Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 4., péntek Horváth István ünnepi beszéde (Folytatás az i. oldalról) volt mindig egyforma. Voltak évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkás- osztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréshez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés, így tud nemzeti egységbe összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk felemelkedését akarja. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalom nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az államhatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. Ez elengedhetetlen. De azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. Ennél sokkal nemesebb támaszt jelent az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szocializmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnék. Mostanában — idehaza és a nagyvilágban is — több a feszültség, mintamit korábban megszoktunk. Itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyámataiban, vagy följebb zárkózunk az országok nem hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk észszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, mégha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fejlődés pályájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesítésével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkezzen a fellendülés, s ha szerényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. Ezért — s nem az öncélú változtatások miatt — köteleztük el magunkat a gazdaság irányítási rendszerének megreformálása és továbbfejlesztése mellett. A jövőben is következetesen ezen kell munkálkodnunk. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. Miként az elmúlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formákat, amelyek itt is a folyamatos reformok útján új energiákat kölcsönöznek társadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és tanácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok önkormányzati szerepének erősítése azt mutatták, hogy az embereik felelősen élnek a növekvő demokrácia lehetőségeivel. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálat előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újak is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét. De nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a közmegegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. Nagy fontossága van annak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül lévő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az útunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jószomszédokkal nem élhetünk együtt úgy, hogy felhántorgatjuk a régmúlt és a közelmúlt valódi, vagy vélt sérelmeit, hanem csak úgy, hogy együtt boldogulunk, ha becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket ösz- szekötő szálakat erősítsék. Így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kisnépek egymást fojtó szégyenkalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk értük. A párt és a nép nem nézi bekötött szemmel a megoldásra váró feladatokat. A párt és az ország lakossága nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a hazai pirostoetűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4.-ét. Folytatja munkáját a BKP kongresszusa Csütörtökön folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusa. Délelőtt, a plenáris ülésen a külföldi delegációk köszöntötték a bolgár kommunisták legmagasabb fórumát, elismeréssel adózva a szocialista Bulgária elmúlt öt évben elért sikereinek. A bolgár felszólalók többsége arról számolt be, milyen eredményeiknek örül, milyen gondokkal küzd az a város, üzem, gazdaság, amelyet az adott felszólaló képvisel. A felszólalók közül számosán igényesen, kritikus hangnemben foglalkoztak azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a bolgár párt az elmúlt fél évtizedben a gazdaságban szerzett. A Blagoevgrad megyei párt első titkára a politikai és ideológiai tevékenységről szólva arra mutatott rá egyebek között: a pártszervezetek és dolgozó kollektívák előtt továbbra is feladatként áll azoknak a nézeteknek a leküzdése, amelyek szerint a változtatásokat „fölülről” kell várni, mások nem tehetnek semmit. Lényeges helyet kapott a kritika a Vraca megyei tanácselnök felszólalásában is. Nyugtalanítónak nevezte, hogy lassan alakul át a vezetőknek és egy sor irányító szervnek a szemlélete, nem teljesülnek határidőre fontos szerződések, számos termék minősége alatta marad a kívántnak. Csütörtökön köszöntötte a kongresszust Petar Tancsev, a Bolgár Népi Földműves Szövetség (parasztpárt) titkára. Részletesen foglalkozott a mezőgazdaság kérdéseivel is, hangsúlyozva, a komoly minőségi változásoknak itt is megvannak a feltételei. Ez a földműves szövetség tagsága számára is azt jelenti, hogy nagyobb felelősséggel, igényességgel és kritikával tekintsenek saját munkájukra, találják meg helyüket az újért folytatott haircban. Petar Djulgerov, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke azt hangsúlyozta, hogy a BKP „áprilisi irányvonalának” újító jellege most abban nyilvánul meg, ahogyan a kor eszmei és gyakorlati kihívásait kezeli. Csütörtök délelőtt hangzott el a kongresszus mandátumvizsgáló bizottságának jelentése is. Angel Bobokon elmondotta, hogy a 2661 küldött 70 százaléka első ízben vesz részt pártkongresszuson. Végzettségük szerint a küldöttek közül 943-an munkások, 331 mezőgazdasági dolgozó, 1104 értelmiségi, a többi más foglalkozású. 1336 delegátus tevékenykedik a különböző szintű pártszervekben. A nőfcüldöttek száma 755, a harminc év alatti fiatalok aránya csaknem 13 százalék. Délután a BKP XIII. kongresszusa szekciókban folytatta tanácskozását. Ma a kongresszus újra plenáris ülést tart. SZOVJET ÉS MAGYAR VEZETŐ TESTÜLETEK TÁVI RAT VÁLTÁS A KÁDÁR JÁNOS elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LOSONCZI PÁL elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Budapest Kedves Elvtársak! Magyarország fasizmus alóli felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szovjet nép szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, valamint a testvéri magyar népnek. Több mint negyven esztendő telt el az emlékezetes 1945. április 4. óta, amely fordulópont volt Magyarország történelmében. Miután a szovjet hadsereg vereséget mért a fasizmusra és felszabadította az országot, a magyar nép előtt megnyílt a kizsákmányolás és elnyomás minden formájától mentes új élet távlata. A szocialista építés útjára lépve, a kommunisták pártjának vezetésével, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal szoros együttműködésben a magyar dolgozók történelmileg rövid idő alatt mélyreható politikai, társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtottak végre. Magyarországnak a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében elért jelentős sikerei a marxizmus—leninizmus életerejét, a szocialista rendszer előnyeit és messzemenő potenciális lehetőségeit bizonyítják. A nemzetközi fejlődés mai döntő szakaszában, amikor az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus reakciós erői fokozzák a nukleáris veszélyt, nagy jelentősége van a Varsói Szerződésnek, a világhelyzet gyökeres megjavításáért folytatott sikeres harc egyik legfőbb tényezőjének, a tagországok összeforottsága megszilárdításának és cselekvési egységének. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a szocialista közösség többi országának következetes béke- és együttműködési politikája szilárdan szemben áll az imperializmus agresszív politikájával. Űj békekezdeményezéseink — a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének és a nukleáris veszély elhárításának programja — reális lehetőséget teremtenek a fegyverkezési verseny megfékezéséhez, a béke megőrzéséhez és megszilárdításához és alapját képezik egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének. A testvéri Magyarország nemzeti ünnepén újabb sikereket kívánunk önöknek kedves elvtársak, a kommunistáknak, a magyar dolgozóknak az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Az SZKP Központi Bizottsága A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa MIHAIL SZERGEJEVICS GORBACSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának ANDREJ ANDREJEVICS GROMIKO elvtársnak, a* Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, NYIKOLAJ IVANOVICS RIZSKOV elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és az egész magyar nép nevében köszönetünket fejezzük ki nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. Magyarország felszabadulásának 4L évfordulóján az őszinte tisztelet és barátság érzéseivel köszöntjük a szovjet népet. Népünk kegyelettel emlékezik a szovjet hősökre, akik életüket áldozták szabadságunkért. Az elmúlt évtizedekben magyar földön új társadalom épül, amely emberhez méltó életet képes biztosítani a társadalom minden tagjának. A szocialista ipar megteremtése, a falu mélyreható átalakulása, a szociális és kulturális vívmányok Magyarország legújabbkori történelmének dicső fejezetei. Ezen a napon ismét kinyilvánítjuk azt a szándékunkat, hogy tovább erősödjenek és bővüljenek a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus eszméin, a közös célokon és érdekeken, a kölcsönös előnyökön alapuló, az élet minden területét átfogó magyar—szovjet kapcsolatok, hogy tovább gazdagodjék a magyar és a szovjet nép barátsága. Magyarország dolgozó népe megkülönböztetett figyelemmel kísérte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, amely igényes, alkotó légkörben elemezte a Szovjetunió bélés külpolitikáját, a világ mai helyzetét. Az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott, a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítására irányuló törekvések lelkesítik a társadalmi haladás, a szocializmus minden hívét Magyarországon és az egész világon. Cselekvő támogatásunkról biztosítjuk a Szovjetunió következetes békepolitikáját, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa most ismét megerősített. Népünk is azt vallja, hogy a szocializmus nem a fegyverek, hanem a példa erejével bizonyítja fölényét. A Szovjetunió által előterjesztett leszerelési javaslatok a háborútól és a fegyverektől mentes világ megteremtésére kínálnak átfogó programot. Megköszönve a nemzeti ünnepünk 41. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikat, újabb sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, az SZKP XXVII. kongresszusán a béke és az alkotás jegyében megfogalmazott történelmi jelentőségű program valóra váltásában. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke
