Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28., szombat Somogyi Néplap IRODAL SZÉT, KÖZMŰV A nyughatatlan Kmaty tanár úr Dr. Kmaty Medárd, a dalos kedvű, ám agyonhasznált hangszálú tanár egyáltalán nem örült a rokkant- nyugdíjának. Se kutyája, se macskája, s most már iskolája sincs. Mit kezdjen rengeteg szabad idejével? Káromnapi keserves pihenés után úgy érezte, nem olyan rosszak az ő hangszálai, hogy vissza ne mehetne a katedrára. Egy hétig leste a postást, hátha mégis visszahívja Kesjár, az új diri. Már a napközit is elfogadta volna. De fütyültek rá. Még a szakszervezetis Brigitta se látogatta meg. Végül is Kmaty tanár úrból más irányban próbált kitörni a tetterő. Átnézett egy csomó újságot. Régieket is. Fölfigyelt rá, mennyi derekas tettet, jóságot, életmentő bátorságot is megörökítettek a krónikák. Szűkszavúan, persze. A tanár úr eltűnődött: milyen emberek lehetnek ezek a hősök? Érdemes lenle megismerkedni velük alaposabban, közelebbről. Példának állítani őket, a nagy- szívűeket, az emberszeretet e bajnokait az érzelmileg satnyultak, az elidegenedettek, az egocentrikusak, cinikusok elé. Mindjárt munkához is látott. Elsőnek Forró Fridolin fűtésszerelő-tanulóhoz kopogtatott be. A fiú otthonában nagy volt a rendetlenség. Dr. Kmatynak ebből csak az szúrt szemet, hogy Fridolin nem a piszkos zoknikat, hanem az Ezeregy szerelmes vers legújabb, féláron vesztegetett kiadását söpörte le az asztalról a szerszámosládába. — Naná, hogy kihoztam a tűzből azt az önkéntes tűzoltót — mondta a srác. Rágyújtott. A gyufát az akváriumba hajította, s nézte, hogyan harap rá egy csikós zebradánió. — Mi az, hogy jól ismertem?! Mint a rossz pénzt? Nem, nem barátom. Mégcsak haver se ... Ugyan, apuskám, hol él maga? Adósom az ipse. Két kemény ezressel. Csak nem hagyhattam odaveszni? A tanár úr lehorgasztott fejjel távozott. Ám hamarosan fölkereste Kapuczni Pongrác parkolóőrt, aki egy lányt az élete kockáztatásával hozott ki az örvénylő folyóból. — Csak nehogy azt higy- gye, hogy én egy spinéért vízbe ugrok! — Közölte mindjárt elöljáróban a szőkeszakállas ifjú. — Körül is röhögném magam! Hogyhogy akkor hát miért? Miért, miért?! Hát nehogy azt higgyék, hogy egy ilyen parkolóőr úszni se tud. Fogadásom volt a vízbeugrásra, ha tudni akarja, nagyokos! Bedobtam magam az örvénybe, csak úgy, oszt épp szerencséje lett a kiscsaj- nak; belémcsimpaszkodott, le se lehetett volna vakarni, hát kiúsztam vele. — Nem azért tette, mert szereti azt a ... hogyishív- jákcsak ... bizonyos Evitát ? — Tudja mit? Hagyjuk e vitát! És különben is, uram: mi az, hogy szeretni? Az ember kit szeret? önmagát, szerencsés esetben. — Tehát egy csöppet se vonzódott hozzá? — nyomozott, egyre kétségbeesettebben, Kmaty tanár úr. — De őszintén: csöppet se? — No... szóval. Bírni bírom, az tény. Pláne, ugye, hogy a vízben a belemártott test annyit veszít a súlyából ... szóval hát... ennyire bírom. — Na, ezt legalább sikerült kiszorítani belőled — gondolta a tanár. Ám ekkor Kapuczni Pongrác hangja hirtelen fortissimóba csapott át: — Maga meg mit kémkedik itt, vén trotyli? Mi köze hozzá? He? Hogy-hogy meg akarja írni? Álljon meg a menet, öregem, ha meg meri írni ezt a ... Ha azt meri Írni rólam, hogy szeretem Evitát... vagy Edinát, vagy hogy is mondta ... szóval, ha kiröhögtet a haverokkal, édesapám, én olyan sajtópert akasztok a nyakába, de olyat... Hát ehhez tartsa magát! Fejcsóválva ment tovább Kmaty tanár úr. Karakán' Zivadar egy sörözőben fogadta. — Gratulálok! — mondta Kmaty. — Egészségére! Valóságos hőskölteményt mesélnek magáról Karakán úr. Ahogy azt a szegény kis öregasszanyt, Smith Matild- kát megvédte egy huligánbanda kötözködésétől. — Hogy mondja, dzsin- dzsikém? öregasszony volt? Volt ott egy öregasszony is? Én csak valami rongybabát láttam, ide-oda lökdösték a kört álló szivarok, viszont nem énekelték a körben-áll- egy-kislánykát, ahogy az ilyenkor dukál. Mert dukál, ugye, dzsindzsikém ? No, mondom, úgyis kihagytam két karatéedzést a héten, most itt a pótlási alkalom, megtanítom ezeket kesztyűbe dudorászni. No, de hogy valami Klotild is ... — Egy nyolcvanéves néni, Smith Matild ... — Akár Klotild, akár Matild, ha tudom, hogy nem egy rongybaba, oda se megyek, az biztos. Hát mi vagyok én? Népjóléti intézmény ? A tanár úr villamosra szállt. Már ment a kocsi, amikor Karakán is felküzdötte magát a peronra. Dr. Kmatynak valami azt súgta, figyelje, és kövesse észrevétlenül. És mi történt? Karakán Zivadar egyenest Smith néni lakására ment a sörözőből. A lépcsőházba érve körülnézett. Kmaty egy kuka mögé lapulva jól látta, hogy virágcsokrot húz elő a tarisznyájából, majd széles vigyorral az arcán megindul fölfelé. — Jaj, maga az, Zivikém. Kerüljön beljebb! — csicseregte egy női hang odaföno. — Ezt magának hoztam, Matild néni — hallatszott Karakán dörmögése. No tessék! Nem is olyan fekete az ördög, mint amilyenre fösti magát — düny- nyögte Kmaty tanár úr. Elhatározta: most már elmegy a többi megmentetthez is. A tűzoltó épp kifelé jött a kórházból. Egy volt tanítványát ismerte föl benne, Zénagyot. — Van valami anyagi kötelezettséged Forró Fridolinnal szemben, kedves fiam? — Nekem? A, nincs, ö lóg egy ezresemmel, illetve lógott, mert közben behozta a kórháziba. Evitát telefonon hívta. — Sajnos, ma nem érek rá — közölte a lány. — Randim van. Hogy Pongrác- cal-e? Ördöge van! Eltalálta. De majd máskor keressen, jó? Most sietek. Visszhall ! Kimerültén, ám diadalmasán rogyott ágyába este a tanár úr. — Engem akartok félrevezetni, lekvárkáim? Kmaty Medárdot, a sasszeműt? És Kmaty Medárd, a nemzet dalos kedvű, ám hangszálnyugdíjas napszámosa ismét a katedrára álmodta magát. Épp azt magyarázta a zöldfülű felnőtt- és kamaszseregnek, hogy ne szégyelljék az érzelmeiket, ne akarják rejtegetni, ami szép bennünk, emberekben, mikor az ablakon — a, sajnos,, nyitva feledett ablakon — feketén besuttyant az ördög. Vagyis egy fekete álarcos rabló. — No né, már te is kezded — szólt föl reá az ágyból Kmaty Medárd. — Ez már aztán mindennek a teteje. Egy őrangyal ne maszkírozza magát ördögnek! Meg volt győződve róla, hogy az a jóságos őrangyalkája hülyéskedik vele, lévén hogy már az odaföntiek is kezdik röstellni az ő nagy jóságukat. — Hát már nálatok is terjed ez a járv ... Az -ányt már nem tudta kimondani. Az álarcos ütött a kurta bottal. Sötétségbe zuhant Kmaty tanár úr. — Őrangyal vagy? Te igazi őrangyal vagy? — kérdi másnap a szakszervezetis Brigittától, mikor leteszi a szekrényére a virágcsokrot. A szoba mint egy csatatér még mindig, látszik, hogy a betörő kétségbeesetten kereste azt a valamit, ami itt nincs. — Medárd bácsi, drága Medárd bácsi! — A szép szőke asszonyka nem tud mást mondani. Kicsit fél is a géztunbános, zavarosszemfl kollégától. — Mert ha az vagy, Brigikéin, viseld a szárnyaidat! — Jaj, Medárd bácsi, ez a nagy megrázkódtatás ... — Agymegrázkódtatás — szólt a daloskedvű fejbevert. Aztán fölcsillanó szemmel hozzátette: — Sebaj, Brigi, akkor is: három egy a javunkra. — Kiknek a javára? — értetlenkedett a vendég. — A mi javunkra, angyalkám. Úgyhogy: szárnyakat fel! S dr. Kmaty Medárd, mikor röptében a nyitott ablakhoz ért, visszakacsintott Brigittára. Reggel fölébredtem, és nem tudtam, ki vagyok? Fölkeltem, és körülnéztem. Egy nő aludt mellettem. Nem ásmertem. Átmentem a másik szobába. Ámulva vettem észre, hogy egy gyermek kandikál kifelé az ágyból. Öt sem ismertem. Kimentem az utcára. Valaki rám köszönt, de én egyáltalán nem ismertem. Lábaim elvittek egy épülethez. Majd tovább liften, egészen egy ajtó elé. Bemegyek. Két nőt és egy férfit látok az íróasztal mögött. Rám /mosolyognak. Nem ismerem őket. Emberek jönnek. Ügy látszik, látogatók. Nézem őket, nézem a papírjaikat, amelyeket a kezembe nyomnak, de minden olyan ismeretlen a számomra. Ügy is bánok velük, mint ismeretlen emberekkel. Antonio Sa ura: Látogatás Pora Maamái. Joan Miró: Asszony a hold előtt A kortárs spanyol festészet A kortárs spanyol festészet eredményei a középke- let-európai országokban eddig jórészt csak albumok lapjairól voltak ismerősek a nagy mesterek néhány műve révén. A demokrácia felvirradtával az ország a kulturális nyitás szakaszába került; így jött létre a magyar—spanyol egyezmény keretében az első kortárs spanyol festészeti kiállítás is, a Magyar Nemzeti Galériában. Ezt, az esemény rangjához mérten, Alfonso Guerra spanyol miniszterelnökhelyettes nyitotta meg. A nagysikerű tárlat tizennégy művész alkotásaival számolt be évtizedeink nyugtalan kereséseiről, amelyek a spanyol művészetet is jellemzik. A mesterek a festészet ősi eszközeihez is hűek maradnak, bár látszik, hogy fejlődési modelljük során végigpróbálták a modern művészeti minden újítását. A tárlat a már halott Mi- ró alkotásaival kezdődött, akinek nevét a Franco-rend- szer alatt Picassóéval együtt tilos volt hazájában kiejteni. Fehér vásznainak vékonyan festett, a gyermekrajzok világát idéző, ősi, mitikus tudatformákba feltörő, abszt- rahált jelei, sematikus csillagjai, virágai, félholdjai még a festészetétől idegen- kedőket is meghökkentő csodálkozásra késztetik kalligrafikus szépségükkel. A másik, ugyancsak évtizedes forradalmat és felháborodást keltő, ma már klasszikus mester: Salvador Dali. Talányos Gala három csodálatos rejtélye című alkotása, feleLuis Górd illő: Gruyere ségének háromszor ismételt, a tengerpart fövenyében szo- borszerűen ábrázolt, a min- denségbe beolvadó arcrészlete rafinált, jelképes szerelmi vallomás. Az új művészetben szintén fogalommá lett A. Tapies és M. Miliares az új avant- gard-mozgalmakban játszottak nagy szerepet absztrakt vásznaikkal. Harcaikat még ők is Párizsban vívták meg az ötvenes években, a második nagy emigrációs hullám tagjaiként. Közben Spanyolországban is megindult az erjedés, mely a madridi iskolához kapcsolódott. Képviselői az 1958-as velencei biennálén absztrakt expresszionista művekkel mutatkoztak be, és nagy sikert arattak. A forrongó hatvanas években több új mozgalom indult országszerte. Követőik széles körben kísérleteztek. Többen az op és pop art eredményeit is felhasználták az egyetemes igazodáshoz alkalmazkodva. A hetvenes években a különféle irányzatokat már galériák és a megalakult Spanyol Absztrakt Művészeti Múzeum is támogatták. Az új figuralitás is tért hódított. A Krónika-csoport tagjai a tömegek számára közérthetőbb stílusban dolgoznak. G. Pérez Villalta a régi spanyol hagyományokhoz kanyarodott vissza, amelyeket szimbolikus, biblikus ábrázolásokban éleszt újjá. A legfiatalabb nemzedék tagjai, figyeljenek bár sokfelé, szintén az elhagyott festői elvekhez térnek visz- sza, a félmúlthoz kapcsolódnak a szürrealizmus és az absztrakt expresszionizmus tanulságait sem feledve. (M. Quejido, J. M. Broto). Bresityánszky Ilona RUMEN BALABANOV: JQ yQgyQ^ ? Elküldöm őket — egyiket a másik után. Odajön az egyik illető a szobából, és húsz levát kér kölcsön. Visszautasítom — ismeretlen embernek nem adok. öt óra felé fölállok az íróasztaltól, és távozom. Lábaim hazavisznek. Lefekszem, és elalszom. Reggel fölébredek, és semmire sem emlékszem. Kérdezem a feleségemet, látott-e tegnap? — Igen — válaszolja. Kérdezem a gyereket, látott-e tegnap? — Igen — feleli. Elmegyek a munkahelyemre. Kérdezem a kollégáimat, nem vettek-e észre rajtam valami furcsát? Csak egyikük válaszol: — Kértem tőled kölcsön, mint rendesen, húsz levát, és te, mint mindig, visszautasítottál ... Jönnek az ügyfelek — régi ismerősök — régi problémákkal. Őket is megkérdezem. — Semmi különös — mosolyognak nyájasan. — Mint általában, haza tetszett küldeni bennünket valamiért, és azt tetszett mondani, jöjjünk holnap... Azt mondom nekik, hogy ma gyengélkedem, és visszarendelem őket másnapra. Letörve távoznak. öt óra tájban felállók az íróasztaltól. Hazatérek. Otthon vár a feleségem és a gyerek. Hallgatagon rám néznek, szótlanul megvacsoráznak, majd csöndben lefekszenek. Mielőtt elaludnék, megbököm a feleségem: — Tegnap semmire sem emlékeztem ... Nem vetted észre? — Mit vettem volna észre? — vonja meg a vállát. — Mint rendesen, egy szót sem szóltál hozzánk, mielőtt munkába mentél... Azután hazajöttél, és anélkül, hogy ránk néztél volna, lefeküdtél aludni ... A másik oldalamra fordultam. Valójában azt sem tudom, ki vagyok ... Ezt a nőt nem ismerem, azt a gyereket szintén nem. A kollégákról már nem is beszélve... Még a nevemet sem tudom ... Hogyan fogok így fizetést kapni elsején? Ez itt a kérdés! Fordította Adamecz Kálmán Durkó Gábor rajza
