Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

1986. március 11., kedd Somogyi Néplap 3 Ügyintézés munkaidő után A Mátraaljai Szénbányáik visontai Thorez külfejtéses bányaüzemének dolgozói az idén a Gagarin Hőerőmű részére 6 millió tonna 1631 kalória fűtőértékű lignitet szállítanak. Terven felül vállalták, hogy a lakossági szén igényeket is — az időjárás okozta nehéz körülmények ellenére — korlátlan mennyiségűén kielégítik. Kockázat nélkül nincs kibontakozás Összehívják a párttitkárokat Mindannyiunknak érdeke az, hogy növekedjen a mun­ka eredményessége. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi- zdttság 1983-ban végzett or­szágos vizsgálata bizonyítot­ta: a munkaidőt nem hasz­náljuk ki megfelelően. Több oka van ennek, közülük azonban kiemelkedik, hogy az ellátó-szolgáltató és az ügyintéző szervezet nyitva tartási és ügyfélfogadási ide­je egybeesik az üzemek, in­tézmények munkaidejével. A dolgozók többségé tehát munkaidő alatt veszi igény­be a szolgáltatásaikat. A munkaidőben való eltávozás a munkahelyről egy esetben nem okoz nagy kiesést. Nép- gazdasági szinten azonban je­lentős már az a munkaidő- alap és termeléskiesés, amely emiatt következik be. Indokolt volt tehát az, hogy a kormányzati szervek 1984 óta többször is felhív­ták a figyelmet a munka- időalap védelmére, a szüksé­ges intézkedések megtételé­re. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága az intézkedé­sek hatását, eredményességét értékelve megállapította, hogy csökkent a munkaidő­ben tartott rendezvények szá­ma. Több rendezvényt tarta­nak — még iskolai évnyitó­kat, értekezleteket is — mun­kaidőn kívül. Szélesebb körű a munkaidőn kívüli szolgál­tató-ellátó tevékenység és ügyfélfogadás a tanácsi és szolgáltató szerveknél. Az Ál­lami Biztosító és a Kapos­vár Városi Rendőrkapitány­A kisebb erődítménynek is beillő gépen úgy íélemeletnyi magasban, apró nemzetiszínű lobogó. Aki alatta dolgozik: a gyár négy kiemelt szak­munkása közül az egyik, ö is odapillant, ahová én, a pi- ros-feh ér-zöld zászlócskákra. — Az egyik ünnep után valahogy nem volt szívem leszedni. Hadd maradjon. Azt tartom, nem árt, ha az em­ber apróbb, látható dolgok­kal is jelzi, hogy kiféle, mi­féle, mit gondol bizonyos dol­gokról. Meg aztán a nevem szerint is „jár” ez nekem egy kicsit. Magyar Sándor a Csepel Egyedi Gépgyár Kaposvári Nehézgépgyárának reklám­embere is lehetne. Kiemelt munkás, kiemelt bérrel. A normát rendszerint túltelje­síti, mindenféle társadalmi funkciója van, s ha egy tri­bünre szóló meghívót kapna — amelyben tudvalévőleg ez is benne van: kitüntetéseit szíveskedjék viselni — vol­na mit a zakójára tűznie. — Nem lehet vitás: ön anyagilag ösztönözve van a jó mungára. Ne is kerülges­sük: mennyi az? — Kilencezer forintot vi­szek haza havonta. Itt a gyáriban ez sok. A normám a többiekéhez hasonló, fél­kézzel nem lehet megcsinál­ni, de becsületes, rendszeres ság a munkaidőn kívüli ügy­félfogadást a kereskedelmi bevásárló napokra tette. A helyi tanácsok a szakigazga­tási szerveinek az intézmé­nyeinek, földhivatal, illeték- hivatal) ügyfélfogadási rend­jét felül kell vizsgálni és korszerűsíteni. Több helyi tanács már a munkaidőn tú­li és a szabad szombati ügy- félfogadási rendjét a helyi igényekhez igazította. Szom­bat délelőtt több kereskedel­mi és szolgáltató egység tart nyitva. A gond az, hogy a mun­kaidőn kívüli szolgáltatásokat a lakosság még nem veszi igénybe, nem akkor vásárol és ügyeit sem ilyenkor inté­zi. Remélhetőleg segít ezen az, ha több szervezet alakít ki egymással összehangolt fogadási rendet és a lakók is hozzászoknak ahhoz, hogy a hét egy meghatározott nap­ján a koraesti órákban is be­adhatják javításra a cipőt, vásárolhatnak ruhát, meg- hosszabbíttathatják a szemé­lyi igazolvány érvényességét. A kormány kötelezte a szolgáltatást végző szerveket és magánszemélyeket, hogy május 1-től a hét egy meg­határozott napján 20 óráig, szombaton pedig 13 óráig tartsanak nyitva. Ez vonat­kozik a fogyasztási szolgál­tatásokra, éppen úgy, mint az úgynevezett „egyéb” szol­gáltatásokra, telhát a kézi kapcsolású központokban a telefonálási lehetőségre, a postai, a lakás-, a város- és községgazdálkodási szolgál­munkával különösebb gond nélkül teljesíthető. Én sem a könnyebb darabokat ka­pom, hogy szép eredménye­im lehessenek. — Mi történne, ha sokkal többet teljesítene illetve ha sokkal kevesebbet dolgozna mondjuk holnaptól? — En nem tehetem meg, hogy lazítsak. Nem illik. Ki­emelt vagyok, s ha lazsálnék, hamar megkapnám a magam­ét, elsősorban a többi mun­kástól. Ha sokkal többet telje­sítenék? Ez már fogas kérdés. Nem hiszem, hogy ugyan­olyan arányban megugrana a fizetésem. De nem is na­gyon lehet sokkal többet csi­nálni, mert eléggé jól be vannak nálunk lőve a nor­mák. — Elégedett? — Tudom, hogy mennyit dolgozom. Sokat. Többet, mint mások. És a fizetésem is a legmagasabbak közt van, de ezt már említettem. Tehát itt a gyárban a helyemen va­tatásokra, a díjbeszedésekre, a pénzintézeti, a temetkezési szol gál tatásokra. A közeljövőben tehát szin­te minden államigazgatási és szolgáltató szervezet a hét meghatározott napján mun­kaidőn túl is nyitva tart és a lakosság rendelkezésére áll. Ezek az intézkedések csak akkor lesznek érezhetők a termelésben, ha a munkálta­tók és munkavállalók megis­merik és igénybe is veszik ezeket a lehetőségeket. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága ezért arra kötelezte a helyi tanácsok elnökeit, hogy ismertessék meg a munkáltatókkal a területü­kön érvényes ügyfélfogadási rendet, a munkaidőn túli nyitvatartás időpontját. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága felhívásában felkér­te a megyében működő vala­mennyi munkáltató szerv ve­zetőjét, hogy „a dolgozók munkahelyről való eltávozá­sát munkaidőben csak indo­kolt esetben engedélyezzék. Tájékozódjanak a területen működő ellátó-szolgáltató és ügyfélfogadási szervezetek nyitvatartási és ügyfélfoga­dási időpontjairól az indo­koltság reális elbírálása ér­dekében.” A munkaidő jobb kihasz­nálását nagyban segítheti a munkaidőn túli ügyintézés és szolgáltatás igénybevéte­le. Ez azonban a lakosság megértő támogatásán is mú­lik. dr. Kassai János a megyei tanács vb-titkára gyök. Az egyik menő végé- emkában is dolgozom, abból is csurran-csöppen. Most pa­naszkodjak? — Van miért? — Van. Bár nem biztos, hogy „sportszerű”, ha én elé­gedetlenkedem. Alapító tagja vagyok a gyárnak, minőségi munkát végzek ... Vannak helyek, ahol ennyi munká­ért nagyobb az ellenérték. Azt is tudom, mert nem vá­gyók vaik, hogy ebben az or­szágban ennél kevesebb mun­kával is lehet több pénzhez jutni. A gyári rangsorban körülbelül ott állok, ahová én is sorolom magam. Ez is egy eredmény, nem mindig volt így. Milyen is az a gyári rang­sor? Bank József munkaügyi osztályvezető segített eliga­zodni a vállalati és a kapos­vári ösztönzőrendszerben, amely tavaly megújult, s az idén — úgymond — még fi­nomítják. — Nagyvállalati szinten meghatározták, hogy az ön­Nem könnyűek manapság a hétköznapok a Somogy— Zala Megyéi Téglaipari Vál­lalatnál. A tégla iránti . ke­reslet csökkenése, a nagy rak. tári készletek megváltoztatták a vállalat gazdasági helyzetét és lehetőségeit. A politikai munka eszközeire szintén szükség van ahhoz, hogy közösen megtalálják a leg­jobb megoldásokat a változ­tatáshoz. Szenvedélyesen, nagy szak­mai hozzáértéssel beszélt erről Balogh Sándor, az üzemfenntartási osztály tmk-előadója, aki valamivel több mint egy éve áll a hét­tagú pártvezetőség élén. — Ezt is figyelembe vet­tük, amikor nekikezdtünk a munkaprogramunk elkészíté­séhez. Sokat segített, hogy a három pártcsoport össze­gyűjtötte a tagok vélemé­nyét, javaslatait — magya­rázta a párttitkár. — Ezek hetven százaléka a gazdasá­gi munkára, a többi pedig a KlSZ-szervezet tevékeny­ségének föllendítésére vo­natkozott. — Mire hívták fel a párt­tagok figyelmét? — Olyan helyzetbe ért a vállalat, hogy stagnál a tég­la iránti kereslet. A hőszi­getelés új szabványának életbelépése miatt pedig mó­dosítanunk kell a termék- szerkezetet. A tagok felhív­ták a figyelmet az értékesí­tés gondjaira, a gyártmány- fejlesztés szükségességére. elszámoló egységek — ilyen a mi gyárunk is — a mun­ka eredményességétől függő­en miképpen növelhetik a kereseteket. Mi eredménye­sen gazdálkodunk. Megvan a termelési tervünk, a költség­tervünk és a belső szerve­zéssel, az anyag- és az ener­giagazdálkodással, a munka­erőgazdálkodással jól „sak­kozva” ezt-azt még meg is takaríthatunk. Szóval tudjuk, hogy körülbelül mennyi pén­zünk lesz, ha a gyár produ­kálja a tervezett nyereséget. Tavaly a bérre, a prémium­ra, a jutalomra fordítható pénzt megkapták az üzemek, és az üzemvezetőkre, vala­mint a közösségre volt bíz­va, hogy miként gazdálkod­nak ezzel a kerettel. Annyi volt a kikötés: akkor oszt­hatják ki a teljes összeget, ha az üzem munkája ered­ményes. Megnyertük ezt a „csatát”. A gyár teljesítmé­nye a vártnál nagyobb lett, a keresetek pedig tizenegy százalékkal megnőttek. Az­Eddig könnyebben átsiklot­tak a belső tartalékok feltá­rásának szükségessége fölött, mert elvitték a téglát. Most nem állnak sorban érte! Ezért szervezési, takarékos- sági intézkedésekre van szükség. Ezt a kommunisták igényelték, s ennek alapján bekerült a programunkba.. Ott voltak a vállalat vezetői is a pártvezetőség ülésén. Állást foglaltunk abban, hogy ők készítsenek egy részletes intézkedési tervet, amely a gondokon, a prob­lémákon kívül a megoldási javaslatokat is tartalmazza. Ez azóta már kész, sőt bizo­nyos intézkedéseket is meg­tettek már, így az elfekvő anyagok és alkatrészek föl­mérését. — Milyen gondokat oko­zott a kereslet csökkenése? — Csaknem húszmillióval kevesebb téglát gyártottunk tavaly, mint eredetileg ter­veztük. Szükség volt a meg­győzésre minden gyárban, hiszen az emberek a szep­tember 30-i stop után keve­sebbet kezdtek keresni, de nem azért, mert rosszabbul dolgoztak. Szóvá is tették, hogy nem volt megalapozott a piac fölmérése, az iparág vezetői sem figyeltek eléggé oda a keresletváltozásra. — Sokszor használjuk a hatékonyság és a minőség kifejezést. Mit jelent ez most a vállalat idei tevé­kenységében? — A kommunisták szor­az: volt miért hajtaniuk a munkásoknak. — Ilyen egyszerű ez az egész? — Hát, hogy egyszerű-e arról leginkább az üzemve­zetőket kellene megkérdezni. Mindenesetre megoldottuk az egyetemet és főiskolát vég­zett műszakiak bérgondjait. Egy művezető most nálunk körülbelül száz—száztízezer forintot keres egy évben, egy menő szakmunkás is százezer fölött van, egy átlagos em­ber körülbelül nyolcvanezret kasszíroz. És ehhez hozzájön még, hogy a 450 ember kö­zül száz dolgozik valami­lyen vállalati gazdasági munkaközösségben. Voltak ellenkező jóslatok is, de a té­nyek ezeket megcáfolták: a géemkázó dolgozók teljesít­ménye főmunkaidőben is nö­vekedett. Ügyhogy elmond­hatom: a Csepelben aki többet dolgozik az többet is keres. Mindez még nem je­lenti, hogy elértük álmaink netovábbját. A kedvező té­nyek persze tények, kár len­ne kissebbíteni az eredmé­nyeket. Ám önbecsapás vol­na, ha hallgatnánk gondja­inkról. És vajon milyenek azok a gondok? (Folytatjuk.) Luthár Péter galmazták ennek az elérését és javítását a beszélgetése­ken, s megfogalmazza ezt a munkaprogramunk, aztán az intézkedési terv is. Most, amikor csaknem 40 millió­val kevesebb téglát gyártunk az idén, csak úgy lehet a nyereségkiesést pótolni, ha valahogy kigazdálkodjuk. Elég drága a tégla, most nem is hiánycikk, így az­tán az emberek jobban meg­nézik milyen a minősége. Saját érdekünk tehát, hogy ami nem elsőosztályú, azt minősítsük le. — Mit tart a pártvezető­ség fontosnak? — Mindent el kell követ­nünk, hogy az új hőszigete­lési szabványnak megfelelő téglából minél többet gyárt­hasson a vállalat. Ez önma­gában jobb minőséget jelent. Sajnos, itt gondjaink van­nak, mert nincs minden üzemben megfelelő gépi be­rendezés, csak négyben. Most a változás korát éli a válla­lat, téglagyárat szünetelte­tünk, embereket csoportosí­tunk át, bizonyos termék termelését, egyes gyárak lét­számát csökkentjük. Aztán nem is a profilunkba tarto­zó új termékkel kísérlete­zünk és így tovább. Soha nem volt ennyire szükség a felvilágosító szóra, mint most. Éppn ezért több nyil­vános pártnapot tervezünk az idén saját szervezésiben. Enélkül nem érthetik meg az emberek, hogy mi a fel­adatunk a termelési érték elérésében, a jó gazdálko­dásban. A pártvezetőségnek az a feladata, hogy meg­nyerje a dolgozókat a vál­lalatvezetőség elképzelései­nek támogatására. Vállalni kell a kockázatot, még ha egyik-másik kísérletünk nem mindenben válik isibe. Azt vi­szont a pártvezetőség, a dol­gozók is elvárják, hogy rendszeresen tájékoztassanak bennünket arról, milyen lé­péseket tettek, mi nem va­lósult meg. — Van-e elképzelésük a többig párttitkár tájékoztatá­sára? — Az úgynevezett koordi­nációs jogunkkal gyakrab­ban szeretnénk élni, mind eddig. Tíz somogyi és zalai gyér párttitkárát várjuk ér­tekezletre március közepén, amikor már kikristályosodik az iparág elképzelése, a vál­lalat ötéves és idei terve. Elmondjuk, hogy áll a vál­lalat, mi várható, milyen el­képzelések vannak a változ­tatásra, milyen kísérletek kezdődtek. A többi alapszer­vezet sokat segíthet abban, hogy minden dolgozót meg­győzzünk a kibontakozásról. Jelenleg nehéz a politikai munka. Amikor a dolgozók kérdeznek, csak azt vála­szolhatjuk, majd jövő ilyen­kor látunk tisztán. Most az a fontos, hogy mindenki érezze, támogassa a változ­tatás, a kezdeményezés ér­dekében tett lépéseket. Lajos Géza Kivirágzott az uborka a szegedi TJj Élet Termelőszövetkezet üvegházaiban. Szakszerű gondozás mellett a termelők március közepére ígérnek termést az értékes primőrből. A beérés után folyamatos szedéssel el tudják látni Szeged és a környék üzleteit, sőt ex­portra is terveznek szállítani. ANYAG/ ÖSZTÖNZÉS Rangsorok és forintok

Next

/
Oldalképek
Tartalom