Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 1., kedá Kipróbált barátság Az utóbbi években sajnálatosan sokszor szerepelt Lengyelország neve a magyar újságok első oldalán. Nem kis aggodalommal követtük a varsói beszámolókat, őszinte szívvel kívántuk a válság rendezését, a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb konszolidációt. Soha, egyetlen pillanatra sem veszítettük el bizalmunkat a lengyel nép, a lengyel kommunisták iránt, s készek voltunk segítséget nyújtani a legkritikusabb pillanatokban. Talán ezért is jellemezte így a két ország kapcsolatait a Trybuna Ludu: „Kipróbált barátok, szövetségesek és szorosan egyeztető partnerek vagyunk”. A magyar—lengyel kap. csolatok valóban kiemelkedően jók. Évszázados hagyományainkon nyugvó, kölcsönös szimpátiánk számos komoly megpróbáltatást állt már ki, s az utóbbi évtizedekben minőségileg új szakaszba jutott: a közös célok és a közös elvek, az azonos szövetségi rendszer kiszélesítette jó viszonyunk politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális alapjait. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben kiemelkedő jelentősége van a szocialista országok egységes fellépésének, közösen kialakított álláspontjuk elvszerű, következetes képviseletének. Ezért nagyon fontos, hogy a két ország teljesen azonosan ítéli meg a mai világpolitikai szituációt, a nemzetközi légkör javításának lehetséges módjait. A közelmúlt átmeneti megtorpanása után rendkívüli ütemben fejlődnek a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok — az elvi, elméleti szinttől kezdve egészen a mindennapos megfeszített munkáig az üzemekben, az építkezéseken. Mindkét fél számára gyümölcsözőek azok a megállapodások, amelyeket az 1990-ig szóló együttműködési komplex program foglal keretbe. A két ország, a két párt legfelsőbb szintű vezetői rendszeresen találkoznak egymással, s ilyen értelemben Kádár János múlt heti látogatása nem számított rendkívüli eseménynek. Rövid volt ez a vizit, de éppen ezért mentes mindenféle protokolláris megkötéstől, és módot adott a vendéglátó Vojciech Jaruzelski és Kádár János közti elmélyült, intenzív megbeszélésekre. A munkalátogatás ténye és légköre jól jellemezte a két ország kapcsolatait: kölcsönös érdekeltség alapján, szívélyes, baráti atmoszférában, a korábbi hagyományokra építve fejlődik, bővül Magyarország és Lengyelország viszonya. Idén már újra több mint negyedmillió magyar turistát várnak Varsó, Krakkó, Zakopáne szállodái, s jelentősen nő a hozzánk látogató lengyelek száma is. Minden remény megvan arra, hogy bármely eddiginél közelebbinek érezhesse egymást a két rokonsorsú ország népe, tovább szélesedjen és mélyüljön az együttműködés, a barátság. H. G. Az ato (I robbantások moratóriumáról (Folytatás az 1. oldalról.) diájának 40. évfordulóján rendkívül fontos kezdeményezést tett: beszüntetett minden — mind katonai, mind békés célú — atomrobbantást, és felszólította az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy kövesse példáját: induljon el a nukleáris leszerelés útján. Alkalmam volt már kifejteni, hogy nem volt egyszerű ilyen döntést hozni olyan körülmények között, amikor a nemzetközi feszültség nem csökken. Ehhez a lépéshez egyaránt szükség volt az atomhatalmak kormányait terhelő felelősség megértésére és megfelelő politikai akaratra. A szovjet vezetés döntésében kifejezésre jutott annak a szovjet népnek a felhatalmazása, amely tudatában van a béke árának, őszintén törekszik annak megőrzésére és megszilárdítására, az együttműködésre minden néppel. Ezek voltak az egyoldalú szovjet moratóriumról hozott döntésünk motívumai. Milyen volt az Egyesült Államok kormányának magatartása ? Szavakban az atomfegyverek megsemmisítését sürgeti. Több ilyen értelmű nyilatkozatot tett. A valóságban azonban ismét szakadék támadt a szavak és tettek között, Washington folytatta atomrobbantásait. Bizonyos reményeket fűztünk az Egyesült Államok elnökével Genfben tartott találkozóhoz, arra számítottunk, hogy megállapodunk vele erről a kérdésről. A genfi találkozó eredményei arra ösztönöztek bennünket, hogy jóakaratunk jeléül még egy lépést tegyünk: ez év március 31-ig meghosszabbítottuk moratóriumunkat. Cselekedeteinket nem az vezérelte, hogy propagandapontokat szerezzünk, hanem a szovjet néppel és más népekkel szemben a nukleáris fenyegetés felszámolásáért, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért viselt felelős- .égünk. A szovjet politikai vezetésnek nem egyszerű kérdésre kell válaszolnia: hogyan reagáljon az Egyesült Államok magatartására. Álláspontunk világos. Ügy véljük, hogy a világ felelős döntések időszakába lépett. Nem távolodunk el a béke megőrzésének és megszilárdításának irányvonalától, amit teljes határozottsággal megerősített azSZKP XXVII. kongresszusa is. Ami az egyoldalú szovjet moratóriumot illeti, változatlanul március 31-ig érvényes. Ez után az időpont után sem fogunk atomrobbanlást végrehajtani, ha az Egyesült Államok is így jár el. Újabb esélyt adunk az amerikai kormányzatnak arra, hogy felelős döntést hozzon: beszüntesse az atomrobbantásokat. Ellenkező esetben a Szovjetunió -felújítja a kísérleteket. Ennek teljes mértékben világosnak kell lennie. Sajnáljuk ezt. de' kénytelenek vagyunk így lenni, mert nem mondhatunk le biztonságunkról, szövetségeseink biztonságáról. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a helyzet halaszthatatlan cselekvést követel. Kpsz vagyok már a közeljövőben találkozni Reagan elnökkel Londonban vagy Rómában, bármely más európai fővárosban, ahol hajlandóak fogadni bennünket, hogy megállapodjunk erről a kérdésről. Nem látok leküzdhetetlen akadályt — sem politikait, sem technikait, sem mást — e tekintetben. Megfelelő politikai akaratra és közös felelősségünk megértésére van szükség. Javasoljuk, hogy talákozzunk, cseréljünk véleményt erről a létfontosságú problémáról, és adjunk megbízást megfelelő megállapodás előkészítésére. Reagan amerikai elnök még szombaton elutasította Mihail Gorbacsov új javaslatát a nukleáris fegyverkísérletek felfüggesztésére és egy — az atomkísérletek teljes eltiltásával foglalkozó — csúcstalálkozóra. A kaliforniai birtokán tartózkodó elnök nevében sajtóirodája terjedelmes nyilatkozatot adott közzé, amelyben kijelenti: az Egyesült Államok álláspontja nem változott meg a nukleáris kísérletek moratóriumáról és szükségesnek tartja saját kísérletei folytatását. A Fehér Ház által kiadott nyilatkozat azt mondja, hogy az Egyesült Államok ,,többször is kifejezésre juttatott álláspontja szerint a nukleáris fegyverkísérletek korlátozása terén most a kölcsönös bizalmat növelő gyakorlati intézkedésekre van szükség, amelyek megnövelik a: felek képességét a fennálló egyezmények megtartásának ellenőrzésére". Washington a szovjet moratórium kezdetekor „világosan kfejezésre juttatta, hogy a kísérletek felfüggesztése nem szolgálja, az Egyesült Államok, szövetségesei és barátai érdekeit", mert — a nyilatkozat érveAz emberiség nagy felelősséget követelő határra érkezett. A nukleáris fegyverkezési hajsza következményei veszélyesen megjósol- hatatlanokká válhatnak. Együtt kell cselekedni — ez mindenkire vonatkozik — fejezte be tévébeszédét az SZKP főtitkára. lése szerint — „az Egyesült Államok a gyakorlatból tudja, hogy a moratórium nem vezethet el a biztonság megnöveléséhez". Reagan azt hangoztatja, hogy „a nukleáris fegyverekre továbbra is szükség van az agresszió megakadályozásához, a béke biztosításához s mindaddig, amíg ez marad a helyzet, a korlátozott mértékű kísérletekre szükség van ahhoz, hogy biztosítsák az Egyesült Államok elrettentő erejének megbízható, biztonságos és hatékony működését". A csúcstalálkozó gondolatát az elnöki nyilatkozat azzal utasítja el, hogy „bármilyen fontos is a nukleáris kísérletek kérdése, ez csak egy kérdés, aminek megoldása ráadásul szorosan, ösz- szefügg más kérdésekkel, mindenekelőtt a fennálló nukleáris fegyverkészletek szintjének csökkentésével és a hatékony ellenőrzési eljárás megteremtésével. Az Egyesült Államok ezeknek a kérdéseknek ad prioritást”. Reagan ismételten azt hangoztatja egyébként, hogy bármiféle csúcstalálkozónak az Egyesült Államokban kell sorrakerülnie. Az Egyesült Államok folytatja a kísérleteket KÉT LOGIKA Kongresszusi készülődés Szófiában Befejező szakaszába érkezett Bulgáriában, a Bolgár Kommunista Párt holnap megnyíló kongresszusának az előkészítése. A BKP XIII. kongresszusán megvitatják a Központi Bizottság beszámolóját, ebben tükröződnek majd azok a javaslatok, észrevételek is, amelyeket a kongresszusi tézisek több mint egyhónapos társadalmi vitája során terjesztették elő. Február 21-én bocsátották társadalmi vitára Bulgáriában a BKP kongresszusi téziseinek tervezetét. Az azóta eltelt hetekben hozzászólások, javaslatok ezrei hangzottak el, ezek közül több száz a tömegtájékoztató eszközökben kapott országos nyilvánosságot. Bár az észrevételek hivatalos összesítése még nem került nyilvánosságra, úgy tűnik, hogy a legtöbben gazdasági kérdésekkel, mindenekelőtt a tudományos- műszaki haladás bulgáriai meggyorsításának a feladataival foglalkoztak. A Szovjetunió vezetése még az utolsó pillanatban, jóformán az után is, kísérletet tett az atomcsend általánossá tételére — az Egyesült Államoké egy pillanatra sem kívánta, hogy fennmaradjon legalább a remény. Ez volt annak a gyors nyilatkozatváltásnak a tanulsága az egész emberiség számára, amely szombaton zajlott le Moszkva és Washington között. Az előzmény ismeretes: alig néhány hónappal azután, hogy Mihail Gorbacso- vot az SZKP KB főtitkárává választották, a szovjet vezetés nagy jelentőségű kezdeményezést tett az atom- fegyverkezési verseny ördögi spiráljának megszakítása érdekében. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok erőltetett ütemben dolgozott történelmének legnagyobb fegyverkezési programján, a Szovjetunió úgy döntött, hogy beszüntet minden — katonai és békés célú — atomrobbantást és példája követésére szólította fel az Egyesült Államokat is. Az atomcsend természetesen hosszú időn át nem lehet egyoldalú: amikor a béke biztosítéka még mindenképpen a katonai egyensúly megőrzése, egyik fél sem nyújthat a másiknak olyan előnyt, amely ennek a fel- borítására vezet. Ezért volt már önmagában is merész lépés a moszkvai kezdeményezés, amelyet jelképesen a hirosimai atombombázás 40. évfordulójára időzítettek. Kétoldalú fegyverkorlátozási és befagyasztási egyezmény híján a Szovjetunió egyoldalúan is kész volt példát mutatni, többek között abból a meggondolásból kiindulva, hogy így kedvezőbb légkört teremthet a genfi csúcstalálkozóra, és ameny- nyiben a washingtoni kormányzatban lennének olyan erők, amelyek inkább hajlanak a veszélyes verseny fékezésére, vagy legalább szünet beiktatására, ezeknek is ösztönzést nyújt példájával. Genf után, bár Reagan elnök nem volt hajlandó ott az atomkísérletek felfüggesztésére, a szovjet vezetés még egy esélyt kívánt adni Washingtonnak, amikor március 31-ig kiterjesztette a moratórium hatályát, majd szombaton Mihail Gorbacsov még egy olajágat nyújtott az amerikai partner felé. Felajánlotta, hogy a legrövidebb időn belül kész találkozni Reagan elnökkel akár Rómában, akár Londonban, akár más európai fővárosban, hogy az atomkísérletek teljes betiltásáról tárgyaljon vele. A Szovjetunió március 31 után sem folytat atomkísérletet, ha az Egyesült Államok is így jár el, mondotta — a moratórium csak akkor veszti tehát érvényét, ha Washington robbant e dátum után. A szovjet okfejtés világos. A további atomfegyverkezés, különösen pedig az amerikai csillagháborús terv azzal fenyeget, hogy a fegyverkezési verseny ellenőrizhetetlenné válik, ezért összehangolt, nemzetközi cselekvésre van szükség, amíg nem késő. Az első lépés ebben éppen az atomkísérletek — előbb a szovjet és az amerikai robbantások — felfüggesztése lehetne, hiszen így lehetetlenné válna az új fegyverek kikísérletezése. így idő lenne a meglévő fegyverzet korlátozásáról, csökkentéséről szóló megállapodásra — erre vonatkozóan Mihail Gorbacsov január 15-én terjesztett elő átfogó 'javaslatot, amely megvalósítása esetén több szakaszban az ezredfordulóig elvezetne az atomfegyvermentes világhoz. Mihail Gorbacsov szombati kezdeményezésére a washingtoni válasz, a sietős elutasítás szinte azonnyomban, még aznap megérkezett. Reagan elnök terjedelmes okfejtésének lényege.: a nukleáris fegyverekre továbbra is szükség van „a béke biztosításához”, így a kísérletekre is, hogy garantálják az amerikai „elrettentő erő” „megbízható és biztonságos működését”. Az érvelés másik ága pedig az, hogy a leszerelési tárgyalások sikeréhez új amerikai fegyverek kellenek, mert csak ezek léte és fejlesztése veheti rá a Szovjetuniót a komoly megbeszélésekre. Vagyis a régi mondás: ha békét akarsz, készülj a háborúra, a washingtoni logikában kiegészül azzal, hogy ha leszerelést akarsz, fegyverkezz. A szovjet moratórium-javaslat és Washington ezt követő reagálása, ültetve annak következménye mindkét amerikai okfejtés tarthatatlanságát megmutatta. Washington, a moszkvai kezdeményezést elutasítva, kísérleteit folytatva végső soron éppen azt demonstrálta, hogy a fegyverkezés erőltetése nem vezethet leszerelésre, hanem csak további fegyverkezésre. A Szovjetunió, atomrcbban- tásainak csaknem nyolc hónapos szüneteltetésével azt érzékeltette, hogy a békére békés lépésékkel lehetne a leghatékonyabban készülni. Ehhez azonban egy fél akarata nem elég — a kölcsönös jóakarat a feltétel. A világközvélemény számára egyértelmű, ki mondott nemet. Baracs Dénes Szabadon bocsátották Szergej Antonovot (Folytatás az 1. oldalról.) Szombaton Rómában az esküdtszék bizonyítékok hiányában felmentette a pápa elleni merénylet megszervezésével gyanúsított személyek perének három bolgár vádlottját: Szergej Antonovot, Zselju Vaszilevet és Tódor Ajvazovot, s elrendelte Antonov szabadlábra helyezését. Ugyanezzel a jogi formulával mentették fel az ügy két török vádlottját, Musza Szerdar Celebit és az ismeretlen helyen tartózkodó Oral Celiket. Egy harmadik török személyre, Omer Bagcira a bíróság három évig és két hónapig terjedő szabadság- vesztést szabott ki, Ali Ag- cát (akit ebben a perben azért vontak felelősségre, mert illegális úton fegyvert csempészett be Olaszországba), egy évi börtönbüntetésre ítélték. A hosszan elhúzódó bírósági ügy ezzel lezárult. A pápa ellen öt évvel ezelőtt elkövetett merénylet óta több ezer oldalnyi peranyag halmozódott fel, a tavaly májusban kezdődött bírósági tárgyalás kilenc hónapon, kilencvennyolc ülésen át próbálta kideríteni az igazságot. Az egész per a pápa merénylőjének, Ali Agcának zűrzavaros, sokszor ellentmondásos vallomásaira épült, a török férfi volt a „bolgár nyom” elméletének első forrása. Az eltelt, hónapok sem voltak azonban elegendőek arra, hagy a váü képviselője kézzelfogható bizonyítékokkal támassza alá Agca állítását, amely szerint az egyházfő elleni akciót a bolgár titkosszolgálat 'szervezte volna meg. A „bolgár nyom”-ról szóló tétel kezdettől fogva gyenge lábakon állt, Ali Agca vallomásaira a zavarosság és a következetlenség mindvégig jellemző volt. Magatartásával a török terrorista önmaga szavahihetőségét tette kétségessé, ezt mutatta az ítélet napján tanúsított viselkedése is. Ä mikor a teremben az esküdtszék bevonulását várták, Agca így kiáltott fel: „Az evangélium megváltozott, én vagyok Jézus Krisztus, az emberi alakban megjelent angyal”. A szombaton kihirdetett ítélet eltér attól, amit a bolgár vádlottak védőügyvédjei igazságosnak tartottak volna. Ä „felmentés bizonyítékok hiányában” formulát kétértelműnek tartják. „A döntés engem nem elégít ki” — mondotta az ítélethirdetés után Giusepe Consolo, Antonov védőügyvédje az újságíróknak. „Bátor ítéletet vártunk, amely teljes igazságot szolgáltat. Mindenesetre az a fontos, hogy Antonov visz- szanyerte szabadságát. Mint ügyvéd azonban azt vallom, hogy teljes felmentésben kellett volna részesülnie.”
