Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

2 Somogyi Néplap 1986. május 29., csütörtök Hangsúly a feladatokon Magyar—osztrák szerződések A nagymarosi vízlépcső építéséről és a villamosenergia-együttműködésről Marjai József és Norbert Steger osztrák alkaneellár kicseré­lik laz okmányokat (Folytatás az 1. oldalról) gítése. A földrészen kiala­kult bonyolult helyzet meg­követeli, hogy Ázsia minden állama, nagyok és kicsik egyaránt, tevékenyen bekap­csolódjanak a biztonság ga­rantálásához vezető utak kö­zös felkutatásiába. A továbbiakban a főtitkár gazdasági kérdésekről szólt. Az új ötéves tervben a hangsúlyt arra helyezik, hogy a mezőgazdaságnak jut­tatott erőforrásokat és esz­közöket a tehető legeredmé­nyesebben használják fel, s ezzel egyidejűleg nagyobb mértékben ki kell használni a már létrehozott vállalatok és gazdaságok kapacitásait. A mezőgazdasági, ezen be­lül az élelmiszerprogram megvalósításához elenged­hetetlenül szükséges az ál­latállomány elhullásának csökkentése, az állattenyész­tés hatékonyságának javítá­sa, a földterületek termőké­pességének növelése — mon­dotta a főtitkár. Ezt követően Dzsambin Batmönh részletesen szólt a minőség és a hatékonyság javításának kérdéseiről. Rá­mutatott: alacsony haté­konysággal használják ki a beruházásokat és a létreho­zott termelőalapokat. A párt a VIII. ötéves -terv­időszakban is alapvető fi­gyelmet fordít a fűtőanyag- és az energetikai ágazat ki­emelt fejlesztésére. Bővíteni és erősíteni kell a bányásza­tot. A mongol népgazdaság­ban a legszűkebb kereszt­metszetet jelenti a fémfel­dolgozás és a gépjavítás. A Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi or­szágával való együttműködés az a fő irányvonal, amely­hez külgazdasági kapcsolatai­ban továbbra is igazodik a mongol párt. A testvért or­szágokkal fenntartott kap­csolatok sikeresen fejlődnek, a szocialista internacionaliz­mus élvei alapján, a KGST- tagországok felső szintű gazdasági értekezleteinek szellemében. A népgazdaság irányításá­nak tökéletesítésével foglal­kozva Dzsaimbin Batmönh rámutatott, hogy gyakorlati feladatként jelentkezik az irányításban a gazdasági módszerekre való áttérés, a központi tervirányítás javí­tásával és erősítésével egy­Moszkvában a szó szoros értelmében egymásnak ad­ják a kilincset a fontosabb­nál fontosabb küldöttségek és vezető személyiségek. Ez általában így van és ez a természetes: a Szovjetunió világhatalom, ennek megfe­lelő globális felelősséggel. Ezek a napok azonban a szokásosnál is zsúfoltabbak. Moszkva valóságos diplomá­ciai ,,nagyüzem” benyomását kelti, és ez önmagában is plasztikusan érzékelteti: a szovjet vezetés mindent megtesz azért, hogy a világ- politika a korábbinál egyér­telműbben mozduljon el a sokéves holtpontról a genfi csúcsértekezleten kijelölt irányba. E stratégiai főcél felé az út jórészt a regionális dilem­mák megoldásán keresztül vezet, és a moszkvai látoga­tók névsora ezt az igazságot is jól tükrözi. Az a fontos javaslat például, amit Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a brit pártok közös parlamenti delegációja előtt terejesztett elő, mindkét fak­tort — tehát a regionálist is, az egyetemest is — közelről érinti. „Ha Hagy-Britannia hiva­talos döntést hoz nukleáris fegyvereinek megsemmisí­téséről, a Szovjetunió kész ugyanilyen mértékben csök­kenteni saját nukleáris po­tenciálját. Amennyiben a brit kormányzat eltávolítja országa területéről a külföl­di nukleáris fegyvereket, a Szovjetunió biztosítékot vál­lal arra, hogy nukleáris fegyvereivel nem veszi célba Nagy-Britanniát és sosem alkalmazza e fegyvereket a szigetország ellen” — mond­ídejűleg. Mindennek együtt kell járnia az ágazati és he­lyi szervek szerepének erő­sítésével, a vállalatok és gaz­daságok önállóságának növe­lésével, tovább kell javítani az árrendszert, a pénzügyi- és hitelmechanizmust, az el­osztást. Folytatni, kell a szocialis­ta elosztás rendszerének tö­kéletesítését. Ennek alapel­ve, hogy a dolgozók jólété­nek, elsősorban fizetésének és jövedelmének, közvetlen összefüggésben kell leninié az elvégzett munka valódi eredményeivel és minőségé­vel. A fizetés és a prémiu­mok elosztása során nem szabad megengedni az egyen- lősdit — mondotta a főtitkár. A pártétet kérdéseire át­térve Dzsambin Batmönh hangsúllyal szólt a pártirá­nyítás stílusának és módsze­reinek javításáról, hatékony­ságának fokozásáról. Párt­tagnak lenni mem jelenti azt, hogy az illető különleges jo­gokkal vagy privilégiumok­kal rendelkezik. Csupán any- ny.it jelent, hogy nagyobb felelősséget visel a párt és a nép ügye iránit. A főtitkár emlékeztetett, hogy a párt XVIII. kong­resszusa feladatul szabta meg á kádermunka javítá­sát. Az elmúlt időszakban el­szórtan mutatkoztak hiá­nyosságok a párt káderpoli­tikájában. A felszínes mun­ka egyes emberek vétetten- szerű kiválasztásához vezet­het, mint ahogy ez néha meg is történt. A káderpoli­tika megvalósításakor le kell számolni az elvszerűtllen, csak ágazati szempontokat szem előtt tartó, a helyi ösz- szefonódásra vagy baráti kapcsolatokra épülő hozzáál­lással — mondotta a főtit­kár. Dzsambin Batmönh szólt az agitációs és propaganda- munka feladatairól, a sajtó tevékenységéről is. A lapok és a folyóiratok cikkeinek, a rádió- és televíziós adások­nak egyebek között ki kell elégíteniük azt az igényt, hogy a lakosság alaposabban eligazodhasson az országban és a világban történt legfon­tosabb eseményekben — mondotta a főtitkár. Végezetül Dzsambin Bat­mönh kijelentette: az MNFP Központi Bizottságának szi­lárd meggyőződése, hogy az ország dolgozói még szoro­sabbra tömörülnek a párt ta Gorbacsov a Lord White- law miniszterelnök-helyet­tes vezetésével Moszkvában tartózkodó brit küldöttség­nek. Ha ezen a területen e javaslat nyomán jótékony fejlemény következne be, el­hárulna az egyik legnagyobb „genfi akadály”. Ugyancsak a szovjet fővá­ros vendége Líbia és Szíria második embere, Abdessza- lam Dzsallud, a líbiai forra­dalmi vezetőség tagja, és Abdel Halim Haddam, a Szíriái Arab Köztársaság al- elnöke. Közismert, hogy Wa­shington ezt a két arab or­szágot vádolja elsősorban „a nemzetközi terrorizmus tá­mogatásával”, ennek minden politikai és — mint Líbia bombázásakor kitűnt — ka­tonai konzekvenciájával együtt. Ha ehhez hozzávesz- szük Szíria kulcsszerepét a libanoni válság hosszabb tá­vú megoldásában, a két kö­zel-keleti vendég moszkvai tárgyalásai sokszorosan meg­érdemlik a figyelmet. A Szovjetunió — márcsak területi kiterjedésénél fogva is, de nem csupán azért — éppúgy érdekelt a közel-, mint a távol-keleti rendezés­ben. Moszkvába várják Abe Sintarót, a Japán Császárság külügyminiszterét, az ország politikai életének második legfontosabb személyiségét, akit Nakaszone miniszterel­nök egyik lehetséges utódjá­nak minősítenek a kommen­tátorok. A vele folytatott megbeszéléseken is a meg­szokott törekvés vezeti a szovjet vendéglátókat: a köl­csönös érdekek alapján meg­találni és realizálni az együtt­működés lehetőségeit. H. E. körül, energiájukat, tudásu­kat és munkájukat a XIX. kongresszus határozatainak végrehajtására fordítják, a szocialista társadalom építé­sének ügyét szolgálják. A központi bizottság be­számolóját követően a Köz­ponti Revíziós Bizottság je­lentését terjesztették elő. Délután Dumagin Szod- nom, az MNFP KB Politikai Bizottságának tagja, a Mon­gol Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke ismer­tette az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait. A kongresszus első napján üdvözölte a pártfórumot a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének veze­tője, Vitalij Vorotnyikov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke. A helsinki folyamat gátja A Szovjetunió szerint a berni tanácskozáson kidolgo­zott kompromisszumos nyi­latkozattervezet amerikai vé­tója nem tette semmissé a találkozón végzett .hasznos munkát. Egyebek között ezt hangsúlyozta Jurij Kaslev szovjet küldöttségvezető saj­tóértekezletén. Kijelentette, hogy a berni tanácskozáson elvégzett munka alapul szol­gálhat az emberek közötti kapcsolatok vitájához az európai biztonsági értekezlet harmadik találkozóján, amelyre novemberben kerül sor Bécsiben. A berni ta­nácskozás egyébként bebizo­nyította, hogy az európai or­szágok készek folytatni pár­beszédet az együttműködés­ről a helsinki folyamat kere­tében. — A helsinki folyamat történelmében első ízben si­került közösen kidolgozni olyan okmányt, amely mél­tán nevezhető az emberi kapcsolatok deklarációjá­nak — mondta a szovjet küldöttségvezető, majd bí­rálta az Egyesült Államo­kat, amely isimét a világ- csendőr szerepében tetszeleg­ve, igyekezett meghiúsítani a tanácskozás munkájának eredményeit. Az amerikai fél ezzel gyakorlatilag tud- tul adta, hogy nem engedi meg az európaiaknak a hel­sinki folyamat folytatását és fejlesztését, a humanitárius együttműködés kiszélesítését. Javasolta, hogy egyszerű­sítsék a családegyesítéssel és a rokoni látogatásokkal kap­csolatos ki- és beutazások ügyrendjét, indítványozta, hogy bővítsék a kapcsolato­kat a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, az ok­tatási intézmények között. Tegnap Bécsben szerződést írtak alá a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházá­sában történő osztrák rész­vételről, A megállapodást magyar részről a Magyar Villamos Művek Tröszt és Országos Vízügyi Beruházási Vállalat, osztrák részről az österreichische Elektrizitä- tswirtchsaft—AG és az öster­reichische Donaukraflwer- ke—AG vezetői írták alá. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Marjai József mi­niszterelnök-helyettes és Norbert Steger alkaneellár, kereskedelmi és ipari mi­niszter, akik ezután közös nyilatkozatot írtak alá. Eb­ben megerősítették a két kormány készségét a szerző­désben foglaltak teljesítésé­nek előmozdítására. A most aláírt három ma­gánjogi szerződés a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer építésében váló osztrák közreműködés, az ellentéte­lezést szolgáló magyar villa- mosenergia-szállj tás és a két ország villamosenergia­rendszere közötti összekötte­tés kiépítésének közös fel­adatait határozza meg. A Magyar Villamos Művek Tröszt és az Elektrizitä- twirtschaf.t Aktiengesell­schaft (ÖVG) szerződése sze­rint a magyar fél kötele­zettséget vállalt arra, hogy 1996-tól 2015-iig, tehát 20 éven át évente 1200 millió kilowa ttóra vi Uaimos energi - át szállít Ausztriának. Az ÖVG egy osztrák bank­konzorcium pénzügyi támo­gatásával megelőlegezi a magyar villamosenergda- szállítás jelentős részét, pon­tosan annyit, amennyiből a nagymarosi vízlépcső osztrák fővállalkozásban felépíthe­tő. Az osztrák partner ha­sonlóképpen megelőlegezi az építésre igénybevett összegek kamatait is. 2015 végéig a magyar fél árammal törleszt. Mivel a szerződésben rögzí­tett évi szállítások értéke meghaladja a törlesztés ősz- szegét, a különbözetet meg­vásárolja az osztrák partner. A magyar és az osztrák villamosművek másik szerző­dése szerint újabb villamos- energia-összeköttetést létesí­tenek Magyarország és Ausztria között: Győr és Bécs között 400 kilowoltos távvezetéket építenék. En­nek munkálatait mindkét fél maga végzi el saját országa területén, és viseli ennek költségeit is. Bécslől dél­keletre nagy villa,mosener- gia fogadó és átadó állomást építenek. Ez áramátalakító berendezéseivel lehetővé te­szi a két ország — váltako­zó áramú frekvenciájában kismértékben eltérő — vil­lamosenergia -rendszerének összekapcsolását. Ez az állo­más, amelynek teljesítménye több mint háromszorosa lesz a másik szerződésben rögzí­tett magyar villamosenergia- szállitás mennyiségének, mindkét irányban további jelentős áramszállításokat tesz lehetővé. Mindezek mellett a két fél az új állomás közvetítésével harmadik országoknak is szállíthat tranzit-villamos- energiát. Az átadó és fogadó állomás költségeinek mint­egy 15 százalékát a magyar fél fedezi, de ezt megelőle­gezi az osztrák partner, s a törlesztés ugyancsak a ma­gyar áramszállítás keretében történik. Az Országos Vízügyi Be­ruházási Vállalat és az oszt­rák dunai vízlépcsők üze­meltetője, az österreichische Dona.ukraítwerke - AG (DoKW) között megkötött szerződés szerint az osztrák partner építi fel fővállalko­zásban és kompletten • a nagymarosi vízlépcsőt. A magyar áramszállítások költ­ségeinek megelőlegezése te­hát ezzel a munkával törté­nik. Ez az osztrák vállalat Ausztriában 9 vízlépcsőt ter­vezett és épített fel a Du­nán, és többet a mellékfo­lyókon is, tehát nemcsak az üzemeltetésben, hanem a lé­tesítmények beruházásaiban is gazdag itapasztalatokkal rendelkezik. A magyar fél előzetes megbízása alapján már korábban versenytárgya­lást írt ki az építési mun­kákat végző és a különböző gépészeti berendezéseket szállító és szerelő magyar és osztrák alvállalkozók részé­re. Eszerint az összes mun­ka és szállítás mintegy 30 százalékát magyar vállalatok végzik el. Ez a tevékenység olyan exportnak tekintendő, amelynek értékét az osztrák fővállalkozó készpénzben, ki­fizeti. A nagymarosi vízlépcső tervezésében magyar intéze­tek vesznek részt. A helyszí­ni előkészítő munkák 1988- ban kezdődnek meg. Ezek között különösen jelentős az építési terület kialakítása és körülzárása a Duna medré­ben, valamint a víz eltere­lésére, a hajózás biztosításá­ra szolgáló ideiglenes meder kikotrása. A dunai vízlépcső építésében nagy gyakorlattal rendelkező osztrák építők magas fokú gépesítéssel gyor­sítják a munkát. A vízlépcső gépeit és egyéb berendezé­seit nagy egységekben, előre összeszerelve szállítják a helyszínre, ezért Nagymaros térségében viszonylag kevés munkaerőt, felvonulási épü­letet kell elhelyezni. Csak a feltétlenül szükséges, mini­mális területre korlátozzák az építkezést, hogy minél jobban megkímélhessék Nagymaros környezetét. A szervezett és gyors munka lehetővé teszi azt is, hogy az előkészületeket követően, mindössze 33 hónap alatt felépítsék a vízlépcsőt, és üzembe helyezzék az első áramtermelő gépegységet. A mű teljes befejezésére 1993- bam kerül sor. A szerződés­ben rögzített építési költség induló árösszege 5750 millió schilling, amely részletesen szabályozott módon változik majd, s követi az átlagos árváltozásókat. A három szerződés egy­aránt előnyös Magyarország­nak és Ausztriának is. Az építési költség, az áram ára és a kamatláb mindkét or­szágnak megfelelő. A meg­állapodások számunkra azért is kedvezőek, mert hosszú időszakra tehermentesítik az ország költségvetését. A Csehszlovákiával közösen Lé­tesítendő bős—nagymarosi vízlépcsővel a vízjárástól függően átlagosan évente 1840 millió kilowattóra áramhoz jut az ország, jóval többhöz, mint amennyit a törlesztésre kell fordítania. A létesítmény bőségesen ki­fizeti önmagát. A vízlépcső- rendszerből már 1996 előtt áramot kap az ország, s ez ebben az időszakban teljes egészében a hazai villamos­én ergia-ellátást szolgálja. A létesítmény sok évtizeden keresztül energiaellátásunk fontos bázisa marad. (A Rá­bánál már 90 éves a,z Iker­vári Vízierőmű, és még min­dig kifogástalanul működik.) A dunai vízlépcsőrendszer már a törlesztés időszakában lehetővé teszi erőműhálóza- tunik kedvezőbb kihasználá­sát. Éjszakánként ugyanis, amikor csekély az áramfo­gyasztás, a vízierőmű áram- termelése könnyebben visz- szafoghaitó, és átterelhető a nappali áramszolgáltatásra. Természetesen az osztrák partnereknek is előnyös az együttműködés. A magyar áramszállítások révén ké­sőbbre halasztják egy 200 megawattos széntüzelésű erőműblokk építését. Auszt­riának kedvező az is, hogy a nagymarosi munkálatok ré­vén jobban foglalkoztathatja erőműépítőit és gépgyártóit, s csökkentheti a munkanél­küliséget. A két ország mind­jobban bővülő gazdasági kapcsolataiban kiemelkedő jelentőségű a most megkö­tött szerződések nyomán megvalósuló széles körű együttműködés, amely meg­győzően mutatja azt is, hogy mindkét ország a hosszú idő­re szóló békés kapcsolatokra, a jószomszédi viszony to­vábbi erősítésére törekszik. A Marjai József miniszter­elnök-helyettes és Norbert Steger alkaneellár által egy­idejűleg aláírt okmány újra ezt fogalmazza meg. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán Moszkvában fogadta Abdel Halim Haddamot, a Szíriái Baath-párt (Arab Szocialista Cjjászületés Pártja) vezetőségének tag­ját, a Szíriái Arab Köztársaság alelnökét. A szíriai alelnök — a szovjet vezetés meghívá­sára — kedden érkezett Moszkvába, munka látogatásra Diplomáciai nagyüzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom