Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május 1., csütörtök Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK A tonnák csarnoka Pa vei ka Jenő lyezésre is fordítottunk a pénzünkből. Mindig van min gondolkod nunk. Azzal búcsúztunk el. hogy remélhetően a következő alkalommal nem a kútból kell drávaigárdony.i vizet húzni... A drávatamási elöljáró úgy mutiatkozott be. hogy főzni nem tud. Szakács Józsefről van szó. s kedvünkért egy si-lótakarmánnyal megrakott kocsiról szállt le néhány szóra. — Régóta ismerem a tanácsi munkát, kezdettől tanácsi ember voltam. Alapítóként kezdtem Drávatamási- ban. Háromszáznv filc van lelkes a község, és nincsenek világot rengető gondjaink. Néhány cigánycsaládunk van mindössze; elegedeltek vagyunk az ellátással és a közlekedéssel is. A legnagyobb gond. hogy egyre fogynak az emberek. Kevés a munkaerő, ezert vagyok most is nyugdíjasként a szekéren. Az egészséges ivóvíz bevezetése Dráv-a tamás it is érinti? — Erre várunk évek óta. Nincs olyan elölljárósági ülés. falufórum vagy baráti beszélgetés, ahol ez ne kerülne szóba. A falu megtartó erejéhez is hozzájárulna. Az elöljáróságok tehát keresik a járható utakat. Ahol van mii tenni — ebben nincs hiány —, s ahol van kivel, ott útra keinek. S ahol a közös községi tanácsok nem a kinyújtott adminisztrációs jobbkezüknek, hanem partnereknek tekintik az elöljáróságokat. olt az eredmények sem maradhatnak el. Békés József A régi boglárlelleiek közül is kevesen tudnának eligazítást adni, ha a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vas- és faipari üzemének vasipari részlege felől érdeklődik az idegen. De erre nincs is szükség, mert az üzem vezetői tájékoztatják a vendégeket, hol keresse őket. A város szélén az üzem bejáratába torkollnak a házak, ott ér véget az út. Aki Boglárlellét a köny- nyed nyári pihenéssel, a turisták özönével, a lágy szélben fodrozódó Balaton képével azonosítja, bizonyara meglepődne, ha ezzel a másik világgal találkozna. Nem mintha a kapun belül a nehézipar fellegvára fogadná az embert, de a hatalmas cwa rn ok ba n megmunk áfás ra váró. lenyűgöző méretű alkatrészek látványa feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Az egyik oldalon lánctalpas traktorok várnák felújításra, a másikon bölcsőnek nevezett bányabiztonsági berendezések több tonnás alkatrészeit formálják. Arrébb vasúti alvázvégek várják, hogy a 12 tonnás híddaru könnyedén megemelve, egy munkafázissal odébb tessékelje őket. — Ahogy látja, ez amolyan igazi férfimunka — mutatott körbe Németh Béla főmérnök. — A bányabiztonsági berendezések alkatrészeit, a veszprémi bánya, a vasúti alvázakat pedig a Ganz- Mávag számára készítjük. Ez a hidút akár képletes választóvonalnak is tekinthető, hiszen a traktorok jelentik a múltat, ezek pedig a jelent és a jövőt. Termelésünknek körülbelül 70 százalékát a nehéz lakatosipari termékek teszik ki. Ennek a részlegnek a termelése évi 100 millió forint. Múlt évi nyereségünk 9 és fél millió forint volt... Amíg nézelődünk, Kiss László igazgató egy kis üzemtörténeti előadást tart, hogy tudjuk, honnan is indultak. — Ebben a formájában 1980 óta működik ez az üzem. Előtte a volt talajjavító vállalat gépeit szerelték itt, ezért sokan még ma is úgy ismerik, mint gépjavító üzemet. Tevékenységünk annyiban maradt meg, hogy még ma is foglalkozunk lánctalpas traktorok javításával, felújításával. Évente mintegy 40 traktor kerül hozzánk. — A két munka között sok az eltérés: nemcsak a munkafogásokra, hanem a szükséges gépekre is gondolok. Hogyan tudtak átállni erre a munkára? — öt év óta a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát üzeme vagyunk. Az átszervezés után kezdődött meg a termékszerkezet-váltás. Ugrásszerű fejlődésről is beszélhetünk, h.iszen gyors volt a változás az elmúlt években. A csarnoktól egy kicsit távolabb, a forgácsolóüzemben is mást csinálnak az emberek, mint néhány éve. A kisebb alkatrészek megmunkálása a feladatuk, de hogy az egészet is lássák, elmentek a partnerekhez tapasztalatcserére. — Sokat változott ez az üzem, magam is tapasztaltam — mondta a rövid pihenő alatt Koncsag Márton esztergályos. — Tizenegy éve dolgozom itt. és megtaláltam a számításomat. Annyiféle alkatrészt csinálunk, hogy hirtelenjében nem is tudnám felsorolni. Megkapjuk a rajzot, és abból mindent tudnunk kelti. Egv bizonyos, ez a munka nagyobb felkészültséget kíván, mint a régi. — Most nem tudom megmutatni. hogyan dolgoznak ipari tanulóink — mondta a főmérnök —. mert éppen iskolában vannak. Nekik külön munkahelyük van és külön munkájuk. A iönyódi szakmunkásképzővel van kapcsolatunk. Jelenleg 30 szerkezeti- és géplakatos-tanulónk van. Ök az Agroker megrendelésére pótkocsi fődarabokat készítenek évente 4—5 millió forint értékben. Remélem, belőlük is olyan jó szakember válik, mint Koncsag Márton, aki most kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést. Makk István lakatos, hegesztő alig két éve dolgozik az üzemben. — Előző munkahelyemen nem tudtak megfelelő munkát adni. a pénz is kevesebb volt. Tíz év után úgy gondoltam. más után nézek. Lengyeltótiból járok be naponta, de megéri. A feleségem otthon van gyesen, van helye a pénznek, meg azután szeretem is ezt a munkát. Ügy érzem, itt valóban meg lehet mutatni, mire képes az ember. — Dolgozóink többsége az átszervezés előtt is itt volt — mondta az igazgató. — Ahogy fejlődött az üzem. úgy kellett alakulniuk nekik is. Jól felkészült, szakmailag képzett gárda van együtt, amelyet szeretnénk megtartani. — Mit. tesznek ezért azon kívül, hogy biztos és jól fizető munkát biztosítanak a számukra ? — Tisztában vagyunk azzal. hogy a Balaton más. ennél sokkul könnyebb munka- lehetőséget is nyújtana ezeknek az embereknek. Épp ezért a keresetek mellett az sem mindegy, milyen a hangulat, hogy érzik magukat a dolgozók, mit kapnak még ettől az üzemtől, hogy magukénak érezzék. Az elmúlt öt évben 25 millió forintot fordítottunk fejlesztésre, s ezzel úgy érzem, megfelelő munkafelteteleket teremtünk. Számos közös rendezvényen veszünk részt, közösen járunk színházba, kirándulni. Most épp Csehszlovákiába készülünk; de szervezünk egy látogatást a veszprémi Irányába is. hogy munka közben lássuk, mit tudnak az itt készült alkatrészek. Itt vagyunk az út végen. és mégsem érezzük elhagyatottnak magunkat. Hogy nem ismernek bennünket? Akinek szüksége van a munkánkra, az megtalál minket. Nagy Zsóka KÉZSZORÍTÁS A FIZETSÉG Egyült leheí-e a család? Nyáron, az iskolai vakáció idején természetes igény, hogy az egy- és többgyermekes családok szeretnének együtt üdülni. A családos szakszervezeti beutalók száma azonban igen kevés. A SZOT 1986-ban a helyzet könnyítésére 14-ről 12 napra csökkentette a nyári turnusokat. így mintegy tízezerrel többen vehetnek részt főidényi kedvezményes családi üdülésben. Ezzel ellentétes irányban hat azonban, hogy a központi lámogutáski- esés pótlására az üdülők bizonyos számú szobát önköltséges vendegek számára tarthatnak fenn. Az egyik dunai üdülőhajót pedig főszezonban külföldi utasok vehetik igénybe. így a gyakorlat azt mutatja, hogy kevesebb a családos üdü'lőjegy. mint tavaly volt. A Medosznál például 23 ezer tagra 71. a KPVDSZ tizenkétezer tagjára 44, a 8 és fél ezer tagot számláló ÉDOSZ-ra csupán 25 egy- vagy többgyerekes családos beutaló jutott Somogybán. Azok, akik az üdülő jegyeket szétosztják, a legnagyobb jóindulattal sem tudják kiéíé- gíteni az igényeket. Némelyik házaspáros beutalón feltüntetik, hogy szükség esetén egy gyereket lehet vinni. Ez azonban egyre ritkább, s ilyenkor a plusz személynek önköltségi árat keli fizetnie. Jó néhány olyan üdülő is van. ahol egyáltalán nem készültek föl gyerekek fogadására. A családos beutaló tehát kevés, a szóló üdülőjegyek és a holtszezont beutalók értékesítése viszont sokszor gondot okoz. A SZOT új üdülők építését nem tervezi, sőt tatarozás miatt a meglévők közül is több zárva tart. Az egyetlen lehetőség, amellyel az üdültetési rendszer szinten tartható: az alapszervezetek ön- tevékenysége. Több nagyüzem. vállalat és egyéb intézmény a jóléti alapot felhasználva üdülőt épít vagy bérel a főszezonra. A Medosz a keszthelyi kollégiummal kötött szerződést, az egészségügyi dolgozók közül pedig az idén mái' többen üdülhetnek a szakszervezet csopaki és keszthelyi üdülőjében. Jelenleg ezek az önálló bérlemények, valamint az alap- szervezetek állal létrehozott cserekapcsolatok adják a legjobb lehetőséget a családos üdültetésre. Ilyen formában —_ bár nem teljes ellátással — alacsony térítési költség ellenében üdülhetnek együtt a szülök és a nagyszülők a gyerekekkel. Kérdésünk: milyen módon lehetne a tetemes számú minisztériumi és más főhatósági üdülőhelyek egy részét a szakmák megyei képviselőinek. családjainak rendelkezésére bocsátani...? Hű képet kaphatunk a darányi községi közös tanácson a környező kis települések életéről, de ahogy dr. Kozma Ákos tanácselnök mondta: ennek a témának az elöljárók az igazi gazdái. Ök a térség legjobb ismerői. Hogy beváltak-e az elöljáróságok. arról a tanácselnök sem ad pontos feleletet, de hiszen ilyen rövid idő alatt még nem is bizonyíthatták létjogosultságukat. Hasznos — mondja, mert szélesebb lett a népképviselet, ott dől el a falu ügye, ahol kell. azok között, akik a legjobban tudják, hogy merre’kell húzni a szekerei. Demokratikus fórum ez; az elöljáró segít. nem adminisztrál, intéz és nem büntet, emberségesen szól. Hát akkor mi a hiba? A tanácselnök mosolyog. Van egy közmondás, miszerint aki nem ad kalácsot, az tanácsot se adjon. Persze nem egészen így van, de pénz híján valóban döcög az elöljáróságok szekere. Valamekkora összeg természetesen mindegyik falu kasszájában van. de nem annyi, amennyivel az önállóság révén jól élhetnének. Amikor Pavelka Jenőt, az istvándi elöljárót kerestem, ugyanilyen kátyúba ragadt a beszélgetés. — Pedig a kedv. a tenni- Szakács József akarás megvan a/ emberekben — mondta Pavelka Jenő. — Ezt a tanácselnök is jól tudja, hiszen ő is istvándi. A környék egyik legszebb települése volt a körzetesítés előtt. Sorolhatnám, hogy mi volt a faluban régen . . . Elismerem a darányi elsőbbséget. de azt nem, hogy egy másik falu romlásával járjon. Nem mondom, hogy épp a darányiak a hibásak ebben. Meglehet, hogy a fejletlenebb, elhagyottabb falvaknál jobban bevált a körzetesítés. Istvándi azonban csak pusztult azóta. Ezen a kenyéren él hát az elöljáró is. A falu gondja az övé. Ráadásul Da- rányban dolgozom. így kétszeres kereszttűzben vagyok. — Melyek a falu közvetlen tennivalói, mi vár most megoldásra? — Sok mindent sorolhatnék. Istvándiban sok cigány- család lakik, meg kellene oldani a képviseletüket, ezáltal egy csomó gondjukat is. Vita folyik az iskolai felső tagozat vissza hozataláról, bár ez kissé egyoldalú. Az istvándiak azt szeretnék, ha visszajönne az iskola, velük a pedagógusok, az értelmiségiek. de más nem. Beszélhetnék az élelmiszerellátás, a közlekedés gondjairól, de ehelyett inkább azt érdemes megemlíteni, hogy egy hónapja nincs: nyolcvan embert mozgattunk meg társadalmi munkára. Azért sikeGyenis István rüM. mert látták, hogy a faluért dolgoznak. Az elöljáró tájékoztat még az aktivizálódó fiatalokról, akik falumúzeumot szeretnének létrehozni, az ifjúsági klub és a művelődési ház helyzetéről, s más közhasznú dologról. Jó szemmel látja az igyekezetei, és valósághűen méri föl a lehetőségeket. A drávagárdonyi elöljáró, Cyenis István 1945-ben költözött a kisközségbe. azóta volt alkalma megismerni a lakókat. Csapatvezető elő- munkásként a vasútnál dolgozott. 1967 óta rokkant- nyugdíjas. s azóta legtöbbet a faluban tartózkodik. — Lehetetlen nincs, csak tehetetlen — mondja Pista bácsi. — Tenni kell! Most a víz a legsürgetőbb: ezt vitatjuk. ezt hajtjuk, ezt szervezzük. Az. hogy a sarki utcában is van meg mit csinálni. az másodlagos. — Drávagárdony is öregszik. mint a legtöbb kisközség? — Ez a másik nagy gondunk; sok a nyugdíjas, egyre gyarapszik a magukra maradók száma. Az ötvennégy drávagárdonyi nyugdíjas közül negyvenen hetven év fölöttiek. Nyolcán pedig egyedül élnek, segítségre szorulnak. Alvófalu vagyunk. Rendezett, szép művelődési házunk van, jó a közlekedés, az ellátás, de a kis lélekszám miatt helyben nincs munka. A legtöbben eljárnak. Ehhez kell alkalmazkodnunk. — Mire használják föl a pénzüket ? — Havonta találkozunk elöljárósági megbeszélésen’. Az idén például már segé~Felelnek a faluért
