint jó ideje csak gombaölő tulajdonsá­gai miatt alkalmazták. De felfedezték, hogy allergiás reakcióknál és gyulladásos folyamatokban: is jó hatása léhet. Megkísérelték, a mel­lékhatásokkal bőven rendel­kező kerti zont is tomatininal helyettesíteni, méghozzá si­kerrel. A biológusok kísérle­teik elején- patkányoknak adagoltak tomatint, imajd egy órával később kis meny- nyiségű, ödémát (vízenyőt) Okozó anyagot fecskendeztek be. A patkányok lába meg­dagadt ugyan, de a tomati-n erősem csökkentette aiz ödé­mát, éppen, úgy, mint aho­gyan a kortlzon. Rájiöttek, hogy a toimatin még hatálso- salbb, ha előzetesen a kísér­leti állatok -mellékveséjét el­távolítják. Ez azt jelenti, hogy ai tomatin nem a mel­lékvese közvetítésével hat, sőt lehet, hogy ai mellékvese góltól ja a hatását. Egy másik kísérletben azt vizsgálták, hogyan- hat a toma-tin a kísérletileg elő­idézett krónikus gyulladás jellegzetes tünetére, a szö- vetburj-ámzáBra. A .patká­nyoknak, amelyeknek bőre alá erős gyulladást előidéző anyaggal átitatott vattagom­bócokat ültettek be, egy hé­ten át tomatint adagoltak. A szövetek burjánzása je­lentősen- csökkent, és az ál­fáitok nem vesztettek a sú­lyukból sem. A kísénlétsorozat befejezé­seként egerek hashártyájálba izgató szérumot fecskendez­ték be. Az egy óráival élőbb adagolt toma-tin jelentősen csökkentette a hashártya reakcióját. Könnyű elkép­zelni, milyen: jelentősége Te­het ezeknek a kísérleteknek: a gyulladásos betegségék ke­zelésében itomatinnal lehet helyettesíteni a kortizont, amelynek nem kívánatos mellékhatásai cseppet ‘se;m elhanyagolhatóak. Képünk tanúsága szerint a tomatin alapanyagában, a paradi-csoms zárban aligha lenne hiány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom