Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

2 Somogyi Néplap 1986. március 11., kedd Megemlékezés Palméről Svédország-szerte megemlékeznek a tíz napja meggyilkolt Olof Pataiéról. A képen: a par­lamenti megemlékezésen részt vett a meggyil költ kormányfő özvegye és három fia. (Teksfató: — AP—MTI—KS) Kongresszus elölt az Indiai Kommunista Párt Svédország lakossága hét­főn délben egyperces néma tiszteletadással emlékezett meg az ország tíz nappal ez­előtt meggyilkolt miniszter- elnökéről, Olof Palméről. Déli tizenkettőkor egy percre mindenütt megálltak az autóbuszok, a vonatok, s leállt a személygépkocsi-for­galom is. A repülőtereken erre az időre szüneteltek a fel- és leszállások, az isko­lákban félbeszakították a ta­Teljes harckészültségbe he­lyezték a pakisztáni katonai alakulatokat Kandafban, az ország északnyugati hegyvi- dékes körzetében. Az intéz­kedést az ópium-hadművelet kiváltotta feszült helyzet ia- dokolta. Katonai csapatok a hét vé­gén csaknem hatvan hektár­nyi mákültetvényt égettek fel a Gadun-Avazi térségben, hogy a mákból nyert ópium előállítását megakadályoz­zák. Ezen a vidéken ter­mesztik állítólag a világ 'Leg­jobb minőségű ópium alap­anyagát, s ez a zord, hegyes vidéken a falusiak egyetlen A sport szerelmesei isme­rik a finis sajátos hangula­tát. Nos, ez a hangulat jel­lemzi most Spanyolországot. Nyugat-Európa egyik legna­gyobb területű és közismer­ten stratégiai fontosságú or­szága legújabbkori történel­me jelentős napja előtt áll: szerdán, március 12-én nép­szavazás dönt arról, tagja maradjon-e Hispánia az észak-atlanti tömb politikai szervezetének, vagy szakít­son mindenfajta NATO-tag- Sággal. A tét nagysága túlterjed az ország határain, de ko­molyan befolyásolja az ered­mény a belpolitikai porond eljövendő küzdelmeit is. így érthető, hogy a hét vége valamennyi spanyol város­ban, sőt, faluban a kam­pányfinis izzásának jegyé­ben telt el, és a fővárosban az utóbbi idők egyik legné­pesebb nagygyűlésére került sor. A szerdai szavazásnak megvan a maga érdekes elő­története. Miközben Salazar portugál diktátor országát már az alakuláskor felvették az atlanti táborba, a Franco- rezsim az ismert okok miatt a nyugati tömegek köréhen is olyan népszerűtlen volt, hogy még Washington is szalonképességi kockázatnak minősítette Madrid tagságát. Ez a tagság így értelemsze­rűen csak jóval a gyűlölt diktátor halála után, ponto­san a hetvenes évek végén válhatott aktuálissá. A ma­ga szempontjából ügyesen lavírozó centrista kormány­fő, Adolfo Suarez ugyan már 1977-ben megkezdte a csat­lakozási kampányt, de nagy ellenállásra talált, és a fo­nítást és a munkások is le­tették szerszámaikat. Palme emlékének adózva egy perc­re elhallgattak a rádióállo­mások, s a megemlékezés al­kalmából országszerte meg­szólaltak a harangok. A meg­gyilkolt feleségének és fiai­nak jelenlétében egyperces néma gyásszal adóztak a volt miniszterelnök emléké­nek a stockholmi parlament­ben is. A merénylet színhe­lyére a gyászoló stockholmi­megélhetési forrása. A kivo­nuló katonáknak az ültetvé­nyesek ellenálltak: az össze­csapásokban tizenhármán vesztették életüket és nyolc- vanan megsebesültek. A körzet Pakisztán egyik legszegényebb vidéke. Nin­csenek utak, kórházak, isko­lák, ismeretlen fogalom a tiszta ivóvíz és a villany­áram. A kábítószer-termesz­tésből származó haszon nem a falusi földművesek, hanem a kereskedők zsebébe vándo­rol. A hatóságok szerint a hét­végi hadművelettel az or­szág ópiumtermesztő ültetvé­nyeinek felét számolták fel. lyamatot csak egy 1981 feb­ruárjában bekövetkezett ese­mény gyorsította meg. Ekkor a hadsereg néhány vezetője puccsot kísérelt meg, ami nem utolsósorban a király pozitív magatartásán hiúsult meg. A kísérlet traumáját használták fel az atlantista körök annak hangoztatására, hogy a spanyol fegyveres erők mozgási szabadságát éppen a NATO-ba való in­tegrálással kellene megnyir­bálni. Jórészt így és ezért kerülhetett sor 1982. május 30-án az észak-atlanti szer­ződés madridi aláírására. Ez „csak” a politikai szervezet­re vonatkozott, a katonaira nem. Még annak az évnek az őszén a hatalomra került szocialisták ünnepélyesen megígérték, hogy kívül tart­ják az országot a katonai szervezeten és népszavazás­sal döntik el a politikai szer­vezetben való bennmaradást. Az első ígéret megtartatott, a második teljesítésére most került sor — de immár egé­szen más előjellel. Akkor ugyanis Gonzalez pártvezér és kormányfő a kilépés híve volt, most — vélt gazdasági érdekekre hivatkozva és az atlanti izsarolás miatt — a maradást szorgalmazza. Érdekes, hogy még a jobb­oldali ellenzék is csak „tül- parti” nyomásra állott el at­tól, hogy híveit tartózkodás­ra szólítsa fel. A távolmara­dástól azt remélte, hogy a, „nem” szavazatok győznek, és ez hosszabb távon Gon- zález bukását, vagyis a jobb ­oldal újabb lehetőségét ered­ményezheti. H. E. ak továbbra is vörös rózsák százezreit helyezik. * * * Olaszország már mintegy két hónapja információkat kapott arról, hogy Svédor- országban terroristák esetleg merényletre készülnek, de az erre vonatkozó, nagyon is ál­talános jellegű adatok nem utaltak Palme személyére — mondta Bettino Craxi olasz mimisz tér elnök Lisszaboniban. A miniszterelnök, aki Mario Soares államfő beiktatása al­kalmából tartózkodott vasár­nap a portugál fővárosban, mindenesetre kijelentette, hogy ebben az ügyben most teljes ellenőrző vizsgálatot indítanak. Az immár politikai gyil­kossággal is súlyosbított francia választási kampány finisében heveny külpoliti­kai válság fokozza tovább a feszültséget. A Libanonban foglyul ejtett nyolc francia túsz sorsa az egész közvéle­ményt felizgatta, de a vál­ság súlya a kormányra ne­hezedik. Francois Mitterrand elnöknek és kormányának az egyre aggódóbb családtagok ostroma és az érthetetlenül álló közvélemény nyomása alatt kell szembenéznie az­zal a fenyegetéssel, hogy egy elszánt, eszközökben nem válogató közel-keleti cso- port, az Iszlám Szent Há­ború és mögötte könnyen felismerhetően Irán, a vá­lasztási hadjárat végén megpróbál fordulatot kierő­szakolni közel-keleti politi­kájában: elfordítani a fran­cia politikát Iraktól Irán felé. A kormány Bejrútba küld­te Serge Boidevaix-t, a külügyminisztérium főtitká­rát, Damaszkuszba Michel Servant, utazó nagykövetet és kiküldte a libanoni szár­mazású Rezah Raadot is, aki már többször kapcsolatba tudott lépni az Iszlálm Szent Háborúval. Marc Bonnefous, a külügyminisztérium afri­kai és közel-keleti főosztá­lyának vezetője az iráni ha­tóságok beleegyezését várja, Újabb bér- és áremelések Nicaraguában A nicaraguai kormány újabb bér- és áremeléssel igyekszik a lehető legna­gyobb mértékben ellenőrzése alá vonni a gazdasági folya­matokat. A vasárnap beje­lentett rendelkezések szerint országszerte 50 százalékkal nőnek a fizetések, miközben emelték — esetenkét ennél nagyobb mértékben is — több fontos élelmiszer és fogyasz­tási cikk árát. A közép-amerikai ország­ban az elmúlt másfél évben ez volt az ötödik alkalom­mal végrehajtott fizetéseme­lés. A kormány igyekszik megőrizni a bérek vásárló­erejét a folytatódó infláció­val szemben. Tavaly az inf­láció mértéke meghaladta a 210 .százalékot, miközben a költségvetés több mint felét volt kénytelen az ország nemzetvédelmi célokra költe­ni. A most bejelentett gaz­dasági intézkedéseket né­hány héttel előzte meg egy másik gazdasági döntés, a cordoba, a nemzeti valuta le­értékelése. 7 Az új benzinárak 50 szá­zalékkal magasabbak a ko­rábbiaknál. Emelkedett a díj­szabás a távolsági közleke­désben, drágább lett a vil­lanyáram és az ivóvízszolgál­tatás. Emelték több fontos élelmiszer, így a rizs, bab, to­jás, kukorica, tej, cukor, ba­romfi, és egyes alapvető ipar­cikkek — többek között a szappan, mosópor, fokrém, gyufa — árát is. hogy Teheránba mehessen. Ennyi, ami az erőfeszítések­ből látható és a kormányfői önkéntes pártmunkások kerékpáros csapata hozza el a jelképes vörös zászlót Va- ranasziból, az előző kong­resszus helyszínéről a bihari Patnába, hogy átnyújtsa azt Csandra Radzsesvara Rao- nak, az országos tanács fő­titkárának szerdán, az Indiai Kommunista Párt (CPI) XIII. kongresszusának nyitónap­ján. A március 12-én kezdő­dő egyhetes tanácskozáson az ezerháromszáz küldött elemzi az országban végbe­menő politikai-gazdasági fo­lyamatokat, értékeli a párt­nak az 1982-es kongresszus óta elvégzett munkáját, fel­méri a hiányosságokat és meghatározza az új feladato­kat. A külföldi testvérpártok delegációi között a kong­resszuson jelen lesz az MSZMP küldöttsége is, Somogyi Imrének, a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság titká­rának a vezetésével. A kommunista párt 1925. december 26-án alakult meg Kanpurban, törvényes kere­tek között, az első világhá­ború utáni évek munkás­megmozdulásai nyomán gyorsan formálódó kommu­nista irányzatú csoportokból, öt évvel később a brit gyar­mati hatóságok betiltották. A függetlenségi küzdelem éveiben a kommunisták har­coltak a brit gyarmati el­nyomás valamint a dolgozók kizsákmányolása ellen. A függetlenség kivívásáért ki­bontakozott országos mozgal­mat vezető, a nemzeti tő­kés-földbirtokos érdekeket képviselő Kongresszus párt vezetői nem fogadták maguk közé a kommunistákat. Még a rendkívül széles látókörű Dzsavaharlal Nehru is, noha felismerte és tudomásul vet­te az egységfront szükséges­ségét, úgy vélte, hogy az in­diai kommunista mozgalom az országban . gyökértelen. Nem volt igaza. A kommu­nisták egyáltalán nem lebe­csülendő szerepet játszottak már akkor is, és játszanak ma is India politikai-társa­dalmi közéletében. A függetlenség elnyerése után a kommunista párt a demoikratáikjus forradalmi át­alakulás elmélyítéséért, a balodali egység megszilárdí­tásáért, a nagytőkés-földes­úri érdekek ellen lépett fel. Befolyása különösen egyes nyilatkozat, hogy Francia- ország nem enged a politi­kai zsarolásnak. államokban volt erős. A2 1957-es választások eredmé­nyeként Kerala államban a kommunisták alakítottak kormányt Elamkutat Mara Nambudiripad főminiszter­ségével. A polgári ellenzéki pártok azonban két év múl­va megbuktatták a kommu­nista kormányt: a szervez­kedést a háttérből Indira Gandhi irányította, akit ak­kor választottak meg a Kongresszus párt elnökévé. A kommunista párt rend­kívül bonyolult körülmények között próbálkozott politiká­jának megvalósításával, s te­vékenysége nem volt mentes hibáktól sem: előfordult, hogy jobboldali ellenzéki cso­portokkal fogott össze a nagybefolyású Kongresszus párttal szemben. A straté­giai és taktikai kérdések hosszú időn át belső vitákat kavartak, szaggatták a párt sorait, kikezdték egységét. Szektáns és voluntarista nézetek ütötték fel a fejüket. A viták főképp a társada­lom forradalmi átalakulásá­nak szakaszai és távlatai, a nemzeti burzsoázia demokra­tikus vonulatainak megléte és megítélése, a haladó pol­gári erőket is magába fog­laló egységfront szükségessé­ge körül éleződtek ki. 1964- ben bekövetkezett a szaka­dás. Elemkutat Mara Nam­budiripad vezetésével meg­alakult az Indiai (marxista) Kommunista Párt, a CPI-m. A kivált szervezet politikai platformja kezdetben maois­ta nézeteket tükrözött. (Ké­sőbb további leválások tör­téntek, ma öt—hat szervezet is „kommunista” elnevezést visel.) A szakadás után az Indiai Kommunista Párt (CPI) az imperialista-, feudális- és monopólium-ellenes prog­ram jegyében folytatta tevé­kenységét. Következetesen támogatta a kongresszuspár­ti kormány békepolitikáját, Indira Gandhi mellé állt, ha haladó intézkedéseit a reak­ciós erők meg akarták tor­pedózni. Csandra Radzsesvara Rao vezetésével az Indiai Kom­munista Párt (CPI) a leg­utóbbi szövetségi parlamenti választásokon hat mandátu­mot szerzett, ám tömegbázi­sa és befolyása ennél jóval szélesebb, kiváltképpen a szakszervezeti mozgalomban jelentős. Nyugiat-Bengal ál­lamban a CPI részt vesz a „kommunisták-marxisták” irányította helyi állami kor­mányzásban. A párt vezető szerve két okmánytervezetet terjeszt a kongresszus elé: a beszámo­lót és a határozatot. Közpon­ti helyet foglal el a doku­mentumokban az ország nem­zeti egységéért és területi in­tegritásáért érzett aggoda­lom, a politikai széthúzások és a vallási fanatizmus el­leni küzdelem égető gondja. Az országos tanács megíté­lése szerint Radzsiv Gandhi miniszterelnök lendületesen folytatja az ország jól bevált el. nem kötelezett külpoliti­kai irányvonalát, azonban gazdaságpolitikája súlyosan sérti a néptömegek érdekeit, a gazdagoknak kedvez, meg­nyitja a kapukat a monopó­liumok és a multinacionális vállalatok előtt. A baloldali­demokratikus front összeko­vácsolására a párt szüksé­gesnek látja a politikai erők újracsoportosítását, a két fő kommunista szervezet elvi alapon történő újraegyesü­lését, ám a „kommunista­marxisták” magatartása — a CPI szerint — akadályoz­za az érdemleges közeledést. 1984-ben a CPT-nek 478 905 tagja volt. Az országos ta­nács a helyi pártcsoportok elégtelen munkájának tudja be elsősorban a XII. kong­resszus óta előforduló lét­számcsökkenéseket, egyúttal önkritikusan hangsúlyozza a politikai-eszmei tevékeny­ség elmélyítésének és erősí­tésének szükségességét a a párttagság soraiban. Rácz Péter Francia szocialisták tüntetnek Párizsban amiatt, hogy a szélsőjobboldaliak meggyilkolták a párt egyik választási propagandist áj át. (Teiefotó: — AP—MTI—KS) Ópium-hadművelet Pakisztánban HÉTFŐ ESTI KOMMENTÁR Finis Hispániában Mario Soares (jobbra), Portugália új elnöke Lisszabonban letette a hivatali esküt. (Teliefoitó: — AP—MTI—KS) Túszválság Franciaországban Nem enged a zsarolásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom