Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-21 / 92. szám
6 Somogyi Néplap 1986. április 19., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE Á váltás közelében „Ifjúság, sólyommadár, tiéd a világ és teérted van a világ.” A halál azóta már elragadta a költő Nagy Lászlót, akitől ezeket a sorokat vettem, de gondolata ma is ugyanúgy jelenlévő, mint a vers megírásakor, 1964- ben. Még egy hónapja sincs, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben ugyanez a gondolat található: a mában kell megtalálni a jövőt, jelenünk folytatóit. A jövő alkotóit nyilvánvalóan, ahogy ezt a határozat szelleme sugallja: a fiatalságban kell megtalálnunk. Sajnos, Magyarország lakossága sokkal inkább öregszik, mint fiatalodik. A demográfiai hullám mélyponton van, megyénkben hetvenkétezer nyugdíjas van a 355 ezres lakosságból. A fiatalítás a jövőbe tekintés követelménye. Nem arról van szó, hogy tapasztalatlan huszonéves fiatalok kerüljenek a legfontosabb vezetői posztokra, hanem arról, hogy a vezetői tisztségekben levők foglalkozzanak előre- látóbban a velük együtt dolgozó fiatalokkal, készítsék fel az arra legalkalmasabbakat a vezetésre. Munkatársaik között találják meg azokat, akikre magabiztosan számíthatnak, állítsák embert próbáló és formáló feladatok elé azokat, akikre majd rábízhatják az irányítást. Rábízhatják, mert ahogy a határozat is megfogalmazza, ismerik a fiatalok pártállását, elkötelezettségét, munkabírását, és munkájuk minősege is ezt garantálja. A kérdés nyilvánvaló. Kipróbált-e a ma fiatalsága? Küzdött, harcolt, dolgozott-e már felelősséggel igazi, mérhető eredményekért? Megismerte-e a kor változatlan és változó feladatait, fölkészült-e ezek megoldására? Ügy gondolom, vannak már a fiatalok között olyanok, akik közül lehetne válogatni, kiválasztani a legalkalmasabbakat. Sok helyütt azonban nehezítheti ezt az itt-ott még tapasztalható pozícióféltés. Az idősebb vezetők egy része csak a nyugdíjra vár, s a közösség is hajlamos arra, hogy félerövel húzzon. „Addig fél lábon is kibírjuk" — mondják, magukra nézve is megalázóan. A lényegítés pedig azt követelné, hogy elmozduljunk a félmegoldásoktól. Sokkal értelmesebb volna — és ma már kötelező! — megkeresni, megtalálni és kipróbálni, hogy mit tudnak az utánunk jövök. Számos helyen ez eddig is így volt, hadd példázzam ezt somogyi eredményekkel. Közismert, hogy a megyei tanács az ország legfiatalabb tanácselnökét választotta meg nemrég. Fiatal a mezőgazda- sági főiskola nyelvi lektorátusának vezetője, a ta- bi művelődési ház igazgatónője, a fejében állandóan terveket, újításokat forgató szentbalázsi tsz- elnök és így tovább. A minap egy tanárembert kerestem a Táncsics gimnázium tanári szobájában, s szinte „egyetemi garnitúrára” leltem. Ez a gondolatmetszés bölcsőjében remek példa, méltó és előremutató eredmény. . 'Békés József // Fazont" akartunk adni a munkánknak.. A szekeret csak egyfelé lehet húzni A húskombinát kereskedelempolitikai osztályán állandóan szólnak a telefonok. A kívülálló számára érthetetlen számok és mondatok hangzanak el, mint például: olaszra rátehetünk háromezret, a füstöltből holnap visz- szaveszünk. Mezei István számára ez természetesen világos és érthető. A fiatal, harminckét éves osztályvezető két éve dolgozik Kaposváron, a húskombinát kereskedelmi osztályán. ^ — Azt mondták, könnyű dolgom lesz, egyszerű lesz a bizonyítás. Nem volt éppen felhőtlen az akkori helyzet, új szelek kezdtek fújdogálni. Mindenki érezte, hogy megváltozott a piac: többé már nem megtiszteltetés a boltosnak, ha árut kap, a túlkínálat új módszerek bevezetését sürgette a kereskedelemben. Ebben a játszmában pedig az nyert, aki rugalmasabban, előre gondolkodva tervezett. Eleinte csak a tennivalók átér- zése, az osztály munkájával való ismerkedés töltötte ki a napjaimat, az új elképzeléseknek még csak a gerince volt meg. Azt már tudtuk, hogy mit szeretnénk csinálni, csak még azt nem, hogyan. Dr. Somoskövi Gábor még harmincegy éves sincs. Több mint fél éve osztályvezető, és hetedik éve dolgozik a húskombinátban. Szervező mérnök, 1985-ben vállalati szervezésből doktorált. — A vállalatnak két alapvető feladata van. Az exportüzemnek évente 1,1 milliárd devizaforintot kell előállítania, s belföldön 10 ezer tonna húskészítményt eladnia ahhoz, hogy ne essen el a kedvezményes hiteltörlesztési lehetőségtől. 1984-ben nem dicsekedhettünk nagy eredményekkel, azonban egy megváltozott kereskedelmi koncepció alapján dolgozva 1985-ben bizonyítottunk. Mi, akik az osztályon dolgozunk, ki mertük mondani, bármilyen népszerűtlen cselekedet volt is, hogy a húskombinát nem szociális intézmény, hanem gazdálkodó nagyvállalat. Az, ha valakinek nem futja drágább húskészítményre, semmiképpen nem a húskombinátra tartozik. A mottó tehát megvolt: a kereskedelmi osztály fő tevékenységét a gazdaságosságra való törekvés határozta meg. De előbb meg kellett vívni a másik nagy csatát is. és 'elfogadtatni azt az elméletünket, hogy meg kell változtatni a termeléscentrikus szemléletet, és meg kell teremteni az értékesítés vállalaton belüli rangját. Természetesen egy hosszú évek óta működő hierarchiát átrendezni nem könnyű és nem túl rokonszenves feladat. A vállalatvezetőség azonban mellettünk állt, s az erőviszonyok rendeződtek. —_ Elsőként a saját portánkon teremtettünk rendet — folytatja Mezei István. — Kialakult a „csapat". Aki nem vállalta a fegyelmet, a teljesítmény nyílt követelését és értékelését, fogta a kabátját, kalapját és távozott. Számunkra az volt a fontos, hogy a vállalat presztízsét növeljük, ezt pedig csak közös munkával lehetett elérni. Azután felülvizsgáltuk az áruforgalmi tevékenységet. Rájöttünk, azt kell eladni, amit jól is termelünk, mert hiába kelendő az áru, ha termelése nem folyamatos, sőt ráfizetéses. Elkészítettünk egy választéklistát, s ma már minden üzlet ebből rendel. Elsősorban a magunk munkáját szabályoztuk, de ez a korrekt és klasszikus áruforgalmi munka egyértelművé tette az eszközöket is, és a partner kénytelen alkalmazkodni hozzá, mert nem tehet mást. Ezzel elértük, hogy a tevékenységünket hátráltató tévedések, nagyvonalú rendelésleadások, módosítások megszűntek. Ezután felülvizsgáltuk azt, milyen mesz- sze mehetünk új kereskedelmi partnerek keresésében. — A piackutatás a kereskedelmi munka alfája és ómegája — folytatja a főosztályvezető. — Nem gazdaságos több száz kilométernyi távolságba szállítani, mi sokáig mégis ezt tettük. Most, a megváltozott helyzetben megtartottuk a fővárosi nagy üzleteket, ahova teljes termékskálát küldtünk, és húztunk Kaposvár köré egy körülbelül száz kilométeres kört, amelyen belül értékesítünk. Nehéz dolgunk volt és van, hiszen a térségben négy húsfeldolgozó vállalat működik, s kapacitásfölösleg alakult ki. Ezért úgy gondoltuk, hogy a piachoz alkalmazkodó rugalmas és folyamatos termékszerkezet-váltással tesz- szük vonzóvá magunkat. — Ugyancsak a kereskedelmi munka eredményességéért harcolunk, amikor úgynevezett tranzitraktárak kialakításán törjük a fejünket — veszi át a szót ismét Mezei István. — A távolabbi kis települések jobb ellátása érdekében a nagyobb községekben bázisraktárakat szeretnénk kialakítani. Természetesen ehhez partnereink vállalkozó kedvére is szükség van, de az eredmény nem lehet kétséges. Két, gondolkodni tudó és ettől nem félő fiatal vezető megváltoztatta a húskombinátban a kereskedelmi szemléletet. Manapság az ellátást szidni mindenki tudja, s meg is teszi. Sokszor nem is jogtalanul. Tiszteletreméltó tehát az, ha ezen egy közösség akar és tud is változtatni, s tiszteletreméltó az a vállalatvezetői garnitúra, amelyik teret biztosít ennek. Esetleg még annak árán is, hogy megbont egy ismert, de eredménytelenül működő gyakorlatot. Klie Ágnes A kor másodlagos Minden posztra megfelelő embert Elbert Imre, a Fazekas Háziipari Szövetkezel elnöké 39 éves. 37 évesen lett első számú vezető, azelőtt műszaki irányítóként dolgozott. Arról kérdeztük, // Hírnök akarok lenni!” (Az Európa Kiadónak sikerült) Omega, Illés, Metró . . . Piramis, Fonográf, P. Mobil. Hol vannak már a beatkorszak hőskorának, sőt a második hullámának az együttesei. Azóta már megtörtént a váltás, új nevekről beszélünk. Üj csillagok fényesednek. Dolly Roll, R-GO a slágerzenében és egy csomó új rock and roll a kemény beatzenében. Európa Kiadó, Controll csoport, Balcan Tourist, A. E. Bizottság, hogy néhányat soroljunk. Ezek közül talán az Európa Kiadó a legkiemelkedőbb. A legutóbbi koncertjükről Kanozsai Anett, a kaposvári Táncsics gimnázium diákja hozott tudósítást. 1986. április 11-én háromnégyezer ember várt az Európa Kiadó budapesti koncertjére. A jegyek 20— 100 forintért (attól függően, ki hogyan ügyeskedett) hamar elkeltek. Az együttes a koncert előtti bevezetőben amatőrnek vallotta magát,, holott tudása alapján nyugodtan nevezhető profinak is. Az Európa Kiadó zenéje, de főleg szövegvilága hiánypótló Magyarországon, ahol a műfaj színvonala az utóbbi időben észrevehetően csökkent. (De erről már sokan sokfelé, talán túl sokat is beszéltek.) Az EK legnagyobb értéke szövegeiben rejlik, amelyek nagyon maiak, pontosan ide és ránk vonatkoznak. Lemezük eddig még nem jelent meg, de már szó van egy, a közeljövőben megjelenő Euró- pa-korongról. (A zenekar a Pro menedzserirodával kötött szerződést.) Az LP bizonyára ugyanolyan érdeklődésre számíthat, mint a zenekar élő koncertje. Az EK — igaz, csak bizonyos szűkebb réteg körében — rangot vívott ki magának. Az együttes ugyan nem slágerzenét játszik, egy lemez megjelenésével viszont könnyen elérhető és megismerhető lesz bárki számára. Ezen a koncerten nem volt szükség fel-alá sétáló rendőrökre. Nem volt őrjöngés, botrány, „csak” figyelmesen hallgató, igazán odafigyelő közönség. De ebben az esetben ez a szolid figyelem egy kicsit a hangulat hiányát is jelezte. A színpadon együtt zenélő 6—7 ember ugyanis a rendelkezésére álló több mint két óra alatt sem tudott (vagy talán nem is akart?) igazi, forró koncerthangulatot teremteni. Pedig ennek érdekében a színpad mögötti falon hatalmas mozgóképek váltották egymást, a meztelen női testtől kezdve a kinagyított dalszövegekig. Ez a péntek este mégsem okozott csalódást. Aki szeretné látni az Európa Kiadó egy koncertjét, hamarosan alkalma lesz rá Pécsett, április 23-án. Bár lehet, hogy erre a koncertre Kaposvárról nem sok fiatal utazik Pécsre, ugyanis aznap a kaposvári sportcsarnokban a heavy metal klasszikus képviselője, a Saxon ad koncertet, olyan, általában népszerű elözenekarral, mint a Skorpió.) hogy mit tart a fiatalításról, a fiatal vezető és a saját helyzetéről. — Úton vagyok a középkorúak tábora felé, de remélem, tíz év múlva is fiatalnak vallhatom magam. Szövetkezetünknél 35 év alatt van a dolgozók átlagéletkora, s a legfontosabb, hogy az irodaajtó képletes valami köztem és munkatársaim között. Mindenki véleményét meghallgatom, vitatom vagy éppen elismerem. Aki szívvel szereti az agyagipart és a közös célokért küzd, az mindig megtalál. — Hogy lett vezető? Megküzdőit érte, vagy adminisztrációs utón került az élre? Mit jelent ez anyagiakban? — Ketten indultunk a megüresedett elnöki szék elnyeréséért, és én 81-17 arányban nyertem. Talán mert huszonöt éve ezt a szakmát csinálom. Minden „emeleten” küzdöttem már — a pincétől a padlásig —, s mindig reális célokért harcoltam. Álszemérem nélkül mondom, lelkiismeretesen. A fizetésem 1800 forintot emelkedett. Nincs egészen kilencezer, így azt hiszem, nem vagyok túlfizetett vezető. — Milyenek a vezetőtársak a szövetkezetnél ? — Ma volt vezetői megbeszélésünk. Itt volt nálam a főkönyvelőnk, ő nyugdíj előtt áll, az egyik legértékesebb munkatársa a szövetkezetnek. Ö tud harmíncévesen gondolkodni. Vele egy asztalnál ült a leendő utódja, egy harmincöt éves nő, aki most vesz vezetői leckéket. Itt volt még a kereskedelmi vezetőnk, aki velem egykorú, fiatalos gondolkodású férfi és részt vett a negyvenet néhány évvel túllépett személyzeti osztály- vezető is. Amikor elnök lettem, nem az járt a fejemben, hogy leváltom az öregeket, hanem az, hogy minden posztra értő, a munkáját jól végző, szakképzett munkatárs kerüljön. A kor másodlagos. A mai napig is ez a véleményem. — Érződik-e ez a főkönyvelő által átadott egyenlegekben is? Jól megy a szövetkezetnek? — Jól megy, de rosszabbul, mint mielőtt elnök lettem volna. Ez nem önkritika, nem csak —és nem kizárólag — nekem szól. Tavaly 24 millió forint termelési eredményünk volt, és ezt cserépből nem könnyű kihozni. A mai általános termelési képlet az, hogy ugyanakkora termelési és nyereségi érték mellett egyre növekszik az elvonás. Ez pedig közvetlenül és közvetve is érint bennünket. Kevesebb az éves nyereség, kevesebb kerül a borítékba — ez a közvetlen. A súlyosabb közvetett támadási felület pedig az, hogy ez országosan is így van, s ilyen gazdasági korszakban a vásárlók egyre kevesebbet költenek népművészeti tárgyakra. Békés József
