Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 83. szám

4 Somogyi Néplap 1986. április 9., szerda Szolgáltatás és munkaszervezés Nehéz jól gazdálkodni az idővel. Közismerteik a mun­kaidő kihasználásával kap­csolatos gondok. A veszteség- számítások néha megdöbben­tő adatokat produkálnak. A nem megfelelő munkaszerve­zés, a kooperációs gondok, a szerződéses fegyelem lazasá­gai is okozhatják, hogy éppen nem érkezik a műhelybe a szükséges anyag, s ez gátolja a folyamatos termelést. Van azután olyan eset is, amikor a dolgozó tehet róla, ha nem megfelelően osztja be az ide­jét. A tanácsi és más hivatali fogadóórák például hiába hosszabbodtak meg, az ügy­feleknek nem akaródzik ily.enkor jönni, hanem to­vábbra is szinte kizárólag munkaidőben. Időnknek sok gazdája van. Amikor hiába várja a meg­rendelő félnapokon, néha napokon át a szolgáltató sze­relőt, mesterembert, a vá­rakozással töltött fél- vagy egész napokat a szabadsága bánja, amely ilyen módon szétforgácsolódván, keve­sebb pihenésre ad lehetősé­get. Ilyenkor dolgozzon a mester bármilyen lelkiisme­retesen, nem vagyunk elége­dettek a minőséggel, mert időveszteségünket, utánajá­rásunkat is bekalkuláljuk — teljes joggal —, s_ így már kevésbé egyértelmű és biztató a kép. Mindezt felismerve rende­lettervezet született a közel­múltban: a szolgáltató, ami­kor fölveszi a megrendelést, legyen köteles kétórás idő­szakaszt megjelölni, s köt­bért fizetni, ha, mondjuk, reggel nyolc és tíz óra kö­zött nem ér a helyszínre. Az adminisztratív szabályozás nélkülözhetetlen, fontos do­log, ám semmiképp sem vá­lik be. A szolgáltató válla­latok ugyanis felhördültek a tervezet hallatán, s a maguk szempontja szerint, okkal. Azt mondták: a műszerész, a szerelő sohasem tudhatja, milyen meglepetés várja, mi van a falon belül futó csö­vekben, a mosógép, a hűtő- szekrény és más, elromlott berendezés belsejében. Elő­fordulhat hát, hogy több a munkája, mint ahogyan ter­vezte, s elcsúszik az idővel. Vagy sebtében összecsapja a munkát, hogy idejében ér­hessen a következő címre, vagy pedig reggelente eleve kevesebb megrendelőhöz kell elindulni, hogy mindegyikük biztonsággal, sőt, rátartással beleférjen az időbe. Így vi­szont a műszerészek telje­sítménye lesz jelentősen ki­sebb, s ennek következté­ben a keresetük is kevesebb. Ezt meg nyilvánvalóan sem az egyén, sem munkáltató­ja nem vállalhatja. Ember és technika csak együtt lehet igazan haté­kony, és a korszerű megol­dások a szolgáltató iparban sem odázhatók el sokáig. A munkaszervezés javításának egyik fontos eszköze lehetne például a CB-rádió. Ennek segítségével az újabb címe­ket a szerelők a központtól anélkül is megkaphatnák, hogy vissza kellene térniük oda. Így időt, energiát taka­ríthatnának meg, a megren­delők pedig sokkal keveseb­bet várakoznának. Feltétlenül szükség van te­hát a CB-rádióra, s a tech­nikai eszközökkel párhuza­mosan másra is. Például ar­ra, hogy a szerelők a jelen­legi egy helyett két műszak­ban dolgozzanak, mert késő délután sok megrendelő idő­beosztásához lehetne alkal­mazkodni. Ez többletkiadás­sal jár, mint ahogyan a tech­nikai fejlesztés is, mert eb­ben az esetben műszakpót­lékot kellene fizetni. Így vi­szont esély van rá, hogy — rendelet nélkül, inkább a feltételek megteremtésével és jobbá tételével — javul­jon a szolgáltatás. Varga Zsuzsa Közlekedésbiztonsági kupák országos döntője Ha kezdődnek a versenyek veket vezető emberek társa­dalmi közlekedési kultúrája megfelel majd az elvárások­nak. Ehhez azonban már gyerekkorban el kell kezde­ni a rendszeres, tudatos, a korosztályonként egymásra épülő közlekedésre neve­lést. Hogy ezen a téren mi­lyen nagyok a gondok, azt a szomorú statisztikák bizo­nyítják. Az élet kényszerítő­én parancsolja, hogy az e területen történt lemaradást sürgősen pótolni kell. A he­lyes közlekedés elsajátítá­sához a technikai kultúra és a közlekedési kultúra kifej­lesztése is szükséges. Mind- ezéket igyekszik segíteni a mostani versenyrendszer, melynek előcsatározásaiban 249 700 általános iskolán ke­rékpáros és 61 370 középis­kolás segéd-motorkerékpá­ros vett részt. Közülük ju­tottak a legjobbak a kapos­vári országos döntőbe. Az elméleti és gyakorlati feladatok végrehajtására ma az Ipari Szakközépisko­lában, a Madár utcai isko­lában és a cseri parkban kerül sor. A fúvószenekar pattogó ütemére vonultak be tegnap késő délután Kaposváron a Lenin térre az ország min­den részéből érkezett nyolc­fős csapatok, hogy részt ve­gyenek a Nemzetközi Iskola Kupa, és az Ifjúságii Köz­lekedésbiztonsági Kupa or­szágos döntő megnyitóján. A melegítős fiatalok bevonu­lása, a jelentéstétel és a zászlóbehozatal után Ádám- né Fábri Lili megyei úttörő­elnök köszöntötte a megje­lenteket, majd dr. Böröcz István rendőr vezérőrnagy, a Somogy Megyei Rendőr­főkapitányság vezetője, a megyei közlekedésbiztonsá­gi tanács elnöke szólt a rendezvény fontosságáról. — A motorizáció rohamos fejlődése azt követeli, hogy az iskolai nevelés keretein belül készüljön fel a jövő generációja a közúti közle­kedés szabályainak helyes ismeretére és alkalmazására — mondta többek között dr. Böröcz István. A közúti közlekedés biz­tonsága csak akkor valósít­ható meg, ha a gépjármű­Űj eljárást dolgozott ki a növények szárazságtűré- sémek növelésére a Magyar Tudományos Akadémia Sze­gedi Biológiai Központja Növényélettani Intézetének fotoszintézis csoportja. A módszert kisparcellán már valamennyi hazánkban ter­mesztett kukoricái a j tánái ki­próbálták, az üzemi mére­tű kísérletek az idén kez­dődnek meg három állami gazdaságban. A kisparcellás kísérletek során azt tapasztalták, hogy a kutatók által alkalmazott vegyszer hatására a kukori­ca vízháztartását szabályozó légzőnyílások húsz napra beszűkülnek. A növény így száraz időszakban is jól tá­rolja a rendelkezésére álló vizet, következésképpen az átlagosnál lényegesen kisebb arányban sínyli meg a csa­padékhiányt. Az ellenőrző parcelákhoz képest az új módszerrel kezelt kukoricák 10—20 százalékkal több ter­mést adtak. Űj módszer a szárazságtűrés növelésére Biogáz — forintokban mérhető haszon Űj lehetőségeket keresnek a kaposvári telepen A portás meglehetősen szi­gorú a telep kapujában. Iga­zolványt kér, anélkül nem lehet belépni a veszélyes üzembe, a kaposvári szenny­víztisztítóba. A veszélyes üzem jelzőt a legszívesebben megmosolyogná az ember, de hosszas beszélgetések után be kell látnia, valóban arról van szó. Figyelmeztető példa már elegendő akadt. A bio­gáznak veszélyesen magas a metántartalma, ha nem tar­tanák be a szabályokat, könnyen előfordulhatna gáz­robbanás is. — Kaposváron egy átlagos hétköznapon körülbelül húszezer köbméter szennyvíz keletkezik, ebből tizenötezer erre a telepre kerül — mond­ja Bertalan László, a telep vezetője. A mechanikai tisz­títás után csak hétezer-öt­száz köbméternyi szennyziv biológiai tisztítására van le­hetőségük, ami azt jelenti, hogy nem kerülhet tökélete­sen tiszta víz a Kapos fo­lyóba. Azt már Horváth Ti­vadartól, a DRW Somogy Megyei Üzemigazgatóságának vezetőjétől hallottam, mind­addig így lesz, amíg nem ké­szül el az új kaposvári tisz­títótelep. Ezt pedig várható­an csak 1988-ban adják át. — Annak idején, amikor a telepet építették, gondoltak már az iszapból kinyerhető biogáz hasznosítására is — hallottam Tóth Józseftől, az üzemigazgatóság műszaki ve­zetőjétől —, de különböző technikai gondok miatt nem jutottak túl két kétezer köb­méteres iszaprohasztó felépí­tésén. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy a már meglévő hasonló berendezé­seknél több gázrobbanás tör­tént. Így az iszap tavakba került a környező területen. A vízügyi igazgatóság azon­ban elrendelte ezek meg­szüntetését, így újból a régi elképzelést kellett elővenni. Két évvel ezelőtt fejeződött be a telep rekonstrukciója, amikor végre elkezdhettük a szennyvíziszap tisztítását is. Ennek során naponta ezer köbméter biogáz keletkezik, melynek nyáron húsz, télen ötven százalékát a technoló­giai folyamatnál hasznosít­juk. — Mi történik a többi gázzal? — Azzal fűtünk. Ez két­száz napos fűtési idényt fi­gyelembe véve évi nyolc- százezer forint megtakarítást eredményez. — És nyáron? — Különféle elképzeléseink vannak. Ma már léteznek biogázzal működő szivattyúk, ha tudunk ilyeneket vásárol­ni, akkor elektromos energi­át takaríthatunk meg. Gon­doltunk arra is, hogy eset­leg valamelyik nagyobb kör­nyékbeli energiaigénylőnek adjuk át a számunkra fölös­leges biogázt. A bonyolult rendszer üzembe helyezése azonban még nem oldott meg minden gondot. Szükség volt az iszap további kezelésére, így meg­építettek egy centrifugáló csarnokot, amelynek csodá­jára járnak a szakemberek. A lényege, hogy teljesen tiszta, fertőtlenített anyaghoz jutnak, amelyet a mezőgazda- sági üzemek kedvezően fel­használhatnának. Az iszap azonban egyelőre még csak gyűlik Kaposvár határában a toponári termelőszövetke­zet tábláján, eddig még nem tolongtak érte az érintettek. Pedig hát ez is forintokat je­lent, akárcsak a biogáz. N. J. Üjra itt van a borítékos sorsjegy. Sokan veszik körül az árusokat, itt próbálják ki szerencséjüket. A Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat az 1986. május 15-től 1989. május 14-ig terjedő hároméves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja a Sirály éttereim és szálloda egységét éves nyitvatartással. A pályázatokat legkésőbb május 7-ig lehet leadni a vállalat központjában, Kaposvár, Ady Endre u. 2. 1/2. alatt, ahol pályázati űrlapot is adnak. A versenytárgyalás 1986. május 9-én, 9 órakor lesz a Kapos komplexum bárhely őségében, közjegyző jelen­létében. Szükséges tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást Regős Istvánná gazdasági igazgatóhelyettes és Lukács Vera közgazdasági osztályvezető ad. „Egészséges életmód, mindenki nyertes” Káros szenvedélyek öregkorban Idősebb olvasóink bizonyá­ra rögtön vissza is kérdez­nek a cím olvastán. Káros szenvedély öregkorban? Mi lehet és miből telne rá? A tegnap délelőtti egész­ségügyi tanácskozáson azon­ban kiderült: bizony az idő­sök — itt főként a nyugdíjas korosztályról van szó — kö­zül is jó néhányan élnek élvezeti cikkekkel, sokan erős dohányosok, mérték­telen feketekávé-ivók, s ami még rosszabb, az alkohol rabjai. A tegnapi konferenciát az MSZMP Oktatási Igazgató­ságán rendezte a Somogy Megyei Tanács, közösen a Bárczi Gusztáv Gyógypeda­gógiai Tanárképző Főisko­lával, az Alkoholizmus El­leni Állami Bizottság titkár­ságával, a Somogy Megyei Alkoholizmus Elleni Állami Bizottsággal és a Magyar Gyógypedagógusok Egyesü­letével. Dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese bevezetőjében elmondta, ma amúgy is nehéz az időskorú­ak helyzete, s ezt csak to­vább nehezíti, hogy ennél a korosztálynál is hatványo­zottan jelentkeznek a káros szenvedélyek. Áttekintést adott a megyei helyzetről; ebből megtudtuk: szűkebb pátriánkban tovább folyta­tódott az elöregedési folya­mat. Egyre többen kerülnek közelebb a nyugdíjkorhatár­hoz is, és sajnos nem bizta­tó a születési szám növeke­dése. Az előadó figyelmez­tetett arra is, hogy a káros szenvedélyek még erőtelje­sebben jelentkeznek a fia­talabb nemzedéknél, így a jövőre nézve nehezen jósol­ható meg, mi lesz majd a mai veszélyeztetett helyze­tűekkel, ha nyugdíjas korba lépnek. Egyáltalán meg­érik-e? Ezután dr. Veres Judit, a biológiai tudományok kandi­dátusa, a gyógypedagógiai tanárképző főiskola docense tartott érdekes előadást a konferencia ismeretanyagá­ból Káros szenvedélyek idős­korban címmel. Somogy me­gyei kutatások eredményé­ről van szó, a gyógypedagó­giai főiskolások a megye szociális otthonaiban, illetve az öregek napközi otthoná­ban beszélgettek több száz idős emberrel. Nehéz lenne itt valameny- nyi kutatási eredményt számba venni, de talán a legfontosabbakra érdemes felhívni a figyelmet. Először is éppen a példaadás okán, a fiatal számára életmódéll, hogy miként él, viselkedik a nagyszülője. Ezért is fon­tos vizsgálni a témát. Ér­dekes módon a nemek ará­nyában, szinte minden ká­ros szenvedélyben a férfiak vezetnek. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy éppen ez az ön­pusztítás már oda vezetett, hogy a két és fél millió ma­gyar nyugdíjasnak már csak az egyharmada a férfi. A fölmérések megállapították: mennyiségileg is növekedett a szesz-, a cigaretta- és a kávéfogyasztás, pedig a fo­gyasztók kilencven százalé­ka nem élvezi, vagy nem foglalkozik a szenvedély kö­vetkezményeivel. A kandi­dátusnő megjegyezte, hogy sokan éppen az egészségügyi ismeretek hiányában válnak a szenvedély rabjává, míg mások az öregkori magá­nyukat és tehetetlenségérzé­süket akarják oldani. A kutatás eredményeinek ismertetése után egy ugyan­csak sarkalatos társadalmi problémáról, az alkoholiz­musról esett szó dr. Balog Miklósáénak, az Alkoholiz­mus Elleni Állami Bizottság osztályvezetőjének az elő­adásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom