Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

1986. március 12., szerda Somogyi Néplap 3 Horn Péter megtartotta akadémiai székfoglalóját OSZTRÁK GEPEK ÓLOMKERETGYÁRTÁSHOZ A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tegnap délután megtartott nyilvános ülés ismét Somogy tudományos életére irányította a figyelmet. Tamás István akadémikus, az MTA agrártudományok osztályának elnöke köszöntötte a meg­jelenteket és Horn Pétert, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatóját, aki akadémiai székfoglaló előadást tartott. akkumulátorgyártóknál A rangos eseményre zsú­folásig megtelt a díszterem. Ott volt az érdeklődők kö­zött dr. Papócsi László me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, eljöttek akadémikusok, többek kö­zött a székfoglalóját tartó főigazgató édesapja, Horn Artur, Kovács Ferenc, az Ál­latorvostudományi Egyetem rektora, az ország szinte minden felsőfokú agrárokta­tási intézményének, kutató- intézetének vezetője. Számos érdeklődő érkezett Somogy- ból; párt- és állami szervek vezetői, mezőgazdasági üze­mek, intézmények, termelési rendszerek képviselői, s ott ült a hallgatók között dr. Sarudi Csaba, a megyei párt- bizottság titkára, Tóth Ká­roly, a megyei tanács elnök- helyettese, valamint a főis­kola intézeti vezetői, kutatók, és barátok. Több mint egy évtizedes kutatómunka, széles körű nemzetközi együttműködés a háttere Horn Péter aka­démiai székfogalójának, melynek témája a környeze­ti tényezők kölcsönhatásá­nak vizsgálata volt az abrak­fogyasztó háziállatfajokban. Bevezetőjében elmondta: az régóta ismert jelenség már, hogy az élőlények tulajdonságai a környeze­ti feltételek hatására nem mindig azonos módon vál­toznak. A növénynemesítők, illetve a növénytermesztők régóta igyekeznek már, hogy a környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó faj­tákat, változatokat állítsák elő. Az állattenyésztésben ez az elv még nem érvényesül Magyar Sándor kiemelt fi­zetésű szakmunkás szavait lejegyezve kezdtem a tegna­piakat. Legyen most ismét az övé az „alaphang”. — Tizenöt éve beszéltünk róla, hogy differenciáltan kapják meg az emberek a pénzt. Próbálkozunk is, és itt a Csepelben meg lehet néz­ni: ha fölállítjuk a teljesít­mények és a bérek rangso­rát, akkor összhangban lesz a kettő. De szerintem még mindig kicsik a különbségek. Nekem is megfordult már a fejemben: ha nem fáradnék el, ha csak épp elérném a szükséges szintet, akkor mit veszítenék? Egy ezrest? Meg­éri? Nem másokhoz viszonyí­tok, csupán önmagamhoz. Amikor én beiratkoztam ta­nulónak, akkor forgácsoló szakmára ötössel is nehéz volt bejutni. Ma pedig ... És ez aggaszt. Ha ma egy gye­rek megnéz engem, megné­zi az itt Somogybán szép­nek mondható kilencezer fo­rintos fizetésemet, hozzáteszi a géemkás „maszekolást” ak­kor nem biztos, hogy örö­mében a plafonig ugorva el­kiáltja: én is forgácsoló aka­rok lenni. Itt mi ezekkel a nagy gépekkel, a hatalmas munkadarabokkal a szakma minden műveletét megcsinál­juk. Nagyon szép ez a mun­ka. Nem értem, nem aka­ilyen egyértelműen. Vizsgá­latra szorult tehát ez a téma, és a kísérleti eredmények igazolták a feltételezést: a különböző genotípusok a vál­tozó környezeti feltételekre egymástól eltérő módon re­agálhatnak. Egy évtizedes vizsgálatai­hoz Horn Péter igyekezett a lehető legszélesebb körű ge­netikai hátteret biztosítani. Mint székfoglalójában el­mondta, a különböző barom­fifajokkal és a sertéssel vég­zett kísérleti munkába folya­matosan bevonták a világ szinte minden számottevő te­nyésztővállalata által előállí­tott hibrideket, fajtákat. Az Egyesült Államoktól Dél-Af- rikáig, az NDK-tól Kanadá­ig három földrész számos or­szága működött közre a ku­tatómunkában. Példája és bizonyítéka ez is a szoros nemzetközi kapcsolatok nél­külözhetetlenségének. Horn Péter a nagy egyedszámú kísérletei során foglalkozott a genotípus és a fizikai jel­legű tartási tényezők köl­csönhatásával, és arra a leg­főbb következtetésre jutott, hogy a hústermelés céljából tartott állatainknál a mester­séges környezet elemei közül a legdöntőbb a takarmányo­zás. Mint elmondta, régi vita a sertéshizlalásban, hogy az egyes tartásrendszerek mi­ként befolyásolják a külön­böző genetikai hátterű ser­tésállományok teljesítmé­nyét. Éppen ezért építettek a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán egy olyan istállót, ahol egy épületen belül há­rom tartásrendszerben nevel­rom érteni, hogy miért nem perspektíva ez egy fiatalnak. Azaz egészen pontosan ér­tem: mi a fenének izzadjon itt s mondja azután, hogy milyen szép a munkája, ha egy máshol dolgozó kortársa kétszer annyi pénzt mutat neki és még meg is moso­lyogja. — Máshol? Hol Máshol? — Találja ki. Nem találom ki. Ha ide­írom ezt vagy azt a mester­séget, akkor holnap bejön hozzám annak a szakmának egy tisztességes, becsületes művelője és kikéri magának a sértést. Ugyanis nem a szakmákkal van baj... Inkább fordulok Végh Ist­vánhoz, aki fiatal ember, for­gácsoló és 27 éves korára eléggé sokat elért: — Nyolc éve vagyok nős, két gyerekünk van. Bent la­kunk a házunkban, de még nincs kész. Egy tízest, de né­ha még többet is hazaviszek havonta, persze a géemká- pénzzel együtt. Napi tizen­két órát dolgozom, de a csa­ládom hétvégén még rámis­mer. És kezd elegem lenni az egészből. Remélem le Ül­hették az alia lokal, es mind­három rendszerben egyszerre négy különböző genetikai hátterű állományt vizsgáltak. Ez a kísérletsorozat arra a következtetésre vezetett, hogy a sertéshizlalásban a genotípus és a tartásrend­szer között nem jelentős a kölcsönhatás, a hizlalás ered­ményességét számottevően nem befolyásolják a ma leg­elterjedtebb technológiai rendszerek. Fontos és talán világraszó­ló felismerés, hogy a tojó­hibrid nemesítésében a siker fő záloga nem a szelekciós módszer megválasztása, ha­nem sokkal fontosabb a technikai, anyagi feltételek biztosítása a legekdvezőbb eredmény eléréséhez. Horn Péter ebben a kérdéskörben — feltehetően a világon el­sőként —, B. B. Bohrennel, az Egyesült Államok-beli Purdue Egyetem (Indiana) professzorával, és a FAO anyagi támogatásával vég­zett kísérleteket. A számos más fontos tu­dományos területre kiterjedő akadémiai székfoglalót nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők és hosszas tapssal tisztelegtek a fiatal akadé­mikus ikutatómunkája előtt. Tamás István, mielőtt átad­ta volna az akadémiai tag­ságról szóló oklevelet, né­hány szóban méltatta Horn Péter tudományos tevékeny­ségét, hangsúlyozva, hogy ez a több mint egy évtizedes ku­tatómunka újabb nemzetkö­zi elismerést is jelent ha­zánknak. Gratulálok sora szorított kezet megyénk fiatal akadé­mikusával, aki munkatár­sunk kérdésére: mit jelent szakmai életében ez az aka­démiai székfoglaló, a követ­kezőket mondta el: — Minden kutatással fog­lalkozó ember életében az akadémiai székfoglaló ritka ünnepet jelent, hiszen igen keveseknek adatik meg, hogy idáig eljussanak. Egy ilyen tudományos elismerés nem­csak a munkához ad nagy biztatást, hanem a felelőssé­get is növeli. Viszonylag fiatalon választottak meg akadémiai tagnak, és ez az elismerésen túl számomra azt is jelenti, hogy még soká kell dolgozni azon, hogy a magyar állattenyésztés ver­senyképessége megmarad­jon. És ez egy olyan kor­szakban vár ránk — rám és munkatársaimra — amikor a tudományos fejlődés minden korábbinál gyorsabb az egész világon. dók állni. De a bölcsebbek azt mondják, hogy ebből a hintából nehéz kiszállni, mert mindig újabb igényei támad­nak az embernek. Én pedig le akarok állni! Viszont nem tudom mit akarnék, ha nem lett volna a szüléink segítsé­ge, és még most is albérlet­ben laknánk. — ön is jó munkás. Hol áll a rangsorban? — Valahol középen. Tehet­ségben is fizetésben is. Ügy érzem, hogy sorrend valóban van. Csak a különbség ke­vés. Idebent is kevés, de ha elmennék más céghez, igény­telenebb munkára talán ugyanennyit keresnék, talán többet, talán ötszáz forinttal kevesebbet. Volt osztálytár­saimtól meg tudok sokmin­dent . .. De én szeretek itt lenni. Lehet, hogy hihetetlen ez? Nem, nem hihetetlen. Csak ritkán tapasztalható. Az el­lenkezője inkább. Ugyanitt a Csepelben történt, hogy né­hány kiváló szakember a vál­lalati gazdasági munkakö­zösségben megkereste az alaptőkét egy önálló kisvál­lalkozáshoz és aztán vette a Új tevékenység az Nem sokszor hallat magá­ról az Akkumulátor- és Szá- razelemgyár kaposvári tele­pe. Munkája évek óta vál­tozatlan. A félszáz dolgozót foglalkoztató üzemben tar­goncákhoz. helyhez kötött világítási telepekhez való akkumulátorokat szerelnek össze. Az alkatrészeket Bu­dapestről, az anyavállalattól kapják, de hamarosan még egy szállítójuk lesz: Auszt­riából. Egy, a közelmúltban meg­kötött szerződés szerint oszt­rák bérmunkában akkumu­látor-alkatrészeket készíte­nek két gépen kétféle mé­retben. Ezeket az ólomrácso­kat majd Ausztriában töltik ki különleges anyaggal, amely az energia tárolására alkalmas. Az alapanyagon kívül gépeket is az osztrák Jungfer vállalat szállítja. Ezek már meg is érkeztek; jelenleg a cég egyik mérnö­kének irányításával a gépek uzembehélyezésén, beszabá­lyozásán dolgoznak a kapos­vári szakemberek. Az új termék gyártásával nem csökken hagyományos A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­ségének megvalósítása és erősítése érdekében a párt- építést, a tagfelvételi mun­kát folyamatos politikai fel­adatnak tekintjük. A tagfelvételi munkánk­ban alapelvünk továbbra is az, hogy szövetségi politi­kánk érvényesítésével a tár­sadalom minden osztályából és rétegéből egyéni elbírálás alapján a legjobbak, az ar­ra alkalmasak kerüljenek a párt soraiba. Olyanok, akik politikai kiállásukkal, jelle­mükkel. példamutató mun­kájukkal .és magánéletükkel környezetükben tiszteletet ébresztve tanúsították: mél­tóak a bizalomra. Célunkat azzal érhetjük el, ha az egyes társadalmi osztályokhoz és rétegekhez tartozó leendő párttagok iránti követelményeket dif­ferenciáltan, de elvi enged­mények nélkül fogalmazzuk meg. Amikor a tagfelvételeknél az alkalmasságot hangsú­lyozzuk. a párt munkásjel­legének a megőrzését válto­zatlanul alapvető politikai kalapját. Senki sem hibáztat­ta őket, nem is lenne miért, Jó kollégák, jó szakemberek — ezt mondják róluk most is. De elmondják. „Csak úgy.” Értse aki akarja. Borda György üzemvezető fanyar mosollyal mondta: — Az én feladatom, hogy a szakszervezettel egyetértés­ben ösztönözzem az embere­ket anyagilag és differenciál­jak. Félig-meddig sikerült. Átlagosan 11 százalékos ke­resetnövekedés volt tavaly és ez nem kevés. Az idén, ha ugyanúgy hajtunk, mint ed­dig, akkor újra elérhetünk ennyit. De ez még mindig kevés lesz rá, hogy a belső arányok egészen jók legye­nek, arról már nem is be­szélve, hogy veszteséges gyá­raknál sem fizetnek sokkal kevesebbet. Szóval ez még valóban nem az Igazi diffe­renciálás. Bank József osztályvezető. — Szerintem két alapvető feszültségforrás van. Az egyik, hogy mindannyian tudjuk: ez a gyár termeli ki a vállalati nyereség nagyob­bik felét, de még mindig ná­lunk a legalacsonyabb az át­termékeik száma sem. vagy­is új tevékenységgel bővül a telep profilja. Az elképzelések szerint egy évre kötöttek lizingszer­kérdésnek tartjuk. Egyrészt a hatalom jellege miatt, másrészt azért is. mert tár­sadalmunk struktúrájában is az ipari és a mezőgazda- sági munkások képezik a nagyobb arányt. A munká­sok legjobbjai felvételének elsődlegességét hangsúlyoz­va a jövőben is várjuk sora­inkba a szellemi élet. közöt­tük is elsősorban az értelmi­ség legjobbjait. Ezt fejezi ki a XIII. kongresszuson elfo­gadott szervezeti szabályza­tunk is. amikor kimondja, hogy: „A Magyar Szocialista Munkáspárt. kommunista párt. a munkásosztály forra­dalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja.” Mivel a párt mindenek­előtt a fiatalok köréből egé­szíti ki sorait, az utánpótlás nevelésében nagy szerepe van a KISZ-nek. A pártba felvetlek több mint 60 szá­zalékát nagy felelősséggel ők ajánlják párttagnak. Hangsúlyozni kell a párt­tag szülők szerepét. Közismert tény. hogy a családi hatások jelentősen befolyásolják a gyermekek, a fiatalok világnézeti, politi­lagbér. A másik, hogy géem- kázni nem mindenki tud. A Csepel kaposvári letelepülé­sekor néhány üzemrész kapa­citását a távlatokra való te­kintettel is jól megtervezték. Ezekben az üzemekben a fő­munkaidő alatt elkészül any- nyi termék, amennyi szük­séges. A szükségesnél kisebb kapacitású üzemekben vi­szont kell a munkaközössé­gek termelése. Tehát tulaj­donképpen a jól tervezett részlegek dolgozói így hát­rányos helyzetbe kerültek. Hozzáteszem: még a gaz­dasági munkaközösségek tag­jai is elmondják, hogy szí­vesen keresnék meg a meg­élhetésükhöz szükséges pénzt a főmunkaidőben. De egyúttal arról is sokan be­szélnek: a géemkában látszik meg valójában, hogy ki mit ér. és ott hat úgy igazán az anyagiakon kívül az egymás­rautaltság ösztönzőrendszere is, mert ha valaki nem húz, akkor a többi is kárát látja. Anélkül, hogy most általá­nos érvényű tanulságokat igyekeznék megfogalmazni — nem tudok ilyeneket ki­találni, de szerencsére nem is az a dolgom — megkoc­káztatom: valahol itt kere­sendő a továbblépéshez a re­cept. A Csepelben és má­sutt is. Luthár Péter ződést a gépekre, de ha az üzlettel kölcsönösen elége­dettek lesznek a partnerek, meghosszabbítják az együtt­működést. kai arculatának alakulását. Sokan a szülők példájából indíttatva érzik belső szük­ségletnek a párthoz, a kom­munista eszmékhez való kö­tődést. A középiskolákban, az egyetemeken és a főiskolá­kon a párttaggá nevelésben meghatározó a szerepük a kommunista oktatóknak. A párttaggá nevelést je­lentősen befolyásolja. mi több, meghatározza a párt- alapszervezetek munkájá­nak a színvonala, s az. hogy mennyire ismerik tevékeny­ségüket környezetükben. A pártszervezetek nyitott­ságát segíti elő az a gyakor­lat, amikor az alapszerveze­tek a felvételre javasolt sze­mélyről környezete párton- kívüli tagjainak véleményét is kikérik és figyelembe ve­szik. Ez a bizonyos értelem­ben új gyakorlat esetenként és helyenként vitát és értet­lenségét vált ki. Olyan szél­sőséges véleményt is lehet hallani, miszerint ez azt je­lenti, hogy. a párt ..legbel­sőbb” ügyébe a pártonkívü- liek is beleszólhatnak. Ezek­ben az esetekben nem arról van szó, hogy a pártonkívü- liek határozzák meg. ki le­gyen párttag és ki nem, ha­nem arról, hogy a széles kö­rű tájékozódás növeli a párt tekintélyét, és ezzel is kife­jezésre jut. hogy csak a kör­nyezetükben is legmegbe­csültebbek lehetnek a párt tagjai. A következő időszakban a felvételre jelentkezőkkel szemben támasztott maga­sabb követelményeket érvé­nyesíteni kell a pártban lé­vőkkel szemben is, ezzel elő kell segíteni a párt folyama­tos öntisztulását. Ezt az igényt a XIII. kongresszus határozata a következő szavakkal rögzí­tette: „Meg kell válni azok­tól, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, s akik al­kalmatlanná váltak a párt­tagságra”. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez nem valami soha nem hallott, soha nem látott igény. Éppen ezért — tapasztalatainkból kiindul­va — ebben nem lehet admi­nisztratív jellegű, esetleg a tagkönyvcserével összekö­tött kampánymunkára ha­gyatkozni. A párt öntisztulá­sát folyamatosan, elsősorban a kommunista közösségek személyeskedésektől men­tes, a párt normáit követő, aktív közreműködésével le­hetett eddig is, és kell a jö­vőben is elérni. Bíró József a7. MSZMP KB alosztályvezetője i Ganz Danubius Váci 'Konténergyára a tavalyinál 600 da- abbal több konténer gyártását tervezi. A gyár konténerei ülönösen Angliában, Ausztriában, Dániában és az NSZK- an népszerűek. V. M ANYAGI ÖSZTÖNZÉS Kicsik a különbségek Neveltünk párttagokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom