Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
1986. április 1., kedd Somogyi Néplap 3 „Legfőbb törekvésünk a béke biztosítása” Beszélgetés dr. Várkonyi Péter külügyminiszterrel Ünnepélyes pillanatok Katonaeskü — Üj év, új remények — az ember ösztönösen egybekapcsolja ezt a két dolgot. Fogalmazhatunk-e így a nemzetközi helyzet alakulását szemügyre véve három hónappal az évkezdet után? — Neves külföldi politikusoktól hallani mostanában, hogy a nemzetközi viszonyok — mindenekelőtt az őket lényegesen befolyásoló kelet— nyugati kapcsolatok — jelenlegi állapota jobb, mint akárcsak fél évvel ezelőtt, a még korábbi időszakról nem is beszélve. Ezzel magam is egyetértek. De hozzátenném, megítélésem szerint a feszültség és az enyhülés elemei ma ,is egyaránt jelen vannak a nemzetközi életben. Ezért nekem az új esztendő kilátásairól szólva inkább az óvatos, reményteljes várakozás kifejezés tetszik leginkább. — A nemzetközi élet meghatározó tényezője a szovjet —amerikai viszony. Milyen fejlemények várhatók a két nagyhatalom kapcsolatában? — A szovjet—amerikai kapcsolatokban kedvező irányú változások álltak be. Az SZKP főtitkára és az amerikai elnök tavaly novemberi megbeszélései bízvást tekinthetők nagy jelentőségű pozitív eseménynek. Nem arról van szó, hogy a találkozó egy csapásra minden feszültséget feloldott volna, ami az elmúlt években felhalmozódott a két nagyhatalom viszonyában. Nyilvánvaló, hogy ez nem is lehetett célja. A genfi „csúcs" igazi értékét a beindult folyamatok adják. Úgy gondolom, ma talán jobb a megértés mindkét nagyhatalom részéről a másik politikáját motiváló tényezők iránt, s reméljük, hogy az Egyesült Államok részéről is meglesz a fokozottabb politikai akarat az eltérő érdekek figyelembevételével, a reális alapokon nyugvó megállapodások keresésére. az SZKP XXVII. kongresszusának előestéjén juttatott el Moszkvába a január 15-i szovjet nyilatkozatra. Szovjet részről megvan a politikai akarat a megegyezésre, de a reális megállapodásokhoz arra van szükség, hogy a másik fél is az egyenjogúság alapján tartsa tiszteletben partnere érdekeit és tegye meg a megegyezéshez vezető út ráeső részét. Kívánatos volna, ha a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozón ebben a szellemben már konkrét lépések is születnének. — Több tárgyalási fórum is működik napjainkban, Genfben, Bécsben, Stockholmban. A külső szemlélőnek néha úgy tűnik, eddig vajmi kevés eredmény született ezeken a megbeszéléseken. Ön szerint hozhat-e fordulatot ezen a téren 1986? — Túlzás lenne még fordulatról beszélni, de tény, hogy bizonyos mozgás máris érezhető. Ügy tűnik, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök tekintetében a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon kirajzolódhatnak az előrelépés lehetőségei. Ami pedig a bécsi haderőcsök- kentési és a stockholmi bizalomerősítési és leszerelési tanácskozásokat illeti, a legújabb értesülések szerint szintén bizonyos közeledés, kedvező előjelű változás tapasztalható az álláspontokban. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat jelentős állomása lesz az ez év őszén Bécsben megnyíló találkozó, amely ugyancsak hozzájárulhat ahhoz, hogy az idei esztendő pozitív váí1 ozásai tartóssá váljanak a kelet—nyugati kapcsolatokban. — Engedjen meg saját dolgainkról néhány kérdést. Miként látnak bennünket, a Magyar Népköztársasagot a nagyvilágban ? — A pozitív megítélést két tényező határozza meg minden ország esetében: stabil-e a politikai rendszere és milyen teljesítményt mutat fel a gazdasága. Nálunk kiegyensúlyozott politikai viszonyok uralkodnak. Úgy gondolom, a munkánkat illetően sem kell szégyenkeznünk, még akkor sem, ha az elmúlt években valóban nehéz problémákkal kellett megküzdenünk. Lényeges, hogy továbbra is keressük azokat a módszereket, amelyekkel gazdaságunk működését hatékonyabbá tehetjük. Hazánk nemzetközi tekintélye egyenes arányban van azokkal az eredményekkel, amelyeket az országon belül értünk el. A mai bonyolult nemzetközi viszonyok között még inkább igaz, hogy csak hatékony hazai tevékenységünkkel és a párbeszédet szorgalmazó aktív külpolitikai munkával őrizhetjük meg szavunk súlyát a nemzetek közösségében. — A magyar külpolitika számára kézenfekvőén nagy jelentősége van a szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatoknak. Kérem, szóljon ezek alakulásáról. — Ez nagyon fontos kérdés, különösen most, amikor a szocialista országok többsége ugyanazzal a kihívásKell egy kinyújtott Az utóbbi időben felpezsdült a nemzetközi élet. Hazánk linte minden polgára számára Természetes, hogy odafigyel a külpolitikai eseményekre, hiszen elemi érdekei fűződnek azok kedvező alakulásához. Mit hozott az elmúlt három hónap, mit hozhat az 1986-os év a külpolitikában? E mindpny- nyiunk számára fontos kérdés megválaszolására kértük fel dr. Várkonyi Péter külügyminisztert. A Szovjetunió állhatatosan, rendkívüli rugalmasságot tanúsítva törekszik a megegyezésre. Ennek a politikai gondolkodásnak a jegyében született a január 15-én közzétett szovjet leszerelési program, ezt tükrözik az SZKP XXVII. kongresszusának külpolitikai vonatkozású dokumentumai. A két nagyhatalom kapcsolatát nyilvánvalóan alapvetően befolyásolja majd, hogy milyen érdemi magatartási tanúsítanak amerikai részről a szovjet javaslatok iránt, hogy valóban kész-e az Egyesüli Államok vezetése a nukleáris fenyegetés felszámolására. — Ilyen nagyszabású leszerelési csomagtervvel Mihail Gorbacsov előtt egyetlen politikus sem lépett a világ közvéleménye elé. Hogyan fogadták a szovjet javaslatokat? — A békeszerető emberek nagy tömegei mellett számos tőkés ország kormánya, felelős politikusai nyilatkoztak helyeslőén a szovjet kezdeményezésről. Az Egyesült Államok magatartása a gyakorlatban — az alkalmanként elhangzó általános jellegű pozitív szóbeli megnyilatkozások ellenére — igen ellentmondásos. Nem biztat gyors előrehaladással az a válasz sem, amelyet az amerikai fél Elő-előveszem a fényképet, amely egy véletlen találkozásunkkor készült. Jegyzetfüzetemre nincs is szükség, mert újra hallani vélem Asztalos Jánosné mondatait, mintha most hangzottak volna el. A tizenhét tagú kis csapat 'három férfi tagjának egyike, Kovács Geltért futott utánam; valamit szeretnének elmesélni. Megosztani akartak egy örömöt, egy élményt. Mert úgy van az ember, hogy könnyít a terhén, ha panaszkodhat valakinek, és nem teljes az öröm, ha nem lehet megosztani másokkal. Nem dőlt el akkor az asztal körül, hogy a piros fedelű brigádnaplóba miként kerüljön be az az esemény, amely ennek az aprócska településnek szinte minden házában emlékezetes marad valaki számára. Mint ahogy az sem derült ki pontosan, hogy ki is volt az első, aki hangosan kimondta a gondolatot: „egyszer, végre Szorosadon is kell nyugdíjas-találkozót rendezni". A Koppányvölgye Tsz-hez tartozó többi településen már volt ilyan. itt még sohasem. Azt sem lehet tudni. hogy ki volt a második, a harmadik, aki felkapta erre a fejét, s egyből partnere, támogatója lett a gondolatnak: „miért ne csinálnánk ezt meg mi?!" Valahogy úgy leheteti — nem tudom, helyesen képzelem-e —, hogy az egyik megjegyzés a másik gondolat gyújtólángja lett. Valamit mindenki tett hozzá és kikerekedett az egész. ..Ne meghívót küldjünk, menjünk el személyesen . . . Süssön mindenki valami tésztát . . . Műsor is kellene!. . . Majdnem mindenkinek van gyermeke, vonjuk be őket is . . Lehet, hogy így állt össze az egész rendezvény gondolata, és minden megjegyzés csak fokozta az örömszerzés várakozásának izgalmát Meggyőződésem, hogy ez a készülődés még jobban csapattá, brigáddá hozta össze azt a tizenhét embert, aki a brigádnapló elején aláírta a nevét. Mostanában sok helyen vitatkoznak a szocialista brigádokról. Keresik a formalizmusmentes tartalmat, a kor követelményeihez igazodó közösségi életformát. Azt mondta nekem, amikor a szövetkezet Május 1. irodai brigádjáról beszélgettünk, hogy foglalkozásuk miatt sál találja szemben magát: át keli térnie a gazdálkodás intenzív szakaszára, meg kell felelnie a műszaki-tudományos fejődés által támasztott egyre bonyolultabb követelményeknek. Mindez azt igényli, hogy magasabb szintre emelkedjen az egymás közötti együttműködés. A lépésváltás valamennyi területen megkezdődött, A nép- gazdasági tervek egyeztetése során már érvényesülnek a fokozolt minőségi szempontok. Intézkedéseket teszünk a gazdasági fejlődést hordozó iparágak és technológiák egyeztetett fejlesztésére. Egyesítjük erőinket az új nyersanyag- és energiaforrások feltárásában, illetve gazdaságos hasznosításában is. KGST legutóbbi, rendkívüli tanácsülése pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Ugyancsak fontos szerepe van a szocialista országok külpolitikájának egyeztetését szolgáló különféle tanácskozásoknak. Az SZKP XXVII. kongresz- szusa a fejlődés energikus gyorsítására, a társadalmigazdasági előrehaladást akadályozó tényezők felszámolására összpontosító programot hirdetett meg, és ez kétségkívül ösztönzőleg hathat szövetségi rendszerünk tagországainak hasonló irányú törekvéseire is. — Az idei esztendő — nemzetközi békeév. Milyen törekvések jellemzik a magyar külpolitikát ezzel összefüggésben? — Legfőbb törekvésünk a nemzetközi béke biztosítása. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a január 15-i szovjet béketerv mielőbb megvalósuljon és a t'egyverzetcsök- kentés a kölcsönös érdekek számbavétele révén tartós folyamattá váljon. Mindebben az olyan kis országok is kivehetik részüket, mint Magyarország. Sajátos lehetőségeiket. hagyományos kapcsolatrendszereiket felhasználva megkönnyíthetik egy olyan légkör kialakulását, amelyben a nagyhatalmak könnyebben megértik egymást. Diplomáciánk ilyen irányú törekvései teljes összhangban állnak az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött feladattal: a Magyar Népköz- társaság külpolitikájának biztosítania kell a békés építőmunka kedvező külső feltételeit. Ennek valóraváltá- sán munkálkodunk. V. F. kéz... sem tudnak mérhető, látványos felajánlásokat tenni. Nem tudnak olyasmire vállalkozni, mint egy termelőüzem, ahol jobb szervezéssel, esetleg túlmunkával túl lehel teljesíteni a tervet. Itt legföljebb takarékoskodni lehet az ügyvitel költségeivel, soron kívüli feladatokat lehet vállalni, mint például a szociális segélyek kifizetéséi. Viszont tudónak lat ültetni, környezetet rendezni, csemetét telepíteni. Ha valahol szorít a munka, nem kell kétszer szólni. Emlékszik? A miértről fagaltum. Arról hogy mi az, ami miatt ez a többnyire nőkből álló csapat olyan szívesen vállallkozik, sőt töpreng, mit is lehetne tenni. Azt mondta akkor Asztalos Jánosné, hogy „reggeltől délutánig együtt dolgozunk, és jó érzés, ha együtt érünk el sikereket, közös az örömünk is." Ezért emlékezetesek a közös kirándulások, a színház- látogatások, egy pinceössze- jövetel, vagy a gyermeknap. Mert érzi az ember az összetartozást — így mondta. És ma, amikor annyi rossz töi*- ténik a világban, annyiféle elmagányosodásról lehet hal— Az lenne a mi fiunk? Jónéhány szülő tekintett büszkén katonafiára szombat délelőtt a kaposvári Táncsics laktanya udvarán. A feszes vigyázzállás, a laktanya kövére egyszerre és ütemesen odacsapott talpak, a katonás tartás az egyhónapos kiképzés gyümölcse szemmel látható volt ezen a délelőtlön. Nemcsak a szülők tekintettek elégedetten a katonafiatalokra, hanem Mészáros Ferenc vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka, Weisz Zoltán, a városi párt- bizottság titkára, Kubik György, a városi KISZ-bi- zottság és Turbók János, a Latinca munkásőr egység parancsnoka is. Az ünnepély a díszes csapatzászló behozatalával kezdődött, majd Stickel János százados, a laktanya politikai helyettese köszöntötte életük nagy eseményén a fiatalokat. lani. ez igen font -! Olyannyira, hogy ezen az emlékezetes nyugdíjas-találkozón a gyermekeik is szerepeltek. Ki egy kis verssel, ki egy dallal, tánccal. Tetszett az ötlet, akkor talán nem is mondtam. Tetszett, mert az apró, az utánunk következő nemzedéknek nem szavakkal meséltek arról, hogy mi az a szocialista brigádmozgalom, az összefogás, a közösségi érzés, hanem együtt élték, gyakorolták ezt. És úgy velem, ez a több! Hallom, erről a nyugdíjas- találkozóról sokat beszéltek azóta is Szorosadon. A so- mogyacsa i asszonykórusról, Az eskü szövegét Mairos- völgyi Gábor honvéd mondta el egy cseppet sem meg- illetődve, zengő hangon, s a többiek vele együtt tettek esküt a haza védelmére. A fogadalomtétel után Bakos Mihály őrnagy laktanyaparancsnok látta el hasznos tanácsokkal, bátorította és egyúttal kérte fel másfél évre tisztes helytállásra a katonákat. Ezt a katonák nevében Barabás István honvéd válaszbeszédében meg is ígérte.. . A katonaeskü egyik Legszebb pillanata a vigyázz- menet, majd zúgó énekszóval elvonuló katonák látványa volt. A katonáknak pedig igazából az, hogy egy hónap után újra elhagyhatták a laktanyát. s ha rövid időre is, de újra szüleik, szeretteik, régi barátaik körében lehettek. Ii. .1. Kovács Gellert nőnapi köszöntőjéről, Bősze Gábor tanító régi magnófelvételeiről, amelyeken a végleg eltávozott falubeliek is újra megszólaltak, és a négy-öt éves gyermekekről, akik talán most kóstoltak bele először egy közösségi ünnep kalácsába. Azt mondta, köszöntve a nyugdíjasokat, hogy szorongva készültek erre a napra. De azzal a tudattal, hogy kell egy kinyújtott kéz, melyet mindág megragadhat egy másik. .. Ez a legszebb és a legtöbb, amit bejegyezhetnek a piros fedelű naplójukba! Vörös Márta
