Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

AKIKET A MÜÜT KIKERÜLT

1986. június 2., hétfő _______________Somogyi Néplap

kommentárunk

Felsőmocsolád alig húsz kilométerre van a megye- székhelytől. A Balaton felé vezető főúttól nem messze, a ligetes lankák között megbújó faluban az emberek még most is — pedig jó néhány év eltelt már — azon sóhajtoznak, hogy mennyire más lenne az élet, ha az a műút itt épült volna meg. De nem úgy történi. S mint oly sokfelé a bekötőutak mentén, itt is úgy van: a fiatalabbak lassan már csak vendégségbe járnak haza. A buszok naponta hozzák-vi- szik a munkásokat, az idősebbek őrzik a házat. És most már ők vannak többségben.

A nyárfák szegélyezte út csalogatóan hívogat a község belsejébe, majd — mintha nem tudná, merre is menjen tovább — kettéágazik. A délelőtt csendjét felváltva töri meg a búcsúra készülő ringlispil zenéje és a templom harangjának mély kongása.

A nyárelői melegben üres autóbusz várakozik a főtéren. A sofőr ráérősen nézelődik. Van ideje bőven, hiszen csak délután indul útnak. Hazafelé szállítja majd a vasút dolgozóit. Csököly- ből, Nagybajomból hozta a pályamunkásökat, húsz embert. A műút helyett inkább a vasút köti össze az ittenieket Kaposvárral és a Balatonnal.

— Ma vagyok itt először

— mondja a vezető elejét véve a találgatásoknak. — Gondoltam, hozok valami könyvet, de korán indultam, megfeledkeztem róla. Még jó, hogy éppen búcsúra készülnek, mert így legalább van valami néznivaló.

— Hogy tetszik így első látásra ez a hely?

— Nem valami szép. Poros, nincs rendes közútja. A házai is régiek.

No igen. A közlekedés valóban nem olyan, mint a városban. Talán ha idevalósi lenne, másként látná ezt is.

Szabó István és felesége

— igaz, túl vannak már mind a ketten a hetvenen, s ilyenkor már nem nagyon mozdul az ember — nem hagynák itt ezt a falut. Szép a környék, a föld aranybánya — mondják.

— Ami nekünk kell, az megterem, ami itt nincs, azt pedig meghozzák a gyerekek, akik Kaposvárra járnak dolgozni. A napi élelemért nem kell messzire menni. Van egy vegyesbolt.

Jobbára a feleség beszél, férje el van foglalva egy vakondtúrással.

— Várom, hátha kidugja a fejét — mondja az ásóra támaszkodva, csak úgy hátrafelé. — De úgy látszik, érzi a vesztét, mert nagyon meglapult.

— Nézze csak ott, azt a sárga házat — mutat a szemközti sorra az asszony. — Az volt a mi első lakásunk, amikor negyvennégyben kitelepítettek bennünket Jugoszláviából. Egy szál ruhában jöttünk, semmink sem volt. Aztán egy év múlva megszületett a kisfiam. Napszámba jártam, a férjem meg a vasútnál dolgozott. Nyugdíjat is csak annyit kaRemények, tettek

Közös a cél, a feladat

Már csak néhány hét és felelet érkezik a várakozásra, mennyiben sikerült megvalósítani az ember-összeállí- totta terveket. Ennek a hónapnak a végén elindulnak a kombájnok, megkezdődik az aratás.

Nincs abban túlzás, hogy a mezőgazdaság idei nagy munkáját, talán az átlagosnál is nagyobb figyelem, az átlagosnál is nagyobb szakmai törődés előzi meg. Több oka is van ennek, de a legfőbb az, hogy a múlt év eredménye elmaradt a várttól. Somogy nagyüzemeinek többségében visszaesett a gabonatermés, mással nem pótolható veszteségeket, a gazdálkodás egészére ható pénzügyi kieséseket okozva. Igaz ez akkor is, ha például hét somogyi nagyüzem nem olyan régen díjat kapott; a terméshozamok dinamikus növeléséért a szennai, a ka- posfői, a kadarkúti, a nagy- berényi, a szorosadi, a ber- zencei és a karádi termelő- szövetkezet különböző kategóriákban országos elismerésben részesült.

A kiesések magyarázatául a kedvezőtlen időjárást, az osztályt említjük. Joggal, mert kétségtelenül sokat elvitt az emberi akarattól független természeti körülmény —, ám mindenre mégsem magyarázat ez! Kevesebb műtrágyát használtak a gazdaságok, mint az elmúlt években, nagy kieséseket okoztak a gombabetegségek, a vetésfehérítő bogár, a megfelelő színvonalon és időben elvégzett védekezés híján. Egyszóval nem volt mentes a termelési folyamat szakmai, szervezeti hibáktól sem.

Nem a múlton való „rá- gódás” miatt idézem újra ezeket a tanulságokat, hanem éppen azért, mert megannyi jelét tapasztalni annak, hogy a somogyi gazdaságok levonták a megfelelő következtetéseket, okultak. Talán soha nem repültek annyit a növényvédő repülők, helikopterek a megyében a gabonatáblák fölött, mint az idén. Soha nem kapott annyi megbízást a növényvédő állomás levélana- lízis vizsgálatokra, mint ezen a tavaszon. Valóban nagy szakmai felelősség kísérte az egész ország gazdasága szempontjából olyan fontos gabonatermés sorsát. Mert tény, hogy van tartaléka a jobb eredmény elérésének. Csak önmagunkkal összehasonlítva lehetünk büszkék arra, hogy a húsz évvel ezelőtti 1,7-ről 4,6 tonnára nőtt hazánkban a búza termésátlaga. Mert amíg nálunk a VI. ötéves terv során 0,57 tonnával nőtt a hozam, a fejlett gabona- termelő országokban például Angliába 1,51, Hollandiában 1,36 tonnával emelkedett ez idő alatt. Van tehát tennivalónk. És a tények igazolják, szerencsére nem hiányzik a tenniakarás sem. Nem puszta várakozás, cselekedetek sora alapozza a reményeket.

Az elmúlt hetekben mégis növekvő keserűséggel lehetett találkozni a nagyüzemekben. „Szórjuk a lombtrágyát, védekezünk a kártevők ellen, nőnek a termelés költségei —, de mi lesz, ha mindez ismét nem jön vissza a termésben?!”

Talán a huszonnegyedik órában, a különösen szűkmarkú május megcsillantotta aranyát. Szelíd, csendes nevelő esővel búcsúzott. Talán még jókor. A lankadó remény újra éledt. Már csak néhány hét és felelet érkezik a tettekkel megalapozott várakozásra.

V. M.

MHSZ-AKTÍVAÉRTEKEZLET KAPOSVÁRON

a klubok szervezeti élete gondolatkör köré csoportosította. Ugyanakkor elmondta, hogy az MHSZ fő feladata a hazafias-honvédelmi nevelés. A megyében összesen 184 honvédelmi és szakklub működik, s a lakosság 2,27 százaléka tagja a szervezetnek.

Évente több miint kétezer stportkoteles fia tail, valamint jóval idősebb szerez jogosítványt az MHSZ keretein belüli. A tartalékosok utó- képzésére a Magyar Néphadsereg alakulatainak bázisain kerül sor. A fegyvernemi oktatás színvonalát úgy sikenült emelni, hogy a képzést hivatásos tisztek és szakitiszth elyettesek végzik.

Az MHSZ sportágainak számít a lövészet, az uszonyos- és búvárúszás, a vitorlázó repülés, a rádiózás és a modellezés.. Somogy három ilövészklubja csak az időszak végén jutott megfelelő bázishoz. Egyenletesen jó eredményekkel csak a imarcali klub dicsekedhet. A rádiótechnikai képzéshez szükséges tárgyi és személyi feltételeket biztosították, a magas képzési követelményeket és a rendszeres megjelenést azonban egyre nehezebben vállalják a sorkötelesek. Változatlanul népszerű az alap- és a középfokú modellezőképzés. Az általános iskolákban több mint nyolcezer diák ismerkedett meg a sportággal. A Kaposv á ron, és S iói dk on

működő könnyűbúvár klub végrehajtotta honvédelmi előképzés! feladatait. Versenyeredményei alapján a ‘kaposváriakat nemzetközi szinten is elismerik. A vitorlázó repüléssel a megyében csak a kaposvári klub foglalkozik. A klubtagság

száma 36-ról 200 fölé emel- kedlett, s fejlődése egyre dinamikusabb.

A felszólalók közül többen elmondták, hogy miként tudtak előrelépni a társadalmi összefogásban, hogyan tudták megteremteni a honvédelmi felkészítés területi •bázisait (lőtereket, hangárokat, egyéb tárgyi feltételeket). Elmondták, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között miként liehet eredményesen dolgozni. A társadalmi ‘összefogás fokozása mellett azon áll minden, hogy mennyire tudják kihasználni a lehetőségeket. Fontos a fiatalok bekap csalása a munkába!, és ez csak tartalmas, színes, változatos klubprogramokkal képzelhető el: olyanokkal, amelyek érzelmileg is hatnak az if- júságna. Szükség van arra, hogy a fiatalök kötődjenek a szervezethez, magukénak érezzék céljait, és ismerjék föl a fegyveres szolgálat szükségességét.

Nagyon fontos az MHSZ társadalmi aktíváinak erkölcsi megbecsülése, hiszen szabadidejüket feláldozva, energiát nem kímélve, önzetlenül munkálkodnak. A szervezet csak velük együtt tud hozzájárulni az ifjúság politikai-világnézeti tudatformálásához, amely a családban és az iskoláikban kezdődik. Az eredményesebb munka érdekében, nem elég a sorkötelesekkel az általános- és sdáktainfalyamokkal foglalkozni, hanem be kell őket vonni a különböző klubok munkájába is, amelyek hatékonyabb,ara vehetnek részt a személyiségformálásban.

Az aktívaértekezllet végén a legeredményesebben dolgozóknak kitüntetéseket, jutalmakat adtak át.

Csak ott mondható eredményesnek a hazafias-honivá délmi nevelő munka, ahol az együttműködő szervek valamennyien közös feladatnak tekintik a cél elérését, amelyért együtt, egymást segítve és kiegészítve munkálkodnak, s nem igyekeznek áthárítani a munkát, nem próbálják magára hagyni az MHSZ-t, mondván!, hogy ez csak az ő feladata. Főként e gondolat köré fűzték hozzászólásaikat azok az MHSZ-aktívák, akik szólásra emelkedtek szombaton délelőtt Kaposváron, a Helyőrségi Művelődési Otthon nagytermében. Az ötévenként sorra kerülő országos tanácskozást ilyen megyei aktívaértekezletek előzik meg, ahol az MHSZ megyei titkára beszámol a;z öt év munkájáról, s megjelöli a feladatokat. A megye mindem tájáról érkező klu'b- . titkárok, elnökök, pedagógusok, gazdasági vezetők, a KISZ és a fegyveres erők képviselői, a munkabizottságok, valamint a tanácsadó testületek tagjai a saját környezetükben tapasztalt gondokat, örömöket tárják a nyilvánosság élé.

Ezúttal másfélszáz aktíva gyűlt össze Somoigyból, hogy meghallgassa Szabó Béla ezredesnek, aiz .MHSZ megyei titkárának értékelő-elemző beszámolóját. Az értekezleten megjelent Tanai Imre, a megyei pártbizottság és Szepesi József ezredes, az MHSZ Országos Központjának képviselője.

Szabó Béla részletesen ismertette az elmúlt öt év fejlődését, szólít a gondokról és a feladatokról is.. Mondanivalóját a szervezet három legfőbb célja, a honvédelmi elő- és utóképzés, a tömeg- és minőségi spont, valamint

punk, amennyi neki jár, ha nem lenne ez a kert, bizony nehéz lenne. Ide egyébként 1970-ben költöztünk, a házat egy ismerőstől vettük meg, rendbehoztuk és vigyázunk is rá, mert még egyet mi már nem veszünk. Az unokámnak lesz, Toponáron. De majd csak akkor költözik el, ha felnő. Elvagyunk öten is ebben a házban.

Korát meghazudtoló fiatalos lendülettel mesél a ház asszonya. És hogy dolgozni is sokat dolgozik, az meglátszik a portán. Kislányos szégyenkezéssel fogadja a dicséretet, látszik; örül neki, de nem szól rá semmit.

— Nem sok új ház épül a faluban — fordítok egyet a beszéden, hogy mentsem zavarát.

— Nem bizony. Inkább Mernyén vagy Kaposváron építkeznek a fiatalok. Vártuk nagyon, hogy itt épül meg az út, de hogy mégsem így lett, hát megfeledkeztek rólunk. Az iskolából is el akarták vinni a gyerekeket, de nem engedtük. Van. szép iskolánk, tanító is, amennyi kell. Minek akkor reggel, este utazni annak a sok apróságnak?

Mi a nagyohbacskákkal találkoztunk útközben, Éppen testnevelés óráról mentek visszafelé az iskolába. A fiatal tanár egy percre megállva mondta:

— Valóban volt szó arról, hogy a gyerekek Mernyére járjanak, de aztán elült a vita és itt maradtunk. Száz

gyünk a lányommal, ő Kaposvárra jár a kereskedelmi iskolába, ruházati eladónak tanul. Mindennap utazik, hogy ne legyek egyedül. Később majd meglátjuk, mihez kezdünk.

iskolás van a faluban, jövőre valamivel többen leszünk. Életképes ez az iskola.

♦ Az útelágazótól visszafelé jövet megállunk a fapallós hídon. Nem messze a kaposvári vízgazdálkodási vállalat emberei egy ároktisztító géppel a patak medrét szabadítják meg a felgyülemlett iszaptól és a buja növényzettől, amely elzárja a víz útját, lassítja a folyását. A már megtisztított szakaszon csobogva, szinte ujjongva fodrozódnak a habok, locsogásuk amolyan köszönetféle.

— Talán házat akarnak venni? — szól ki a közeli kerítés mögül egy hang.

— Miért, maguk árulják a házat? — kérdezünk visz- sza.

— Nem, nem. Csak úgy gondoltam — mondja mentegetőzve az- asszony. — Mert úgy elnézelődtek itt.

— Megszépül a patakjuk.

— Meg aztán haszna is van. Levezeti a vizet a kertünkből.

A beszélgetésre a lánya is kijön, a postás is csatlakozik hozzánk, és Seresék kerítésének két oldalán úgy diskurálunk, mintha csak a boltból hazafelé jövet álltunk volna meg egy szóra.

— Voltak a varrodában is? Én ott dolgozom, de ma szabadnapos vagyok, előre ledolgoztuk a mai napot. Munka nem sok más adódik, ennek örültünk, mert legalább helyben van. Ketten vaDél körül jár az idő. A búcsúsok sátrainál egy-két nézelődő. Majd délután és estefelé többen lesznek. Egyelőre ki is kapcsolják a magnetofont, ebédhez készülődnek, akárcsak a hazaiak. Húsleves illata lengedezik, tányércsörömpölések hallatszanak innen is. onnan is a házak mélyéből.

— Hát nem szép itt? — kérdezem a fotóst.

— Szép — hagyja helyben. — De akkor mégis miért mennek el innen is az emberek?

Nagy Zsóka