Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
1986. április 2., szerda Somogyi Néplap 3 Egymillió ember munkaideje A tények: a gépipar egyik legrangosabb vállalatánál évente annyi az egésznapos és igazolatlan hiányzás, ami összesen 40 ember egész évi hivatalos munkaidejével egyenlő. Az úgynevezett törtnapi, tehát néhány órás hiányzás ennél kilencszer több. A válalat tavalyi munkaidőmérlege szerint minden ember naponta és átlagosan 6 óra 36 percet tölt produktív munkával. A többi időt — többek között — a vállalati büfében tölti, amely szigorúan a műszakkezdéskor nyit, a szervezők nem nagy dicsőségére. Egy példa — nem példa, mondhatnánk, nézzük tehát az országos adatokat. Manapság mái- ott tartunk, hogy az általánosíthatóan laza munkafegyelem, illetve a munkaidő kihasználatlansága miatt évente egymillió ember munkaideje megy veszendőbe. A Gazdaságkutató Intézet korábbi megállapítása szerint az évi munkaidő- alap legalább 25—30 százaléka vész el haszontalanul, jórészt a, felesleges — s a szervezetlen gazdálkodásra visszavezethető — tevékenység miatt. (Mert anyaghiány miatt cserélni kell a szalagon éppen futó gyártmányszériát, mert javítgatni kell a hibás alkatrészeket, mert az adminisztrációs módszerek rég elavultak, mert a gyárak közötti együttműködésre is a fegyelmezetlenség jellemző és a többi.) Máris állítható: van valami igazsága a közhelyszerű megállapításnak, miszerint az emberek nem azért mennek a munkahelyükre, hogy semmittevéssel verjék agyon az időt. A többség dolgozni akar. Igaz, vannak notórius fegyelmezetlenkedők, vannak reménytelen esetek és helyzetek. Van amikor hiába a jó szó, a figyelmeztetés, vagy akár a szigorú büntetés. Nincs foganatja. Tegyük hozzá: gyakorta nem is lehet. Társadalmi vívmányunk a teljes foglalkoztatottság, ugyanakkor nem titkolható gondunk is, hogy még a leg- megátalkodottabb fegyelmezetlenkedők is gyakorlatilag tökéletes biztonságban érezhetik magukat. E változatlanul munkaerőínséges világban állásuk, munkahelyük biztos, az esetleges keményebb fegyelmi eljárásokat — az agyonbonyolított munkajog-rendszer segítségével is — viszonylag könnyedén a javukra fordíthatják, s ha netán mégis az elbocsátás veszélye fenyegetné őket, akkor sem kell kétségbeesniük: várják őket más munkahelyek, ahol változatlan a munkaerőgazdálkodási filozófia, hogy tudniillik öt rossz, hasznavehetetlen ember még mindig jobb, mint egy hiányzó ember. Az is igaz, hogy a munkáltatók ma már valamennyire válogatnak; a rosszabbját, a megbíz- hatatlanabbját ma már ódzkodva fogadják — de általában azért fogadják. Ráadásul a fegyelmezetlenségre hajlamosak előtt rossz példák tucatjai állnak. Köny- nyedén hivatkozhatnak mindazokra, akik különböző okok és megfontolások miatt kedvezményezett munkahelyi státusban vannak és különösebb teljesítmény követelmények nélkül is fölvehetik a számukra garantált — gyakorta igen tekintélyes összegű — havi fizetséget. Hivatkozhatnak például az úgynevezett sportál Lások betöltőire, s hivatkozhatnak mindazokra, akik esetében hallgatólagos megegyezéssel tűrik el a jóformán említésre sem méltó munkateljesítményeket csak azért, mert amúgy „megbecsülendő” emberekről van szó. S persze hivatkozhatnak a hivatalosan is legalizálható munkahelyi távollétekre: mert „ügyintézni” gyakorta még manapság is csak munkaidőben lehet, s mert a legkülönbözőbb szervezetek kérik ki — szemrebbenés nélkül — konferenciákra, társadalmi munkára és miegyébre az általuk kiszemelt munkavállalókat. Félreértés ne essék, nem kívánom mentegetni a megrögzött fegyelmezetlenkedő- ket, de végre be kell látni, hogy az ilyesfajta — s többnyire kényszerű — munkáltatói gyakorlat önmagában is fegyelemlazító, a munkamorált általában is romboló tényező. Be kell tehát látni, hogy a munkahelyi vezetőknek különösen fontos szerepük van a munkafegyelem megszilárdításában. Másképpen fogalmazva: a munka- fegyelem elsősorban a vezetés, az irányítás színvonalától függ. S ha manapság egyre súlyosbodó gondunk a munkafegyelem lazulása, akkor ez egyben a vezetői munka — s persze nemcsak a közvetlen termelésirányítók munkájának — elégtelen minősítése is. Ám mit tegyen a munkahelyi vezető, ha például a sorozatos anyaghiány, s az általában szervezetlen gazdálkodási körülmények közepette kényszerűen tűrnie kell a csellengést, a lógást, a munkahelyről való eltávozásokat? Semmi mást nem lehet, mint hogy segítséget vár másoktól, máshonnan; hogy végre szervezettebbé váljék a munkavégzés, hogy legyen oka megtagadni a kilépőcédulák aláírását, s legyen joga — ha kell — saját belátása szerint büntetni. És persze segítséget vár az ügyben is, hogy kínos-kellemetlen következmények nélkül szabadulhasson meg az általa nem kívánatosnak vélt emberektől. Vagyis a fegyelmezett és hasznot hajtó, produktív munka elképzelhetetlen olyan feltétel- és eszközrendszer nélkül, amely nemcsak tüneti kezelésre alkalmas. Társadalmi méretű gondról van szó, enyhítése csakis átfogó és mélyreható változásokat eredményező gazdaságirányítási és társadalompolitikai program lehet. Vértes Csaba Mindenki választhat Szervezik a társadalmi munkát Külön jegyzék a feladatokról Megküldték a megyeszékhely vállalatainak, gazdaságainak, intézményeinek azt az ízléses kivitelű kiadványt, amelyben pontosan felsorolják: milyen feladatokat választhatnak a felajánlandó társadalmi munkájukhoz. A városlakók tavaly több mint ötvenmillió forint értékű társadalmi munkával gyarapították Kaposvárt. A városi népfrontbizottság, tanács, a városszépítő egyesület azt szeretné, ha a kaposváriak az idén még több társadalmi munkát vállalnának. Csak így lehet még szebb, még otthonosabb a környezet. A rászoruló idősek segítését is tervezik, s felajánlásokat várnak a fejlesztési célok eléréséhez is. A mércét valóban magasabbra tették, a városi tanács 52 és fél millió forint társadalmi munka elvégzését irányozta elő. Lehet festeni A kiadvány végén levő jegyzék gazdag választási lehetőséget kínál azoknak, akik nem tudják hol és mit csinálhatnak a város érdekében. A bölcsődékben és az óvodákban festéseket,- javításokat, különféle berendezések karbantartását jelölték meg. A Béke utcai, az Arany János utcai óvodában például vállalkozót várnak játéktároló, a kaposfüredi, a toponári óvodában gázvezeték tervezésére és elkészítésére. Nagy a választék az iskolákban is. A Zrínyi Hona iskolában szeretnék a szobor előtti területet műkövei lerakatni, az orosz szaktárgyi teremben nyelvi labor készülékeinek beszerelését kérik. A Bartók Béla iskolában a csapatotthon felújítására lehet jelentkezni. A desedai szabadidőközpontban a strand és a csónakkikötő környékének rendben tartásához, a tereprendezéshez, a SÁÉV-szálló mögött most épülő új szabadidőközpontban a növényzet, fák, bokrok ültetéséhez várják a segítségei a tereprendezésen kívül. Betonozni Lehet játékokat javítani, pótolni a város játszóterein, fákat, virágokat ültetni az utcákon. Társadalmi munkában szeretnék felújítani a szökőkutat a Múzeum parkban. A sportcsarnok jelentkezőket vár az atlétikai pálya lelátójának betonozására, a ritmikus sportgimnasz- tikai csarnok létesítéséhez. Lehet felvonókat készíteni a simonfai tetőn a sí- és szánkópályára. A városi népfrontbizottság elsősorban a fiatalokat szeretné mozgósítani a műemlékek védelmére, a temetők gondozására és a környezet védelmére. A lakosság a földmunkák elvégzésével segítheti a gázvezeték-hálózat továbbépítését a kijelölt utcákban ÚJ NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK Oj termékeket gyárt a tavaszi növényvédő szezonra a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet kísérleti üzeme, amelyben a saját fejlesztésű szerek kis mennyiségű előállítására rendezkedtek be. Egyik fő termékük a Nevifosz nevű rovarölő szer, amely kiválóan alkalmas a cukorrépa, takarmányrépa, kender, len, repce, lucerna, borsó és gyümölcskultúrák védelmére. Előnyei közé tartozik, hogy megkíméli a mé- heket. Ebben az esztendőben 2500 hektárnyi terület védelmére elegendő szert állítanak elő a nagyüzemi kipróbáláshoz, de a fűzfői nitrokémiánál már épül az évi 400 tonna kapacitású Nevifosz-üzem. A veszprémi Kutatóintézet kísérleti üzemében készül — az idén 150 tonna —. a Nevlröl is. Ez a szer a virágzáskor a terméskötődést segíti. Gyártják továbbá a Nevibesz. nevű hatékony vadriasztó szert. (MTI) Mai kommentárunk AHÁNY SZAKMA, ANNYI EMBER Néhány hete a karádi traktorosoknak két szakmájuk van. Huszonegyen bármilyen adatlapra odaírhatják régi szakképzettségük mellé, hogy motorfűrész-kezelő. A történet nem különleges, de tanulságos példa. Általános gyakorlat, hogy télidőben, amikor szünetel a mezei munka, az egész évben gépen ülő traktorvezetők is bevonulnak a műhelybe, és a szerelőkkel együtt javítják a gépeket. Tény, hogy néhány többletemberre szükség van a javítási csúcs- időszakban, de azt is be kell vallani, hogy sok helyen ez csak afféle kényszerfoglalkoztatást jelent. Főleg ott, ahol viszonylag jobb a műszaki felkészültség, ütőképesebb, nagy létszámú a műszaki gárda. Nélkülözhetetlenül fontos emberek ők az esztendő nagy részében, ám ezekben a téli hónapokban — mint mondták Karádon — gyakran lépni sem tudtak egymástól a műhelyben. A karádi Aranykalász szövetkezet példájánál maradva: amíg egyik oldalon a folyamatos foglalkoztatás érdekében ilyen kényszermegoldást kellett alkalmazni, a másik területen, a fakitermelésnél idegenből jött brigádokat alkalmaztak átmenetileg, mert gond volt, hogy ki vágja ki az évi csaknem háromezer köbméter fát. Ez a tény szülte a gondolatot: a fakitermelésre alkalmas téli időszakban miért ne végezhetnék ezt a munkát a traktorosok? A munkabér nem kerül „idegen zsebbe”, megszűnik a gazdaság gondja, és a látszatfoglalkoztatás helyett valóban közös érdeket szolgálva hasznosul a munkaerő. Az ember azt hinné, hogy az érintettek nem éppen lelkesedéssel fogadták ezt a gondolatot, mert mégiscsak kényelmesebb a fűtött műhelyben lenni a hideg napokon, mint kinn az erdőn fát vágni. A tény cáfolja a fel- tételezést: a motorfűrész-kezelő tanfolyamra negyvenegyen jelentkeztek. A szigorú egészségügyi előírások, orvosi vizsgálatok után azonban csak huszonegyen ülhettek az iskolapadba ez év január elején. Ám az érdeklődés bizonyítéka: az egyénnek sem jó, ha nem érzi, hogy valóban hasznos, szükséges a munkája. A szőcsénypusztai szakmunkásképző segítségével így szerzett kétszázötven órás továbbképzés keretében huszonegy karádi traktoros második, motorfűrész-kezelői képesítést. És a sikeres vizsga után hasznosították magukat a második szakmában. Nem különleges a példa — de tanulságos. Ma, amikor a munkaerő kihasználása alapkövetelmény, egyre nő a jelentősége a második, harmadik szakmának. Nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban is. Régi mondás: ahány nyelvet beszél valaki, annyi embernek számít. Ez az igazság érvényes így is: ahány szakmát tud, aranyi embert ér! V. M. Szorosabb kapcsolatot tartanak a népfrontbizottságokkal Mintegy 90 székhelyközsé- gi, társközségi fiatal gyülekezett Lengyeltótiban, a nagyközségi pártbizottság szépen feldíszített tanácskozótermében a közelmúltban a KISZ küldöttértekezletére. Keller Éva, a KISZ-bizottság titkára beszámolójában részletesen, önkritikusan foglalkozott a nagyközség gondjaival, azok orvoslásának lehetőségeivel. Összegezte a kongresszusi dokumentumok vitáját. „Milyen KISZ-t akarunk?" jelszó alatt sok mindenről szó esett a vitában. Milyenek ma a KISZ-fiatalok élet- és munkakörülményei ? Hogyan lehetne javítani ezeken? Egyetértéssel szóltak arról a javaslatról, mely szerint a jövőben csak 14— 26 év közötti tagot vegyenek föl. Szóba került, hogy szorosabbá, életszerűbbé kellene lenni az ifjúsági szervezet és a népfrontbizottságok együttműködését. Ezt indokolttá teszi a társközségek helyzete, azután a 26 év fölölti aktív fiatalok sorsa iránt érzett felelősség is. Érdekes téma volt még a viselkedéskultúráról szóló elemzés. Sajnálatos, hogy a felszólalók szinte kizárólag a gondokról szóltak csupán, elfeledve, hogy nem csekély eredményekkel is büszkélkedhetnek. Tartani tudják például a taglétszámot, s ez jó agitációs tevékenységet mutat. A vita során szót kért Takács József, a nagyközségi pártbizottság titkára. Elismeréssel beszélt a tagság és a vezetők tevékenységéről, és a munkahelyen való még jobb helytállásra hívta föl a figyelmet. Kiss Anikó, a boglárlellei KISZ-bizottság titkára jónak nyilvánította a bizottság munkáját. Elmondta, hogy a szervezeti élet területén akad javítanivaló, ám ez nem csupán helyi gond. Keller Évát újra megválasztották a bizottság titkárának. 28 fiatal képviseli majd a területet Boglárlel- lén, a felsőbb értekezleten. A városi KISZ-bizottságba két tagot delegáltak. G. M. Fényes csat, cifra sallang Harminchárom éve készít lószerszámokat a mernyei Fáncsi Lajos szíjgyártó. Somogybái, Baranyából és Zala megyéből is felkeresik a fogatosok, hiszen ö az egyetlen mesterember ezen a vidéken. Napjainkban már kevesen rendelnek újat, az időt jórészt a régi lószerszámok reparálásával tölti. Hátán a háza A Beton, és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyáréban olyan, több célra hasznosítható térelemet fejlesztettek ki, melybe bebújik a tehergépkocsi, a „hátára veszi”, a helyszínre szállítja, ott kibújik belőle — és már használatba is vehető. A 17,2 négyzetméter alapterületű, 2,2—2,,3 méter belmagasságú építményt eredetileg személygépkocsi tárolónak szánták. majd más célokra használható változatokat is kidolgoztak. A gyorsan telepíthető „konténer épület” kitű-' nőén megfelel autóbusz várónak, zöldséges standnak, zártkerti hétvégi házikónak, felvonulási épületnek, transzformátor állomásnak, illemhelynek, büfének; alkalmas különféle anyagok tárolására. Csoportos településsel egész kempingeket, piacokat lehet belőlük kialakítani. Az ötletes termékből évente több mint nyolcszázat készítenek a BVM dunaúj'Viárosi gyárában. (MTI)
