Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-10 / 83. szám
1986. április 9., szerda Somogyi Néplap 5 Művészeti díjasok Almási Éva kiváló művész Almást Éva arra is képes, ami talán a legnehezebb: két órám keresztül egyedül uralni a színpadot, lekötni a néző figyelmét, ezernyi színt felvillantani egyetlen nagy — dalokkal megszakított — monológban. Egyediül — annak a drámának is ez a címe, amelyben partnerek nélkül játszik, amelyben torokszorá- tóan idézi fel egy színésznő, egy magányossá vált ember: Dómján Edit portréját. Almási Éva éppen csak érettségiző diáklány volt, amikor Dómján Edittel felváltva játszotta el Polly szerepét a Petőfi szín'házbeli Koldusoperában. — Még el sem kezdtem főiskolái tanulmányaimat, amikor Szinetár Miklós, a Petőfi Színház alapítója és igazgatója szerződést ajánlott. Melyik tizennyolc éves lány tudna visszautasítani ilyen lehetőséget? Egy hályogkovács öntudatával játszottam, s tulajdonképpen csak a nyolcadik, tizedik előadás után döbbentem rá, hogy odafönt vagyok a trapézon, de nincs alattam védőháló, hogy mennyire nem tudok mozogni, beszélni, jelmezt viselni. Egy év múlíva vettek fel a főiskolára, Simon Zsuzsa osztályába kerültem, s boldogan ittam magamba a tanárok szavait, örömmel tanultam, készültem a nagybetűs Pályára. 1965-ben végzett, azután négy évadot töltött Angyalföldön, a József Attila Színházban. Sorozatban játszott el kihívó, dekoratív nőket, könnyűvérű lányokat. A skatulyán ez volt a címke: démon. Tizenhat éve, 1970-ben került jelenlegi munkahelyére, a Madách Színházba. S lett egyik vezető színésze, akire — mint mondani szokás — színházat lehet alapítani. — Az évek során sok szerepet eljátszott. Melyeket tartja fontosnak, emlékezetesnek? — A Gellérthegyi állmok lányalakját; azt hiszem ez hozta meg számomra az igazi kiugrást. A Vígszínházban vendégként játszottam el a Popfesztivál női főszerepét, nagyon szép feladatnak tartom ma is. De említhetném Ibsen Hedda Gablerjét, vagy a Spanyol Izabellát Illés Endre drámájában. S természetesen nagyon közel áll a szívemhez az Egyedül színésznőhőse, Zsuzsa, már csak azért is, mert Dómján Ediit jó barátom volt. De nem akarom kihagyni a Macskákat sem, amely talán még húsz év múlva is telt házakkal menne a Madách ban. — Miilyen újabb feladatokra készül, min dolgozik? — Két filmben kaptam nagyon szép szerepet, mindkettő a televízió számára készül. Az egyik a Báhk bán, Szőnyi G. Sándor rendezésében (ebben Gertrudist játszom), a másik a Kreutzer szonáta, amelyet Zsurzs Éva rendez. Tolsztoj híres regényének tévéváltozatában Liza szerepét alakítom. Kárpáti György Főiskolai jelentkezések Növekvő érdeklődés a pedagégus pálya Iránt Március tizedikével lezárult a jelentkezési lapok leadási határideje a főiskolákon. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán elmondták, hogy az utóbbi években nőtt az érdeklődés a tanítói pálya iránit, s ennek megfelelően lassan émellkednek a felvételihez szükséges pontértékek is. A tanítói szak nap- napalli tagozatára a négy •megyéből összesen 520-an jelentkeztek, körülbelül tíz százalékkal többen, mint tavaly. Közülük az ősszel kétszázan kezdhetik meg tanulmányaikalt. Még nagyobb a túljelentkezés a levelező tagazaitra. Itt az öt megyéből pályázó háromszázhatvan fiatal közül csupán ötvenet, tehát alig hetedrészét tudják felvenni. Óvónői szak levelező tagozaton indul, s ide csak Somogy megyeieket iskoláznak be. Hatvannyolc képesítés nélküli óvónő jelentkezett, felvenni harmincat tudnak. Ugyancsak harmincán vehetnek részt a kiegészítő képzésben, ide összesen negyvenhal tan jelentkeztek. Nekik, mivel óvónői szakközépiskolában érettségiztek, nem kell felvételezniük. Alkalmasságukról a középiskolai eredményeik és a megyei művelődési osztály rangsora alapján döntenek. A tavaly, illetve korábban érettségizetteknek a tanítóképzőben várhatóan június 17-én kell írásbeli felvételi vizsgát tenniük, a szóbeliekre június 23-tól 27-ig kerül sor. A döntésről a felvételizők július 15. és 20. között kapnak értesítést. A mezőgazdasági főiskola iránt kevéssel csökkent az érdeklődés a tavalyihoz képesít, a .túljelentkezés azonban így is csaknem négyszeres. A nappali tagozatra 268-an jelentkeztek. A felvételi keretszám 80, ebből azonban tizenegy helyet már betöltenek az előfelvételi- sek. A levelező tagozat harminc helyére 127-en pályáznak. A kémia és biológia írásbeli felvételi az érettségivel közösen zajlik, május 19-én, 20-án. A szóbeliket június végén bonyolítják le, s a felvételi eredményekről július második felében- értesítik a jelentkezőket. Fiatal képzőművészek Kaposváron A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága időről időre módot ad a rangos hazai képzőművészek bemutatkozására. A fiatal, új művésznemzedékkel azonban eddig ritkán találkozhattunk tárlataikon. Ezért úgy döntöttek, hogy felveszik a kapcsolatot a Fiatal Képzőművészek Stúdiójával. Az egyezség értelmében a stúdió három hónapra megkapta a kaposvári Galéria termeit. Ügy döntöttek, hogy öt egymást követő, két-há romhetes kiállításon mutatják be munkásságukat, melyek közül, az első április elejétől látható a Galériában. A stúdió mintegy háromszáz hivatásos alkotóművészt tömörít, 22-től 35 éves korig. Segíti a fiatalok pályára állítását és pályán maradását, bemutatkozási lehetőséget, fórumot biztosít a számukra. — Azt szeretnénk, ha a stúdió egyben szellemi közösséget is jelentene — mondta Sárközi Zoltán művészeti vezető. — Mivel elég sokan vannak, a társaságon belül különböző kisebb cso- pontok jöttek létre, részben mesterségesen, részben természetes kiválasztódás alapján. Az első hét kiállító művészt közös látásmódjuk alapján kötöttük egy „csokorba”. A második tárlaton főiskolásaink mutatkoznak be, akiknek munkássága A maya kultúra megismerése A klasszikus maya szobrászművészet a Kolumbusz előtti — kb. i. sz. 200—900 — Amerika nagy művészeti megnyilatkozása. Noha ezek a jelképeik és ábrázolások — az istenségek, tollas kígyók, jaguár-trónok, a világegyetemet jelölő fák — gyakran érthetetlenek és különösek számunkra, kétségtelen, hogy alkotóik mind az alakokat, mind a díszítéseket mesteri tudással készítették. A remekművek nagy része nehezen megközelíthető helyen van, s a megvilágításuk sem megfelelő, lefényképezni szinte lehetetlen őket. A nap a domlbonműveket csak az év meghatározott óráiban, s ókkor is csaik néhány percre világítja meg, s a templomok szűk helyiségei meghamisítják az arányokat. A maya templomvárosokban — Tikal, Palenque, Bonaimpar és Chichén Itzá — bőven találhatók oltárok, sírkövek, domborművek, szemöldökfák. A Pennsylvania Egyetem kutatói nagyszabású ásatást folytattak Guatemalában az egyik fontos maya kultúrközpontban. Kiderült, hogy a maya időkből származó fatárgyak rendkívül ritkák. Ez érthető, hiszen az ott uralkodó nedves klíma tönkretette, elpusztította a föld alá került fatárgyakat, faszobrokat. Kapóra jött az a Póm- pejiban már hosszú idő óta alkalmazott módszer, hogy azokat az üregeket, amelyekben fatárgyat sejtettek, gipsszel kiöntötték, s ily módon a maya kultúra sokféle fatárgyát sikerült megismerni. Egy templompiramis alatt sírkamrát találtak az i. sz. 600 körüli évekből. Ebbe a sírkamrába az idők folyamán iszap folyt be, amely minden Ott található tárgyat betakart. A következő évszázadok alatt ennek következtében minden faanyag elenyészett, de az iszap any- nyira megkeményedett, hogy a főtárgyak helyén üregek maradtak meg, amelyek híven őrizték a tárgy eredeti alakját. Gipszöntéssel sike- rüllt a valamikori tárgyak pozitív alakját megkapni. Az is kiderült, hogy ezek a tárgyak leheletvékony mázzal voltak bevonva. A sírkamrában összesen 195 tárgy gipszöntvényét sikerült elkészíteni. Voltak közöttük esőislten figurák, ezek 37— 40 cm magasak, és világos zöldre festettek. Különleges lelet egy fából készült trón- szék egyik oldala, eddig hasonlót csak kőből faragva ismertek. Találtak egy festett figurákkal csodálatosan díszített lopótököt és toll- díszt, azután egy kosárkát babmaradványokkal. Ennék a sírnak a 195 lelete bepillantást nyújt nemcsak a maya kultúra eddig ismeretlen területére, hanem azt is megmutatja, hogy a művészi tárgyaknak micsoda gazdagságát tette tönkre ezen a területen az idő. Bebizonyosodott, hogy ennek a gazdag civilizáoiójú népnek a kultúrájából az ismereteink még ugyancsak hiányoznak. még a mester keze nyomát viseli — valamennyien Ger- zson-tanítványdk. Ezt követi egy szentendrei művész házaspár, Rényi Krisztina és Pirk László kollekciója. Érdékes felfogásbeli kontrasztot ígér Lajta Gábor és No- vák Éva közös bemutatkozása. Mészáros Gabriella egyéni tárlata zárja a sort. Az első összeállítás — bár a megközelítési módban és színvonalban egyaránt eltéréseket mutat — híven tükrözi a pályakezdő művésznemzedék szemléletét, világlátását. A mindennapi élményről vallanak. A legközvetlenebb, plasztikus megfogalmazások a középső, teremben láthatók. Elekes Károly és Kopasz Tamás a primér észlelet eredményeit: hétköznapi dolgokat, anyagokat rak a vászonra. Tárgyak lenyomatai, faforgács, emberi haj, darabjaira szedett karóra kapott helyet a képeken. Némelyikük az ősember barlangrajzaira emlékeztetőén ábrázolja az örök emberi vágyat a természeti környezet és a humánus beavatkozás összhangjára. Tudjuk, hogy itt járt az ember, anélkül, hogy jelien lenne a képeken. Győrffy Sándor szitanyomatain napjaink égető nemzetközi eseményeire reagál. A nyomasztó kompozíciókból az emberiség sorsa iránti felelősség és aggodalom árad. A harmadik helyiségben a legszemélyesebb megközelítésekkel találkozhatunk. Krizbai Alex, Balogh István Vilmos, Bogdándy Zoltán és Tóth István a közvetlen tapasztalások helyett a reakciókat fogalmazza meg, azt, hogyan tükröződik mindez az arcon, a testen, a lélekben. Az emberi szenvedést, tűrést, önpusztítást, vagy az örömöt. Ami az utóbbit illeti — ritka vendég a tárlat képein. Meghatározóan pesz- saimista a képeik alaphangulata. Az összkép mégsem kiábrándító. Egyrészt azért, mert a kompozíciók arról vallnak, hogy alkotóik jól látják mai életünket, s bátran, olykor szinte kihívóan meg is merik fogalmazni gondolataikat. Frissesség jellemzi a megfő galímazási módokat is. A fiatal alkotók szabadon engedik fantáziájukat, megkötöttség nélkül, lendületesen bánnak az általuk választott, néha szokatlan technikai lehetőségekkel is. Tersztyánszky Krisztina Kellemetlen kérdések GÁLVÖLGYIJÁNOSHOZ Néhány héttel ezelőtt a rádió vendége volt: a hallgatók telefonon föltett kérdéseire válaszolt. Felforrósodott a vonal, annyian hívták a megadott számot az ország különböző részeiből, annyi embert érdekelt Gálvölgyi János. Ezt követően a Ganz hajógyár fiataljai invitálták meg baráti beszélgetésre, s ott is sok kérdést tettek föl a munkájával, hivatásával, magánéletével kapcsolatban. Az ország sok művelődési otthonából, kultúrházából érkezik meghívás: szeretnék látni előadóestjét (A kölyökkor álmait), vagy Körmendi Jánossal közös műsorát. Mindez azt bizonyítja: igény van Gálvölgyire, népszerű színész. — E hosszúra sikeredett tiszteletkor után megenged egy-két kellemetlenebb kérdést is? — Természetesen. — Tizenhét évvel ezelőtt kapta meg főiskolai diplomáját, s azóta a Thália Színház tagja. Mi az oka ennek a manapság oly ritka hűségnek? Jól érzi ott magát, vagy fél a változtatástól? Nem hívják, nem csábítják máshová? — Hogy először az utolsó kérdésre válaszoljak: igen, hívnak. Tavaly három budapesti színház ajánlott szerződést. Megköszöntem és nemet mondtam. Jól érzem magam a Tháliában. Nem az épülethez, nem a Nagymező utcához, nem a repertoárhoz a társulathoz és Kazimir Károlyhoz kötődöm, aki olyan nyugalmat és kiegyensúlyozott légkört teremtett itt, amely manapság ritka kincs. Meg kell becsülni. Itt védettnek érzi magát az ember. Nem véletlen, hogy a Tháliából hosszú évek óta olyan kevesen szerződtek el máshova. — A színház repertoárjával, a kialakult játékstílusával is ennyire elégedett? — Erről szoktam vitatkozni az igazgatómmal, de sosem vette zokon a véleménykülönbséget. S lehetőséget biztosít, hogy más színházakban, másféle darabokban is színpadra léphessek. A Radnóti Színpadon, a Reflektor Színpadon játszottam az elmúlt évadok során, a Vidám Színpadon már hosszú ideje vendégeskedem az Örült nők ketrecében. — S ez kielégíti? Hiszen az örült nők, Albinja bravúrszerep ugyan, de Poiret komédiája a homoszexuális házaspárról elég messze esik Shakespeare-tői vagy Moli- ére-től. — Ez igaz, s ahogy telnek az évek, én is érzem, hogy sok nagy szerep elmegy mellettem, hogy még nem játszottam Shakespeare-t, Cse- hovot, pedig vágyódom az ilyesfajta feladatokra. Panaszkodom is emiatt, de ilyenkor Kazimir Károly azt kérdi, mi a bajom, foglalkoztat a tévé, a rádió, a szinkron, sikerdarabokban játszom főszerepeket, Pierre Bezuhov vagyok a Háború és békében, nemrég volt egy Babel-bemutatónk, sikerrel fut az önálló estem, mit akarok még? A nyugdíj messze van, nyugtatom magam én is, talán még sor kerülhet Tuzenbachra a Három nővérben, a Lear királyra, s más megálmodott szerepekre is ... — Mitől tart legjobban: a pénztelenségtől, a sikertelenségtől vagy az öregedéstől? — Az utóbbi még nem foglalkoztat, harmincnyolc éves vagyok. A pénz különösebben nem érdekel. A siker annál inkább. — Megnézi magát a televízióban, a filmjeiben? — Nem tartozom azok közé, akik ájultan bámulják magukat, s még a családjukat is megtizedelnék, ha pisszegni mernek, amikor önmagukat nézik a televízióban. Igaz, nagyon hiú vagyok, minden sor érdekel, amit leírnak rólam. — Jó színésznek tartja magát? — Hű, ez valóban kellemetlen kérdés. Körmendi János barátom ilyenkor azt szokta mondani: csapdát sejtek, de belesétálok. Mit mondjak erre, hogy ne legyek se álszerény, se nagyképű? Egy bizonyos magasságot átviszek, nem kell a mérce alatt átbújnom. Megkaptam a Jászai-díjat, a SZOT-díjat, benne vagyok a Ki kicsodában. De nem kertelek, igen, jó színésznek tartom magam. Mi több, talán a kollégáim és a közönség is annak tartanak. — Szeretik a pályatársai? — A sikeresek igen. A sikertelenek útálnak. — Végül egy utolsó kérdés: szomorú-e szilveszterkor, vagy vidám? — Minden szilveszterkor azon tépelődöm, mi lesz jövőre, vajon hívnak-e a tévébe, rádióba, egészséges leszek-e, kapok-e szerepeket, s ha igen, nem bukom-e bennük hatalmasat. A mostani szilveszter kivétel volt, mert már tudtam, hogy húsvétkor meg jelenük első önálló nagylemezem (14 vadonatúj, nekem írt dalt énekelek rajta), az is biztos volt, hogy el- játszhatom életem első játékfilm főszerepét Bácskai Lauró István krimijében, s ez még nem minden. Januárban kezdtük forgatni a televízióban a Charley nénje című bohózatot, amelyben Csortos Gyula egykori szerepét bízta rám Málnay Levente rendező. Hát lehettem ezek után búskomor szilveszterkor?! K. Gy.
