Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 79. szám Ára: 2,20 Ft 1986. április 4., péntek r.. Ünnep és munka Felszabadulásunk évfordulójára emlékezik az ország Kitüntetéseket adtak át — Koszorúzás Budapesten 1945 tavaszának esemé­nyei a magyar nép törté­nelmének jeles napjai. A felszabadulás sors­forduló, mellyel történel­mi esély nyílott meg né­pünk és állama előtt a vi­lág haladó erőivel való együttműködésre. A munkásosztály és pártja vezetésével begyó­gyítottuk a háború okozta sebeket. Rövid idő alatt százados mulasztásokat pó­toltunk, kielégítettük a néptömegek elnyomott és elfojtott igényeit. Valóra váltottuk a társadalmi igazságosság legfontosabb elveit. A kezdet gyors sikere, a hatalom birtoklása sajnos illúziókat is okozott: azt hittük, az előttünk álló út simább, az előrehaladás gyorsabb lesz. Nem szá­moltunk, történelmi ta­pasztalatok híján a gaz­daság és a 'társadalom tör­vényeinek szigorú, a tudo­mány és technika forradal­mának hatásaival. Mai valóságunk a mun­kásosztály és pártja, a ma­gyar nép, a társadalom nagy kollektív műve. Gondjaival együtt is olyan történelmi produktum és érték, amelyet szégyenke­zés nélkül vállalhatunk, amit meg kell védenünk, és tovább kell fejleszte­nünk. A pártunk XIII. kong­resszusán elfogadott hatá­rozat ennek a helytállási és bizonyítási szükséges­ségnek a mi viszonyainkra alkalmazott programja. Ennek jegyében kell javí­tani minőségi teljesítmé­nyünket, és teljesítőképes­ségünket, elsősorban a tu­dás. a szellemi kapacitás fejlesztése, a szervezési- és munkakultúra radikális javítása útján. E feladat szolgálatába kell állíta­nunk, s javítanunk az anyagi érdekeltség rend­szerét, fejlesztenünk a tár­sadalom demokratikus in­tézményeit, az irányítás rendszerét és gyakorlatát. E célokat kell szolgálnia a szocialista vállalkozások legkülönbözőbb formái­nak, a nagy állami trösz­töktől a vállalatokon és szövetkezeteken át, a kis- kollektívák és egyének vállalkozásáig. Erőfeszíté­seink sikerességéhez elen­gedhetetlen az is, hogy fo­lyamatosan megteremtsük a napi cselekvés és a hosszabb távú programok összhangját, megszüntes­sük a jó elvi követelmé­nyek és a mindennapi dön­tések ellentmondásait. Hazánk fejlett mezőgaz­daságú ipari ország. To­vábblépésünk kulcskérdé­se iparunk szelektív kor­szerűsítése, nemzetközi versenyképességének meg­teremtése azokon a .terü­leteken, amelyeken adott­ságaink és lehetőségeink viszonylag kedvezőek. Az ország politikai és gazdasági stabilitásának igen fontos tényezője fej­lett és eredményesen mű­ködő mezőgazdaságunk. Rövidtávú feladataink megoldása, hosszabbtávú céljaink megalapozása szempontjából meghatáro­zó, hogy a mezőgazdaság­ban ebben az évben mi­lyen teljesítményeket érünk el. A múlt évi feladatokat mezőgazdaságunk és élel­miszeriparunk nem tudta teljesíteni. Tudjuk: a VI. ötéves tervidőszak feltételrend­szere nagymértékben igénybevette mezőgazda­ságunk eszközeit, irányí­tóit, szakembereit és dol­gozóit, kimerítette tartalé­kait. A feltételrendszer egyes pontokon javításra, az eszközbázis pótlásra szorul. Néhány fontos dön­tést már meghoztunk. Az idei feladatok na­gyok, de megoldhatók. Az agrártermelés vállalkozói szervezetei — a termelő- szövetkezetek, állami gaz­daságok, élelmiszeripari vállalatok, háztáji gazda­ságok, a termelési rend­szerek és az integrátorok — életképesek és szilárdak. A tervezett termésered­ményekhez szükséges anyagok és eszközök ren­delkezésre állnak. Érde­keltségi rendszerünk az agrártermelésben összes­ségében elfogadható. A si­ker azon múlik, hogy nap­ról napra szakszerűen, ké­sedelem és tétovázás nél­kül megtegyük mindazt, amit a technológiai köve­télmények diktálnak. Äz adott helyzetben különö­sen nagy jelentősége van annak, hogy gazdaságaink most a lehető legnagyobb, a tavalyinál is nagyobb te­rületen, a legalkalmasabb időben vessenek kukoricát. Mezőgazdaságunk nagy­ívű pályát futott be. Ki­vívta társadalmunk elis­merését és rokomszenvét, ami fejlődésének lendítő­erejévé is vált. Az elért si­kereket és színvonalat azonban átértékeli az idő, de főként a közelebbi és távolabbi környezet fejlő­désének új tényei és igé­nyei. A múlt sikereiből te­hát nem lehet megélni! Lehetetlen észre nem vennünk agrártermékeink versenyképességi problé­máit, a viszonylag magas önköltséget, esetenként a piac által kifogásolt minő­séget is. Nem vehetjük tu­domásul néhány fontos termelési mutató krónikus stagnálását, a takarmá­nyok, az energiahordozók és a melléktermékek pa­zarló kezelését, a megter­melt értékek veszteségeit, a túlzott állatelhullást, a termények tárolási, fel- dolgozási veszteségeit, vagy az olyan ésszerűtlen taka­rékosságot, amit a műtrá­gya, az öntözővíz, az elit vetőanyagok használatá­nak mellőzése jelent. Mind­ez munkánk gyengeségeit, vagyis az emberi tényező­ket minősíti elsősorban, de felveti az anyagi, pénz­ügyi feltételek javításának szükségességét is. Mezőgazdaságunk és élelmiszer iparunk eszköz utánpó'.Hásia « fogadható vissza tovább. Szelektív, takarékos, átgondolt, ma­gas műszaki színvonalú fejlesztésre — de csak er­re — van szükség. El kell hárítani a beruházások, az innováció elé állított pénz­ügyi akadályokat. Kor­mányzatunknak politikai és gazdasági eszközökkel segíteni kell ágazatunk fel­vevőpiacainak megterem­tését, bővítését is. Mezőgazdaságunk és élemiszeriparunk meglévő termelőerői — elsősorban a szakemberek sok tízezres, a dolgozók milliós tömege, ezek képességei és vállal­kozókedve. hazánk termé­keny földje — csak így kerülnek ismét egyensúly­ba az eszközökkel. Április 4. ünnep. Ezen az ünnepen — itt és ma — Magyarországon főleg a munka dolgai juthatnak eszünkbe, tehát a múltra emlékezve a jövőre gondo- lunk. Szabó István a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke Hazánk felszabadulásá­nak 41. évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnep­séget rendezett Budapesten, a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművé­nél a Hősök terén. A Sza­badság téren, a zászlódísz- szel övezett emlékművel szemben felsorakozott a Ma- j gyár Néphadsereg díszszáza­da. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Lázár György, a kor­mány elnöke helyezett ko­szorút az emlékmű talapza­tára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, az MSZMP főtit- kára és Németh Károly fő- 1 titkárhelyettes helyezte el. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Szovjetunió buda­pesti nagykövetsége nevében Borisz Sztukalin nagykövet, Nyikita Darcsijev tanácsos, valamint Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el. Ezután az emlékmű talapzatán ko­szorút helyeztek el a társa­dalmi és tömegszervezetek képviselői. Ünnepre készülünk. Negy­venegy éve szabadult fel ha­zánk. Negyvenegyedik alka­lommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanye­résének évfordulóját. Hazánkat „egy ezredévnyi szenvedésen” át — mérhe­tetlen nehézségek leküzdésé­vel — a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn és vitték, előbbre. A nép évszázadokon át vívta harcát a nemzet független­ségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, németekkel, tatárokkal, törökökkel. Ke­serves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg elnyo­mókkal. Ebben az évszázad­ban — a régi uralkodó osz­tályok bűnéből és hibájából — két világháborúba keve­redtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus had­színtérré változtatta földje­inket. A hazánk felszabadításá­ért elesett hősök emléke előtt tisztelegve megkoszo­rúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnokságá­nak képviselői. A zászlókkal díszített Hő­sök terén, a Magyar Hősök emlékművével szemben is katonai díszszázad sorako­zott fel csapatzászlóval. A Hiiimnusiz hangjai után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa koszorúját Losonczi Pál és Lázár György he­lyezte el az emlékmű ta­lapzatán. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében Kádár János és Németh Károly koszorúzott. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a ha­zánk felszabadításában részt­vevők áldozatait. Az évfor­dulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszaba­dítók emlékét nemzedékről- nemzedékre megőrzi népünk. 1945 után sok „régi ma­gyar álom” válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munká­jának eredménye. Itt a Du­na—Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el”, négy évtizede immár „új országot épít a nemzet” a mai és az eljöven­dő nemzedékek számára. Ezután a budapesti diplo­máciai testület nevében he­lyezték el a kegyelet és a megetmlékezés virágait. A továbbiakban megkoszo­rúzták az emlékművet a társadalmi és a tömegszer­vezetek, valamint a magyar fegyveres erők képviselői, majd az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport pa­rancsnokságának koszorú­ját helyezték el. Virággal borították az emlékmű ta­lapzatát a budapesti dolgo­zók, fiatalok képviselői is. A kegyeletes megemléke­zés az Internacionálé hang­jai után a díszszázad elvo­nulásával ért véget. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 41. évfordulója al- kalmábóli, eredményes szak­mai és közéleti tevékenység elismeréséül, az állami és társadalmi élet különböző területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjai­nak kitüntetéseket adomá­nyozott. A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pád, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön dél­ben, az Országház kupola­csarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepsé­gen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Havasi Ferenc, az MSZMP Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a meg­másíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavai­val szólva — „kivittük a mély süllyedésből”. A tőké­sek, földbirtokosok Magyar- országából megteremtettük a munkások, parasztok, ér­telmiségiek hazáját — a Ma­gyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott ország­ból a közepesen fejlett gaz­dasággal rendelkező orszá­gok közé emelkedtünk, úgy. hogy az iparnak és a mező- gazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép is, anyagiakban, szellemiekben és az emberi kapcsolatok­ban egyaránt. Megőrizve ha­gyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink és a bennük lakó emberek is! Nem volt könnyű az út, Az MSZMiP Központi Bi­zottsága nevében Kádár Já­nos és Németh Károly ko­szorú z. Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai és Katona Imre, az Elnöki Tanács tátikára. Hazánk felszabadulásá­nak 41. évfordulója tiszte­letéire kitüntetési ünnepsé­get rendeztek tegnap Ka­posváron a megyei tanács nagytermében is. Az elnök­ségben foglalt helyet Tanai Imre, a megyei pártbizott­ság titkára, dr. Gyenesei István, a megyei tanács el­nöke, dr. Novák Ferenc megyei népfromttitkár, dr. Exner Zoltán, az SZMT ve­zető titkára és Mihalics Ve­ronika, a KISZ megyei bi- zottságánák. első titkára. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd a Tán­csics diákszíinpad mutatta be ünnepi műsorát. Ezután dr- Kassai János, a megyei tanács vb-,titkára nyitotta meg az ünnepséget és Tóth Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese mon­dott ünnepi megemlékezést. Majd ezt követően dr. Gyenesei István adta át a kitüntetéseket. Az ünnepség az Internacionálé eléneklésé- vel fejeződött be. (A kitün­tetettek névsorát lapunk 4. oldalán közöljük.) amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak el­lenfeleinkkel, a múltból örö­költ elmaradottsággal, ha­nem saját hibáinkkal, gyen­geségeinkkel, tévedéseink­kel és emberi gyarlóságaink­kal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradha­tatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, ame­lyek megmutatták, mire ké­pes a felszabadult magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas útat tett meg né­pünk és hazánk a szocializ­mus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményein­ket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negy­venegy év alatt voltak gaz­dagabb és soványabb esz­tendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepség a Somogy Megyei Tanácson Horváth István ünnepi beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom