Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május 1., csütörtök Somogyi Néplap 3 BÉKESZÁLAK Egyre gyakrabban hallhattunk-olvashattunk az utóbbi időben a békemozgalom akcióiról Nyugat- Európában, és tegyük hozzá, nálunk is. Fiatalok és öregek, diákok és tanárok, értelmiségiek és munkások egyaránt részesei ennek a mozgalomnak. A tenniaka- rás vezérli őket, a béke megőrzésének szándéka. Bizonyították ezt a rakétaellenes megmozdulások, noha nem sikerült megakadályozni £ veszélyes fegyverek telepítését. E mozgalom érdeme azonban, hogy általánossá vált a tudat: ez a kényszerű együttélés nem a biztonságosabb világ természetes állapota. Ellenkezőleg, új utakat, eszközöket, partnereket, rétegeket, csoportokat és ha lehet, kormányokat kell megnyerni az ügynek. Annak, hogy a világ nem építheti biztonságát a rettegésre. Az eberiség visszautasítja a katonai gondolkodás ama logikáját, amely a biztonság legfőbb garanciáját az egyre tökéletesebb, ámde az emberi akarattól mind függetlenebbül működő új fegyverrendszerekben látja. Mert az ember természetes állapota, hogy békében és biztonságban éljen. Az önzetlen ember saját biztonságát a másik ember helyzetének megértése, problémáival való szolidaritás alapján megteremtett együttműködés keretei között képzeli el. Ez a szálak ezreinek tudatos kialakítását feltételezi. Olyan kapcsolatrendszert, amelyben az együttműködés kiterjed a politikára, a gazdaságra, a kultúrára, a tudományra, és a humanitárius kapcsolatok legszélesebb körére. Amelyeknek garanciáit az államok közötti együttműködés és az emberek, az egyes emberek közötti egyre szélesedő és mélyülő kapcsolatok egyaránt jelentik. Olyan szálak ezek, amelyek a helyzet rosszabbodása idején feszülnek, pattognak, néha el-el szakadnak, de amelyeket egyre nehezebb szétszaggatni. Ez tehát az önzetlen, humanista ember elképzelése saját, partnerei és barátai biztonságáról. És így látja ellensége biztonságának megvalósíthatóságát, mert az a véleménye, hogy a másik bizonytalansága saját helyzetét is rontja. Közhelyszámba megy, hogy a tömegkommunikációs eszközök összezsugorították világunkat. Egykor oly távoli földrészek szomszédainkká váltak. Részesei vagyunk messzi országok szenvedéseinek és örömeinek egyaránt. Helyi háborúk az egész világ békéjét, biztonságát veszélyeztetik. Kölcsönösen függünk egymástól, senki nem gondolhatja, hogy elzárkózhat a világ bajaitól, közömbösen szemlélheti mások szerencsétlenségét. Nem mehet el szó nélkül a mind esztelenebb méreteket öltő fegyverkezés, az éhínség, a környezetszennyeződés mellett. Mi, magyarok is így látjuk a világot! Ügy alakult, hogy dolgaink az utóbbi időben nem mennek jobban. Sokasodnak gondjaink, az országé, az egyéné egyaránt. Segít az okok megtalálásában, a megoldások felkutatásában, hogy tudjuk: boldogulásunk elsősorban tőlünk függ. Ám azt is tudjuk: bárhogyan is álljon össze a „nagy megoldás”, az nem a világtól elszigetelve, hanem azzal együttműködve lehetséges. Ez a nemzet és az egyén programja. Mert életpártiak vagyunk. Álmainkat és vágyainkat csak így tartjuk megvalósíthatónak. Szocialista demokráciánk kiteljesedése és érdemibbé válása csak akkor képzelhető el, ha erőinket a fenyegetettség, a jövőtől való félelem nem bénítja meg. Mert békésebb, biztonságosabb világot akarunk hátrahagyni gyerekeinknek. Egy olyan világot, amelyben minden energiánk állampolgáraink anyagi, szellemi és morális jólétének emelését szolgálja. Ez szocialista társadalmunk építésének programja, amely folyamatos harcot jelent annak vé- delmezéséért, amit elértünk, és amit el kívánunk érni. És nem szégyelljük, hogy ha másoktól tanulunk olyat, ami a szocializmus, mindannyiunk hasznára válik. A magyar közvélemény ezért is követte élénk figyelemmel az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját. Bizakodással töltenek el bennnüket azok az elképzelések, amelyeket a világban felhalmozódott problémák megoldására dolgozott ki az SZKP. A fegyverkezési verseny megfékezését célzó javaslatok, és a szocializmus építésében jelentkező óriási feladatok megoldására irányuló határozatok egyaránt élvezik támogatásunkat. Ezerkilencszáznyolcvanhat nemzetközi békeév. Nem szeretem az éveket. De örülnék, ha ezt az évet befejezése után is lenne okunk szeretni. Simonyi Dénes Az Agroker és a Noviki együttműködése Drága, ami nincs ENYHÍTIK a mezőgazdasági GÉPALKATRÉSZ-HIÁNYT Emléktúra Nagybajomba — Kapós a Fáklya Vetélkedőt szerveznek Sokszor okoz gondot a mezőgazdáknak, hogy a munka dandárja idején elromlik egy gép, s a javításhoz nincs alkatrész. Most a tavaszi munkák idején is hallunk ilyen bajokról. Az alkatrészekkel kereskedő vállalatok egyike az Agroker, amely kiszolgálhatja a mezőgazda- sági üzemeket — ha van miből. Antal Lászlót, a kaposvári Agroker alkatrészosztály-ve- zetőjét kérdeztük: miképpen próbálják a hiánycikkek sorát rövidíteni? — Mióta mind erősebb a konkurrencia, azóta mind több áruval kereskedünk, célunk, hogy mindent forgalmazzunk, ami nyereséggel kecsegtet. De természetesen alaptevékenységünk továbbra is a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek beszerzése és továbbadása. A szocialista országokban készülő gépekkel foglalkozunk. A fizetőképes- kereslet némiképp csökken, ugyanakkor a mezőgazdasági üzemekben mind több az öreg gép, tehát kell is az alkatrész meg nehéz is eladni ... Az importáló, illetve a gyártó cégektől akadozva érkezik, amit rendelünk, sokszor késik, ezért igyekszünk más források után nézni. Ehhez kértünk segítséget például a Novikitől. Az kisüzemi innovációs iroda kaposvári kirendeltsége, amióta itt van megkönnyítette a helyzetünket. Sok alkatrészt gyártat részünkre kisiparosokkal, gazdasági munkaközösségekkel. — Miért kellett ehhez a Noviki? Az Agroker önmaga nem tudta ezt megoldani? — Nemigen. Mi kereskedők vagyunk. Nincs olyan szakgárdánk, amely tervrajzokat készítene, megfelelő fölkészültségű gyártót választana, minőséget ellenőrizne. Főképp ha komoly, nagy igénybevételnek kitett speciális anyagokból, különleges eljárásokkal készülő gépalkatrészek szükségesek. Korábban ilyenkor a gyári eredeti darabokat vártuk, s ha késtek, akkor a nyakunkon maradtak, növelték a készletet, csökkentették a nyereséget. A Noviki viszont elkészíti a dokumentációt, megkeresi a felkészült iparost, megszervezi a kooperációt, ha szükséges. És így gyorsan kapunk jó alkatrészt. Néha még jobbat is, mint az eredeti. — És drágábbat. — Ez igaz. Az itthon gyártott alkatrészek többnyire drágábbak, mint az importból érkezők, illetve a hazai nagyüzemekben sorozatban készülők. De a legdrágább aillkaitrész az, ami nincs, ami miatt áll egy fontos gép. A többletköltség tehát megtérül a gyorsasággal. Volt már rá példa, hogy aratáskor romlott el egy kombájn, s a nagy szervezetek azt ígérték, hogy egy hónap múlva tudják szállítani a javításhoz szükséges darabot. A Novikit hívtuk segítségül és annak közvetítésével egy kisiparos egy éjszaka alatt elkészítette azt a bizonyos alkatrészt. — Miért jó ez a Noviki- nek? — kérdeztük Balogh Istvánt, a kaposvári kirendeltség vezetőjét. — Egyszerűen azért, mert irodánkat többek között épp ilyen célokra hozták létre. 8—10 százalék nyereségünk van egy-egy ilyen gyártásból. Tervezünk, kivitelezőt keresünk, ha kell pénzzel is támogatjuk, hogy fölkészülhessen a gyártásra, megvásárolhassa a szükséges célgépet. Szerződést kötünk vele, termékét megvesszük, tehát biztos piacot is adunk azzal együtt, hogy fölibiatat- juk: vágjon bele az üzletbe. Egy igényes darabhoz sokszor nem elég egy iparos. Megszervezzük az együttműködést, valaki elkészíti az alkatrészt az általunk beszerzett speciális anyogból, másvalaki elvégzi a szükséges hőkezelést... Mi azért vagyunk, hogy ezt a folyamatot kézben tartsuk, gyorsítsuk. Antal László néhány példával is illusztrálta a kapcsolat hasznát: — Tavaly körülbelül 15 millió forint értékű gépalkatrészt szereztünk be a Noviki közbejöttével. Hiánycikk volt például az egyik NDK- beli kombájn fölhordólánca, ezt már gyártatjuk, sőt a pécsi Agrokert is ellátjuk vele. Most tárgyalunk a T 150-es traktor nyeles tengelyének gyártásáról, jelenleg ez még országos hiánycikk. Gyártják már az MTZ- traktor erőleadó tengelyét, ezzel is kevesbedett a hiánylista. Most néztünk körül az országban egy másik fontos MTZ-altkatrész ügyében, kör- telexünkre több mint egy tucat Agroker válaszolt és kiderült: ha lenne gyártó, akkor több ezer darabra volna vevő ii§. de mindegyik jelezte a minőséggel kapcsolatos aggodalmait. Nos a jó minőséget is a Noviki garantálja épp azzal, hogy egységes tervek szerint gyártat és ellenőrzi is a terméket. Az iparosok közt is eléggé nagy a verseny, tehát rossz gyártmányt nem adhatnak, mivel a következő megrendelésből kihagynánk a hanyag munkát végzőket. Egész noteszlap- és névjegykártya-halom van mind az Agrokernél, mind a Novilkinél gyártani, vállalkozni kész kisiparosokról, kisszervezetekről. Az összes országos alkatrészgondot persze nem lehet így megoldani. De enyhíteni mindenképpen, s a mai gépállományt ismerve ez sem kis eredmény. L. P. A beszélgetéshez jól illettek háttérként azok a falitáblák. amelyeket a brigádok készítettek a Szovjetunióról. Klauz Jánosné, a Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vállalat MSZBT-tagcsoportjá- nak ügyvezető elnöke piros borítású emlékkönyvet tett az asztalra, s kinyitotta a sok képpel illusztrált krónikát. — Azért kezdtük el hat évvel ezelőtt. hogy legyen nyoma a munkánknak. Ebből káderül, mit rendeztünk, milyen városi, más vállalati és egyéb rendezvényen, kiállításon. ünnepségen vettünk részt. Nagyon jó a kapcsolatunk Kaposvár MSZBT- tagesoportjnival. sőt a nagybajomi Lenin téeszével is. Ha meghívnak bennünket, mindig elmegyünk egy csapat szociailistabrigád-taggal. Ügy csináljuk, hogy mindig másokat hívunk, ne ugyanazok legyenek ott a barátsági rendezvényeken. A Kapospáa&tná'l nem a látványos rendezvényeket szorgalmazzák, inkább a mindennapi érdeklődést igyekeznek fölkelteni a Szovjetunió élete, fejlődése iránt, az öntevékenységre is építve. Ebben a szocialista brigádok a legjobb partnerok, lehet számítani a KISZ-esekre is. — Több mint négyszáz Szovjetunió, Fáklya, Lányok- Asszonvok jár a vállalathoz. Amikor megjön egy-egy folyóirat. kirakjuk a példányokat ide az előtérbe. Az asz- szonyok nagyon keresik, délre általában már egy sincs az asztalon. Elolvassák, felhasználják. amikor vetélkedőre. falitábla-versenyre készülnek. Egyébként soha nincs gondom, ha tíz—tizenöt brigádtagot elhívok egy koszorúzásra, ünnepségre, megemlékezésre, kiállításra, sőt hangversenyre. Ott voltunk, amikor Liana Iszakad- ze hegedűmüvésznő lépett föl Kaposváron a szovjet kultúra napjai alkalmából. A tagcsoport ügyvezető elnöke megmutatta a szovjet csoportok látogatásáról készült képeket, — Nagyon fontosnak tartjuk a személyes kapcsolatok erősítését. Évente egy—két aktíva jut el tőlünk a Szovjetunióba. s ide is érkeznek csoportok. A jaroszlavi területről érkezett, pedagógusok például nagyon jól érezték magukat az üzemben, kaptunk tőlük emlékbe egy szép faragott medvét. A kölcsönös látogatások révén sok új barátot szereztek, velük ma is tartják a kapcsolatot, így például a Mecseki Szénbányák Béta üzemének tagcsoportjával. — A nagybajomi Lenin téesz MSZBT-tagcsoportjával különösen jó barátság alakult ki. Szép hagyomány nálunk — magyarázta KLauz- né —. hogy ernléktúrát szervezünk minden május 9-én a nagybajomi szovjet hősi emlékműhöz. Tavaly a fel- szabadulás 40. évfordulója tiszteletére rendezett nagybajomi ünnepségre is meghívtak bennünket. Természetesen a Lenin téesz tagcsoportjának képviselőit mi is meghívjuk, az idén is várjuk őket. Sok kedves bejegyzés található az emlékkönyvben. Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára a felszabadulás 40. évfordulójára készített programjuk megvalósításához kívánt sok sikert. Az eredményt egy piros kötésű oklevél és az MSZBT aranykoszorús jelvénye bizonyítja, amelyet április 4-e alkalmából kapott a tagcsoport a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében végzett kiváló munkájáért. Klauz Jánosné megmutatja a falra sorban felakasztott táblákat. Évek óta rendeznek versenyt a szocialista brigádoknak. Legutóbb az Asco- ta, a Május 1.. a Béke brigád végzett az első három helyen. — Ö, ezek az asszonyok, lányok olyan lázasan csinálják a falitáblákat, hogy öröm nézni. Keresik a hozzávaló képeket, anyagokat a Szovjetunióban, a Fáklyában, futkosnak, csereberélnek. Nem azért a kis jutalomért, amit szoktunk adni... Ez az év a számadásé, hiszen az MSZBT országos értekezletére készül. Épp ezért a Kaposplast tagcsoportja is tartalmas programot állított össze. — Nagyon szeretnénk baráti látogatást szervezni egy szovjet csoportnak. Már készülünk a május 9-i nagybajomi emléktúrára. Eddig mindig sok élményt kínált, ha ellátogattunk a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. Ezért szerepel most is egy ilyen kirándulás a terveink között. Kalinyin és Kaposvár testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulója alkalmából vetélkedőt szervezünk. Ehhez már eltettem egy Szovjetuniót, ugyanis találtam benne a névadó M. I. Kalinyinról egy cikket. Ez tesz a témája az idei falitábla-versenyünknek is. Természetesen minden rendezvényre elmegyünk, ha meghívnak bennünket. Ezek és az előbbiek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy jobban megismerjük a szovjet emberek életét, a szovjet népet, a Szovjetunió múltját és jelenét. Lajos Géza A nagyobb szakmai tudásért Üj szakmát oktatnak Győrben a Rába oktatási igazgatóságán: CNC- vezérlésű esztergákhoz képeznek ki programozókat. A tanulók számítógép vezérelte modelleken sajátítják el a szakmát. Az új szakma bevezetését az tette szükségessé, hogy a gyárban sok új, számítógép vezérelte gép található, s ezek kezelésére kell magasan képzett szakembergárdát kialakítani.
