Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-21 / 92. szám
1986. április 19., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A SIÓFOKRÓL FÜREDRE A „FÜREDEN" A jubileumi év első hajóútja Archív felvétel 1974-ből RÁDIÓSZEMLE Zsákbamacska Tegnap délelőtt az idén először indult el a siófoki kikötőből balatoni hajó. A Füred nevű katamarán vitte a siófoki utasokat, köztük Balassa Bélát, a városi párt- bizottság első titkárát és dr. Gáti Istvánt, a déli part fővárosának tanácselnökét Füredre, ahol a lakosság — köztük Katii Antal, a városi pártbizottság első titkára, dr. Ádám István tanácselnök, Angyal Imre hajógyári munkás, a fürediek ország- gyűlési képviselője — a hagyományokhoz illően ünnepélyesen fogadta az idény első utasszállító vízi járművét. A Himnusz hangjai után dr. Ádám István köszöntötte az érkezőket, majd dr. Gáti István, valamint Szabó Sándor, a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalat igazgatója válaszolt az üdvözlő szavakra. A szónokok megemlékeztek a balatoni hajózás 140. évfordulójáról, mely egybeesik Bala- tonfüred várossá nyilvánításának 15. évfordulójával. Eötvös Károly híres balatoni könyvében így ír a reformkori felbuzdulásról: „Gőzhajó! Az egész világon kevés volt. Magyarországon csak három volt, az is csak három év óta. De a Balatonon mégis volt. Széchenyi tervezte. Ö alkotott részvénytársaságot.” Kossuth, aki az első balatoni gőzhajózási társaság alapszabályát kidolgozta, már 1842-ben ezt írja: „Szép ez a Balaton, szép mindenkor ... És mégis az embernek szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet... Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok köríte- nék, fürge gőzösök ünnepelnék az emberi ész diadalát.” Széchenyi István ez esetben egyetértett Kossuthtal: „A Balatonon mostanság egyetlen megfelelő hajó, de csak egy tűrhető csónak sincs. Bámuljon-e az ember, vagy nevessen rajta, én nem tudom. Legyen csak egyszer rajta gőzös... Üj élet-szikrát lövell az égre, és most kies, de mint egy álomba szendergő vidéket, oly vidor elevenséggel ruházza fel, mindenképpen egy szebb jövendőnek tavasz korát fogják legédesebb sejtelmek között élvezni a Balaton körül lakók.” 1845. december 27-én tartották meg a balatoni gőzhajózási részvénytársaság előkészítő ülését, s már 1846. április 5-én a közgyűlésen Széchenyi István javaslatára megállapodtak abban, hogy Kisfaludynak nevezik el a társaság első gőzhajóját, melyet az év szeptember 21-én, a „legnagyobb magyar” születésnapján bocsátottak vízre Füreden. Széchenyi Istvánon kívül jelen voltak a nagy reformer munkatársai: Hertelendy Károly zalai főispán, Tassner Antal, a gróf titkára, Clark Ádám és Beszédes József mérnökök. A Kisfaludyt lelkes tapssal, virágesővel fogadták a kiikiötőkiben. Folytassuk Eötvös Károly- lyal: „Széchenyi először is kikötőket épített a Balatonon. Kevesebbet nem is épített tíznél. Elment mindenhova a gőzhajó. De csak úgy kezdetben. Mert csakhamar belátta, hogy a Balaton-par- ti ember azt ugyan nem használja ... Volt olyan kikötő, "hogy sose szállt ember rajta se ki, se be. El kellett hagyni pusztulni: Füredet, Keszthelyt és Siófokot kivéve el is pusztult valamennyi.” A helytörténeti visszatekintés után térjünk vissza a jelenbe. Szabó Sándor, a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalat igazgatója elmondta, bogy a 140. jubileumot méltóképpen szeretnék megünnepelni a balatoni hajósok. Szeptember 18—19-én közlekedési konferenciát rendez Siófokon a Közlekedéstudományi Egyesület az évforduló alkalmából „A balatoni közlekedés helyzete” címmel. Az értekezlet egyik fontos témája lesz a tóparti kikötők leromlott állapota. Szeptember 18-án a vállalat dolgozói — ugyancsak a Füred nevű katamaránnal — áthajóznak Füredre, ahol megkoszorúzzák Széchenyi szobrát, az egykori Kisfaludy gőzös vízrebo- csátásának helyén. Szeptember 21-én pedig, a legnagyobb magyar születésnapján a balatoni hajósok Nagycenkre utaznak, ahol tisztelegnek Széchenyi István sírjánál, s meglátogatják a nagy reformkori alkotó egykori lakhelyét, most Széchenyi Múzeumot. Ugyancsak szeptemberben, a Közlekedési Múzeum által rendezett, s több európai országban bemutatott kiállítást, „A Balaton és Budapest” címűt építik fel az egyik katamaránon, hogy a siófokiak és a fürediek megnézhessék. Emlékplakettet is készítettek a jubileumra, s a Mahart balatoni leány- vállalat legrégibb s legjobb dolgozói ezután minden esztendőben megkaphatják a Balatoni hajózásért emlékérmet. Tegnaptól kezdve Siófok és Balatorifüred, illetve Fonyód és Badacsony között naponta háromszor indítanak hajót. Április 27-től bővül a menetrend. Végül a tegnap krónikájához: a balatoni hajózás 140. évében az első hajót. VidáK István vezette háromtagú legénységével. Sz. A. Az iisikolaródió és a különböző nyelvtanfolyamok adásai mellett viszonylag szerényen húzódik meg egy műsor, amelyet legutóbb szerdán este a Petőfi adón hallhattunk. Zsák és foltja a címe, s nagyon szellemesnek kell tartammik. Kivált, ha alcímét is említjük, amely szerint az adás házassági műsor kíván lenni, haladó házasok számára. Talán csaik a férfiihallfga- tók legszélsőségesebb tagjai találnak amiatt okot a kö- tözködésre, hogy Szabó Orsolya személyében egy hölgy vezeti a műsort. S vádolhatnák azzal, hogy túlságosan sajátságos szempontból közelíti meg a házasságban felhalmozódó gondokat. Pedig nehézségek, mint hallhattuk, adódnak szép számmal. Nem is volt hát haszonta- nal mindjárt a műsor elején tisztázni, hogy mit is jelent a jó öreg konfliktus szó, amely a régi görög használat után mára ugyancsak megváltoztatta jelentését. A műsor egyfajta receptet kíván adni, gyógyszert arra: hogyan lehetne a házastársaknak megkísérelni, hogy a mindennapi zsör- tölődósek feloldódjanak, s ezáltal a kapcsolatok megerősödjenek, kiteljesedjenek. A vállalt feladat olyan nagy, hogy bátran tekinthetjük szolgáltató műsornak is a Zsák és folt jót, s határozhatjuk meg céljának, hogy valóban hasznos tanácsokkal lásson el bennünket. Léhet azonban, hogy túlságosan is nagy igényűek vagyunk, mert ezt — be kell látnunk — nem tudja teljesíteni. Jó és rossz példák bemutatásával kísérletezik a műsor, de ez még kevés a sikerhez. A hallgató mit is kezdhetne azzail a házaspárral, amely, legrejtettebb titkait is néhány perc beszélgetés után mikrofonba mondja, sőt a riporter füle hallatára kezd újabb veszekedésbe. Mindenképpen férfivéleménynek tartom a magamét: hiszem ugyanis, hogy az effajta mély dotkumenta- rista riportnak tűnő beszélgetés nem nagyon méltó arra, hogy adásba kerüljön. Nem azért, mert annyira egyedi, hanem annyira intelligencián aluli, hogy a „hogy mik vannak!” közhelyes föl kiáltáson kívül a hallgatók többsége nem tud mit kezdeni vftle. Akadhatnak természetesen olyanok is, akik kezüket dörzsölve örvendezhetnek, mondván: jó, jó, nem a legcsodálatosabb a házasságunk, de másutt még sokkal nagyobb bajok vannak. EUenpontozásut hallhattunk olyan házaspárról is, amelyet a szülőkkel való együttlakás sem tudott olyan helyzetbe hozni, hogy szóváltásba keveredtek volna. Olyan lírai egyetértésről tanúskodott a riport, hogy az a kívülállóban — talán joggal — gyanút kelthetett. A műsor végtére is hasznos tanulsággal szolgálhat azok számára, akik házasságukat a rádió útmutatásai alapján akarják helyes mederben tartani. Félelmem mégis van ezzel kapcsolatban. Nevezetesen az, hogy a gondok megoldásának erővonalai a kisebb ellenállás irányába hatnak, s lesznek sokan, akik elhiszik, hogy az őket foglalkoztató kérdéseket a műsor képes lesz megoldani. S megfeledkeznek arról, hogy felelősek vagyunk annyi más dolgunk mellett kapcsolatainkért is. Varga István A Kis-Balaton jövője Csak a vízügy tiltakozott Tegnap balatonszentgyörgyi ülésén újjáalakult a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi bizottsága, s elfogadta működésének — dr. Rumszauer János által előterjesztett — hosszú távú feladatait. Ezután a bizottság, kihasználva a hely és az alkalom teremtette lehetőségeket, megtárgyalta a kis- balatoni természetvédelem helyzetét és a Balaton déli vízgyűjtőjén létesített, a víztisztaság védelmét szolgáló tavak szerepét. — A Kis-Balaton hazánk jellegzetes tája. Lápos, vizenyős természeti viszonyai, különleges növénytársulásai és a mocsári körülményekhez alkalmazkodó állatvilága hazánktól nyugatra már ismeretlen, de keletre is meglehetősen ritka. Az 1403 hektáros terület fokozatosan alakult ilyenné — hangsúlyozta előadásában dr. Kovács József, az OKTH közép-dunántúli felügyelőségének igazgatója —, s ezek a változások különösen a századunk húszas éveiben megkezdett le- csapolás óta gyorsultak föl. Növényvilágát a vízi életformák gazdag társulásai alkotják, faunájára pedig leginkább a gémfélék változatos jelenléte, egyéb gázlómadarak és az apró, nádi madárvilág sokszínű egysége jellemző. Ezek tömegesen fészkelnek e táplálékszerzésre kiválóan alkalmas környéken. A Kis-Balaton szigorúan védett terület: már a háború előtti évektől fokozatosan óvták a környezeti hatásoktól. Körülötte egyebek között 6000 hektár vadászati védőövezet található. Gazdag élővilágát leginkább az ember veszélyezteti ma is. A tilalom ellenére gyakran zavarják a madarak nyugalmát kíváncsi, de illegálisan ott járó turisták, a fészkelést illetéktelenül háborgató madárfotósok, az úgynevezett nagy kör vízi túra résztvevői, akilk a figyelmeztetés ellenére kikötnek, sőt tábort vernek a nádas szélén. De járnalk ide orvhalá&zok, nyárilúd-befogók is. Ezektől meg kell védeni a Kis-Ba- latont. A védelmi feladatok rendkívüli bonyolultságára jellemző, hogy most éppen a puskák dörögnek e szigorúan védett környéken. A természetvédelmi őrök a mértéktelenül elszaporodott kormo-“ ránokat irtják. Futó Elemértől, a terület felügyelőjétől tudtam meg, hogy e kitűnő képességű halászmadarak szaporodását nem tartja vissza, ha megfogyatkozik a kis-balátoni halállomány: a környező halastavakban még bőséges zsákmányt találnak. A gémeknél és egyéb vízimadaraknál agresszívebb és életképesebb kormoránok annyira elszaporodtak, hogy ma már 1800 pár él a kis- balatoni természetvédelmi területen, s így nem marad hely a fészkelésre az itt szintén szívesen látott üstökös és szürkegémeiknek, baikosakmak. A természetvédelmi őrök hiába pusztították a kormoránok tojásait, fiókáit, nem használt. Így a felügyelőség kénytelen volt engedélyezni az egyébként védett madarak irtását. A tervek szerint csak 200 fészkelő kormoránpár maradhat meg a Kis-Rala- tonnál. Két-három éve komoly összeget fordít a magyar kormány a Balaton vízvédelmére, hogy újraélessze e kis táj fontos, ősi, vízminőséget javító szerepét. Két hatalmas tározót építenek az Alsó Zala-völgyben és a Kis- Balaton medencéjében 26, illetve 54 négyzetkilométer területen. Az első, az Alsó Za~ la-völgyi már el is készült, tavaly nyáron adták át. A Kis-Balatonnál fészkelő madarak azóta tömegesen keresik föl a szomszédos, nyílt vizű tavat, s az idén talán már fészket raknak és költenek is itt. Ezért e tájat ugyancsak védeni kellene. Ezt kezdeményezte a veszprémi felügyelőség, de az e célból összehívott tanácskozás 44 résztvevője körül egy ellenezte a tervet. Sajnos ez éppen az Országos Vízügyi Hivatal volt... Amíg a természetvédelem hivatalosan is meg nem valósul az Alsó Zala-völgyben, a kis-balatoni őrszemélyzet — kéretlenül — szintén ellát ott ellenőrző feladatokat. Kár volna mereven szétválasztani e két vidéket, hiszen jellegük a múlt század végéig mindig hasonló volt, s feladatuk a jövőben is ugyanaz marad. A tanácskozáson számokkal, mérési adatokkal gazdagon itluisztráil.t két előadást hallottunk még Szappanos Ferenctől, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgató-helyettesétől és dr. Szako- nyi Lajosnétól, az igazgatóság főmunkatárgától. A Balaton déli (somogyi) vízgyűjtőjén tervezett 12 tározó közül elkészült a marcali és a buzsáki. Működésüket folyamatosan figyelik az igazgatóság emberei. Máris megállapítható, hogy e tavak hatása kedvező a víz tisztaságára, de még néhány évre szükség van, amíg a kedvező folyamatok kibontakozhatnak. Történet tiniknek FILM3EGYZET Ritkán adatik meg a moziba járóknak, hogy magyar film vetítésekor táblás nézőteret lásson. Most azonban ez történt, s ebben oroszlánrésze van Horváth Péternek és Dobray Györgynek, a Szerelem első vérig című új magyar film két alkotójának. Meg is dicsérhetjük őket rögvest, mert rájöttek a titokra, s bizony sajnálhatják és irigyelhetik rendezőkollégáik őket: a nagy ötlet nekik jutott az eszükbe. Az alkotópáros remek érzékkel ismerte föl, hogy a tiniknek, a tizenhat—tizennyolc éveseknek kell filmet forgatni, hiszen róluk nem szólnak történetek, a többi rendező vagy saját fiatalságáról forgat filmet, nosztalgiázik az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek legendává szelídült eseményeinek segítségével, s a mai fiataloknak örökké csak a múlt bűvöletében kell élniük. A felismerést tovább erősíthette a tény, hogy ez a korosztály ér rá legjobban moziba járni. Legföljebb elbliccelik a másnapi tanulást, no de sebaj, mint a filmből értesülhetünk, az effajta kicsinyes dolgok nem is érdeklik a fiatalokat. Ök frankón lezserek. Tizennyolc évesek és nem is fővárosiak, hanem szegediek (de nem beszélnek ám véletlenül sem ö-vel, mint azok a szegedi (akár) fiatalok, akikkel eddig volt szerencsém beszélni, hanem nagyon is a fővárosi disztingvált szlenget nyomják). Nem is az a legnagyobb bajom a filmmel, hogy a feltehetően végzős középiskolások még egy fél mondattal sem említik, hogy jó lenne, mondjuk, tovább tanulni. Elfogadhatjuk, hogy van ilyen réteg is, hiszen ez a korosztály igen nagy szó- ródású, mint a korosztályok általában. Egyszerűen arról van szó, hogy a film nem igaz úgy, ahogy van. Szép fiúk és lányok (bár ez ízlés dolga!) szerepelnek a filmben, Ágota megismerkedik Fügével, a kollégiumi zenekar szaxisával, igen ám, de Ágotának ott van a nyak- kendős, zakós Gyula. A ve- télytárs viszont az Adidas diktálta divat szerint öltözködik. További konfliktus- forrás, hogy a főhősök, ahogy az életkorukhoz illik, nagyon romantikusak. íme, újabb nyitja hát ama táblás ház titkának. A gyengébb idegzetűek néha könnyezhetnének is egy-egy jeleneten, ha nem sugallná az egész film, hogy nagyon lezser ifjúság ez a mai, kötelessége lazán venni a dolgokat. Vonja csak meg könnyedén a vállát az a gyerek, ha anyja meghal, hiszen amúgy sem volt szoros kapcsolat (vagy pszichológiásan mondva: erős érzelmi kötődés) köztük. Szerencse, hogy a végén minden jóra fordul, mert baj akad — a felhőtlen ifjúság ellenére is — bőven. A kislány ugyanis olyannyira ártatlan, hogy ezekben a felvilágosult időkben is képes teherbe esni. Az abortuszt azonban nem vállalja, hiába mondja a műtős, hogy mindjárt jön a doktor, főhősünk jó útra tér, s otthagyja a kórházat. Megnyugodhatik hát a néző: van szerelem, vége a sulinak is lassan, hamarosan jön a gyerek, a lány szülei beleegyeznek a házasságba. Nincs igazuk azoknak, akik azon tűnődnek, hogyan lesz majd lakásuk, szükséges-e már ez a gyerek, miből fognak megélni. Elvégre ez egy jópofa film a serdültebb ifjúság számára, fölösleges lenne elrontani a kedvüket. Egyébként, mint csütörtökön Kaposváron, a Mozi- múezumban megtartott dísz- bemutatón megtudtuk a rendezőtől, lesz folytatása is a filmnek. (A nagy sikerre való tekintettel.) Reméljük, ebben újra látjuk majd Jászai Jolánt, aki most is sok vidám percet szerzett, és kétségtelenül a film legeredetibb figurája volt. Mint ahogy tetszett a film címének és szereplőinek kiírása is, mert valóban bolondos volt, ahogy fecskék módjára szálltak a betűk. V. I.
