Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7., szombat

Somogyi Néplap

7

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Orgonasípok galambcsontokkal

Ha meg akarjuk tudni, mennyi mindent rejthet egy másfél szobás ‘lakás nyolc emeltettél a város fölött, ahhoz elég fölcsönget- nünk kaputelefonon Hetényi Józsefhez, s már küldi elénk a csak kulcsra engedelmeskedő liftet.

Azzal a mosollyal fogad, amit már máshonnan van szerencsém ismerni. A megszállott emberek nyugodalmasan kíváncsi arcki fejezésie ez. Minltha csak azt kérdezné, hogy miért ez az egész érdeklődés, hiszen annyi éven át soha senki — Vagy csak nagyon kevesen kérdezhették meg tőle: miféle kincsek ezek egy számítógép pontosságával rendbeszedve a szekrényben?

Kérdést természetesen 'mi is tehetnénk föl, s talán éppen kézenfekvő is lenne afelől érdeklődni, hogy hogyan válik szenvedéllyé a viliág összes széphangzású orgonájának leírás gyűjtése. Kérdezhetnénk, de fölösleges lenne ez az érdeklődés, mert Hetényi József esetében biztosan több ez, mint hirtelen jött szenvedély. A nagy szavakkal vigyázni kell, mégis megkockáztathatjuk ebben az esetben, hogy életcél is ez, valamiféllé önként vállalt küldetés.

Orgeln in aller Welt

Organs of ihü Wofkf Orgues du monrft' onoor

Régebbi időkről] beszélgetünk, hogy az inspiráció okát megfejtsük. Fél évszázadnál is többre ugrunk vissza képzeletben, Kaposvártól valamivel északabbra is vezényeljük gondollafainkat, föl egészen Ercsiig, ahol a kántor mellett Hetényi Józsefnek is szerepe volt abban, hogy a szépen csengő orgona bezengje a templomot. Ahogy kisgyermekként ott segédkezett a fújtatónál, akkor történt ugyanis, hogy a hangzás egy életre ‘meg- igézte.

— Az ember megérzi, hogy a zene az emberiség közös anyanyelve — vallja erről nem is annyira magyarázatként, mint a leginkább igaz hitviállás megfogalmazásaként.

Ahogy előkerülnek a 'katalógusok, könyvök, az orgonák műszaki leírásai, úgy válik egyértelművé a külső szemlélőnek: Hetényi József azok közé tartozik, akik igyekszenek a rendelkezésükre álló időt arra használni, hogy rendszerezzék a körülöttük 'lévő dolgokat.

— A hibák ellen egész életemben szívósan küzdöttem — emlékszik vissza életének fontos mozzanatára.

Azt, hogy e tulajdonsága választatta-e vele hivatását, avagy mindennapi munkája során alakult ilyenné, nem szükséges eldöntenünk. Belső ellenőrként dolgozott több mint negyven esztendeig, s dolgozik ma is, mert a kaposvári Finommechanikai Vállalatnál nyugdíjazása után is kihasználja a rendelkezésére álló munkaidőkeretet. Ez is hozzátartozik ahhoz a mindig reménykedő szemlélethez, amelyben szüntelenül horgonyt dob maga elé, hogy az idő kihasználásával mindig az alkotás lázában éghessen.

— Tizenegyezer orgona leírását sikerült eddig összegyűjtenem — mondja Hetényi József a pontos adatokat firtató kérdésemre.

Talán az olvasó velem együtt csodálkozik, mert eltűnődött azon: micsoda nagy szám ez. Magától értetődik a kérdés is: hogyan lehet Kaposváron hozzájutni a messzi vidékek hangszereinek műszaki adataihoz?

— Nagyon sOk segítséget köszönhetek a megyei könyvtár dolgozóinak. A könyvtár- közi kölcsönzés segítségével olyan kötetekhez juthattam, amelyek beszerzése még nagy anyagi áldozatok árán is lehetetlen volna. A szakirodalomból körülbelül tizenötezer kötetet, tudományos értekezést kellett átnéznem ahhoz, hogy az említett tizenegyezer orgona képe együtt legyen.

Ezek szerint amolyan magányos farkasnak kell elképzelnünk az orgonák imádóját, aki ha bővebbet akar megtudni a hangszerről, könyvtárba kell, hogy bújjon, könyvek mögé, s arra ne is számítson, hogy egyköny- nyen olyan emberrel találkozik, akinek hasonló feladatot szabott az élet?

— Érdekes, hogy a látszat ellenére nem ilyen áldatlan a helyzet. Nagyon sokan vannak orgonakedvelők, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Gesellschaft der Orgelfreunde nevű nemzetközi társaságnak négy és félezer tagja van.

A világhírű orgonaművészak, zeneesztéták, orgonaépítők mtellett a tizenkét magyar tag között ott találjuk Hetényi József nevét is a névsorban.

— Levelezés útján sikerült kapcsolatba lépnem a legnagyobb európai hangszergyárral, a Walakerrel. Ezen kívül egy svájci orgona-gyárral is leveleztek. Szívességükből nagyon sok képanyagot kaptam. A svájciak évenként adnak ki egy-egy esszékötetet az orgona és az élét egyéb területeinek kap- csodlatáról. így például az orgona és a nők, az orgona és az állatvilág, az orgona és a növényvilág szerepel egy-egy tematikában.

Bizonyságképpen elő is veszi a köteteket. Más művek is előkerülnek, a lemezjátszón pedig megszólal egy lemez. Természetesen orgonamuzsika tölti meg a szobát, hogy a kívülálló is megérezhessen valamit abból a világból, abból az erőből, ami csakugyan összehoz egymástól távol élő embereket.

Rögtönzött ‘kiállítássá alakul a könyv- és katalógusbemutató, míg Liszt B-A-C-H fantáziáját hallgatjuk.

— Sok szép élményt köszönhetek az orgonának. Az egyik legemlékezetesebb Zalaegerszegen történt. A régi izraelita templom orgonájának átszállítása közben galambok csontvázai kerültek elő az orgonasípök közül, Olyan régóta nem használták már a hangszert. Ez egy tizenhat játéké Angster készítmény volt, ami jelenleg az egerszegi nagytemplomban működik. Amikor véget ért az átépítés, Király László zenetanár, kiváló organaművész avatta iöl az új helyére került hangszert. Annáik előtte két évtizedig csak m es ter - harm óniumon játszhatott, s most ez a csodálatos hangszer szólalt meg a keze nyomán. Talán nem is csodálkozhatunk azon, hogy játék közben könnyezni kezdett.

— Mennyire különböznek egymástól a hangszerek?

—- Ahány orgona, annyi fajta a hangzásuk is. Ennek a hangszernek egyik varázsát éppen az adja, hogy ha például a Zeneakadémián található orgonát egy művész úgy akarná megszólaltatni, hogy harminc-negyven 'másodpercig minden hangot kitartana, s azt tűzné ki célul, hogy mindegyik lehetséges hanggal megteszi ezt, aikkor egy emberélet kevés lenne erre. Ezt orgonaművészek is megerősítik.

Aki ilyen közéli kapcsolatba került az orgonával, az kézenfekvő, hogy megszólaltatásának is mestere.

— Hetényi József azzal az alázattal hárít el mindenféle ilyen föltételezést magától,

mint aki nagyon ]s tisztában van azzal, hogy mennyi adottságot igényel a megszólaltatása.

— Ilyenfajta zenei képzettségem sajnos nincsen —■ tárja szét karját.

Hosszas unszolásomra és hitetlenkedésemre mégis előkerül egy haingszerféle, Pille márkájú kis zenegép, azon próbái kedvemért akkorddkat találni.

— Sajnos kimerülőben van az elem — mondja mentségül, talán azért, hogy ne is lehessek tanúja a kísérletnek.

— De hát ez gyermekhangszer inkább, nem illik olyan komoly muzsikához a hangja, mint az orgonáé.

— Egy kicsit permeknek is kel maradni mindig - mondja magyarázatképpen. — Érdeklődőnek, kérdezőnek, és a pontos, hiteles válasz megszerzéséig makacsnak is. A gyermeki léitekre a játékosság a jellemző. Mint például ahogy az utolérhetetlen Morduló, a humor egyik fejedelme is ötvözte ezzel művészetét. Csakhamar Mordilló-kö- tetek soha kerül az asztalra.

— Ezeket is gyűjtöm, sajnos nálunk elvétve akad az argentin művésztől valami. írtam azonban annak a nyugatnémet kiadónak, ahol megjelenítek albumai, s megküldték a ként köteteket.

Miközben átlapozzuk a könyveket, az irodalomra, pontosabban Hetényi József irodalmi munkáira terelem a szót. Tudom róla ugyanis, ha nem is rendszeresen, de jelennek meg versei folyóiratokban.

— A versírás alkati kérdés — mondja erről. — Csorba Győzőnek, akit méltán tarthatunk nagyra, van egy számomra érdekes meglátása. Véleménye szerint ki kellene adni óriási kötetekben névmágia nélkül sok- siak szerző sdk-sok versét. Ha bárki beleolvasna, biztosan találna olyat, amivel egybecsendül a saját lelkivilága. Sok alkotó marad az ismeretlenség homályában. A vers azonban az emberi lélek különleges megnyilatkozása a végtelenül sok mondanivalóból. Valamiféle vallomásnak is tökinthetjük a múllhaitatlanságból.

A vers ás az orgona közötti párhuzamon nem csodálkozhatunk, hiszen csak az lenne meglepő, ha az egész életet átható muzsika nem inspirálta volna a bölső képzelőerőt arra, hogy lírában jöjjön a felszínre.

— Ezek az írásdk hellyel-közzel napvilágot láttak, de mi lesz az összegyűjtött orgonákra vonatkozó anyaggal? Megmarad a fiókban, félig rendezetten, hogy csak a beavatottak ttekinthessenek bele időnként?

— Az anyag még korántsem teljes. Rengeteg időt, anyagi erőt igényelne a teljessé tétele. Egyébként négy orgonaművészünk egy esztendeje járja az országot, hogy hazánk hangszereit föltérképezzék. Ez remélhetőleg könyvalakban is megjelenik.

Közben, észre sem vesszük a beszélgetésbe feledkezve, hogy lejár a lemez. Ügy búcsúzom el Hetényi Józseftől, hogy tudom: csak csekély bepillantásra volt időm egy csodálatos világba. Hogy is lehetne nekünk részünk abbaln az örömben, amiben a megszállottaknak, a küldetéses embereknek van. Valami mégis megállít hazafelé menet. Azon veszem észre magam, hogy betérek a játékboltba.

— Régebben valóban volt Pille-orgona — mondja az elárusító. — Emlékszem, elemmel működött, kettőszázharminc forint volt az ára. Megszüntették a gyártását, ne is keresse.

Hiányérzettel érkezem haza. Hosszasan keresek a lemezék között, míg végre megtalálom, amit alkarok. Dolgozni kezdek, a család csak csodálkozik, hogy a máskor ilyen allklalommail síri csend helyett most zene szól a szobában. Sdkkal szaporábban telnek a sorok, ahogy Lehotka Gábor Baoh- műveket játszik az orgonán. Arra gondolok: minden sípban galambocSkák csontjai ütődnek össze, attól csengenek a hangok olyan misztikusan.

Varga István