Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

1986. május 24., szombat 5 Negyven éves a magyar úttörőmozgalom Jubileumi emlékülés Kaposváron Tegnap Kaposváron em­lékülést, úttörőtörténeti ki­állítást, jubileumi gálát rendeztek a Magyar Űttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulóján.. Az emlékülésen megje­lenít Tóth János, a .megyei pártbizottság titkára, dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács osztályvezetője, Ku- bik György, a megyei KISZ- bizattság titkára és Márton Kálmán, az Országos Úttö­rőelnökség munkatársa. Szegedi Agnes megyei út- törőtitkiárnak a születésna­pot iméltató, ihletett szavai után Ádámné Fábri Lili, a megyei úttörőelnökség elnö­ke idézte föl e haladó gyer­mekszervezet történetének fordulóit az ok tatás i igaz- igatóságon, a megjelent pe­dagógusok, a mozgalomban sok tapasztalatot szerzett egykori „pajtások” előtt. Az előzmények egészen a Ta­nácsköztársaság idejéig nyúl­nak, die a 133 nap csak ép­pen néhány budapesti csa­pat megalakulásához volt elég. A felszabadulás után, 1946. január 2-án alakult -meg a szövetség, s innen fokozatosan — bár nem ke­vés vargabetűvel is — veze­tett az út a máig. Az úttörőszervezet szüle­tését a heves ideológiai-po­litikai harcok kísérték. So­mogybám csak egy év múl­va, 1947-|ben szervezték meg az első csapatot. E munka 1948-tól' kapott nagyobb len­dületet, míg az 1950—51-es tanévre — talán' tanulságo­san is gyorsan — befejező­dött. Az ötvenes évek volun­tarista politikája ennek az alapjaiban haladó gyermék- mozgalmi intézménynek a tartalmi kiteljesedését sem segítette. Hamarosan köz­ponti körlevelekkel irányí­tott, a gyerekek romantika iránti vonzódását, természe­tes elvenségét figyelmen ki­viül hagyó, merev intéz­ménnyé vált. Mégis ezekben az években fogadta el a mozgalmat a közvélemény. Az 1956 utáni évtizedek már az új, immár friss szel­lemben átalakult szervezet befolyásának szüntelen erő­södését hozták. A jubileumi ünnepség hallgatósága' — piros nyak­kendőiben, a frissen vasalt fphér ing fölött — zömmel átélte ezeket az időket, nem egy közülük szervezte, irá­nyította a mozgalmat. A legtöbben egyszerű tagként tömegerejüket adták. Erről tanúskodtak az emlékülésen fölszólalók olykor megha­tott, olykor humoros, a négy évtized távlatait fölvillantó szavai. A szünetben színes, látvá­nyos. eredeti dokumentu­mokban bővelkedő történeti kiállítást nyitott meg Eredics Károly, az oktatási igazga­tóság vezetője. Akik itt nem láttáik a kiállítást, fél éviig megtekinthetik a Rippl-Ró­nai Múzeumban. Délután a Latinca művelődési központ színháztermében úttörő iro­dalmi és zenei csoportok, valamint a legjobb szólisták léptek föl, köszöntve a szer­vezet megalakulásának ju­bileumát. Változatos a karádi általános iskola programja A Gáindonyi Géza nevét viselő karádi általános isko­la úttörőcsapatának szülői munkaközössége, valamint az MHSZ taibi területi éis a helyi vezetősége változatos programot állított össze az úttörőszövetség megalakulá­sának 40. évfordulójára. Szombattól — a gyermek­naphoz kapcsolódva — egy héten át különféle esemé­nyék résztvevői lesznek a karádi általános iskola' ta­nulói. 24-én délelőtt kisdo­bos- és úttörőavatással kez­dődik a íredezvénysorozait, majd a Kossuth parikban szolidaritási bazárt szervez­nek. 11 órakor kezdődik az MHSZ kiállítása, számítógé­pes játékprogramok bemu­tatása', illetve harcászati fil­mek vetítése. A jövő héten minden dél­utánra szerveztek programot. Kék nyakkendősök — Kérek szépen fehér út­törőinget, sípot, kék zsinór­ral, úttöröövet, kék rövid­nadrágot, és egy kék nyak­kendőt ... — a kaposvári Ezermester bolt eladói az utóbbi hetekben annyiszor hallották ezt a mondatot, hogy számát sem tudják. Már messziről megismerik a szülőket, akik első osztályos csemetéik számára a kisdo­bosavatás kellékeit kíván­ják megvenni. Furcsa érzéssel és óvatos mozdulattal helyezik el az­tán az apukák, vagy az anyukák a felszerelést, a kék nyakkendőt szépen, csi­nosan összehajtva külön te­szik, mert emlékeznek még, hogy a háromszögletű kis selyemdarabnak nem szabad gyűrődnie. Óvatosak tehát a mozdulatok, mert fontosak az emlékek. Amikor maguk is lélekszorító izgalommal készülődtek a nagy napra, amikor végre a nyakukba került \a nyakkendő, s ezer­nyi szájból egyszerre hang­zott fel az eskü szövege. Az iskolákban már nagy a készülődés. Az idei gyerek­nap különleges ünnep lesz azok számára, akiknek gyer­mekeit most avatják kisdo­bossá, úttörővé. A kicsik, ha még botladozva is, de már tudják a hat pontot. igaz, néha még az első után az ötödiket mondják, de már nem memorizált tananyag, hanem törvény. Készülődnek. Az ünnep előtti izgalomban esténként újra és újra előveszik a fe­hér inget, felcsatolják az övét, és csak halkan, csak egy egész ici-picit belefújnak a sípba. A nyakkendőhöz nem nyúlnak, az szépen ösz- szehajtva pihen a polcon. Már csak kettőt, már csak egyet kell aludni, és me­gyünk a cseri parkba! Sok­ezer családban hangzik el ez a mondat Kaposváron, és a szülők ugyanolyan izgatot­tan készülődnek az avatásra, mint a. gyerekek. Szorongva gondolnak rá, hogyan is ta­lálják meg ia kijelölt gyüle­Emléktábla Rippl-Rónai szülőházának helyén A festő születésének évfordulóján helyezték el Kaposváron, az Április 4. u. 27. számú épület falán emléktábla hirdeti: itt állt az a ház, amelyben. Rippl-Rónai József született. A festő szü­letésének 125. évfordulóján koszorúzás! ünnepséget ren­deztek itt. Dr. Mészáros Ba­lázs, a Somogy Megyei Mú­zeumok igazgatója emléke­zett meg a festőóriásról: be­léktáblán koszorút helyeztek el a Művelődési Miniszté­rium, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Művészeti Dolgozók Szak­szervezete, a megyei tanács művelődési osztálya, a váro­si tanács, valamint a megyei múzeum képviselői. HANGSZALAGRÓL Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a rádió megany- nyi feladata közül a legfon­tosabb a naprakészség. Va­lóban nagy a jelentősége an­nak, hogy a hallgatók idő­ben és hitelesen, értesüljenek a legfontosabb információk­ról. Nem szabad azonban a mindennapi aktualitások ku­sza szövevényében megfeled­keznünk azokról a műsorok­ról sem, amik egyszer már sikert aratták, aztán doboz­ba kerülitek. Részemről min­dig nagy élvezettel hallga­tom azokat a műsorokat, vagy élő adásban azokat a betéteket, amelyek több év­vel ezelőtt egyszer már el­hangzottak a rádióban, az­tán az idő, ahogy telt-múlt, újra valami miatt aktualitást kaptak. Most nem is szük­ségképpen a sajnálatos el- hunytateor sugárzott in me- moriam-műsorokra gondolok, hiszen abban mindig ott le­beg a veszteség iránti fáj­dalmunk is, hanem olyanok­ra, amik a magyar rádiózás Itörténetének olyan egyete­mes értékei, amikről időn­ként le kell rázni a port, hogy a legújabb nemzedékek is tanúi lehessenek. Legutóbb szerdán este a Kossuth adón hallhattunk ilyen műsort, a Rádiószínház sorozat egyik adásaként. Marton Frigyes majd húsz esztendővel ezelőtt álmodta hangszalagra Csokonai Vitéz Mihály remekművét, a Kar- nyónét. Talán nem is vélet­len, hogy az a rendező, aki évek hosszú során a rádió- kabaré rendezője is volt, előbb-utóbb összetalálkozott Csokonaival, hiszen ízesebb, bővérűbb humort azóta is hiába kísérelnek meg írni a tollat fogók. Ennek ismeretében viszont méginkább dicséretes az, hogy Marton semmiképpen nem érhető tetten, hogy a könnyebb ellenállás irányá­ban haladva kabarésítaná a klasszikus alkotást. Abban, hogy a darab hall­gatása félbehagyhatatlan, nagy része van a szereposz­tásnak is. Sok olyan színész formál szerepet az előadás­ban, akiinek hangját ma már csak szalagon őrzi a rádió archívuma. Ma. amikor olyannyira so­kat és félve emlegetjük nagy könyvtáraink értékeinek vé­delmét, nem szabad megfe­ledkeznünk arról sem, hogy micsoda értékek mehetnek veszendőbe a rádióban és te­levízióban egyaránt. Annak idején például szívszorongvn olvashattuk, hogy a Latino- vics Zoltán hanganyag egy része megsemmisült, vagyis nyomtalanul eltűnt. Bizonyá­ra nem csak a hallgató jogos féléimé, hogy más értékes hanganyag is ment már ve­szendőbe. Az is biztosnak látszik, hogy nem néhány ember rosszindulatán múlik, hogy melyik életművek, elő­adások csonkulnak meg, ha­nem mindenféle tárgyi felté­telek hiánya is közrejátszik abban, hogy az archívum nem teljes. Éppen a Karnyóné hallga­tása közbeni gondoltam ezek­re. örülve annak, hogy gon­dos kezek tizenhét esztende­je^ őrzik már idestova az elő­adást. S lám, akad szerkesz­tő is, aki átbúvárkodja újra meg újra a régi műsorok katalógusait, hogy ismét le­hetővé tegye a műsor meg­hallgatását. Milyen kár lett volna, ha annak idején akármilyen anyaghiányra hivatkozva más műsor került volna u szalagra. Kiss Manyinál jobb Karnyónét például azóta sem üdvözölhettünk magyar színpadon. Megismételhetet­len Major Tamás Kuruzsa is. Varga István szédében a müncheni és a párizsi éveket idézte, majd arról a kötődésről szólt, amely tíz év után végleg hazahozta őt szülővárosába. Beszélt arról is, hogy mivel tartozunk mi, kaposváriak Rippl-Rónlai Józsefnek, aki a Az indulótól a Schubert A Bolgár Néphadsereg Művészegyüttesének koncertje dalig modern szellem forradalmát a festészet terén szinte egye­dül vívta meg Magyarorszá­gon. Azók a részletek hang­zottak el Rippl-Rónai önélet­rajzából, amelyekben szülei­re, testvérére emlékezik nagy szeretettel. Az ünnepség után az em­kezési helyet, hogyan fogják látni gyermeküket a sok-sok egyforma kislány is kisfiú között, szeretnék hallani a saját csemete megbicsakló hangját, ahogy az esküt mondja, s szeretnék tudni, vajon mit érez majd a gye­rek, amikor a nyakába kötik a kék nyakkendőt. Emlékszem, én büszkesé­get éreztem. Kihúztam ma­gam, s egyenesen előre néz­tem. Akkoriban a csapatve­zető kötötte nyakunkba a kék selyemdarabot, és mind­egyikünkkel kezet fogott. Ez volt az első kézfogás éle­temben, kemény és határo­zott. Az ünnepség végén las­san indultam hazafelé, és fél szemem mindig a nyak­kendő libbenő végét vigyáz­ta. ... Állj egyenesen fiam, igazítsd meg a gallérodat, le van csúszva a zoknid ... Az­tán egyenes sorokba rende­ződtek ia gyerekek, elcsende­sült a park, a szemek az enyhe szélben meglibbenő zászlóra figyeltek. Villogtak a fehér ingek, hogy díszükül fogadják az izzadó kezükben tartott kék nyakkendőt. A perc, amikor felhangzott az eskü szövege, kezdete volt az első szövetségnek ... K. A. Csütörtökön este a. kapos­vári Csi.ky Gergely Színház­iban nem a zenekari árokból szólt a zene. Ezúttal a mu­zsikusoké volt a főszerep: a Bolgár Néphadsereg Művész­együttese vendégszerepelt a megyeszékhely közönsége előtt. 1944-ben alakult, a Bolgár Népköztársaság Ér­demrend I. fokozatával:, a Szeptember kilencediké és a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett együttes koncertturnéján,- a felszabadító bolgár hadsereg útját járja végig hazánkban. A műsort a szimfonikus zenekar és a kórus közös produkciója indította, Zsul Levi ezredes, érdemes mű­vész főkarmester vezetésié­vel.' A dallamos, erőt sugár­zó indulókat a líraibb hang­vételű Tavasz a Dráva men­tén című dal követte, majd a Bulgária című kórusmű­ben Todor Hruscsev érde­mes művész szólója- egészí­tette ki a tömören, áradóan éneklő férfikart. A következő részben az együttes énekes kvartettje keltett remek hangulatot — ezúttal Csavdar Mazsdra- kov, a zenekar karnagya vezényelt. Angel Todorov barátságról szóló, vidám da­la vastapsra késztette a közönséget, az Aranyalmafa című humoros számot pedig vissza is tapsolták. A négy férfi remek előadói készség­gel, masírozva, közvetlenül tréfálkozva tette hangula­tossá a katonadalokat, me­lyek közé, meglepetésül, egy magyarul előadott nóta is bekerült. A továbbiakban a férfi­kar mutatott be önálló pro­dukciót, Ivan Hrisztov ve­zényletével. Az Agglegény című kórusmű — mely a táncbaálló és a lányokkal kakaskodó dicső férfiúról zengett — komoly követel­ményeket állított valameny- nyi szólamnak. Az ezt kö­vető Schubert-dalban a kó­rusról megtudtuk, hogy az erőteljes, katonás hangzás mellett halkan, líraian is szépen énekelnek. A műsor­nak ezt a részét a dirigens saját szerzeménye zárta. Ezután ismét a zenészek vették át a színpadot. Előbb a vonósok adtak elő egy Sasztakovics és egy Gersh­win darabot, majd a, szim­fonikus zenekar játszotta el a tánctételt Alexandrov— Rajcsav balettjéből. A finálé hozta, az igazi meglepetést: a kórus és a zenekar közismert operák­ból mutatott be részleteket. Verdi Nabuccojából a Levi­ták kórusa különösen ki­emelkedett a sorból. Az énekesek nagy átéléssel fes­tették alá Sztefan Vazsarcv szólóját, aki operaénekes­ként, vagy akár színészként is rníegállná a helyét. A záró Rákóczi induló utáta a közönség még több ráadást is követelt az elő­adóktól. A Bolgár Néphad­sereg művészegyüttesének tagjai igazán élvezetes mű­sort adtak. A katonás fe­gyelmezettség a példás ren­dezésben, a felállásokban, a mintaszerű levonulásokban érződött. Átütő erejű, ma­gas színvonalú előadásmód­jukban az indulók, katona- dal'ök is közel kerültek a hallgatósághoz. A dalok, ze­nekari művek és operaáriák előadása pedig azt .bizonyí­totta, hogy jól. képzett, sók- oldalú művészek, akik egyet­len koncert alatt számtalan­szar képesek átlényegülni az adott mű hangulatának megfelelően.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom