Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. május 1., csütörtök Somogyi Néplap 3 BÉKESZÁLAK Egyre gyakrabban hall­hattunk-olvashattunk az utóbbi időben a békemoz­galom akcióiról Nyugat- Európában, és tegyük hoz­zá, nálunk is. Fiatalok és öregek, diákok és tanárok, értelmiségiek és munkások egyaránt részesei ennek a mozgalomnak. A tenniaka- rás vezérli őket, a béke megőrzésének szándéka. Bizonyították ezt a rakéta­ellenes megmozdulások, no­ha nem sikerült megakadá­lyozni £ veszélyes fegyve­rek telepítését. E mozga­lom érdeme azonban, hogy általánossá vált a tudat: ez a kényszerű együttélés nem a biztonságosabb világ természetes állapota. Ellen­kezőleg, új utakat, eszközö­ket, partnereket, rétegeket, csoportokat és ha lehet, kormányokat kell megnyer­ni az ügynek. Annak, hogy a világ nem építheti biz­tonságát a rettegésre. Az eberiség visszautasítja a katonai gondolkodás ama logikáját, amely a bizton­ság legfőbb garanciáját az egyre tökéletesebb, ámde az emberi akarattól mind függetlenebbül működő új fegyverrendszerekben látja. Mert az ember természetes állapota, hogy békében és biztonságban éljen. Az önzetlen ember saját biztonságát a másik ember helyzetének megértése, problémáival való szolida­ritás alapján megteremtett együttműködés keretei kö­zött képzeli el. Ez a szá­lak ezreinek tudatos kiala­kítását feltételezi. Olyan kapcsolatrendszert, amely­ben az együttműködés ki­terjed a politikára, a gaz­daságra, a kultúrára, a tu­dományra, és a humanitá­rius kapcsolatok legszéle­sebb körére. Amelyeknek garanciáit az államok kö­zötti együttműködés és az emberek, az egyes emberek közötti egyre szélesedő és mélyülő kapcsolatok egy­aránt jelentik. Olyan szá­lak ezek, amelyek a hely­zet rosszabbodása idején feszülnek, pattognak, néha el-el szakadnak, de ame­lyeket egyre nehezebb szét­szaggatni. Ez tehát az ön­zetlen, humanista ember elképzelése saját, partnerei és barátai biztonságáról. És így látja ellensége biz­tonságának megvalósítható­ságát, mert az a vélemé­nye, hogy a másik bizony­talansága saját helyzetét is rontja. Közhelyszámba megy, hogy a tömegkommuniká­ciós eszközök összezsugorí­tották világunkat. Egykor oly távoli földrészek szom­szédainkká váltak. Részesei vagyunk messzi országok szenvedéseinek és örömei­nek egyaránt. Helyi hábo­rúk az egész világ békéjét, biztonságát veszélyeztetik. Kölcsönösen függünk egy­mástól, senki nem gondol­hatja, hogy elzárkózhat a világ bajaitól, közömbösen szemlélheti mások szeren­csétlenségét. Nem mehet el szó nélkül a mind esztele­nebb méreteket öltő fegy­verkezés, az éhínség, a kör­nyezetszennyeződés mellett. Mi, magyarok is így lát­juk a világot! Ügy alakult, hogy dolgaink az utóbbi időben nem mennek job­ban. Sokasodnak gondjaink, az országé, az egyéné egy­aránt. Segít az okok meg­találásában, a megoldások felkutatásában, hogy tud­juk: boldogulásunk elsősor­ban tőlünk függ. Ám azt is tudjuk: bárhogyan is álljon össze a „nagy meg­oldás”, az nem a világtól elszigetelve, hanem azzal együttműködve lehetséges. Ez a nemzet és az egyén programja. Mert életpártiak vagyunk. Álmainkat és vá­gyainkat csak így tartjuk megvalósíthatónak. Szo­cialista demokráciánk kitel­jesedése és érdemibbé válá­sa csak akkor képzelhető el, ha erőinket a fenyege­tettség, a jövőtől való féle­lem nem bénítja meg. Mert békésebb, biztonságosabb világot akarunk hátrahagy­ni gyerekeinknek. Egy olyan világot, amelyben minden energiánk állam­polgáraink anyagi, szellemi és morális jólétének emelé­sét szolgálja. Ez szocialista társadalmunk építésének programja, amely folyama­tos harcot jelent annak vé- delmezéséért, amit elér­tünk, és amit el kívánunk érni. És nem szégyelljük, hogy ha másoktól tanulunk olyat, ami a szocializmus, mindannyiunk hasznára válik. A magyar közvélemény ezért is követte élénk fi­gyelemmel az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját. Bizakodással töltenek el bennnüket azok az elkép­zelések, amelyeket a világ­ban felhalmozódott prob­lémák megoldására dolgo­zott ki az SZKP. A fegy­verkezési verseny megféke­zését célzó javaslatok, és a szocializmus építésében je­lentkező óriási feladatok megoldására irányuló hatá­rozatok egyaránt élvezik támogatásunkat. Ezerkilencszáznyolcvanhat nemzetközi békeév. Nem szeretem az éveket. De örülnék, ha ezt az évet be­fejezése után is lenne okunk szeretni. Simonyi Dénes Az Agroker és a Noviki együttműködése Drága, ami nincs ENYHÍTIK a mezőgazdasági GÉPALKATRÉSZ-HIÁNYT Emléktúra Nagybajomba — Kapós a Fáklya Vetélkedőt szerveznek Sokszor okoz gondot a me­zőgazdáknak, hogy a munka dandárja idején elromlik egy gép, s a javításhoz nincs alkatrész. Most a tavaszi munkák idején is hallunk ilyen bajokról. Az alkatré­szekkel kereskedő vállalatok egyike az Agroker, amely kiszolgálhatja a mezőgazda- sági üzemeket — ha van miből. Antal Lászlót, a kaposvári Agroker alkatrészosztály-ve- zetőjét kérdeztük: miképpen próbálják a hiánycikkek so­rát rövidíteni? — Mióta mind erősebb a konkurrencia, azóta mind több áruval kereskedünk, cé­lunk, hogy mindent forgal­mazzunk, ami nyereséggel kecsegtet. De természetesen alaptevékenységünk továbbra is a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek beszerzése és továbbadása. A szocialista országokban készülő gépek­kel foglalkozunk. A fizetőké­pes- kereslet némiképp csök­ken, ugyanakkor a mezőgaz­dasági üzemekben mind több az öreg gép, tehát kell is az alkatrész meg nehéz is el­adni ... Az importáló, illetve a gyártó cégektől akadozva érkezik, amit rendelünk, sok­szor késik, ezért igyekszünk más források után nézni. Ehhez kértünk segítséget például a Novikitől. Az kis­üzemi innovációs iroda ka­posvári kirendeltsége, amióta itt van megkönnyítette a helyzetünket. Sok alkatrészt gyártat részünkre kisiparo­sokkal, gazdasági munkakö­zösségekkel. — Miért kellett ehhez a Noviki? Az Agroker önma­ga nem tudta ezt megolda­ni? — Nemigen. Mi kereske­dők vagyunk. Nincs olyan szakgárdánk, amely tervraj­zokat készítene, megfelelő fölkészültségű gyártót vá­lasztana, minőséget ellenőriz­ne. Főképp ha komoly, nagy igénybevételnek kitett spe­ciális anyagokból, különleges eljárásokkal készülő gépal­katrészek szükségesek. Koráb­ban ilyenkor a gyári ere­deti darabokat vártuk, s ha késtek, akkor a nyakunkon maradtak, növelték a készle­tet, csökkentették a nyeresé­get. A Noviki viszont elké­szíti a dokumentációt, meg­keresi a felkészült iparost, megszervezi a kooperációt, ha szükséges. És így gyorsan kapunk jó alkatrészt. Néha még jobbat is, mint az ere­deti. — És drágábbat. — Ez igaz. Az itthon gyártott alkatrészek többnyi­re drágábbak, mint az im­portból érkezők, illetve a hazai nagyüzemekben soro­zatban készülők. De a leg­drágább aillkaitrész az, ami nincs, ami miatt áll egy fontos gép. A többletköltség tehát megtérül a gyorsaság­gal. Volt már rá példa, hogy aratáskor romlott el egy kombájn, s a nagy szerve­zetek azt ígérték, hogy egy hónap múlva tudják szállí­tani a javításhoz szükséges darabot. A Novikit hívtuk segítségül és annak közvetí­tésével egy kisiparos egy éjszaka alatt elkészítette azt a bizonyos alkatrészt. — Miért jó ez a Noviki- nek? — kérdeztük Balogh Istvánt, a kaposvári kiren­deltség vezetőjét. — Egyszerűen azért, mert irodánkat többek között épp ilyen célokra hozták létre. 8—10 százalék nyereségünk van egy-egy ilyen gyártás­ból. Tervezünk, kivitelezőt keresünk, ha kell pénzzel is támogatjuk, hogy fölkészül­hessen a gyártásra, megvá­sárolhassa a szükséges cél­gépet. Szerződést kötünk ve­le, termékét megvesszük, te­hát biztos piacot is adunk azzal együtt, hogy fölibiatat- juk: vágjon bele az üzletbe. Egy igényes darabhoz sok­szor nem elég egy iparos. Megszervezzük az együttmű­ködést, valaki elkészíti az alkatrészt az általunk be­szerzett speciális anyogból, másvalaki elvégzi a szüksé­ges hőkezelést... Mi azért vagyunk, hogy ezt a folya­matot kézben tartsuk, gyor­sítsuk. Antal László néhány pél­dával is illusztrálta a kap­csolat hasznát: — Tavaly körülbelül 15 millió forint értékű gépal­katrészt szereztünk be a No­viki közbejöttével. Hiánycikk volt például az egyik NDK- beli kombájn fölhordólánca, ezt már gyártatjuk, sőt a pécsi Agrokert is ellátjuk vele. Most tárgyalunk a T 150-es traktor nyeles tenge­lyének gyártásáról, jelenleg ez még országos hiánycikk. Gyártják már az MTZ- traktor erőleadó tengelyét, ezzel is kevesbedett a hiány­lista. Most néztünk körül az országban egy másik fontos MTZ-altkatrész ügyében, kör- telexünkre több mint egy tucat Agroker válaszolt és kiderült: ha lenne gyártó, akkor több ezer darabra volna vevő ii§. de mindegyik jelezte a minőséggel kapcso­latos aggodalmait. Nos a jó minőséget is a Noviki ga­rantálja épp azzal, hogy egy­séges tervek szerint gyártat és ellenőrzi is a terméket. Az iparosok közt is eléggé nagy a verseny, tehát rossz gyártmányt nem adhatnak, mivel a következő megrende­lésből kihagynánk a hanyag munkát végzőket. Egész noteszlap- és név­jegykártya-halom van mind az Agrokernél, mind a Novilkinél gyártani, vállal­kozni kész kisiparosokról, kisszervezetekről. Az összes országos alkatrészgondot persze nem lehet így megol­dani. De enyhíteni minden­képpen, s a mai gépállo­mányt ismerve ez sem kis eredmény. L. P. A beszélgetéshez jól illet­tek háttérként azok a fali­táblák. amelyeket a brigádok készítettek a Szovjetunióról. Klauz Jánosné, a Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vál­lalat MSZBT-tagcsoportjá- nak ügyvezető elnöke piros borítású emlékkönyvet tett az asztalra, s kinyitotta a sok képpel illusztrált króni­kát. — Azért kezdtük el hat évvel ezelőtt. hogy legyen nyoma a munkánknak. Eb­ből káderül, mit rendeztünk, milyen városi, más vállalati és egyéb rendezvényen, ki­állításon. ünnepségen vet­tünk részt. Nagyon jó a kap­csolatunk Kaposvár MSZBT- tagesoportjnival. sőt a nagy­bajomi Lenin téeszével is. Ha meghívnak bennünket, mindig elmegyünk egy csa­pat szociailistabrigád-taggal. Ügy csináljuk, hogy mindig másokat hívunk, ne ugyan­azok legyenek ott a barátsá­gi rendezvényeken. A Kapospáa&tná'l nem a lát­ványos rendezvényeket szor­galmazzák, inkább a minden­napi érdeklődést igyekeznek fölkelteni a Szovjetunió éle­te, fejlődése iránt, az önte­vékenységre is építve. Eb­ben a szocialista brigádok a legjobb partnerok, lehet szá­mítani a KISZ-esekre is. — Több mint négyszáz Szovjetunió, Fáklya, Lányok- Asszonvok jár a vállalathoz. Amikor megjön egy-egy fo­lyóirat. kirakjuk a példányo­kat ide az előtérbe. Az asz- szonyok nagyon keresik, dél­re általában már egy sincs az asztalon. Elolvassák, fel­használják. amikor vetélke­dőre. falitábla-versenyre ké­szülnek. Egyébként soha nincs gondom, ha tíz—tizen­öt brigádtagot elhívok egy koszorúzásra, ünnepségre, megemlékezésre, kiállításra, sőt hangversenyre. Ott vol­tunk, amikor Liana Iszakad- ze hegedűmüvésznő lépett föl Kaposváron a szovjet kultúra napjai alkalmából. A tagcsoport ügyvezető el­nöke megmutatta a szovjet csoportok látogatásáról ké­szült képeket, — Nagyon fontosnak tart­juk a személyes kapcsolatok erősítését. Évente egy—két aktíva jut el tőlünk a Szov­jetunióba. s ide is érkeznek csoportok. A jaroszlavi terü­letről érkezett, pedagógusok például nagyon jól érezték magukat az üzemben, kap­tunk tőlük emlékbe egy szép faragott medvét. A kölcsönös látogatások révén sok új barátot szerez­tek, velük ma is tartják a kapcsolatot, így például a Mecseki Szénbányák Béta üzemének tagcsoportjával. — A nagybajomi Lenin téesz MSZBT-tagcsoportjá­val különösen jó barátság alakult ki. Szép hagyomány nálunk — magyarázta KLauz- né —. hogy ernléktúrát szer­vezünk minden május 9-én a nagybajomi szovjet hősi emlékműhöz. Tavaly a fel- szabadulás 40. évfordulója tiszteletére rendezett nagy­bajomi ünnepségre is meg­hívtak bennünket. Termé­szetesen a Lenin téesz tag­csoportjának képviselőit mi is meghívjuk, az idén is vár­juk őket. Sok kedves bejegyzés ta­lálható az emlékkönyvben. Bíró Gyula, az MSZBT fő­titkára a felszabadulás 40. évfordulójára készített prog­ramjuk megvalósításához kí­vánt sok sikert. Az ered­ményt egy piros kötésű ok­levél és az MSZBT aranyko­szorús jelvénye bizonyítja, amelyet április 4-e alkalmá­ból kapott a tagcsoport a magyar—szovjet barátság el­mélyítése érdekében végzett kiváló munkájáért. Klauz Jánosné megmutat­ja a falra sorban felakasztott táblákat. Évek óta rendeznek versenyt a szocialista brigá­doknak. Legutóbb az Asco- ta, a Május 1.. a Béke brigád végzett az első három he­lyen. — Ö, ezek az asszonyok, lányok olyan lázasan csinál­ják a falitáblákat, hogy öröm nézni. Keresik a hozzávaló képeket, anyagokat a Szov­jetunióban, a Fáklyában, futkosnak, csereberélnek. Nem azért a kis jutalomért, amit szoktunk adni... Ez az év a számadásé, hi­szen az MSZBT országos ér­tekezletére készül. Épp ezért a Kaposplast tagcsoportja is tartalmas programot állított össze. — Nagyon szeretnénk ba­ráti látogatást szervezni egy szovjet csoportnak. Már ké­szülünk a május 9-i nagyba­jomi emléktúrára. Eddig mindig sok élményt kínált, ha ellátogattunk a budapes­ti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házába. Ezért szerepel most is egy ilyen kirándulás a terveink között. Kalinyin és Kaposvár testvérvárosi kapcsolatának 25. évforduló­ja alkalmából vetélkedőt szervezünk. Ehhez már eltet­tem egy Szovjetuniót, ugyan­is találtam benne a névadó M. I. Kalinyinról egy cikket. Ez tesz a témája az idei fa­litábla-versenyünknek is. Természetesen minden ren­dezvényre elmegyünk, ha meghívnak bennünket. Ezek és az előbbiek együttesen já­rulnak hozzá ahhoz, hogy jobban megismerjük a szov­jet emberek életét, a szovjet népet, a Szovjetunió múltját és jelenét. Lajos Géza A nagyobb szakmai tudásért Üj szakmát oktatnak Győrben a Rába okta­tási igazgatóságán: CNC- vezérlésű esztergákhoz képeznek ki programo­zókat. A tanulók szá­mítógép vezérelte mo­delleken sajátítják el a szakmát. Az új szakma bevezetését az tette szükségessé, hogy a gyárban sok új, számí­tógép vezérelte gép ta­lálható, s ezek kezelé­sére kell magasan kép­zett szakembergárdát kialakítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom