Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

2 Somogyi Néplap 1986. június 2., hétfő Az amerikai vezetés veszélyes lépése Válaszaivá Reagan elnök május 27i-i (bejelentésére, a szovjet kormány szombaton Moszkvában nyilatkozatban tette közzé, hogy imiihélyt amerikai részről bármilyen módion túllépik a SALT- megá llapodósokban .megsza­bott korlátokat, a Szovjet­unió is felmentve érzi ma­gáit az 1972i-es ideiglenes egyezményben és a SALT— 2-iben váll.lialit kötél ezettségek alól, s megteszi a hadászati egyensúly megőrzésiéhez szük­séges intézkedéseket. Reagan elnök ez iév május 27-én bejelentette, hogy aiz Egyesült Államok a továb­biakban ,nem kívánja betar­tani a hadászati tálmadó fegyverzet korlátozáséira vo­natkozó szovjet—amerikai szerződéses és jogi doku­mentumok — az 1972-es ideiglenes megállapodás és az 1979-es SALT—2 szerző­dés — előírásait. Közölte, hogy az Egyesült Államok a jövőben, az amerikai hadái- szati erűk fejlesztéséire vo­natkozó döntések meghoza­talánál nem fogja tartani magát a SALT-megállapodó'- sökbam előírt korlátozások­hoz. Ily .módon,, bekövetkezett az, amire a Szovjetunió £i~ gyelimezetetett. Az Egyesült Államok kormányzata a ha­dászati fegyverzetet korláto­zó szerződiésekkel és megái­A zűrzavar r b ogikajci Ha Libanonról hallunk, már mindenki arra gondol: az ügy sötét, kár is vele foglalkozni. Korántsem csak arról van szó, hogy az új­ságolvasó unja az évek óta csak a halottakról, összecsa­pásokról, tárgyalásokról és felrúgott megállapodásokról szóló híreket. A megfigyelők, az eseményeket hivatalból nyomonkövető újságírók sem igen tudnak már fogódzót találni az események kusza zűrzavarában. Pedig ennek a zűrzavar­nak is van logikája. Ha sa­játos, ha számunkra gyakran érthetetlen is, mégis ok-oko­zati összefügésekből felépülő rendszert alkot a Libanonból származó hírfolyam. Most például laz akoz nyugtalan­ságot, hogy miközben csi­tulni látszik a palesztin me­nekülttáborok körüli múlt heti csatazaj, egyre bizony­talanabb a különböző politi­kai erők közti egyensúly. A számtalan politikai színár­nyalatból összetevődő liba­noni paletta tökéletesen tük­rözi az ország etnikai, vallá­si, világnézeti és gazdasági rétegeit, ráadásul még sze­repel rajta a különböző arab és talán nemcsak arab — országok korántsem mindig kedvező hatása is. Most nemcsak a muzul­mán Nyugat-Bejrútot a ke­resztény Kelet-Bejrúttól el­választó zöld vonal mentén tüzelő orvlövészek, hanem a „politikai nagyágyúk” is rendszertelenül, szinte össze­vissza lövöldöznek — leg­alábbis első pillanatra így látszik. Ami azt is jelenti, hogy a zavaros helyzet egye­seknek kedvező kell, hogy legyen. Dőreség lenne azt hinni, hogy a válság akkor is elhúzódhatna, ha minden­ki meg akarná oldani. Egye­sek egyszerűen úgy vélik, addig jó, amíg tart a bi­zonytalanság, eközben ugyan­is megerősíthetik pozíciói­kat a lehetőleg minél távo­labbi rendezés előtt. Emberrablás, tűzharc, ter­rorista támadások, hangza­tos ígéretek egy kormány- gyűlés összehívására — ezek a legfrissebb hírek Libanon­ból. No meg az is, hogy egy­re drágább a néha nem is létező benzin, hogy a polgá­ri lakosság számára egyre elviselhetetlenebb az élelmi­szerhiány, az állandó ost­romállapot. De a zűrzavar ijesztő logikája szerint mind­ez nem igazán számít. H. G. tapadásokkal 'kapcsolatos cselekvési lehetőségei közül éppen azt választotta, amely aláássa az ilyen fegyverzet korlátozása és csökkentése folyamatának alapjait. Ami­kor választania kellett, hogy mérsékelje saját fegyverke­zési programjait vagy pedig szabad .teret nyisson ellen­őrizhetetlen. hajszájuk előtt, Washington az utóbbi .mel­lett döntött. Az elnök döntése azt je­lenti, hogy a jelenlegi ame­rikai vezetés rendkívül ve­szélyes lépésre szánta el magát a nukleáris fegyver­kezési hajszát fékező, és ez­zel az újabb .megállapodások megkötéséhez feltételeket te­remtő szerződési rendszer szétromb olásában — mutat rá a kormán,ynyilatkazat. Az Egyesült Államok konk­rét kilépését a SALT—2 szerződésből ez év végére tervezik, amikor a f egyver - zetfejlesztés során — egye­bek között a manőverező rabotrepülőigépeket hordozó nehézibombá zók tekintetében — Washington túllépi a több, fcüllön-külön célra irányítha­tó röbbanótöltettel felszerelt hadászati hordozóeszközökre 1320 egységben megszabott határt.. Az elnök nyíltan ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog leszerelni megfelelő mennyiségű meg­lévő fegyverzetet annak ér- dékében., ho.gy ne lépje túl ezt a szintet. Az amerikai kormányzat lényegében hozzákezdett a nukleáris fegyverzet felhal­mozására kidolgozott átfogó hadászati programjának ma­radéktalan megvalósításához. Mindezt a Szovjetunió ál­lítólagos „szerződésszegései­vel” próbálják indokolni. Ezek az állítások az első be­tűtől az utolsóiig megalapo­zatlanok. Ilyen szerződéssze­gések nem voltak és most sincsenek. És az Egyesült Államok kormánya, jól tud­ja ezt. ' Világosan, kell látni azt is, hogy a szovjet kormány nem fogja tétlenül nézni, amint az Egyesült Államok felrúg­ja a hadászati támadó fegy­verzet korlátozásáról kötött megállapodásokat. Az ame­rikai fél nem táplálhat sem­miféle illúziót azzal kapcso­latban, hogy sikerülhet ka­tonai előnyökhöz jutnia má­sok biztonságának kárára. A Szovjetunió álitail vá­laszként .meghozandó intéz­kedések kizárják annak le­hetőségét, hogy az Egyesült Államok erőfölényt vívjon ki a hadászati fegyverzet alapvető változataiban, ame­ly éket jelenleg fejlesztenek és hadrendbe kívánnak állí­tani. A Szovjetunió a jövőben is mindent megtesz a szo­cialista közösség szilárd biz­tonságáért, minden szüksé­ges intézkedést megvalósít a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében — szögezi le a szovjet kor­mánynyilatkozat. Abe Sintaro sajtóértekezlete Moszkvában Tartalmas, hasznos párbeszéd volt Tartalmas és hasznos po­litikai párbeszédnek nevezte a szovjet vezetőkkel folyta­tott tárgyalásait szombaton Moszkvában megtartott saj­tóértekezletén Abe Sintaro japán külügyminiszter. Mint kifejtette, ezen az értékelé­sen az a tény sem változ­tat, hogy a Szovjetunió és Japán között a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetkö­zi kérdések megítélésében is változatlanul jelentős né­zeteltérések vannak. A japán diplomácia veze­tője szombaton fejezte be tárgyalásait Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminisz­terrel, s aláírta vele a két ország kulturális kapcsola­tairól szóló megállapodást. A hivatalos látogatásról szovjet—japán közös közle­ményt hoznak nyilvánosság­ra. A Mihail Gorbacsovval és Eduard Sevardnadzéval a kétoldalú kapcsolatokról folytatott megbeszéléseiről szólva a japán külügymi­niszter különösen nagy súlyt helyezett az általa te­rületi kérdésnek nevezett problémakörre. Mint mon­dotta, országa különösen nagy jelentőséget tulajdonít ennek, s ő Mihail Gorba- csovnak és Eduard Sevard- nadzénak is részletesen ki­fejtette a kérdésről alkotott japán véleményt. „Izzó han­gulatúnak” nevezte a tár­gyalásokat, amelyeket a Szovjetunió elvi álláspontja szerint megalapozatlan japán igényékről folytattak. Abe Sintaro szavaiból kiderült, hogy e kérdésekben most sem közeledtek egymáshoz a vélemények. Anélkül, hogy részletekbe bocsájtkozott volna, a kül­ügyminiszter közölte: a Szovjetunió konkrét javas­lattal válaszolt arra a tokiói kérésre, hogy japán állam­polgárok felkereshessék a Szovjetunió területéhez tar­tozó szigeteken eltemetett családtagjaik sírjait. Abe Sintaro beszámolt ar­ról is, hogy a moszkvai meg­beszélések nemzetközi té­mái között szerepelt a fegy­verzetkorlátozás, a közepes hatótávolságú rakéták, az amerikai űrfegyverkezési tervek, az atomrobbantások, a koreai félsziget és Kam­bodzsa kérdése is. A két ország ezekkel kapcsolatos álláspontjában változatla­nul igen sok az eltérés — mondotta. A politikus szerint Japán Abe Sintaro szovjet kollégá­jától, Eduard Sevardnadzétól búcsúzik azt szeretné, ha Moszkva és Washington is aktívan töre­kedne a második szovjet— amerikai csúcstalálkozóra. „A Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélés alap­ján az a vélemény alakult ki bennem, hogy még van lehetőség a találkozóra” — jelentette ki. Végezetül leszögezte, hogy japán részről továbbra is fenn akarják tartani az idén januárban Eduard Sevard- nadze tokiói látogatása ide­jén elkezdődött rendszeres szovjet—japán külügymi­niszteri tárgyalásokat. Befejeződött a mongol kongresszus Dzsambin Batmönhnek, a központi bizottság újjává­lasztott főtitkárának zársza­vával szombaton Ulánbátor­ban, az államigazgatási pa­lota üléstermében véget ért a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa. A vita lezárását követően a d okúmén tuimszerkesztő bi­zottság által megfogalmazott határozati javaslatokról sza­vaztak a küldöttek. A kong­resszus négy határozatot fo­gadott el egyhangúlag: a központi bizottság beszámo­lójáról, a szervezeti szabály­zat kiegészítéséről és módo­sításáról, amelynek révén erősödik a pártdemökrácia, növekszik az alapszervezetek felelőssége és erősödik a forradalmi ifjúsági szervezet szerepe a párttaggá nevelés­ben. a központi revíziós bi­zottság jelentéséről, valamint az ország gazdasági és szo­ciális fejlesztésének az 1986 —1990-es időszakra megha­tározott fő irányairól. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára táviratban köszöntöt­te Dzsambin Batmönh-t, a a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt újravá­lasztása alkalmából. Új szovjet javaslatok Bécsben A Szovjetunió e hónap 10-e táján új javaslatokat kíván előterjeszteni a közép­európai fegyverzetek és haderők csökkentéséről fo­lyó bécsi tárgyalásokon — jelentette be Valentyin Fa­lin, a Novosztyi sajtóügy­nökség elnöke, aki a Nem­zetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzé­séért nevű szervezet kölni kongresszusa alkalmából tar­tózkodik az NSZK-ban. A Szovjetunió volt bonni nagy­követe az AP amerikai hír- ügynökségnek nyilatkozott. Az interjút az MTI bonni irodájának is rendelkezésére bocsátották. Falin közlése szerint az új szovjet javaslatok Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a NSZEP kong­resszusán április 18-án el­mondott beszédére épülnek, amely indítványokat tartal­mazott arra vonatkozóan, hogy az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő egész európai térségben jelentékenyen csökkentsék mind a hagyo­mányos katonai erőket, mind a harctéri atomfegyvereket. Az interjúban a Novosztyi elnöke rendkívül sajnálatos­nak mondotta, hogy az Egyesült Államok kinyilvání­totta szándékát az amerikai szenátusban ugyan nem ra­tifikált, ám az amerikai fél által eddig tiszteletben tar­tott SALT—2 szerződés fel­mondására, noha — mint hangsúlyozta — a SALT—1 és a SALT—2 megállapodá­sok különleges szerepet ját­szanak a fegyverzetellenőr­zési folyamatban, és a Szov­jetunió — az amerikai vá­daskodásokkal szemben — a genfi tárgyalásokon teljesen nyilvánvalóvá tette a SALT megtartását. A kelet—nyu­gati tárgyalásokon általában az Egyesült Államok hajlít- hatatlan magatartása hátrál­tatja a haladást. Példa erre az emberi kapcsolatokkal foglalkozó berni találkozó, amelyen Washington nem volt hajlandó elfogadni a már mindenki által jóváha­gyott kompromisszumos zá­róokmányt. — Egy hét alatt két olyan megnyilvánulás, mint ami­lyen a berni elutasítás és a SALT—2-vel kapcsolatos be­jelentés, enyhén szólva ki­csit sok — nemcsak a Szov­jetunió, hanem a nyugat­európai szövetségesek szá­mára is, aki mindamellett hangsúlyozta: országa vál­tozatlanul híve egy olyan szovjet—amerikai csúcsta­lálkozónak, amely haladást eredményezhet a fegyverzet- ellenőrzési problémák terü­letén. — Nem mondjuk le a csúcsértekezletet, akarjuk ezt a találkozót — jelentette ki. Csakhogy a mi értelme­zésünk szerint az ilyen csúcs nem a két fél kormányfői­nek tea vagy vacsora alkal­mával való találkozója. Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan tavaly novemberben megállapodott, hogy újra ta­lálkoznak konkrét kérdések megoldása céljából. Géni­ben megállapodtak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megengedhe­tetlen egy háború. Ezt most nem kell még egyszer kifej­teniük. Ellenben azt kell ki­mondaniuk, hogy mit is kell tenni azért, hogy ne is le­hessen háború” — hangsú­lyozta Valentyin Fa.lin, aki egy másik, egy nappal ko­rábban adott nyilatkozatában azt is aláhúzta: a tavaly no­vemberben megtartott gen­fi csúcstalálkozó óta a szov­jet fél gondosan ügyelt arra, hogy semmilyen cselekedeté­vel se sértsen meg amerikai érdekeket. Az Egyesült Álla­mokon a sor, hogy eldöntse, milyen kapcsolatokat óhajt. És Moszkva válaszolni fog bármilyen javaslatra. Az izraeli elhárítás botránya Az izraeli kormány va­sárnap menesztette Jichak Zamir legfőbb ügyészt, mert a tisztségviselő ki akarta vizsgáltatni az elhárító szol­gálat, a Sinn Beit gyilkossá­gi botrányát. Az új legfőbb ügyész, Joszef Haris eddigi Tel Avi.v-i kerületi bírósági tanácselnök, .még nem köte­lezte el magát a vizsgálat eilen vagy mellett. Befolyá­sos kormánykörök azonban a jeruzsálemi rádióban va­sárnap közölték: „úgy . vé­lik”, hogy ez az ügyész már eláll ettől a vizsgálattól. Az ügy 1984 áprilisáig ve­zethető vissza. Négy palesz­tin eltérített egy utasokkal zsúfolt közforgalmi autó­buszt. Az volt a szándékuk, hogy túszokat ejtenek, és ezekkel kiváltják bebörtön­zött harcostársaikat. A Gá- za-övezet demarkációs vo­nalánál az autóbuszt a kar­hatalom feltartóztatta és megostromolta. A golyózá­porban meghalt két palesztin és egy utas. Két támadót el­vezettek a helyszínről. Ez­után közölték, hogy a kór­házban mindketten belehal­tak sebesüléseikbe. Nem sokkal később egy iz­raeli fotoriporter bemutatta a dráma utolsó felvonásáról készült felvételeit. Ezeken a képeken tisztán kivehető volt az, hogy mindkét fo­goly a saját lábán ment a riadóautó felé, azaz nem se­besülhetett meg halálosan. A kikövetelt vizsgálaton pedig kiderült, hogy az embereket fogságukban agyonverték. A vizsgálóbizottság nem jelölte meg a gyilkosokat, de fe­gyelmit javasolt öt Sinn Beit-ügynök, a haderő egy tábornoka és három rendőr ellen. A generálist fölmen­tették, a Sinn Beit-embere- ket tisztázták, a rendőrök el­len emelt vádakat elejtették (bár később néhány Sinn Beit-ügynök megvált a szolgálattól). A múlt héten vált isme­retessé az, hogy a Sinn Beit feje, Avraham Salom tábor­nok, meghamisított és eltün­tetett a gyilkosságra, a szol­gálatra és a személyére vo­natkozó, kompromittáló ok­iratokat. Emiatt akart vizs­gálatot indítani a legfőbb ügyész. Abban az időben az izrae­li kormány élén a Likud- párt vezére, Jichak Samir állt. A Jediót Ahronót va­sárnapi riportja szerint jóvá­hagyta Salom tábornok eljá­rását. Samir erről így nyilat­kozott: „Tudtam azt, amit egy kormányfőnek ilyenkor tudnia kell, s ennek megfe­lelően cselekedtem”. Samir sietett bemártani a jelenlegi miniszterelnököt, Simon Pe­reszt is, amikor kijelentette: Peresz „helyesen elfogadta a történteket hivatalba lépése után,”. Peresz a relatív többség­hez jutott az Izraeli Mun­kapárt élén az 1984-ben meg­ejtett országos választáso­kon, majd Samirékkal úgy­nevezett nagykoalícióra lé­pett. Októberben adja át a hatalmat Samirnak. Peresz álláspontja az, hogy „egy kormányfő nem szokta el­lenőrizni elődjének tetteit”, és hogy Samir tett ugyan előtte az üggyel kapcsolatos „célzásokat”, a való ténye­ket mégsem tárta fel. A mi­niszterelnök az ország biz­tonsági érdekeire hivatkozva a helyén hagyta a titkosszol­gálat vezetőjét. Áz ENSZ Afrikáról Az ENSZ közgyűlése rend­kívüli ülésszakának részt­vevői vasárnap reggelre megállapodtak abban, hogy együttműködnek Afrika gaz­dasági helyzetének megélén- kítésében. Az Afrika gazdasági prob­lémáival foglalkozó rendkí­vüli ülésszak kedden kezdő­dött New York-ban, mun­kájában 159 ország képvise­lői vesznek részt. A szombaton éjjel kidol­gozott egyezménytervezet egyrészt elemzi Afrika ha­talmas gazdasági gondjait, másrészt egy olyan progra­mot körvonalaz, amelynek célja a kontinens gazdasági helyzetének jelentős javítása. A program elfogadja az af­rikai becslést, amely szerint a kontinensnek mintegy 80 milliárd dollár új hitelre lenne szüksége az elkövetke­ző öt évben, hogy megvaló­sítható legyen a gazdaság fellendítése. A megállapodástervezet szövegében kifejeződik a vi­lágszervezetnek az a törek­vése is, hogy „hatáskörén belül megtegyen mindent Afrika pénzügyi szükségleté­nek kielégítésére”. A tervezetet a rendkívüli ülésszak várhatóan vasárnap éjjel hagyja jóvá. Az ülésszak a tervek sze­rint záróokmány elfogadásá­val ér véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom