Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-16 / 114. szám
2 Somogyi Néplap 1986. május 16., péntek Amerikai professzor a csernobili balesetről A csernobili atomerőműben történt baleset legfőbb tanulsága orvosi szempontból, hogy a nagy nukleáris katasztrófák orvosi szempontból kezel h eteti enek. Ez elsősorban a nukleáris háborúra vonatkozik, amelynek esetén az orvosok sajnos tehetetlenek lennének. A kisebb, véletlen balesetek sérültjeinek kezelése még hatékony lehet nemzetközi tudományos összefogással — jelien tette ki a tegnap Moszkvában tartott sajtóértekezletén Robert Gale, a kaliforniai egyetem professzora, a nemzetközi szervátültetési adatbank csantvelőátültetési szakértője. Gale professzor azért tartózkodik a Szovjetunióban, hogy segítséget nyújtson szovjet kollégáinak a szerencsétlenség sérültjeinek kezelésében. A neves csontvelősebész kérésére a Szovjetunióba érkezett még a kaliforniai Tarasaki professzor, aki a csontvelőosztályozás szakértője, Champlin professzor Los Angelesből, aki az átültetést követő utókezelés specialistája és az izraeli Reisner professzor, aki a szükséges laboratóriumi berendezések szakértője. Munkájukat konzultációkkal, a megfélelő berendezések kiválasztásával és a Szovjetunióba küldésével még számos kiváló orvos segíti és 15 külföldi vagy nemzetközi szervezet is részt vesz a sérültek minél hatékonyabb ellátásának megszervezésében. A sajtóértekezleten Gate professzor mellett részt vett Andrej Vorobjov professzor, a szovjet Központi Orvostovábbképző Intézet hematológiai tanszékének vezetője, a szovjet orvoscsoport irányítója és Armand Hammer neves amerikai üzletember és társadalmi személyiség, a sérültéknek nyújtott amerikai segítség megszervezője. Gale professzor hangsúlyozta, hogy a szovjet orvoscsoport munkáját kiválónak tartja, véleménye szerint a lehető legjobb kezelésben részesítették a betegeket. Már megérkezte előtt is végeztek csontvelőátültetéseket, szintén kiváló eredménnyel. Mint. mondotta, ma 299-en vannak kórházban. Az elvégzett vizsgálatok során 35 személy állapotát tartották súlyosnak. Közülük heten haltak meg. A 28 életbenmara- dolt közül 19 esetében végeztek el csontvelőátültetést. A további kilenc személynek vagy nincs szüksége átültetésre, vagy átültetéssel sem menthető meg. Ez azt jelenti, hogy sajnos lesznek még további áldozatok. Vorobjov professzor beszámolt arról, hogy az egyik sérült hátán erős sugárzás okozta foltot fedeztek fel, teste többi részét viszont nem érte veszélyes sugáradag. Általában jellemző, hogy az emberek időérzéke ilyenkor nem működik megbízhatóan, nem tudják elmondani, hol, mennyi ideig, milyen testtartásban voltak kitéve a sugárzásinak. Megbízhatatlanok a náluk levő műszerek is (ha elöl viseli, de háttal állt, a másik oldalát érte a sugárzás stb., akkor orvosi szempontból nem kielégítőek a műszer adatai). Mint Andrej Vorobjov elmondta, a legnagyobb sugáradag a tűzoltókat és a kezelőpultnál ülőket érte. Mindkét csoport tagjai tudták, hogyimire vállalkoznak, mégis vállalták a hősies küzdelmet. Vorobjov professzor elmondta, a 299 személy között egyetlen olyan pripjatyi, méginkább csernobili lakás sincs, aki a szerencsétlenség pillanatában nem tartózkodott az erőműben vagy a reaktor közvetlen közelében. Helyeslés, elutasítás Élénk érdeklődés a közvéleményben, messzemenő helyeslés a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a fegyverkezési hajsza lefékezéséért küzdő pártok és csoportok soraiban, ám hivatalos elutasítás a legérintet- tebb fél, az amerikai kormány részéről. így lehetne összegezni azokat a reagálásokat, amelyek Mihail Gorbacsov széles körű figyelemmel kísért televíziós beszédét az elmúlt 24 órában követték. Mint ismeretes, az SZKF főtitkára nemcsak a csernobili szerencsétlenséggel közvetlenül összefüggő események összegezésére, a tanulságok levonására vállalkozott, hanem felhasználta az alkalmat, hogy kifejtse országa véleményét a nukleáris biztonság, s ezzel szoros összefüggésben az atomkísérletek kérdéséről is. Az ugyanis minden józanul gondolkozó ember számára világos kell (kellene) hogy legyen; ha egy véletlen baleset, egy hatásaiban szerencsére viszonylag korlátozott erőmüvi meghibásodás ilyen fájdalgias követ- kezm&nyeküei járt, mennyire veszélyes lenne egy bármilyen kismérvű, ám katonai jellegű atomkatasztrófa. Mindennek fényében különösen kiábrándító az a gyorsaság, amellyel a Fehér Ház a moszkvai javaslatokat ismét elutasította. „Nem látunk új elemet az indítványokban" — nyilatkozott Reagan elnök szóvivője, megismételve azt az állás- foglalást is, hogy az atomkísérletek leállítása „nem áll az Egyesült Államok érdekében”. A washingtoni merevség szembetűnően eltér attól a kedvező fogadtatástól, amely egyes amerikai rétegekben és jónéhány külföldi kormánynál Gorbacsov ■javaslatai után megfigyelhető. Kérdéses most, hogy mennyire tekinthető véglegesnek az • amerikai ,fnem”, Nem kevesen vannak az Egyesült Államokban is, akik egyre nyíltabban hangoztatják: ki kellene használni a kínálkozó lehetőséget, s elindulni azon az úton, amelynek végcélja az atomfegyverek felszámolása lenne. r Uj jugoszláv államelnök A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZ SZK) ELnöksége tegnap Belg- rádban megtartott ülésén — a politikai és társadalmi tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásoknak megfelelően — a következő egyéves időszakra Szinan Haszanit, a “Koszovo, Autonom Tartomány küldöttét választotta meg elnökévé. Tájkép, két csata között Truktnr/nr Hegyeshalomnál A Pentagon civil főnöke: Bicska Gáspár Miniszterek jöttek, politikusók mentek, de Gáspár Weiiniberger, a Reagan-kor- mányzat szilárd pontja maradt. Igaz, lemondásáról, távozási szándékáról nem kevés híresztelés kapott lábra 1981 óta, ám ezek a pletykák mindeddig úgy végződtek, hogy vette a kalapját és — maradt. A kalapot lehet szó szerint is érteni, hiszen ruhatárából hiányoznak a megszokott katonakellékek, az egyenruha, a katonasapka: Weinberger a civil hadügyminiszterek egyike. És ez nem csak a külsőségekre értendő, hanem arra is, hogy sohasem készült katonai pályára. A második világháborús szolgálat volt életében az az egyetlen rövid intermezzo, amikor — miként korosztálya többi tagja — mundért öltött. A távol-keleti fronton szolgált, Mac Arthur stábjához tartozott, és a háború végén a katonai elhárítás századosaként szerelt le. Többször hivatkozott „megaláztatásokkal terhes” kiképzési idejére, ami valószínűleg az átlagosnál is jobban érintette, hiszen a Harward egyetemről került a hadseregbe, arról az iskoláról, ami nem csak az Egyesült Államok egyik legdrágább és legjobb felsőoktatási intézménye, de szabad, demokratikus szelleméről is legalább ennyire jólismert- Amikor véget ért a második világháború, még nem volt harminc éves: a kiválóan képzett jogász a politikai pályafutás mellett döntött és szülőföldén, Kaliforniában lépett a tettek mezejére. A ritka politikai pikantériák között emlegetik személyével kapcsolatban, hogy mint a helyi törvényhozás, a kaliforniai parlament képviselője hevesen ellenezte egy bizonyos Ronald Reagan nevű illető kormányzóvá választását... A mostani elnök azonban úgy látszik- Weinberger esetében hamar fátylat borított a történtekre, mert — Kalifornia kormányzójaként — a helyi kabinet pénzügyi kulcsposztjába helyezte Weinber- gert. A választás telitalálatnak bizonyult, mert a deficites költségvetés egycsapás- ra nyereségessé változott, és ezzel olyan országos hírnevet szerzett Weinberger, hogy meghívást kapott Washingtoniba, a Nixon-kor- mányba. Előbb egészségügyi miniszter lett, majd a Fehér Ház költségvetési ügyeiért volt felelős. 1975-ben átmenetileg megvált a politikától és engedett az üzleti élet csábításának. Igaz, az ajánlatot nehéz is lett volna visszautasítani, hiszen az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vállalkozása, a Bechtel korporáció hívta meg az alelnöki székbe. Az addig sem koldusszegény Weiníhergert azóta tartják számon a milliomosok klubjában. Ronald Reagan 1981-ben alakult kormányában a had- ügyminiszteni posztot ajánlotta fel Weinbergernek, aki a Pentagon vezetőjeként azóta vált világszerte ismert személyiséggé, és azóta viseli a „Bicska Gáspár” gúnynevet. Nem véletlenül- Erőszakos, kemény, héja — ezek azok a jelzők, amelyeket a szuperfegyverkezési programok céltudatos, erőszakos kiharcolójaként érdemelt ki. A korábbi takarékos, minden centet szigorúan megfogó Weinberger rendkívül nagyvonalú és pazarló, ha a katonai költségvetésről van szó. Talán egyetlen más adat sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy hadügy- minisztersége alatt az Egyesült Államok katonai költségvetése éppen a duplájára növekedett, ám „Bicska Gáspár” szerint még ez is kevés. Az eltelt öt esztendőben nem volt olyan katonai program, a hagyományos fegyverzetektől az MX rakétákon keresztül az űrhadvi- selésig, amit Weinberger ne tartott volna „létfontosságúnak", az „Egyesült Államok nemzetbiztonsági szempontból kulcskérdésnek”. Követeléseit sorra-rendre azzal próbálja a törvényhozás és a közvélemény számára „meg- ideológizálni”, hogy azt állítja: a Szovjetunió messze maga mögött hagyta az Egyesült Államokat katonai erő tekintetében, és ez már csak azért is tűrhetetlen, mert „az oroszokkal csak az erő nyelvén lehet beszélni-’. Időnként felreppennek olyan híresztelések is, hogy ellentétek vannak a hadügy- és a külügyminisztérium, azaz személy szerint Weinberger és Shultz között. Nos. nehéz a kulisszák mögé látni, — annál is inkább, mert esetenként, így például legutóbb a Liba! elleni akciónál, viszont állítólag Weinberger képviselte a „mérsékeltebb” álláspontot. Az is igaz, hogy a nagy diplomáciai szereposztásban az a logikus, ha a külügyminiszter a diplomatikus, a hadügyminiszter pedig a harcias. Ki- nek-kinek mire van jogosítványa . . • Mindenesetre Caspar Weinberger politikai pályafutását, mindenekelőtt ötesztendős hadügyminiszter - ségét nagyító alá véve, igazán elmondható, hogy azt a szerepét, amit tiszte kínál, a legjobb tehetsége szerint játssza ... V. É. Waldheim tozódik Ausztria területére. Mivel Waldheim múltjával kapcsolatos vádakat egy New York-i központú szervezet szellőztette, és az ügybe közvetlenül „beszállt” az amerikai igazságügyminisz- térium, sőt az izraeli kabinet is. érthető, hogy az osztrák rádió riportere feltette a kérdést Leopold Gratz szövetségi külügyminiszternek: okozhat-e a kampány további nehézségéket az ország diplomáciájának. „Bár a nemzetközi kapcsolatok nem személyekhez, hanem államokhoz fűződnek — hangzott a diplomatikus válasz — nem kizárható, hogy a kérdésre igennel keli felelni-’. Alois Mock, a Néppárt (ÖVP) vezetője pontosan erre hivatva javasolta a kampány lerövidítését. Nála azonban alighanem az a meggondolás is (föl* szerepet Steyrer játszhat, hogy minél több idő telik el, annál inkább elolvadhat az első fordulóban győztes, a csaknem bűvös ötven százalékot is elért Waldheim, és az őt támogató Néppárt mintegy hat százalékos előnye. Mivel a nagy ellenfél, dr. Steyrer mögött álló Szocialista Párt éppen ebben reménykedik, természetes, hogy a párt elnöke, Fred Sinowatz kancellár ragaszkodik a második csata eredeti időpontjához, június 8-hoz. „A lapokat újra osztják, az idő nekünk dolgozik” — jelentette ki a kormányfő. Nem lehetetlen, hogy a most alulmaradt szocialisták bizakodása nem alaptalan. Az okok a következők: Rendkívül sok volt a határozatlan és az érvénytelenül szavazó. Mindkét faktor — elméletben — Steyrernek is kedvezhet. A környezetvédőliberális programmal induló Freda Meissner-Blau asszony, aki a második fordulóban már nem indulhat, meglepően sok voksot kapott, eredménye 5,5 százalék. Logikus, hogy híveinek zöme a politikailag hozzá közelebb álló szocialistákat támogatja. Ez egyedül elég lehet Waldheim hat százalékos vezetésének alapos csökkentéséhez, netán kiegyenlítéséhez, persze megintcsak elméletbenVégül, de korántsem utolsó sorban van még egy nem lebecsülhető ok, amiént a szokásosnál is jóval fontosabbnak tarjták a második csata kimenetelét. 1987 tavaszán az országiás szempontjából igazán döntő erőpróbára, parlamenti választásokra kerül sor nyugati szomszédunknál. Érthető, ha sokan úgy vélik: a második forduló eredményei akár előzetes szeizmográfnak is tekinthetők. H. E. Sugármérés A legújabb méréseik adatai hazánk—légkörében, a talajban. és a felszíni vizeken is a csernobili reaktorbaleset előtti természetes értékeket mutatják. Nyugati szomszédunk fő-* városában beszélgetöpart- nerelm közül sokan béval- 1 ották: pnyh.ésft. szólva • nein örülnek annak, hogy az első fordulóban nem ért véget az Osztrák Köztársaság háború utáni történetének legviharosabb elnökválasztása. A második ütközetig hátra lévő nem kevés idő alatt folytatódik az osztrák belpolitikai porond alaposan vibráló feszültsége. Ez természetesen megnehezíti a politikai (és részben a gazdasági) gépezet normális működését, magától értetődően további konfliktusokhoz, vádaskodásokhoz, sőt egyéb gondokhoz is vezethet. Ezekre az egyéb gondokra jó példa a hazánkat is igencsak közelről érintő határmenti parasztmozgalom, és a vele járó „traiktorzár” kellemetlen ügye. A kampány meghosszabbodása — mondták a bécsi elemzőik — kedvező közeget teremt a nehezen, vagy alig teljesíthető követelésekkel fellépő gazdamozgalom prolongálásához. Két kézenfekvő okból is. Egyrészt a ,,zen- dülők”, talán nem alaptalanul, úgy gondolják, ügyüket segítheti a kampány miatt Ausztriát tovább pásztázó rivaldafény, vagyis a nemzetközi érdeklődés. Másrészt arra számítanak — és valószínűleg szintén némi okkal —, hogy a hatóságok ebben a helyzetben (amikor júniusban a két jelölt mögött álló két nagy pártnak valóban minden szavazat számíthat), óvakodnak majd az erőszakos fellépéstől, vagyis a rengeteg voksot jelentő parasztság elidegenítésétől. A választási vihar és a kampány hatása nem koriá-
