Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

Somogyi Néplap 1986. március 10., hétfő Siófok—Tatabánya 2:2 (1:1) Siófok, 2500 néző. V.: Ha­zafi (Hartmann, Kovács I. L.) Siófok: Horváth 11. — Brettner, Nayg M,, Takács, Virágh — Szajcz, Bódi, Zsa- dányi — Arky, Horváth I., Jankovics. Edző: Szőke Mik­lós. Tatabánya: iKiss — Vincze J. Lakatos, Szabó, Tepszics — Emmer, Hermann, Schmidt — \Kiprich, Plotár, Vmcze I. Edző: Temesvári Miklós. Csere: Takács helyett Nagy T. (a szünetben), Ár- ky helyett Tieber (81. perc), Vincze I .helyett P. Nagy (a P4. percben). Jól kezdett a hazai csa­pat és az 5. percben Bódi 22 méterről meglőtt bamba- erős szabadrúgásába Vincze J. beletette a lábát és a jobbra mozduló Kiss mellett a labda a kapu bal sarkába vágódott (öngól, 1-0). A 17. perc-ben Kiiprich húzott el Virágh mellett, beadását a berohanó csatárok elől Hor­váth II. az utolsó pillanat­ban csípte el. A 37. percben egy aján­dék 11-essel egyenlítettek a vendégek; magasan a kapu élé ívelt labdára több játé­kos ugrott egyszerre, Taká­csot Plotár ellökte a labda nlól, az estében kézzel a labdához ért, a játékvezető ezt szándékosnak minősítet­te és 11-est ítélt, amit Kip- rioh értékesített. 1-1. Szünet után újból a Siófok kezdett jól. Az 55. percben Jankovics futott el a balol­dalon, jól időzített beadását Kiss csak kiütni tudta és a berohanó Arky közelről nem hibázott. 2-1. Nem sokáig örülhettek a vezetésnek a hazaiak, mert az 57. perc­ben Kiprich faképnél hagyta a védőket, előrevágott lab­dájára Plotár jókor érkezett és senkitől sem zavarva 11 méterről a bal alsó sarokba fejelt. 2-2. Labdarúgópályához nem éppen méltó játéktéren, ha­talmas víztócsákkal és igen mély, sáros talajjal kellett a játékosoknak megküzdeni. Mindkét csapat jól bírta az iramot, a hazaiak igen nagy lelkesedéssel is játszottak. Bódi szerencsés szabadrú­gásgólja után úgy nézett ki, hogy a Bányász ezen a mér­kőzésen győztesen hagyja el a játékteret, de a szünet után a rendkívüli idegi csa­tában nem tudtak újítani és így meg kellett elégedniük az egy ponttal. Jók: Bódi, Szajcz, Virágh, Jankovics, illetőleg: Lakatos, Emmer, Kiprich, Vincze J. Molnár József Utánpótlás mérkőzés Tatabánya-Siófok 2-2 (0-0) Siófok. V.: Karsai. Siófok: Kovács — Vörös, Végh, Kiss I., Sarkanti — Németh, Takács Zs. (Molnár F.), Kolovics, Fodor — Csa­lás, Sik (Bandi). G.: Bujtor (2), illetve Mol­nár F., Németh. Jók: Takács, Bujtor, Ud- vardi II., illetőleg Végh, Ko­lovics, Moilnár F. M. J. További eredmények: PMSC—Haladás 2-1 (1-0) Pécs, 10 000 néző. V.: Né­meth. Góllövők: Túri, Czér- na, illetve Nagy. A képzet­tebb hazaiak félhasználták a vendégvódelem egyetlen fel­lazulását. ZTE—Bp. Volán 0-0 Zalaegerszeg, 3000 néző. V.: Drigán. Szervezett véde­kezéssel „életmentőnek” tű­nő pontot rabolt a Volán. Rába ETO—Vasas 5-3 (3-2) Fáy utca, 8000 néző. V.: Pádár. Góllövők: Melis (2), Szentes, Turbé'k, Rubold,« il­letve Szíjártó, Borostyán, Gubucz. A vendégek gyors kontratámadásai megoldha­tatlan feladat elé állították a Vasast. Videoton—Békéscsaba 2-1 (1-0) Békéscsaba, 7000 néző. V.: Szilágyi. Góllövők: Novath, Vadász, illetve Szekeres (11- esiből). Az érettebb csapat­játék idegenbeli győzelmet eredményezett. Ü. Dózsa—DMVSC 3-0 (1-0) Debrecen, 3000 néző. V.: Szabó B. Góllövők :'Schróth, Rostás (11-esből) Steidl. Szünet után a debreceniek egyenlíteni akartak, ehelyett újabb gólokat kaptak. Csepel—Ferencváros 2-1 (2-1) Csepel, 6500 néző. V.: Hu­ták. Góllövők: Kovács F., Birkás, illetve Szabadi. Az ■ FTC végig támadott, a se­reghajtó viszont gólokat is lőtt. Bp. Honvéd—MTK-VM 5-5 (4-3) Knapp Imre utca, 8000 né­ző. V.: Nagy B. Góllövők: Détári 3 (mindhármat tizen­egyesből), Kovács K., Dajka, illetve Bognár 2, Boda (11- esből), Fülöp, Katzenbach. A Bp. Honvéd már 4-d-re vezetett, a végén mégis az MTK állt közelebb a győze­lemhez. Az NB I állása: 1. Bp. Honv. 22 14 6 2 47-22 34 2. Pécs 22 12 5 5 32-18 29 3. Videoton 22 10 7 5 23-18 27 4. Rába ETO 22 8 10 4 40-31 26 5. ZTE 22 7 10 5 36-27 24 6. O. Dózsa 22 8 8 6 28-26 24 7. MTK-VM 22 9 5 8 38-30 23 8. FTC 22 8 7 7 26-25 23 9. Haladás 22 7 6 9 25-27 20 10. Tatabánya 22 5 10 7 20-23 20 11. Vasas 22 0 7 9 28-34 19 12. Békéscsaba 22 5 8 9 23-30 18 13. Debrecen 22 5 8 9 20-38 18 14. Siófok 22 5 6 11 23-34 16 15. Bp. Volán 22 4 8 10 23-37 16 16. Csepel 22 6 3 13 19-31 15 Kézilabda világbajnok! Jugoszlávia Miként csillog az ezüstünk? A „nagy játék” véget ért. Másfél hét maradandó élmé­nyeivel ma már sporttörté­nelem. Azt hiszem, nem túl­zók, ha kijelentem, szombat délután a fél ország a tévé képernyője elé telepedett, hogy lássa a nagy finálét, hogy ... ünnepeljen. A kézi­labda világbajnokság felráz­ta még a „holt lelkeket” is, olyanokat ejtett rabul, akik­nek eleddig jószerével Gyur­káról egy keresztnév, Kenye- »esről a pék, a két Kovácsról inkább egy kihalófélben levő szakma, mintsem kézilabda válogatottunk jeles egyénisé­gei jutottak az eszükbe. Ahogy aztán sorra vertük el­lenfeleinket, úgy ismerte meg őket a világ és a honi közvé­lemény eddig közömbös ré­sze. Dánia, Izland, Svédor­szág, Románia, Dél-Korea egy-egy szép győzelem emlé­két juttatja az eszünkbe. Együttesünk játékával és mindenekelőtt eredményei­vel mindinkább az érdeklő­dés fókuszába került. Egye­sek szerint volt már ilyen klasszisokkal tűzdelt válo­gatottunk, de ilyen egységes csapatunk még nem. KOSÁRLABDA NB I Drámai küzdelem Drámai küzdelemben két­szeri hosszabbítás után SAÉV SC—Kecskeméti SC 104-100 (96-96, 87-87, 53-55) Kecskemét, 200 néző. V.: Siroó és Farkas. SÁÉV: Kostencki (31), ' Frolow (4), Gosztonyi (14), Monok (10), Kovács (14). Csere: Lestár (29), Pestality (2). Edző: Simon Károly. A kecskeméti csapatnak létfontosságú mérkőzésen a hazai csapat kezdett jobban. A 11. percben az eredmény már 31-22 volt az ellenfél javára. Ezt követően a SÁÉV csapata magára talált és a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó Lestár vezeté­sével megközelítette ellenfe­lét. A fordulás után. a SÁÉV magához ragadta a kezde­ményezést, és 7 ponttal el­húzott. Ezután a KSC jól hajrázott, és a mérkőzés vé­gére kiegyenlített. Az első hosszabbításban már min­denki elkönyvelte a kecske­métiek győzelmét, csak a ka­posváriak nem, ugyanis a hátralévő játékidő 1 perc 25 másodperc volt, és 96—91 állt a táblán. Ekkor az egészpályás letámadásra át­térő kaposváriak ledolgoz­ták a hátrányt. Az újaibb hosszabbításban az építős csapat irányította a játékot és nyerte meg a mérkőzést. A SÁÉV-ben elsősorban Les- tár és Kontencki egyéni tel­jesítménye volt a meghatá­rozó, de a csapatnak nem volt olyan tagja, aki ne tett volna meg mindent a győ­zelemért. A kecskémét leg­jobb dobói: Csorvási 27, Ve­ress 25, Radovics 23. D. T. Pontot vesztett a Rákóczi, elmaradt mérkőzések TERÜLETI BAJNOKSÁG A második forduló két­ségkívül legkellemetlenebb meglepetése: a Rákóczi ide­haza pontot adott le a Kis- dorognak, s a Táncsics a PVSK otthonában szenve­dett vereséget. A már kö­zölt Boglárlelle—Boly mér­kőzés mellett elmaradt a Nagyatád—Szigetvár talál­kozó is. K. Rákóczi—Kisdorog 0-0 Kaposvár, 2000 néző. V.: Szinger. Rákóczi: Sándorfi — Kur­di, Riczu, Petrák — Komád, Deákvári, Biró, Balogh (Prukner) — Murai, Pém, Magyar (Czabula). Edző: Ma­dár Gábor. Kisdorog: Kiss — Berning, Horváth J., Horváth T., Már­ton — Páli, András (Hos- nyánszky), Nier, Fábián — Szabó, Török (Ferenc). Ed­ző: Kerekes Ágoston. A Rákóczi salakos edzőpá­lyáját a körülményekhez képest viszonylag jól sike­rült előkészíteni. Az első já­tékrészben a vendégeik tér­felén azonban többhelyütt mély volt a talaj ez meggá­tolta a listavezető folyama­tos támadásszövését és ered­ményességét. Mindenki azt varta, hogy szünet után a jobbik térfélen a Rákóczi végképp magához ragadja a kezdeményezést és fölénye gólokban is kifejezésre jut. Ennek csak az első fele vált valóra. A kapu elé tömörü­lő és többnyire kilenc—tít emberrel ' védekező kisdoro- giak ellen a Rákóczi nagyon A kisdorogi Kiss kapust naggyá tették a Rákóczi táma­dói lagymatag és teljesen szét­eső, minden elgondolást nél­külöző játékkal képtelén volt eredményt elérni. Még a lel­kesedés is hiányzott, amely átsegíthette volna a csapa­tot a holtponton. Az egyre inkább vérszemet kapó és mind lelkesebben játszó ven­dégek végül is újabb bomba meglepetést szereztek, pont­tal térhettek haza Kapos­várról. Akik látták a talál­kozót csak annyit mondhat­nak teljesen megérdemelten. A Rákócziban Petrök, és amíg a pályán volt Balogh teljesítménye volt dicsérhe­tő. A vendégeknél Kiss, Pá-. li és Horváth J. játéka emel­kedett ki. J. R. PVSK—Táncsics SE 1-0 (0-0 Pécs, 300 néző. V.: Fülöp. PVSK: Tábit — Hámori — Galla, Lajtai, Szende, Mik­lós — Merkler (Fábián), Ka­szás, Gergics — Baumhol- czer (Ábrahám), Freppán. Edző: Horváth László. Táncsics: Lukács — Vidák, Kiss, Héregi, Tigyi — Vi­rágh, Gőbölös, Juhász, Szán­tai — Gilitsch, Gyurics (Lengyeltóti). Edző: Köves László. A PVSK edzőpályájának egyharmadát víz borította, a többi helyen viszonylag el­fogadható volt a talaj. Az ismét újjá alakult kaposvári együttes 60 percig jól tar­totta magát és egyenlő el­lenfele volt a vasutasoknak. Ekkor a csereként beállt Fábián egyéni akció révén mégszerezte a másik pont sorsát eldöntő gólt. A Tán­csics végig lelkesen játszott, ds kevés akciót dolgozott ki, így bele kellett nyugodnia a minimális vereségbe. Jók: Hámori, Lajtai, Fábián, il­letve Lukács, Vidék Gilitsch. Horváth Lákzló További eredmények: Nagykanizsai Volán Dózsái— Mohács 0-3, Mázaszászvár— Paks 1-2, Dombóvár—Siklós 2-2, Somberek—Bonyhád 1-3. Szombat délután aztán so­kak szemében minden szer­tefoszlott. A döntőben vere­séget szenvedtünk Jugosz­láviától, válogatottunk „csak” ezüstérmes lett. A reagálások sokszínűek és sokrétűek. Ki-ki a vérmér­sékletének, tárgyilagosságá­nak megfelelően ítéli meg ez utóbbi összecsapás esemé­nyeit. Lám, Svájc immár két nagy sportkudarcunk szín­tere. Vannak, akik labdarú­gó aranycsapatunk 1954-es berni tragédiájához hasonlít­ják ezt a vereséget. Mások úgy vélik, hogy nem a ju- goszlávok nyertek, hanem mi veszítettünk. Vitatkozom. Az egykori aranycsapat évek óta veret­len volt és tagjai kivétel nél­kül világklasszisok, akik döntős ellenfelüknek néhány nappal korábban nyolc gólt lőttek. Ki vitatná, hogy a vi­lág legjobbjai voltak, ök ara­nyért utaztak Svájcba. Ezt a mostani kézilabda­válogatottat viszont úgy bo­csátotta útra a sportvezetés, hogy kerüljenek be a leg­jobb hat közé. Hogy az együttes felülmúlta önma­gát és magára irányította a világ figyelmét, ez azt hi­szem mindannyiunknak ör­vendetes. De a döntőre egy­hangú favoritként mégsem a mieink álltak ki. A jugoszlá- vóktól az idén már kétszer is kikaptunk, mégiscsak ők a kétszeres olimpiai bajnokok, és a VB-k ezüst-, majd bronzérmesei. A kérdés így is jogos: meg­nyerhettük volna-e a világ- bajnokságot? A válasz tö­mör: igen. Ha a két Kovácsot nem úgy „drótozzák” össze erre a mérkőzésre, ha Hoff­mann kapus ezúttal is képes­ségei szerint véd, ha nincs a második félidő tízperces rö­vidzárlata, s ha a csapatból mindenki váltig hitt volna a győzelem realitásában... Te­hát csupa „ha”. Balczó And­rás feledhetetlen kijelentését idézem: „A sportban a »ham­vai kezdődő mondatokat nem szabad kimondani.” Mégis megismétlem a kér­dést: lehettünk volna világ­bajnokok? Megint csak: igen. De a mérkőzés egészét nézve a jugoszlávok jobbak voltak. Előbb levetkőzték idegességüket, a döntő pilla­natokban jobban összponto­sítottak, más szóval amikor kelllett, a helyén volt a szí­vük. Ezt el kell ismernünk. Megvallom, jómagam is kissé csalódottan keltem fei a képernyő elől, vártam én i<= a sikert. De azt is iáttarn, hogy ott Zürichben vala­mennyi játékos és vezető ezt méginkább áhítja. Sajnos minden játéknak vannak vesztesei. Most mi lettünk azok. Istenem, ha két héttel ez­előtt valaki megjósolta vol­na, hogy ezekben a napok­ban mi miatt fogunk szomor- kodni! Jutási Róbert A VB-döntőben: Jugoszlávia— Magyarország 24-22 (12-12) Zürich, 12 000 néző. V.: Nilsson, Wester (mindkettő svéd). Világbajnok: Jugoszlávia. Ezüstérmes: Magyarország (Hoffmann László, Oross Ti­bor, Kovács Péter, Kovács Mihály, Fodor János, Kenye­res József, Iváncsik Mihály, Szabó László, Horváth Gá­bor, Kontra Zsolt, Gyurka János, Marosi László, Bordás József, Debre Viktor, Bíró Imre. Edzők: Mocsai Lajos, Adorján János.) Bronzérmes: NDK. 4. Svédország, 5. Spa­nyolország, 6. Izland, 7. NSZK, 8. Dánia, 9. Románia, 10. Szovjetunió, 11. Svájc, 12. Dél-Korea. Remekeltek NB I-es ’ 111 l I ^ I ^—*--------•-----i------­r oplabdas lányaink K. V. Izzó—Kögáz Külker SC 3-2 (13-8 5-12 4) Budapest. V.: Grábner, Szele. K. V. Izzó: Simonná, Ma­rek A., Novák, Pintér, Var­ga, Bódis. Csere: Kristály, Fekete. Edző: Laszczik Iván. Jól kezdett az Izzó, 5-0- ra, majd 9-3-ra vezetett az első szettben. 14-8-ra alakult a játék, amikor a vendégek megtorpantak. 14-13-ra ala­kult a játszma, melyet vé- gülis az izzósok nyertek. A folytatás a pestieknek sike­rült jobban, végig vezetve egyenlítettek. . A harmadik játszmában a kaposváriak szinte állva hagyták ellen­felüket. Remek nyitásokkal 10-2-re elhúztak, s ezután már nem jelentett gondot a si­ker. Ä következő játszma hoztá a legnagyobb küzdel­met, 8-8-ig fej-fej mellett haladt a két csapat, 13—12 után azonban a hazaiak job­ban összpontosítottak. A döntés az utolsó játszmára maradt, ekkor az Izzó na­gyon jól összpontosított, S a fővárosiak mintha elké­szültek volna erejükkel. 9-1- re vezetett az Izzó, s a foly­tatásban sem torpant meg. Nagyon fontos mérkőzést nyert NB I-es csapatunk, nagy becsvággyal és akarás­sal küzdve, helyenként jó játékkal nyerték Budapes­ten a mérkőzést. Dicséretük­re szól, hogy 2-2 után is újítani tudtak. Ezzel pozíció­juk lényegesen javult a ki­esés ellen vívott küzdelem­ben. Simonné, Varga és Bó­dis játéka emelkedett ki a jól játszó csapatból, az el­lenfélnél Ecker és Daróczi- né játszott jól. L. I. Totó A totó 10. heti játékszelvé­nye: törölve, törölve, töröl­ve, 1, 1, 1, 1, x, 2, 1, 1, 2, 2, x, 1, x.

Next

/
Oldalképek
Tartalom