Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
8 Somogyi Néplap 1986. május 31., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Kilencven éve történt Színház a város szélén 1896 a millenium éve. Pesten teljes hosszában átadták a Nagykörutat, az Andrássy út alatt megindult a kontinens első földalattija, s a Városligetben Ferenc József egy nagyszabású kiállítást nyitott meg . . . Karneváli hangulatban ünnepelt az ország. A Vasárnapi Újság 1896 május 3-i számában új színház megnyitásáról számolt be olvasóinak. A színház a Lipót körúton kezdte meg működését. Az első kapavágásra 1895 áprilisában került sor, s még ugyanabban az évben szeptember 24-én tető alá -került az épület. A megnyitóra a színház az idős írófejedelemtől, Jókai Mórtól kért darabot; ő megírta a Baranghok vagy a peóniái vajda című szatíráját. A darab csúfosan megbukott, három előadás után végleg a süllyesztőbe került. Ügy látszott, azoknak lesz igazuk, akik előre megjósolták, hogy a város szélén épült színház eleve bukásra ítéltetett. A Vígszínház pompás új- barokk épülete, a fényes hall, az ékszerdobozhoz hasonló nézőtér hónapokig Bródy Sándor A tanítónő című darabjában lépett fel 1908-ban Varsányi Irén, a színház üdvöskéje csaknem üresen árválkodott, s az igazgató, Ditrói Mór, valamint a társulat tagjai (Hegedűs Gyula, Varsányi Irén, Tapolczay Dezső, Fenyvesi Emil s a többiek) csodában bíztak. A „csoda" a megnyitást követő évben, 1897 májusában bekövetkezett, amikor a Trilby című francia vígjáték tizenhetedik előadásán a címszereplő, Delli Elma megbetegedett, s egy fiatal színésznő, aki alig fejezte be az akadémia második évfolyamát, ugrott be helyette. A kezdő színésznőt Varsányi Irénnek hívták, s az ő — valamint Fenyvesi Emil — bravúros alakításának köszönhető a siker. A Vígszínház fölül ezt követően eltűntek a sötét felhők. A színház kedvenc szerzője Molnár Ferenc volt. A döktor úrral kezdődött, s folytatódott a Józsi majd az Ördög bemutatójával. Ezt követte a Liliom, amelynek premierjére már a forradalom szelétől felkavart napokban került sor. Egy hónap múlva, 1919. március 21- én Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Vígszínházban — amelyet a többi színházzal együtt államosítottak — a Liliom, Bródy Tanítónője és a Pygmalion maradhatott műsoron. A Tanácsköztársaság leverését követő esztendőben bátor művészi és politikai tett volt a Vígszínház Csehov- bemutatója: 1920. május 9- én került sor a Ványa bácsi premierjére (ez volt Magyarországon az első Csehov- premier), s 1920—24 között még három másik darabját (a Három nővért, az Ivano- vot és a Cseresznyéskertet) is műsorra tűzték. 1921-ben a Faludi család — amely kezdettől a Vígszínház tulajdonosa volt — eladta a színházat Ben Blumenthal amerikai tőkésnek, s az igazgatói posztot Jób Dánielnek ajánlotta föl. A kitűnő író, rendező művészeti igazgatása idején került sor a Csehov-premi- erekre; ekkoriban mutatták be Capek háborúellenes dráFÁY ANDRÁS Kétszáz éve született a reformkor nagy embere Fáy András születésének 200. évfordulóját ünnepeljük május 30-án. Amit alkotott, tiszteletet és emlékezést érdemel. Már ismert író volt és mint közéleti ember is hallatta szavát, amikor hozzálátott élete „főművéhez”, a Hazai Első Takarékpénztár megailapításához. Az első magyar pénzintézet megszervezése úttörő vállalkozásnak számított. Fáy András alaposam tanulmányozta a külföldön működő takarékpénztáraikat és elhatározta: olyan pénzintézetet hoz létre, ahol a szegény munkások, cselédek, iparosok is bátran elhelyezhetik megtakarított pénzüket. Részletes tervezetet készített, s ezt a Pest megyei kisgyűlés csekély módosításokkal el is fogadta. Az előterjesztésben az intézet céljaként jelölte meg: „a munkás és szolgáló köznépnél a szorgalmi ösztönt, a takarékosságot ébreszteni, serkenteni és ápolni.” Kidolgozta a takarékpénztár felállításának általános feltételeit (jótállási bátorság, alapítványi összeg, tartaléktőiké, tisztviselők vagyoni jótállása) és működési tervét. Fáy fáradhatatlan volt a szervezésben is. Házról házra járva gyűjtötte az alapító tagokat. Nehéz munkát vállalt, hiszen 60 váltó forint, egy részvény ára nagy pénz volt. Széchenyit is felkereste, aki nem bízott a sikerben, csak Fáy kedvéért írt alá néhány részvényt. Az alapítók 40 ezer pengő forintot adtak össze. A jegyzett összeget maguknál is tarthatták, de akkor a pénz után esedékes kamatot tíz évig kötelesek voltak befizetni az intézet céljára. Ha viszont azonnal befizették, azt tíz év múlva visszakapták, de kamat nélkül. Amikor sikerült az összes részvénynek gazdát szerezni, a Hazai Első Takarékpénztár megnyílt 1840. január 11-én, a megyeház egy szerény termében. Az elhelyezhető legkisebb betét 20 krajcár volt, a befizethető legmagasabb pedig 150 forint, ez kamatjaival 300 forintig emelkedhetett. Ezen túl már nem fizettek kamatot. Az intézet szépen virágzott, 1845-től részvénytársaságként működött Pesti Hazai Első Takarékpénztár névvel, s 1847-ben hárommillió forint alaptőkéje és 87 ezer forint évi jövedelme volt. A részvények néhány év alatt 200, majd 400 forintNosztalgiamagyarázatok Hagyomány és folytonosság Elég lesz, ha csak egy külföldit és egy hazait ismertetek. A külföldit épp oly találomra választom, ahogy a tényeket is választottam, csak bele kellett lapoznom a Valóság című folyóirat egyik számába. Szemelvények külföldi folyóiratokból, a magyarázatkínáló cikk az amerikai Harper's Magazine-ben jeleni meg eredetileg. A tünetet, amelyet én l'olytonos- ság-éhnek neveztem, a cikkíró nosztalgiának hívja. Terjedését: nosztal'giahullámnak. Mi magyarázza? A cikk szerzője szerint sok magya- rázatkisérlet van rá Amerikában, de mindegyik akörül kering, hogy az emberek csalódtak a fejlődésben. Hogy bizony taianságérzés hatalmasodott el rajtuk. Hogy nem is annyira megőrizni, vagy megérteni akarják a múltai, mint inkább idealizálni az elvesztettnek érzett — noha eredetileg sem létező — ártatlanságot. Hogy „az ipari társadalom átalakulása ... megzavarta az embereket. Sokan nem képesök szembenézni a jövővel, és a múlltban keresnek menedéket.” Hogy tehát azért tölte- keznék nosztalgikus érzelmekkel, mert ezek az érzelmek „folyamatosságot keltenek, vagy legalábbis a folyamatosság illúzióját keltik egy olyan társadalomban, amely a gyors változások korát éti." S most lássunk egy hazai magyarázatot! A terep síkos, óvatosan indulok el rajta. Rosszul értelmezett szocialista büszkeség volna, gondolom én, ha tagadnánk a hazai tényék magyarázatkísérlete közben, hogy mi is csalódtunk. S nem egyszerűen a fejlődésben. Inkább fej- lődésreményeiinkben. Mert egyrészt nem váltak be, másrészt: ami bevált, annak csak üdvös következményeire számítottunk. Csodát vártunk a technikától, a tudománytól. És kaptunk is csodát. De kaptunk zajt, levegőszennyezést, növénypusz- tulást, nitrátos vizet... Ez a csalódás persze általános. hazai magyarázatnak nem elég. A mi fölytonos- ságéhüniknek közelibb magyarázata is van, s ez a magyarázat saját társadalmi fejlődéstörténetünkben rejlik. Saiját illúzióinkban és saját kijózanodásainkban. Azzal kezdtük negyven évvel ezelőtt, hogy „a múltat végképp eltöröljük", s hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot”. Soha vakmerőbb programot! Ahhoz, amire hajlam van manapság, hogy ezt a programot, úgy, ahogy van. megmosolyogjuk, semmi kedvem. Korparancs volt ez akkor, s valódi elszá- nás is volt hozzá. Abból a múltból sok mindent kellett végképp eltörölni. Azt a vi lúgot csakugyan meg kelleti forgatni. De mint kezdők a történelemcsinálásban. túl sok mindent eltöröltünk, és túl sok mindent megforgattunk. S eljött az idő. gyakorlatot szerezvén immár a történelemcsinálásban. hogy belássuk: aki teljesen eltörli a múltját, vagyis nem néz visszafelé, az nem lát előre sem; aki pedig teljesen megforgatott világban lakik, annak kényelmetlen az élete. A történelmet kemény erők formálják, de ami puhának látszik — az érzelem például —, kemény történeiem- formáló erő az is. Egyszerűen vágyódni kezdtünk rá. hogy ami túlbuzgóságból megszakadt, összeköttessék. Hogy legyen nádfedél a házon, és hullámvonal az oromzaton. Hogy aki Budapest szépítője volt, vagy iparteremtő, az megbecsültessék. S hogy vallhassa magát őspolgári egyesület jogutódjának egy mai lövészklub. Honfoglalás ez — visszafelé. S még csak az elején tartunk. Faragó Vilmos Ilyen ma a Vígszínház máját, a RUR-t. A jobboldali sajtó ezt olyan élesen bírálta, hogy le kellett venni a műsorról.. . Színre került Brecht Koldusoperája, és számos magyar író — Molnár, Heltai, Szomory, Móricz Zsigmond, Zilahy, Lengyel Menyhért — színpadi műve. Új arcok tűntek föl: Gaál Franciska, Tőkés Anna, Mály Gerő, Kábos Gyula. S hamarosan megtanulta a közönség Gombaszögi Ella, Ma- kay Margit, Lázár Mária, Tolnay Klári, Bulla Elma nevét is ... 1935-ben következett be a Vígszínház együttesének legnagyobb megrázkódtatása: a Nemzeti Színház új igazgatója Németh Antal szinte „puccsszerűen" szerződtette a Víg számos kiválóságát. A nagy vérveszteségnek azonban volt egy jó oldala is. Előtérbe kerültek a fiatalok: Ráday Imre Muráti Lili, Dayka Margit, Tolnay Klári, s ezután a Vígét „az eszményi összjátók-kültúra otthonaként” emlegették a kritikusok, meg a nézők. A 40-es évek elején lett a Vígszínház tagja Kiss Manyi. Azonnal belopta magát a közönség szívébe. Pályájának csúcsán volt Somlay Artur, népszerűsége csúcsán Ajtay Andor, s a háborús évek során teljesedett ki Tolnay Klári pályája is. Ö a színház szinte minden darabjában játszott, s közben sok-sok filmben kapott főszerepet. A Vígszínház pincéje 1944 decemberében üldözött színészek búvóhelye lett. A háború nem kímélte meg az épületet: bomba döntötte romba. A felszabadulás után a színház a Nagymező utcai Radius moziban folytatta működését. 1951 decemberében adták át az újjá épített Vígszínházát mely a Magyar Néphadsereg Színháza néven játszott kilenc évig s csak 1960-ban nyerte vissza régi nevét. Gorkij Éjjeli menedékhelye óta — mely 1945 után az első premier volt —, számos nagy .sikerű művet mutatott be a Vígszínház társulata Csehovtól Tennessee Williamsíg, Shakespeare-től Örkény Istvánig. A legközelebbi premier június 8-án lesz. Ez azonban már a Vígszínház történetének egy újabb fejezete lesz . . . K. Gy. A tényekkel kezdem. Any- nyi van belőlük, hogy fölsorolásuk órákig tartana, de ha önkényesen választok is közülük, ugyanarra az egy pontra mutat mindegyik: folytonosságéhünk támadt, és igyekszünk ezt az éhet csillapítani. Az első tény: egy hirdetés. A Hortobágyi Állami Gazdaság közli mindenkivel, aki nádtetős házat szeretne, hogy nemcsak szállítja a nádat, hanem föl is rákja a tetőre. Alig mondatott ki erre az évezredes anyagra, hogy korszerűtlen, máris visszanyúlunk hozzá. A nádtető ismét korszerű, de korszerű a fa- gerendaváz, a boltív, a hullámvonalas oromzat is. A második tény: egy ember újrafölfedezése. „Budapest vőlegényének" nevezték báró Podmaniczky Frigyest a múlt század végén. Alig vettük el tőle nemcsak „menyasszonyát", a várost, hanem a város egyik utcáját is, már bocsánaükérően visszanyúlunk hozzá: teret kapott. Emléktáblát, és emlékkönyvet. A harmadik tény: egy gyárkeresztelő. A Magyar Hajó- és Darugyár, amely Gheorghiu Dej nevét viselte, most bejelenti: fölvette a Ganz Danubius nevet. Vele párhuzamosan díj létesült a gyáralapító emlékére. Ganz Ábrahám isimét korszerű. Azt írta vailáki a Magyar- ország című hetilapban, hogy a Soproni Városszépítő Egyesület alighanem a legrégibb egyesülete az országnak. Alig jelenít meg a cikk ezzel az ártáblán föltételezéssel, máris jelentkezett más, hogy nem oda, Buda. Mert a legrégibb egyesület igenis a Magyar Honvédelmi Szövetség központi lövészklubja. A budai polgárók ugyanis 1696-ban alapították meg lövészegyletüket, a hosszú nevű klub pedig épp az idén jelenítette be. hogy a régi lövészegylet utódjaként kívánja elismertetni magát. Ami tegnap még „polgári”, korszerűtlen volt, most főtitkárral, főjegyzővel és föpénztárossal ismét korszerű.” A tényekből elég ennyi, jöjjön a magyarázat. Igen ám, de ebbőil is sok van. ra emelkedtek. Huszonhat évvel később pedig már 33 millió forinttal rendelkezett a takarékpénztár, és évente 65 millió forintot forgalmazott. A jól működő pénzintézet gyümölcseit nemcsak a részvényesek élvezték, a tőkéből már jótékony célokra is jutott. így az Akadémia írói segélyegyleteknek, iskoláknak és nevelőintézeteknek, gyermekkórházaknak és nőegyleteknek, vakok intézetének, a saját hivatalnokok és a színészek nyugdíjalapjának és a Nemzeti Múzeumnak. Ma az Engels téren álló diszkutat is az első takarékpénztár ajándékozta a fővárosnak. Az intézet megalakulásakor igazgatójává választotta Fáy Andrást. Az ügyeket még egy segédigazgató és 36 tagból álló választmány intézte. Valamennyien fizetség nélkül végezték munkájúkat. Az első pénzintézet mintájára 1840-ben Aradon, 1841- ben Nagyszebenben, 1842- ben Pozsonyban és Sopronban nyílt takarékpénztár, s 1848-ban már 32 ilyen intézel működött az országban. Kass János Illusztrációja Fáy András A kutya című meséjéhez Fáy András nemcsak a takarékpénztári tevékenység megalapítója volt. írói nevét, népszerűségét elsősorban meséinek köszönheti. „Fáy András eredeti meséi és apho- rizmái” című kötete 1820- bain jelent meg, s öt év alatt három kiadást ért meg. (Ez akkor szinte egyedülálló volt!) Több száz mesét írt, s ezekben a világ félszegsége- it, hibáit és előítéleteit gúnyolta ki találó, könnyed, mindig szórakoztató módon. „A honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önszánást Fáy András meséi ébresztették bennem” — mondta Széchenyi István 1838-ban, Pest megye közgyűlésén. Fáy munkáinak fő érdeme, hogy mindegyikben fáradhatatlanul tanít, ápolja a magyar nyélvet, s erősíti a magyarság öntudatát. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság első igazgatója, e sokoldalú ember, — akit Szemere Pál „a haza mindenesé”-<n«k nevezett, — 78 évet élt. 1864. július 28-án helyezték örök nyugalomra Pesten, a Kálvin téri református templom sírboltjában. „Használni! vala életem minden törekvése, jélszava” — vallotta Fáy. E hitvallás szellemében élit és dolgozott. Léner Ilona
