Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

4 Somogyi Néplap 1986. május 1., csütörtök Jöjjön velünk! Csak nyerhet! TURISTAUTAKON Együtt a Somogyi Néplappal — Fórum a fák alatt — Aki nyersanyagot hoz — főzhet AZ ÚJ LADA BUDAPESTEN Az új típusú láda gépkocsit a napokban látták először a tóvárosiak. A Lada nem­zetség legújabb tagja a 2108-as modell. A modern vonalú, háromajtós kocsi 65 lóerős motorjait a Porsche céggel együtt készíteti ék el. Az új Lada végsebessége 150 kilomé­ter óránként, újdonsága pedig az elsőket ék-meghajtás. Az idei BNV-n már mindenki megtekintheti a formatervezett, kisebß fogyasztású járművet. A gyalogosok védelmére Az Országos Közlekedés- bdzfemsági Tanács, a §ZOT és az Országos Munkavédelmi Felügyelőség kezdeményezé­sére a gyalogosok közdeke- déstbiztonságának javítása céljából öeszelhívobt tanács­kozás résztvevői felhívással ­fordultak minden állami, tár­sadalmi szervezetekhez, va­lamin* a közúti közlékedés- ben résztv evőkhöz, akiktől a baJesetmegelőző munkában önálló vagy Iközreműködői tevékenységet kémek és vár­nak. A tapasztalatok, azt bi­zonyítják, hogy alapvető gond a gyalogos balesetek magas részaránya. Az okok visszavezethetők a közleke­dők egy részének szabály is­mereti hiányosságára, vala­mint fegyelmezetlen, sza­bályszegő magatartására. E jelenségek ellen csak nagy társadalmi összefogással le­het eredményesen föllépni. Épp ezéirt a felhívás szüksé­gesnek tartja: 1. az óvodai és iskolai közlekedésre nevelés haté­konyságának növelését, to­vábbi oktatási módszerek kidolgozását; 2. a közép- és felsőfokú oktatásban a közlekedési ismeretek tanításának szé­lesítését, rendszeressé téte­lét; 3. a felnőttek képzésének és továbbképzésének az eddigieknél jobb megoldá­sát; 4. a gyalogosközlekedés szempontjából balesetve­szélyes helyek folyamatos figyelemmel kisérését, s szükség szerint forgalom­szervezési megoldásokkal, esetleg beruházásokkal tör­ténő biztonságossá tételét; 5. a munkahelyi munka- védelmi oktatáshoz kapcso­lódó közlekedésbiztonsági propaganda szélesítését; 6. lakóhelyeken, napközi­otthonokban, öregek ottho­naiban az időskoriaknak tartott felvilágosító előadá­sok szervezését. Az országos tanácskozás résztvevőd felhívásukban fel­kérték a közreműködő szer­veket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a gya­logosok közlekedésbiztonsá­gi helyzetének javítására. Mint megírtuk, egy újsze­rű kezdeményezés résztvevői lehelnek olvasóink május de­rekán. A Természetbarátok Tu ristaogyesiUet e és a So­mogyi Néplap szerkesztősége szövetséget kötött, hogy kö­zösen agy kellemes nap él­ményében részesíthesse Ka­posvár és a környék lakóit. Nos, úgy gondoljuk: érdemes a figyelemre ez a program, amelyen nemcsak túrázni, barátkozni, jó levegőt szívni, hanem még nyerni is lehet. Aki részt vesz a túrán, csak nyerhet! Még akkor is, ha rejtvénysorozatunk megfej.té- után nem mosolyog rá a sze­rencse. Május 18-án, vasárnap zselici túrát szervezünk, egésznapos, vál­tozatos programmal. A háti­zsákot cdpélő férfiak (ámbár a reklámszatyor is megte­szi!) és a magassarkú cipőt ezúttal mellőző hölgyek reg­gel 8 órakor találkoznak a donneri Jókai-ligetben. Innen az út — ha nem is egészen egyenesen — a töröcskei út­törőtáborba vezet. (A kerék­párokat, motorokat, autókat ezúttal pihentetni kell, hiszen gyallogtúráról van szó!) Ki­lenc órakor (ha odaérünk ad­digra) nagyon röviden (s ezt az előadó megígérte), dr. Tar­ján Lászlóné környezetvédel­mi titkár emlékezik meg a természetbarát-mozgalomról és a környezetvédelemről. Ez­után csapatokat alakítanak, s megkezdődik a túraverseny a gyertyánosvölgyi luristaház- hoz. A Négy testvér-forrás 11 órakor e szép környe­zetben. fórumot rendezünk a természetjárásról, a turista- mozgalomról. A kíváncsiak a tunistaegyesültetek vezetőit, a megyei természetbarát-szö­vetség képvisilőiit — és remél­jük: más kaposvári, megyei vezetőket is, — ostromolhat­ják meg kérdéseikkel. (Itt osztjuk ki egyébként a rejt­vényverseny díjait is), ame­lyekkel a Természetbarátok Turistaegyesültete és a So­mogy Megyei Lapkiadó Vál­lalat látja el a szerencsése­ket. Lezajlik a túraverseny értékelése is, majd fellob- bannak a tüzek — persze csak a kijelölt helyeken. A szabad tűzhelyeken ki-'ki azt süt, főz magáinak, amihez kedve van, persze csak akkor, ha hoz magával nyersanya­got. Ebéd után számos gyer­mekjáték, sárkánykészítés várja az apróságokat, s ameddig csak jólesik: vidá­man, természietszerető kö­zösségben tölthetjük ezt a remélhetőleg napsütéses va­sárnapot. REJTVÉNY (Második forduló) Kaposvár egyik zárt völgy­katlanában bővizű forrás fa­kad. Ma elhanyagolt a kör­nyezete, de valamikor ked­velt kirándulóhely volt. Esz- terházy herceg erdésze épít­tette 1770-ben„ amikor egy neves történelmi személyiség látogatott Kaposvárra. Erről az erdészről nevezték el a forrást, később a forrás felé vezető utcát is. A szomszédos kislaki erdőben a természet- barátok építették azt a for­rást, amelynek nevéhez négy költő, illetve irodalmár neve fűződik, ez a Négytestvér- forrás. KÉRDÉSEINK; Ki építette az 1770-ben ké­szült forrást, és mi a forrás neve? Ki volt az a történelmi sze­mélyiség, aki 1770-ben Ka­posvárra látogatott? Ki az a négy költő, akinek kedvelt kirándulóhelye volt a Négy testvér-forrás? A válaszokat nyílt levele­zőlapon TÚRAREJTVÉNY felirattal, kérjük, május 9-ig küldjék be szerkesztőségünk címére. (Somogyi Néplap Szerkesztősége, Kaposvár, Latinca u. 2. Postafiók: 31.) Továbbképzések, tanfolyamok a mezőgazdasági főiskolán A bizalom mellé tiszteletet! sen a megyében felmerülő üzemi igényéket is igyek­szünk kielégíteni. Szerveze­tünk példáiul munkavédelmi és biztonságtechnikai, felső­fokú enargetikusi, köízépfokú munkaügyi előadói tanfolya­mokat is. — Hányán újíthatják fel itt a már megszerzett isme­reteiket évente? — Átlag háromszázötven­en vesznék részt a különbö­ző oktatásokon. 1972 óta mű­ködik a továbbképzési, osz­tály, szervezésűikben az el­telt tizennégy alatt mintegy négy és fél ezren gyarapítot­ták ismereteiket. Említésre méltó, hogy a résztvevőknek csaknem, negyven százaléka somogyi üzemiben dolgozik. — Milyenek a továbbkép­zési körülmények? — Mint az egész intézet, a továbbképzés feltételei is fo­lyamatosan fejlődtek. Tarnte- remelilátottságunk megfelel az igényeknek; van egy hat­vannégy személyes diákott­honunk és az oktatáshoz kor­szerű audiovizuális eszköze­ink vannak, A bejárásos .tan­folyamoknál emellett eseten­ként külső előadótermeket is kapunk, elsősorban a téesz- szövetáég, néhány esetiben a TIT segít az ilyen gondolk megoldásában. Többnyire a főiskola oktatói, kutatói tart" ják az előadásoikalt, de gyak­ran van módijuk a hallga­tóknak, hogy találkozzanak országos nevű szakemberek­kel, megyei párt- és szak­igazgatási szervek munkatár­saival is. — Az elméleti képzés mel­let a gyakorlat is szóba ke­rült. Miként kap helyet ez a képzésben? — A tanfolyamok hallga­tóinak hetente egy alkalom­mal üzemi bemutatót szerve­zünk. A több minit egy évti­zedes tapasztalat szerint ezek a bemutatók, a 'hozzájuk kap­csolódó vitafórumok különö­sen kedvelitek és hasznosak a hallgatók számára, hiszen valóban életközeiben, a köz­napok gyakorlatában sze­rezhetnek tapasztalaitokat Ahogy a tanfolyamokon résztvevőknek, a továbbkép­zési osztálynak is az a célja, hogy a szerzett ismeretek minél hathatósabban segít­sék munkájukat — Nyolcadik éve foglal­koznak levelező formában az üzemmérnökök szakosító képzésével; is. — Három féléves ez a kép­zési forma, ez idő alatt az üzemmérnökök összesen nyolc hétre jönnék initézmé- nyünkibe előadásokra, kon­zultációra és gyakorlatra. Hat témakörben foglalkozunk szakosító képzéssel, a szarvasmarha-, a sertés-, a juh-, a baromfi-, a pnémes- állat-tenyésztés és a takar- mány.gazdáiHkodás területén •mélyíthetik itt szakismeretei­ket az üzemmérnökök. Ez év őszén a szarvasmarha-te­nyésztő szakemberek szako­sító képzését indítjuk, jövő ősszel pedig taikarmánygaz- dálkodási szálkát szervezünk. Az ismeretek megújítására, felfrissítéséire a kaposvári fő­iskolán a lehetőség adott. Csak élni kell vele. V. M. A határból bekerekezett növénytermesztőt elragadta az indulat: nem bírt szót ér­teni az iroda udvarán talált elnökikel, s dühében földhöz csapta kerékpárját, úgy, hogy arról a pumpa, a csengő messzire repült. Más. Az el­nök a fogatossal vitatkozott, sehogyan sem jutottak közös nevezőre, s ezt az elnök ke­ze ügyébe került golyóstoll bánta: olyan erővel vágódott az íróasztalira, hogy darab­jaira hullott szét... Ezek az eml'ékképek, szem­tanúként átélt villémcikázá- sok sorjáztak elő a régmúlt­ból, az ötvenes évek végéről és a hatvanas évek elejéről, miközben nyugdíjba vonult, vagy oda készülődő termelő­szövetkezeti elnökökkel be­szélgettem, de olyankor is, amikor még igencsak aktív tsz-vezetőkkel váltottam szót. Semmii okunk rá, hogy ta­gadjuk: akkoriban, amikor szövetkezeteink járni tanul­tak, tapasztalati bizonyítás híján olykor a hangerő, az indulati tényező lökte erre, vagy arra a dolgokat, köl­csönzött tekintélyt elnöknek, brigád- és csapatvezetőnek a több mint kétszáz somogyi tsz közül jó néhányban. Sok, az iméntihez hasonló esetet tudnának felhozni pél­dáiként azokból az időkből a ma már többnyire nyugdíjas szövetkezeti vezetők, de ugyanők azt is tanúsíthatják, mi minden változott az el­múlt több mint negyed szá­zadban: hogyan módosult a vezetési stílus, a tekintély megszerzésének és megtartá­sának feltételé. Másról foly­nak most a viták, más a vé­leményék ütközésének oka, de, hegy felhőtlen' lenne az el­nökök mindennapja, azt sen­ki sem állíthatja. És azt sem, hogy — időnként és helyen­ként — az indulatok nem fe­szítik a tűréshatárokat. Igaz, a véleménykülönbségek egyeztetése szölídebb-szoli- dabb mederbe terelődött, de itt-ott föllelmi olyan jeleket, hogy a választáskor adott bizalom nem párosul az ez­zel együtt elvárható tiszte­lettel. Ez a hiány nem egy téeszünkben ma is feszültsé­gek forrása. Pedig hát úgy lenne természetes, hogy tisz­teljem azt a vezetőt, aki bi­zalmamból — és mások bi­zalmából — betölti a felelős­séggel járó tisztet, és ezt a tiszítedetet annak rendje és módja szerint kifejezésre ju­tassam. Nyugdíjba vonulása miatt léköszönő termelőszövetkeze­ti elnöktől halottam: mind­végig, amíg vezető volt, él­vezhette a tagság bizalmát — hiszen többször is újravá­lasztották —, a tisztelet azon­ban, melyet ő érzett a tagság iránt, nem talált mindenki­nél viszonzásra. Jobbára csak azoktól kapta meg, akikkel valamikor együtt taposták a szövetkezés akkor még járat­lan útját. A nyugdíjas korhatárnak még messziről integető elnök azt mondja: ha valaki kopog­tatás nélkül belép az irodá­jába és mindjárt az asztalá­ra. ül, éppúgy zavarja, mint­ha a vezetőségi ülésen gaz­dák némelyike a nagy hang­jával., lehengerlő modorával bizonygatja látszgtigazát. Hiányzik a tekintély? Ezt ugyanúgy meg keid szerezni, ki kell érdemelni, mint a bi­zalmat, a tiszteletet, de egyik sem képzelhető el a másik nélkül: akiinek megadja a környezete az egyiket, az minden valószínűség szerint rászolgált a másik kettőre is. Elvileg tehát indokolatlan és értheteten az elnök panasza — a gyakorlatban viszont igencsak megalapozott. Mert az,, aki az egyiket — a bizal­mat — kellő megfontolás után adja, nem mindig „mel­lékeli” hozzá a tisztelétet. Nem a „följebbva'ló” feltétel nélküli tömjénezéséről, kriti- kátlan ajnározásáról van szó, hanem arról, hogy ugyanazok a szempontok, melyek a bi­zalomra érdemesítenék vala­kit, óhatatlanul tiszteletadás­ra is késztetnék. Ezek együtt adják az érintett személyek munkájának, emberségének, a nehéz helyzetékben a ki­bontakozást keresőik erőfe­szítéseinek elismerését. Messzire mentünk a két és fél évtizeddel ezelőtt oly gyákori jelenetek idézéséitől, de az a néhány példa, mely- lyel ma is találkozhatunk, arra utal, hogy a probléma itt-ott most is „él”. H. F. Mindennap születnek új eredményeik, az egyszer meg­szerzett ismeretanyag szü il­lésre szorul. Segít ebben a szakirodalom, de elengedhe­tetlenül fontos a szervezett tel énül kiegészítésre, frissi- ototatás is. Dr. Kiscsordás István, a mezőgazdasági fő­iskola továbbképzési osztá­lyának vezetője és dr. Papp Gábor, nyugalmazott főisko­lai tanár, szaktanácsadó azit mondja, hogy a kaposvári in­tézet megalakulásától kezd­ve nagy gondot fordít a szakmai ismeretek rendsze­res megújítására. — Milyen, témakörökben szerveznék itt továbbképzé­seket és kik vesznek ezeken részt? — A továbbképzési osztály főiskolánk Tamékfejlesztésl tési Intézetének egyik egysé­ge. Az intézmény képzési jellegéből adódóan, elsősor­ban a nagyüzemi állatte­nyésztés fejlesztéséhez adunk elméteU és gyakorlati taná­csokat a továbbképzésekkel. A nálunk szervezett tanfo­lyamok h'etven-nyolcvan szá­zaléka így állattenyésztési jellegű, és az ország minden részéből fogadjuk az érdek­lődőket. Emellett természete­Gondoskodás örömmel látjuk, hogy a sétálóutcái házakat Ka­posváron nemcsak fel­újítják, hanem az újjá­varázsolt épületek kar­bantartásáról is gondos­kodnak. Az időjárás ron­gálta meg a 8. számú épület homlokzatát; az Ingatlankezelő Vállalat most helyreállítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom