Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 97. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 25., péntek Magyar—nigériai közös közlemény Közös közlemény Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a Ni­gériai Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról: Nagyító alatt: a Gorbacsov-terv Biztonság vagy bizonytalanság? Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke ■** Ibrahim Badamosi Babangida vezér­őrnagynak, a Nigériai Szövet­ségi Köztársaság elnökének, a fegyveres erők főparancs­nokának meghívására 1986. április 20—24. között hivata­los baráti látogatást tett Ni­gériában. A látogatás során Losonczi Pál koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona emlékmű­vén, felkereste a Nigériai Szövetségi Köztársaság kije­lölt új fővárosát, Abudzsát, látogatást tett a Temperance mezőgazdasági farmon. Is­merkedett a nigériai társa­dalmi, gazdasági fejlődés eredményeivel és az ország gazdag kulturális örökségé­vel, meglátogatta a nemzeti múzeumot, a nemzeti színhá­zat és a fekete-afrikai mű­vészeti és kulturális közpon­tot. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében folyta­tott megbeszéléseken Loson­czi Pál és Ibrahim Baban­gida véleményt cseréjt a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről, különös te­kintettel Európára és az af­rikai földrészre. Áttekintet­ték a Magyar Népköztársaság és Nigériai Szövetségi Köz­társaság közötti kapcsolato­kat, az együttműködés bőví­tésének, fejlesztésének lehető­ségeit. Az államok közötti magas szintű találkozók, így a mos­tani látogatás jelentőségét hangsúlyozva, a két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy országaik baráti kapcsolata, a szuverenitás, a területi integritás, a bel- ügyeikbe való be nem avat­kozás, a nemzetek egyenjo­gúságának tiszteletben tartá­sa alapján mindkét nép ja­vára kedvezően és folyamato­san fejlődnek. Nagy jelentőséget tulajdo­nítottak a kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok­nak, amelyek mindkét ország megelégedésére az elmúlt években dinamikusan fejlőd­tek és szélesedtek. Nagyra értékelték az 1980-ban létre­hozott magyar—nigériai kor­mányközi gazdasági vegyes­bizottság tevékenységét és ki­fejezték meggyőződésüket, hogy az a jövőben is hozzá­járul a gazdasági kapcsolat tok fejlesztéséhez. Az elnökök áttekintették a két ország közötti gazdasá­gi kapcsolatok legfontosabb Az Oxford streeten bekö­vetkezett detonációt a közel­múlt eseményeire gondolva legegyszerűbb lenne figyel­meztetésnek minősíteni. Nyugat-Európában és főleg az Egyesült Államokban már az első pillanatokban úgy is értékelték. Hiszen kézenfek­vő, sőt a Líbia elleni ame­rikai bombázás óta sugallt, hogy lehet számítani terror­akciókra jónéhány fejlett tő­kés országban, de legfőkép­pen Angliában, hiszen a lon­doni kormány tevékenyen segítette Washingtont a Tri­poli és Bengázi elleni táma­dáskor. Ha a mostani londoni me­rényletet egybevetjük Rea­gan amerikai elnök alig ko­rábbi nyilatkozatával, amely­ben Iránt és Szíriát is bom­bázással fenyegette, mond­ván „Líbia mellett ők a nemzetközi terrorizmus hát­országai”, hát rögtön látha­tó, hogy ürügyként nem is jöhetett volna gyorsabban terrorakció. Még szerencse, hogy a pokolgépet csütörtök hajnalra időzítették, így a még néptelen londoni belvá­területeit és kifejezték remé­nyüket, hogy a kölcsönös elő­nyök alapján illetékes ható­ságaik és vállalataik az együttműködést tovább erősí­tik. Egyetértettek abban, hogy az egészségügy, az ok­tatás, a pénzügy és az élel­miszeripar terén már kiala­kított jó együttműködést fej­leszteni kell és azt ki kell terjeszteni a mezőgazdaság, a vidék villamosítása, a víz- gazdálkodás, a közlekedés, a szállítás, a hírközlés, a bá­nyászat, az építőanyagipar területére, valamint a kis- középméretű üzemekre is. Megegyeztek, hogy köl­csönösen előnyös feltételek alapján Magyarország a jö­vőben is részt vesz az új főváros építésében, nigériai szakemberek képzésében, Magyarország a jövőben is küld szakértőket. Nagy je­lentőséget tulajdonítottak a magyar szaktudás és techno­lógia átadásának és a Nigé­riában működő vegyesválla­lataik fejlesztésének. Méltatták a kulturális és oktatási kapcsolatok terén eddig elért eredményeket és aláhúzták, az együttműködés gazdagítására e téren is ked­vezőek a lehetőségek. Az elnökök méltatták a két ország közötti egyezmények jelentőségét és kifejezték re­ményüket, hogy azok ösztö­nözni foják a gazdasági együttműködés bővítését és erősítését. Megelégedéssel állapították meg, hogy a tár­gyalások eredményeként alá­írásra került a műszaki-tu­dományos együttműködési egyezmény 1986—88. évre szóló munkaterve. Az elnökök megállapítot­ták, hogy a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseiben országaik álláspontja azonos, vagy közel álló. Kifejezték aggodalmukat a nemzetközi feszültség növekedése miatt, amely súlyosan fenyegeti a világbékét. Hangsúlyozták, hogy az emberiség létfontos­ságú érdeke megőrizni a bé­két, elhárítani a nukleáris háború veszélyét, megszüntet­ni a fegyverkezési versenyt és biztosítani a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mel­lett élését. Hangsúlyozták az 1985. évi szovjet—amerikai csúcstalálkozó jelentőségét és kifejezték reményüket, hogy a két nagyhatalom belátható időn belül megegyezésre jut a leszerelésben, a termonuk­leáris fegyverzetek csökken­rosban senkiben nem tett kárt. Mert ha esetleg em­beréletet is kioltott volna a detonáció, akkor alighanem azon töprenghettek volna a megfigyelők, hogy melyik pillanatban küldi újra az elszánt amerikai elnök gépe­it a Közel-Keletre. Éppen ezért sokaknak gya­nús ez a merénylet. Példá­ul maguknak a líbiaiaknak, akik pár napja kormányszin­ten figyelmeztettek: Nyugat- Európában bizony lehetsége­sek a közeljövőben terrorak­ciók, de azokat az amerikai és az iraeli titkosszolgálat emberei hajtják végre. Ezt a verziót is felvetették az új­ságírók londoni illetékesek­nek, de azok elvetették ezt a lehetőséget. Pedig nagy a valószínűsé­ge, hogy csütörtökön haj­nalban valakik zavarbombát vetettek a világpolitikai szín­padra. Ám a jelenlegi fe­szült helyzetben az ilyen za­varkeltés vagy bármilyen terrorakció beláthatatlan következményekkel járhat. A. K. tésében, a világűr militarizá- lásának megakadályozásá­ban. Egyetértettek abban, hogy az európai biztonság és együttműködés elmélyítése, a katonai szembenállás csök­kentése és a bizalom erősí­tése Európában a világbéke megszilárdításának fontos tényezője. Sürgették a közel-keleti válság átfogó és igazságos rendezését nemzetközi kon­ferencián, valamennyi érde­kelt fél részvételével. Támogatósukról biztosí­tották egy új, igazságos nem­zetközi gazdasági rend és a világ valamennyi országa gazdasági biztonságának megteremtésére irányuló tö­rekvéseket. Hangsúlyozták, hogy elengedhetetlen szük­ség van a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok demokrati­kus és igazságos átrendezésé­re, a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését gátló akadályok megszünte­tésére. Nagy jelentőségűnek érté­kelték az "el nem kötelezett mozgalom szerepét a gyarma­tosítás, valamint a faji meg­különböztetés elleni küzde­lemben. Méltatták az el nem kötelezett országok erőfeszí­téseit a regionális konfliktu­sok megoldásában, a nemzet­közi béke fenntartásában és a leszerelés ügyének támoga­tásában. Kiemelték a mozga­lom évi csúcsértekezletének jelentőségét, amelyet először tartanak Afrikában, Hararé- ban. Aggodalmuknak adtak hangot az afrikai földrész or­szágainak válságos helyzete miatt. Reményüket fejezték ki, hogy az ENSZ^közgyűlés 1986. májusi rendkívüli ülés­szaka, amely a kontinens sú­lyos gazdasági helyzetével foglalkozik, eredményesen és pozitívan járul hozzá az af­rikai országok gazdasági pnóbllómáinak megoldásához. Az államfők elismeréssel szóltak az Afrikai Egység­szervezetnek a földrész fel­szabadításában, az afrikai or­szágok társadalmi és gazda­sági fejlődésében, az afrikai egység megőrzésében, az apartheid elleni küzdelemben betöltött szerepéről. A két államfő aggodalmát fejezte ki a dél-afrikai tér­ség helyzete miatt. Elítélték a Dél-afrikai Köztársaság apartheid politikáját, az afri­kai lakosság fokozódó elnyo­mását, valamint nyílt kato­nai agresszióját és destabili­Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A Béke-világtanács és a nemzeti békemozgalmak te­vékenységének megújításá­ért szállt síkra Romes Csandra, a BVT elnöke a testület csütörtökön Szófiá­ban megkezdődött üléssza­kán. A tanácskozás mintegy 600 résztvevőjét a megnyi­tón Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság államtaná­csának elnöke köszöntötte. Az ülésszak résztvevőihez a világ számos vezető politi­kusa intézett üzenetet, így Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Pérez de Cuel­lar, az ENSZ főtitkára, Woj- ciech Jaruzelski lengyel, Ra­ul Alfonsin argentin, Dániel Ortega nicaraguai elnök, Andreasz Papandreu görög kormányfő. Az üélsszak első munka­napján rendkívüli plenáris ülést tartottak a Líbiával vállalt nemzetközi szolidari­tás jegyében, ahol a felszó­lalók elítélték az Egyesült Államok agresszióját. A BVT egyhangúlag elfogadott szolidaritási nyilatkozatá­ban megbélyegezte az ame­rikai támadást, felszólította a világ népeit, hogy közösen zációs törekvéseit Afrika dé­li térségének független orszá­gai ellen. Megállapították, hogy ezek a cselekmények fenyegetik a kontinens és a világ békéjét. Hathatós nem­zetközi intézkedéseket sür­gettek az apartheid rezsim felszámolása érdekében. Tá­mogatásukról biztosították a szuverenitásuk megőrzéséért küzdő frontállamokat. A két államfő síiknaszőllit az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435/1978. számú határozatá­nak végrehajtásáért, Namíbia függetlenségének, területi sérthetetlenségének biztosí­tásáért. Megerősítették szoli­daritásukat a Délnyugat-af­rikai Népi Szervezettel, amely a namíbiai nép egyedüli tör­vényes képviselője. A nigériai államfő elisme­réssel szólt a Magyar Nép- köztársaságnak a társadalmi- gazdasági fejlődésben elért eredményeiről. Nagyra érté­kelte hozzájárulását a nem­zetközi béke megőrzéséhez, az európai biztonság megszi­lárdításához, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok közötti párbeszéd erősí­téséhez, a világ országai kö­zötti gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés elmélyítéséhez. Nagyrabecsü­lését fejezte ki a fejlődő af­rikai országoknak, a felsza­badító mozgalmaknak nyúj­tott politikai, erkölcsi támo­gatásért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke el­ismeréssel szólt a Nigériai Szövetségi Köztársaságnak a gazdasági függetlenség meg­szilárdításában, a társadalmi felemelkedésért folytatott küzdelmében elért eredmé­nyeiről. Méltatta a Nigériai Szövetségi Köztársaság ki­emelkedő szerepét, amelyet az afrikai országok felszaba­dításában, az afrikai egység megszilárdításában, a konti­nens gazdasági felemelkedé­sében, az apartheid elleni küzdelemben játszik. Loson­czi Pál köszönetét fejezte ki Ibrahim Badamosi Babangida vezérőrnagynak és a nigériai népnek a számára és kísére­tének nyújtott meleg, baráti fogadtatásért. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke hi­vatalos, baráti látogatásra hívta meg Ibrahim Badamosi Babangida vezérőrnagyot, a Nigéria Szövetségi Köztársa­ság elnökét, a fegyveres erők főparancsnokát, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. Ibrahim B. Babangida vezérőrnagy, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka lépjenek fel az amerikai ál­lami politika rangjára emelt terrorizmus ellen. Romes Csandra, a BVT el­nöke a délutáni teljes ülé­sen kiemelte: a Béke-világ­tanács megítélése szerint napjainkban, a fegyverkész­letek nem szűnő felhalmozá- ,sa következtében, megnöve­kedett a háborús veszély. E veszély elhárításához nem elegendőek egyes országok vagy országcsoportok erőfe­szítései, a nukleáris háború ellen fellépő valamennyi erő összefogására, közös cselek­vésre van szükség. Romes Csandra a nemzet­közi békemozgalom legfon­tosabb feladatai közé sorol­ta mindenekelőtt azt a küz­delmet, amelynek célja: a tömegpusztító fegyverek min­den fajtájának megsemmisí­tése még az ezredforduló előtt. Kiemelte a világűr mi- litarizálásának megakadá­lyozásáért vívott harc fon­tosságát. Síkraszállt a nuk­leáris fegyverkísérletek be­tiltásáért, egyik elsődleges feladatként jelölve meg en­nek békemozgalmi támoga­tását. Reagan amerikai elnök nemrégiben valami olyasfé­lét mondott, ha Földünket idegen bolygók lakóinak in­váziója fenyegetné, a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok minden bizonnyal igen gyorsan megtalálná a közös nyelvet. A Fehér Ház urát valószínűleg a tudomá­nyos-fantasztikus filmek ih­lették meg, amikor erre a kijelentésre ragadtatta ma­gát. A valós veszély — a ra­kéta-nukleáris katasztrófa — azonban nem kívülről le-- selkedik az emberiségre ... Mihail Gorbacsov főtit­kár a tömegpusztító harcesz­közök megsemmisítését cél­zó indítványainak megtéte­lekor arról beszélt, hogy a népek a kozmikus korszak új és válságos szakaszába léptek. Most kell cselekedni, amíg nem késő! Különös hangsúllyal húzta alá: a Szovjetunió anyagi és szelle­mi potenciálja lehetővé te­szi bármilyen fegyver meg­alkotását, ha erre kényszerí­tik. De nem ezt az utat akarja járni. Mélységesen átérezve a mai és az eljö­vendő nemzedékek sorsáért viselt felelősségét, minden tőle telhetőt megtesz a bé­késebb világ megteremtésé­ért, a leszerelésért. A józanság, a mértéktar­tó realitásérzék azt diktálja: rakéta-nukleáris korunkban újszerűén, egészen másként kell megközelíteni a bizton­ság fogalmát, mint bármi­kor a múltban. A hadászati paritás jelenlegi viszonyai között a két vezető atomha­talom veszélyeztetettsége nagyjából azonos. Ám ha a nukleáris versenyfutás foly­tatódik, a katonai szemben­állás olyan magas szintre emelkedhet, amikor az egyensúly már nem töltheti be többé fékező szerepét. Manapság abból kell kiin­dulni, hogy a Szovjetunió biztonsága lehetetlen az Egyesült Államok biztonsá­ga, a Varsói Szerződés tag­országainak biztonsága pe­dig a NATO garantált biz­tonsága nélkül. A szovjet leszerelési ter­vezetnek éppen az a legfőbb értéke, hogy a katonai kon­frontáció falainak fokozatos lebontásakor minden egyes szakaszban gondosan figye­lembe veszi mások jogos biztonsági érdekeit. E prog­ram egyik sarkalatos és mindmáig szenvedélyes vitá­kat kiváltó kérdése a nuk­leáris földalatti robbantási kísérletek beszüntetése. A jelekből ítélve, a Reagan- kormányzat még mindig nem hajlandó követni a Szovjetunió példáját, mond­ván, amíg atomfegyverek lesznek, addig folyamatosan ellenőrizni kell működési megbízhatóságukat. Persze nemcsak erről van szó. A moratórium elvetése szerve­sen összefügg az űrfegyver­kezési program új eszközei­nek kikísérletezésével. Szov­jet részről nem véletlenül hangsúlyozzák az idén ese­dékes csúcstalálkozón a rob­bantások tilalmát kimondó megállapodás tető alá hozá­sa lehetne az első legfonto­sabb lépés. A másik ilyen probléma az Európában ál- lomásoztatott amerikai és szovjet közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek fel­számolásának mielőbbi meg­Hadijelentéseiben mindkét szembenálló fél megerősítet­te, hogy szerdán heves har­cok folytak az iraki—iráni frónit északi szakaszán, a kurdi&ztámi hegyvidék terü­letén. Az iráni csapatok négy jelentős iraki támadást ver­tek vissza ezen a területen — jelentette a Reuter bri't kezdése. Valamilyen hala­dásra, érdemi döntésre fel­tétlenül szükség van e té­ren, ellenkező esetben az újabb Gorbacsov—Reagan dialógus terméketlen, kan­dalló melletti csevegéssé vál­na. Kétséges azonban, az amerikai felső vezetés kész-e életben tartani Genf szelle­mét, s tartalommal megtöl­teni a néhány hónappal ez­előtt kimunkált elvi kere­teket?! Nem valami biztató jel az sem, hogy Genfben, Bécsben és Stockholmban — a vára­kozásokkal ellentétben — változatlanul egyhelyben to- pogás tapasztalható. Amikor már-már úgy látszott, sike­rül kimozdulnia a holtpont­ról, a nyugatiak mindig ta­láltak valamilyen ürügyet a megoldások késleltetésére. Többnyire az esetleges fegy­verzetkorlátozás ellenőrzé­sének nehézségeivel hoza­kodnak elő, sőt a fontossá­gi sorrendeket megfordítva, mindenekelőtt erre helyezik a hangsúlyt. Pedig nyilván­való: ha nincs tényleges le­szerelési intézkedés, akkor nincs mit ellenőrizni! És miközben folyik a róka fog­ta csuka, csuka fogta róka játék, a szocialista békekez­deményezések körüli mani­puláció, a SALT—1 és a SALT—2 szerződések elleni áskálódás, a NATO-tagálla- mok — élükön az Egyesült Államokkal — minden irány­ban fokozzák katonai akti­vitásukat, növelik hadikölt­ségvetéseiket, gyorsítják fegyveres erőik korszerűsí­tését. Mihail Gorbacsov joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy „a békés szavak mö­gött túlságosan gyakran a háborúra való készülődés po­litikája, az erő alkalmazásá­nak szándéka rejtőzik’1. Egy­némely nyugati hatalom obstrukciós magatartását ugyanez a szándék magya­rázza a 40 ország képvise­lőinek ‘ részvételével zajló genfi leszerelési konferenci­án a vegyi fegyverek teljes eltiltásával kapcsolatosan. A szovjet javaslat szerint az ezredfordulóig, együtt az egyéb tömegpusztító eszkö­zökkel, ezeket is meg kelle­ne semmisíteni.) összefoglalva azt mond­hatnánk: bár a genfi csúcs, az egyszerű emberek száz­millióinak rokonszenvét él­vező szovjet békeprogram, az SZKP XXVII. kongresz- szusának világpolitikai hatá­sa már érezhető, a nemzet­közi katonapolitikai helyzet az Egyesült Államok maga­tartása miatt az utóbbi hó­napokban mégsem lett egy­szerűbb, megnyugtatóbb. Van némi javulás, fordulat­ról azonban nem beszélhe­tünk, még kevésbé frontát­törésről. Igaza van Vagyim Zaglagyinnak, a neves szov­jet szakértőnek, aki úgy vé­li, a világ most a háborús veszély megszüntetéséért ví­vott mind megfeszítettebb és szélesebb körű harc felé tart. A béke és a társadalmi ha­ladás sorsa minden eddigi­nél jobban függ attól, hogy a szocialista közösség, a szo­cialista világrendszer milyen gyorsan és milyen hatéko­nyan lesz képest választ ad­ni a Nyugat politikai, gaz­dasági és katonai kihívásá­ra. Serfőző László hínszoligálaiti iroda egy tehe- ráni katonai közleményre hivatkozva. A közlemény szerint az iráni egységek je­lentős veszteségeket okoz­tak az iraki támadóknak a Sajed Han mellett lezajlott több mint hat órás ütközet­ben. Az iraki bombázások következtében öt személy megsebesült. Csütörtök esti kommentárunk A ROBBANÁS Készült Lagoszban, 1986. április 24-én. Megnyílt Szófiában a BYT ülésszaka Ismét heves harcok az Iraki—Iráni fronton

Next

/
Oldalképek
Tartalom