Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
1986. június 2., hétfő Somogyi Néplap Katonazenekarok a nagyközönség előtt Pénteken délután a kaposvári sportcsarnokban nyilvános gálái műsorral zárultaik a dunántúli katona zenekarok II. regiionáills fesztiváljának rendezvényei. Ezeket a találkozókat kétévente rendezik meg azzal a céllal, hogy segítsék és értékeljék a helyőrségek fúvószenekarainak munkáját. A rendezvénysorozatot csütörtökön a Rákóczi sporttelepen öt zenekar szakalaki bemutatói nyitották. Délután a Laitimca téren adtak jó hangulatú térzenét. A pénteki zártkörű hangversenyen szabadon választott programot kellett bemutatni a zenekaroknak. A szakmai és kötetlen bemutatók végeztével a zsűri, Hidas Frigyes Erkél-díjas zeneszerző vezetésével értékelte a produkcióikat. A záró hangversenyt Sárszegi Antal alezredes, a helyőrségparancs nők politikai helyettese nyitotta meg. A -műsorban elsőként az 1949-ben alakult nagykanizsai helyőrségi fúvószenekar mutatkozott be Horányák Elek hadnagy vezetésével. A gálaműsor jó hangulatát két vidám táncdallammal, egy Pollikéval és egy szovjet népi tánccal, a gopakkal alapozták meg. Programjukat két szóló klarinétos közreműködése színesítette. A zalaegerszegiek műsora stílusváltást hozott. Loeffler: Népszerű dallamok című egyvelegében a spirituálétól a ragtiime-on át Morricone filmzenéjéig a legkülönfélébb, jól! ismert melódiák csendültek fel. De tetszett az ezt követő temperamentumos spanyol tánic is. A zenekart Béres Géza zászlós vezényelte. A következőikben a- legfiatalabb, csupán egy éve alakult veszprémi fúvószenekar mutatkozott be Tóth Tamás hadnagy vezetésével, ök a modernebb zenét képviselték. Hidas Frigyes és Hacsa- turján egy-egy műve virtuóz, hibátlan előadásukban nagy sikert aratott. A tatai helyőrségi fúvós- zenekar szintén a koncerten is jelenlevő jeles magyar zeneszerző egy művét választotta, majd Vavrinecz Béla Tűzijáték csárdásával örvendeztette meg a közönséget. A karnagy: Padányi Szabolcs százados. Végül a házigazdák adták elő igényesen megválasztott műsorszámaikat, Szabó László főhadnagy vezényletével. Előbb Bizet az Arlies-i lány című szvitjéből adtak elő egy tételt, majd Lendvai Soherzóját hallottuk tőlük — mindkét mű komoly teljesítményt igényelt a zenészektől. A La Mancha lovagja című musical jó kedélyű nyitányával búcsúztak. Befejezésül a közönségnek egyedülálló élményben volt része. Csak úgy harsogott a sportcsarnok, amint az öt zenekar tagjai egyszerre szólaltatták meg hangszereiket. Gyönyörűen zengett közös előadásukban Charpentier barokk Prelúdiuma — melynek fő motívumát a hallgatóság az Intervízió szignáljából ismeri. Végül a fesztivál egyesített zenekara- Dohos László őrnagynak, a Magyar Néphadsereg főkarmesterének vezényletével játszotta el a Rákóczi-in dűlőt. A katonazenekarok rendszeres részesei a közművelődésnek, szolgálati tevékenységük mellett számos koncerten, társadalmi és sport rendezvényen mutatkoznak be a szélesebb közönségnek A pénteki remek hangulatú, nagy sikerű koncertnek is nagy érdeme, hogy hozzá-já mit a honvédség és- a polgári lakosság közötti kapcsolat erősítéséhez. Tersztyánszky Krisztina * Cb> PEDAGÓGUSNAPI ELISMERÉSEK Szombaton délelőtt a Kilián művelődési központban rendezett 35. pedagógus napi ünnepségen vehették át elismerésüket a megye legkiválóbb pedagógusai, illetve a nevelő-oktató munkában tevékenykedő: egyéb dolgozók. Az elnökségben helyet foglaltak megyénk és városunk politikai és állami vezetői, köztük dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Papp János, a városi tanács elnöke. Sótonyi Sándor, a megyei művelődési osztály vezetője kös-zöntötte a megj-éleniteket, majd dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyetteKönyvheti jegyzet* „Hozzáfogok én, egy szegény legény y y Feltevések szerint a Koppány völgyében — Kárán — született Mátyás király egykori alkancellárja, Karai László, aki Rómában beleszeretett a könyvnyomtató mesterségbe, s a Corvinák hazájába hívta Hess Andrást, hogy nyomtasson könyvet Pannóniának ás. Hess mester elfogadta a meghívást, s 1473-ban kiadta a Budai Cronikát. Am a selyembe öltöztetett, ékkövekkel ékesített Corvinák dicsőségéből kevés fénysugár hullott a nyomtatott magyar könyv bölcsőjére. A magyar könyv, miként a martalócok dúlta haza sok bujdosójának gyermeke, külhonban született, árvagyerek-sorban nevelkedett, de mindig állhatatos volt a szolgálatban, pedig akiknek szolgálnia hivatott, sokszor nézték közönyösen sanyarú sorsát, heroikus küzdelmeit. Bibliafordítás? Grammatika? Igen. Mert „édes a hazának szerelme”, vallja az első Magyarországon nyomtatott könyv első mondatában Szylveszter János, s ezért az „édes szerelemért” indulnak el a szellemi és a valóságos utak zarándokai, hogy minél több, s jobb magyar könyvet teremtsenek. Vándorolnak — fejükben, vagy már a papíron a kinyomtatni való, szekéren a nyomdagép — többnyire menekülnek valahonnét, valahová, apadt zsebbel, korgó gyomorral, mert — mint Bornemissza Péter kesergi: „Engömet kergetnek az ke- vély németök/ Engöm kör- nyülvettek az pogány törökök”; — vagy az olthatatlan tudásszomj hajtja, űzi őket, messzi földre, távoli egyetemekre, hogy ismeretekkel, könyvekkel megrakodva egyszer majd hazatérjenek. Huszár Gál kis kézi nyomdáját végigzötyögtette Magyarországon, Szenczi Molnár szin* Elhangzott a könyvhét megyei megnyitóján te az óperencián túlra gyalogolt a zsoltárokért, Misz- tótfalusi Kiss Miklós pedig (akinek tudat alatti emlékezetében talán a Corvinák szépsége derengett), nem fo- adta el a hollandok kínálta aranyakat, az egész életére garantált biztonságot, tekintélyt, mert eszébe jutott, hogy pátriájában „békamászásként terülnek el a betűk az ócska papíron”; ő, a nyugaton elhíresedett betűmetsző, a florenci nagyherceg, a pápai udvar kedvence hazajött, hogy jeles tehetségével a külországokban silánysága miatt lenézett, kinevetett magyar könyvet megsegítse. Micsoda önbizalom feszíthette még, amikor ekép- pen szólott: „hozzáfogok én, egy szegény legény, és megmutatom, hogy egy szegénylegénynek devotiója többet teszen, mint az országnak immel-ámmal való igyekezete.” Megmutatom, mondta önérzetesen, szinte kevé- lyen, mint aki a florenci nagyherceg megbízottjával beszél, és nem egy magyar kisváros valamelyik kongó fejű potentátjával. Pápai Pá- riz Ferenc írja róla: „Édes hazájának mivel kormos füstje/ Világosának tetszik, mint más nemzet tüze,/ Honnyában keserű édesb, mint más méze/ Vágyakozik haza forró szeretete.” A folytatás — más hűségesek, gyanútlan hazatérők, pazarló lelkűek életsorsából is — jól ismert. Szinte közhely. Valóságos csoda — és nagy szerencsénk —, hogy mindig akadtak, akadnak itt hozzá hasonló elszánt szegénylegények, akik nem riadnak vissza a kudarcot jósolók falra festett ördögeitől, s nem „immel-ámmal való igyekezettel”, hanem erős akarattal fognak hozzá a hitük szerint rájuk váró föladatok elvégzéséhez. Bennük bízva, se — remélhetőleg — tovább gondolható gondolatokkal álltam az idei könyvhét sátrai elé. Szapudi András se méltatta a pedagógusok egyre felelősségteljesebb munkáját. A kitüntetéseket dr. Gyenesei István megyei tanácselnök adta át. Kiemelkedő nevelő-oktató munkája elismeréseként a művelődési miniszter Kiváló Pedagógus 'kitüntetésben részesítette Büki Jánosnét, a boglárlel- lei általános iskola tanárát, Komáry Annamáriát, a siófoki gimnázium tanárát, dr. Miklós Endrét, a kaposvári Táncsics gimnázium tanárát, megyei szaki el ügyelőit, valamint Schuszter Gyulánét, a kaposvári Hámá,n Kató Általános Iskola tanárát, ök az elismerést a 29-i országos ünnepségen vették át. A Somogy Megyei Tanács Pedagógiai díját dr. Paizs Imre, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese és Szalai Imre, a Toldi utcai általános iskola igazgatója kapta. Több évtizedes eredményes nevelőmunkája elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából harminc pedagógus vehette át a Pedagógus szolgálati emlékérmet. Kiváló Munkáért kitüntetésben száztouszonkettő, miniszteri dicséretben százharminchét dolgozó részesült. A belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését Molnár Istvánná, a kaposvári kereskedelmi szak- középiskola tanára a központi ünnepségen vehette át. Tamás Lajos, a nagyatádi 3. sz. iskola igazgatója a Munkásőrség Országos Parancsnokságán rendezett ünnepségen kapta meg a Kiváló Munkáért kitüntetést. A kaposvári ünnepség végeztével a kitüntetettek nevében Gaál Tiborné, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet hivatásos pártfogója köszönte meg az elismeréseket. JERZY ZIELINSKI 1925—1986 A „Fogadott fiú44 elhunyt Megdöbbenve olvastuk az MTI hírét: Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 30-án, szívroham következtében elhunyt. „Boglár fogadott fia” — címmel alig három hónapja mutattuk be olvasóinknak egész oldalas riportban a csupaszív embert, politikust, diplomatát, aki második hazájának nevezte, érezte Magyarországot. Szerette So- mogyot, Boglár népét, amely a második világháború alatt sok lengyel menekültnek, köztük néki is menedéket adott. Itt tanult Európa egyetlen lengyel gimnáziumában, itt került emberközelbe a magyarokkal, akikkel életre szóló barátságot szőtt. Sorsa külügyi pályára szólította. Háromszor szolgált hazánkban; először sajtóattaséként, később követségi tanácsosként, majd három éve nagykövetként fáradozott Budapesten a két nép barátságáért, együttműködéséért. Január 9-én megtisztelte Boglárlelle várossá avató ünnepségét; figyelmet keltő felszólalásában emlékezett a múltra, a két nép barátságára, s kívánt sok sikert Somogy legfiatalabb városának. Január utolsó napjaiban a lengyel nagykövetség épületében találkozott munkatársainkkal, s általuk közvetítette üzenetét. Tele volt tervekkel, elképzelésekkel. „Közeleg a nyugdíj — mondta —: örülök is neki, meg nem is. Szeretek dolgozni, és úgy gondolom, hogy hasznot hozhatok mindkét hazámnak. De pihenni is jó lesz. Könyvet írok majd Magyarországról, a háborús évekről és sok mindenről. Azt hiszem, van hozzá elég élményem.” Ezt a könyvet azonban már nem olvashatjuk; a terveket derékba törte a váratlan halál. De Boglár fogadott fiának emlékét, munkásságát nem feledjük el... A Lengyel Népköztársaság nagykövetsége június 3-án és 4-én 10 és 16 óra között fogadja a részvétlátogatókat a Budapest VI. kerület, Gorkij fasor 16. számú épületében. KEMÉNY VIZSGA NÉPMŰVELÉSBŐL Falunap falu nélkül Zenés ébresztő keltette szombaton a szennaiakat. A Kilián György Művelődési Központ falunapra hívta a falu apraját, nagyját. Ami az aprókat illeti, szép számmal össze is gyűltek. A falumúzeum előtt Kövesdi Tiborné — Gizi néni —, a mesztegnyői honismereti szakkör vezetője tanította őket azokra a népi játékokra, amelyek régen a gyerekek mindennapi szórakozását jelentette. A délelőtt nagy része a fazekasság jegyében telt — ebben a témában honismereti találkozót hirdettek a szervezők. Jeles vendég: dr. Kresz Mária kandidátus, a Néprajzi Múzeum munkatársa tartott- diavetítéses előadást a különböző tájegységek kerámiáiról. A régi díszedények között több somogyi darabot is bemutatott, például a karádi takács céh 1750-ből származó borosedényét. A hallgatóság nagy figyelemmel kísérte a kötetlen hangú előadást. Ezt bizonyítják az utána kiosztott tesztlapok eredményei is. A gyerekek meglepő hozzáértéssel válaszolták meg a fazekasság szakmai titkaival kapcsolatos kérdéseket. Sokan érdemelték ki a tíz pont feletti teljesítményért járó ajándékot. Voltak, akik nem szellemüket csillogtatták, hanem a két kezüket tették próbára, őket a falumúzeumban negyven kiló agyag várta: bárki odaülhetett és alkothatott a korong mellett. Ebéd után megeredt az eső, s úgy látszott, elmossa a szépen induló rendezvényt. Szerencsére ekkor éppen a művelődési ház színpadán következett érdekes műsor. A gyerekek nagy tapssal fogadták korosztályuk fürge lábú képviselőit, a Zrínyi általános iskola és a szent- balázsi honismereti szakkör táncosait. De talán a legnagyobb sikere Farkas Imrének és a somogyjádi fu- rulyásoknak volt. Imre —, aki igen szép hangján helyi népdalokat adott elő —, a műsor után beavatott titkába: Bugala Erzsébet tanító néni tanítja neki a szép dalokat, melyekből egyelőre még csak néhányat tud, de szeretne minél többet megismerni. A Hajlik a meggyfa népdalénekesi verseny nagydíjasa még azt is elárulta, honnan származik az eredeti öltözék, amelyben színpadra lépett: a csizma apué volt, egyelőre egy kicsit nagy még, az inget, bő gatyát a nagymama emlékei alapján anyu varrta vászonlepedőből. A somogyjádi furulyások most először jártak Szennán, lelkendezve mesélték a falumúzeumban szerzett élményeiket. Elmondták: Egri Bálint énektanár vezetése alatt második éve tanulják a különböző népek dalait, többnyire többszólamú feldolgozásokat. Egyetlen zeneiskolás sincs köztük, a fu- rulyázást csak az iskolában tanulják. Meséltek volna még a honismereti szakkörről, a szép gyűjteményről, amit a falu régi tárgyaiból a gyerekhétre gyűjtöttek össze. Közben azonban a nagyteremben rázendített a Kerékkötő együttes, és a táncház elcsalta riportalanyaimat. A zuhogó eső miatt a májusfa ki táncolás terve kútba esett, de kiderült, hogy a dunántúli ugróst fedél alatt is éppoly fergetegesen lehet ropni. Négy órakor a vendégek zöme elment, s érkeztek a későbbi műsor föllépői, öt órakor kezdődött a falunap utolsó programja. A művészeti szemlék legjobbjai adtak műsort: a göllei néptáncegyüttes, a BM tánc- együttes szólistái, Szíva Csaba versmondó, Szerecz Róbert bűvész és a Kilián művelődési központ társastánc-klubjának tagjai. Akik ott voltak, elégedetten távoztak a műsor után. Bizonyára elmesélik majd ott, milyen jópofán mondta Petőfi versét Szíva Csaba, milyen csalafintán ügyködött az ifjú bűvész, vagy hogy milyen szépen lejtettek könnyű tüllszoknyá- jukban a standard táncok bemutatói. Sajnos, nagyon kevesen voltak. Szervezési hiba, vagy a felnőttek érdektelensége? Talán inkább az utóbbi. A kaposvári és a szennai népműveLő, meg a segítségükre siető „önkéntesek” aligha tehettek volna többet. De egybehangzóan vallják: nincs ok az elkeseredésre. Ez volt az első falunap, s a lakosság még nem szokta meg, nem tudja, mit várhat egy ilyen egész napos rendezvénytől. Hagyományt kell teremteni, el kell érni, hogy befogadják falusi ünnepeik sorába, s akkor később már talán nem csak közönségként, hanem önálló ötletekkel is egyre többen bekapcsolódnak a rendezvénybe. T. K.
