Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

1986. március 10., hétfő Somogyi Néplap 5 Alkotóművészek a pódiumon Derűlátó csapat A TESTVÉRMÜZSÁK JEGYÉBEN Szapudi András a Fészek-klubban Elfogultan vagy elfogult­ság nélkül mondom — ítél­jen bárki úgy, ahogy számá­ra rokonszenvesebb, bár az elfogultság „vádját” is vál­lalom —, emlékezetes és örömteli esemény zajlott le Budapesten a Fészek-mű- vészklubban. Több mint há­rom évtizedre pásztázó em­lékezetem és tudásom sze­rint a Somogyi Néplap törté­netében még nem volt példa rá, hogy író-újságíró, a mi munkatársunk mutatkozha­tott volna be a nyilvánosság előtt e híres művészeti köz­pontban. Nos, á múlt héten családjával és néhány siófo­ki barátjával együtt szorít­hattunk sikeréért, holott nem volt szüksége rá. Megvallom, nemcsak azért felejtettem el tapsolni no­velláinak elhangzása után, mert éppen toll és jegyzet­füzet volt a kezemben, ha­nem azért is, mert inkább az arcokat, a hatást, s a fel- csattanó vastapsot figyel­tem. Jó érzés volt, hogy a mi „szűkebb” somogyi kö­zönségünkön, olvasótábo­runkon kívül — jóllehet sok tízezerrel meghaladja a pes­ti klubot zsúfolásig megtöl­tő, mintegy százötven em­ber számát —, az igazán ér­tők és irodalmat művelők, a „bennfentesek” is ugyanúgy minősítették főmunkatár­sunk tehetségét, munkássá­gát, megjelenítő készségét, mint ideihaza mi valameny- nyien — csaknem egy évti­zed óta ... „A testvérmúzsák jegyé­ben” — így vezette be az es­tet a program szerkesztője, a „somogyi tüke” Fodor András, az írószövetség al- elnöke ezt a sorozatúkban már harmincnegyedik mű­vész-közönség találkozót. S hogy hű legyen bevezető sza­vaihoz: Kautzky Norbert költőt, Selmeczi György ze­neszerzőt és Szapudi And­rás írót ismertette meg a kö­zönséggel. Mindhárman sze­mélyesen és műveikkel mu- takoznak be — mondta, s tömören kötődéseiket is jel­lemezte. Kautzky a költé­szettel kezdte, de a prózával is barátkozik, fővárosi ih­letésű, de általános emberi érzéseket, gondolatokat su­gall. Selmeczi Erdélyből származik, de Mickolchoz kötődik, s a kép-zene egysé­gét kutatja eredményesen. Szapudi a Dunántúl képvise­lője: északé és délé, mert Győrben kezdett, de most a Balaton-környék ihletője. Őemutatta az est szereplőit. Jól ismert művészek tolrná- csolták-a költői, írói monda­nivalót, Kállai Ilona, Kautz­ky József, Koncz Gábor, Szersén Gyula, s egy vetítő­gép — a kép-zene egységére törekvő ifjú zeneköltő törek­véseinek sikerét bizonyítva. Fodor András röviden át­adta a szói Czigány György­nek, a rádióból, a tv-bői is jól ismert, sokoldalúan mű­velt és szerlény, mindig a háttérbe húzódó „házigazdá­nak” az eszmecseréhez. És Czigány György nem be­szélgetett. Kérdezett csak, röviden, tömören, lényegre törően, de kérdéseivel min­dig eszményi „korlátok” ko­szé szorítva partnereinek mondanivalój át. És Szapudi András volt az első. A „besorolásnak” lehet­tek technikai okai is, mi mégis — vállalom: elfogult­sággal — lelkűnkben tapsol­tunk azért, hogy végre va­lahol Somogyé az elsőség... András vallott. Születésé­ről, amely két nappal előzte meg a II. világháború kitö­rését; festőművész atyjáról, akit ötéves korában veszített el, s tetemét ugyanaz az or­vos exhumálta, aki Radnó­tiét; a Hanságról, a Rába­közről, Sövényházáról, a szülőföldről beszélt — meg­határozó gyermekkori élmé­nyeiről. S alkatát kifejezően arról: gazdagabb lett az a vidék, de veszített poézisé- ből, emiberközelségéből, ro­mantikájából. Azután új ha­zája került szóba: Somogy, a Balaton-vidék. Itt sem titkolta: otthon van. S bár korábban — üdülőként — csak a szépet látta a tó kör­nyékén, ám ha közelebb ha­jol az ember, ha itt él és lát, árnyoldalait, az életmód sa­játosságait, a néhol vissza­tetsző magatartást és élet- felfogást sem tudja szem elöl téveszteni. Szapudi András újságíró volt egész életében. Győ­rött a mezőgazdasági rovat­ba került — irodalmár­ként —, de büszke rá, mert itt ismerte meg a falut, in- nen ered szociografikus né­zőpontja. S hogy költőként indult a pályán? Hogy Czi­gány György a' változás, a prózára fordulás okait tuda­kolta? Nem Szapudi mond­ta, de rég kiderült már mun­kásságából: költőisége no­velláiból, kisregényeiből sem veszett ki; áthatja egész munkásságát. Csak olvasni kell értő módon novelláit, riportjait. Azt hiszem: világ­látásából, költői vénájából fakadnak legjobb prózai' írá­sai, és befolyásolják vagy meghatározzák mondaniva­lójának lényegét. Két novellája hangzott el az esten. S írójuk gondolat- és érzésvilágát, mondani­valóját úgy interpretálta az előadó; olyan átéléssel és megjelenítő erővel, hogy ki merem jelenteni: tehetségé­ből még hozzá is adott va­lamit az íróéhoz. Az Ónos idő Radnóti utolsó útjáról fest megrázó erejű képet (el­ső novellája volt Szapudi Andrásnak), de az Ahitat már itt született Somogybán egy kórházi élmény alapján. Ennek mondanivalóját — né­hol humoré t — is tökélete­sen átérezte és hitelesen ad­ta vissza S’.ersén Gyula. Nem hangzott el, ezúttal mégis ildomos talán elmon­dani: Szapudi András kolle­gánk tíz év óta szerkesztő­ségünk főmunkatársa. Négy kötete jelent meg eddig 1968-ban Ősök és utódok cí­mű szociográfiáját fogadták elismeréssel. A szél torkában Címmel 1975-ben jelent meg két kisregénye; a Nyárfakó­rus című kötet 1978-ban há­rom kisregényét tárta az olvasók elé, s az Ivadék cí­mű könyv két kisregényt tartalmazott 1984-ben. A Szépirodalmi Kiadónál most van előkészítés alatt a Gyil­kos szarvas című kötete, amely 17 novelláját közli majd. S talán nem szerény­telenség, ha azt mondom: gondoljon vissza az olvasó a Somogyi tájak, emberek cí­mű sorozatunkban megjelent riportjaira ... Szerzőjük 1983 óta a Magyar írók Szövet­ségének tagja, s hiszem, tu­dom, hogy nem mellékesen a Somogyi Néplap főmunka­társa .. . Számomra emlékezetes élmény volt ez az est. Elfo­gultan, vagy elfogultság nél­kül mondom mindezt: ké­rem, ítélkezzen róla a So­mogyi Néplap hetvenezres olvasótábora. Jávori Béla Woody Allen a Broadway Danny Rose című filmben Ismét Filmglóbusz A tavaszi fesztivál mellett jelentős eseménysorozat lesz ebben az évben is a Filmgló­busz, amelynek rendezvényei három fő program keretébe foglalhatók. Közülük a leg­nagyobb a Válogatás a nem­zetközi és a nemzeti fesztivá­lok díjnyertes alkotásaiból. Huszonhét film szerepel eb­ben a programban, amely március 20-án kezdődik. Va­lamennyi produkciót itt most nem sorolunk fel: csupán néhány címet ragadunk ki a gazdag kínálatból. A díjnyertes szovjet filmek között van a Végtelen nap­palok és a Gyermekkorunk tangója. Bolgár alkotás az I. Borisz, míg a Balkán Ex­pressz a jugoszláv filmgyár­tást képviseli. öt Oscar-díj nyertese az amerikai Becéző szavak, amelynek főszerepeit Shir­ley McLaine, Debra Winger és Jack Nicholson alakítja. Az amerikai filmek közül említsük még meg Woody Allen művét, címe: Broad­way Danny Rose. Allen part­nere Mia Farrow. Az India­na Jones című filmet Steven Spielberg, George Lucas és Harrison Ford neve fémjelzi. A rég nem látott Sophia Loren a főszereplője a Sze­münk fénye című olasz film­nek, amelyben az egyik fia a partnere. Werner Herzog neves NSZK-beli rendező hazai szí­nekben készítette Ahol a zöld hangyák álmodnak című különös filmjét, amelynek színhelye Ausztrália. A Co­ca-Cola kölyök viszont ausztrál film, rendezője. a jugoszláv Dusán Makavejev. Szerepel még a válogatásban a többi között a botswanai Hóbortos népség II., a ko­lumbiai Keselyűket nem te­metnek naponta, valamint az Örült család című japán vígjáték. Március 13—19 között ren­dezik meg hazánkban a fran­cia filmhetet, amelyre mű­vészdelegációt várnak. Claude Pinoteau rendező, Sophie Marceau és Michel Blanc színművészek érkezé­sét várjuk. A filmhét nyitó- előadásán a Ne vedd el tőlem a Napot című produkció sze­repéi, amelynek Michel; Blanc a főszereplője. A filmhét mű­során lesz még Pinoteau A hetedik célpont, Alain Re- nais Háborús szerelem című filmje, valamint a Tango: Gardel száműzetése. Március 12-ig tart az ar­gentin filmhét. Filmjei: A hi­vatalos változat (a díszelő­adás filmje), az Eszmélés, az Ó, Argentina, A sors kegyet­lensége, A Don Segundo Sombra és a Gyilkosság a nemzetgyűlésben. Lányok és a „menedzser ’ A Ki tud többet a Szovjet­unióról? vetélkedőnek ha­gyományai vannak már a középiskolások és a szak­munkásképzős diákok köré­ben. A versengés évről évre színvonalasabb. Hozzájárult ehhez a nyári táborozás, ne­tán egy kéthetes szocsi üdü­lés ígérete is. Az idén a gimnáziumok és a szakközépiskolák megyei versenyét a Munkácsy gim­náziumban tartották meg. A nyertes a házigazda csapata lett, négy életvidám, cserfes kislány, név szerint Mile Szilvia, Vörös Tünde, Fejes Tünde és Horváth Tünde. — A 3. A osztály tanulói vagyunk, egymás mögött és mellett ülünk az iskolában és kollégisták vagyunk — mondta Vörös Tünde, majd így folytatta: — Tulajdonképpen nem négy, hanem öt diákból áll a csapat. Az ötödik egy fiú osztálytársunk, ő a „mene­dzser”. De arról majd inkább Ő beszél, csak egy kicsit kés­ni fog. — Miért vettetek részt a vetélkedőn? — Osztályfőnökünk ja­vaslatára jelentkeztünk. Egy csapat indult még a gimná­ziumból, a többiek a megye más középiskoláiból jöttek. Horváth Tünde — aki BM- főiskolára készül — még hozzátette: — Leginkább a boglárlellei Kertészeti Szakközépiskolá­tól félünk, ők a legnagyobb riválisaink. Most is szoros verseny alakult ki közöt­tünk: Ök a második helyen végeztek. — Kik segítettek a felké­szülésben? Fejes Tünde a legkomo­lyabb közöttük, államigazga­tási főiskolára készül; ő vá­laszolt : — Sok segítséget kaptunk osztályfőnökünktől, Polgár- di Iréntől és Zetz József ta­nár úrtól, aki főleg azóta fog­lalkozik velünk, amióta be­jutottunk az országos elő­döntőbe. Az iskolától, a kol­légiumtól is rengeteg támo­gatást kaptunk. Szerdától nem kell iskolába mennünk, és a kollégiumban is össze­költözhettünk a felkészülés idejére. Hogy milyen módszerrel készültek ? —Tanulással — vágták rá vidám nevetéssel. — Elosz­tottuk magunk között a Szov­jetunió című folyóirat szá­mait — folytatta Mile Szil­via. — A verseny kérdéseit ugyanis ebből a lapból válo­gatták össze. A módszer azért jó, mert így mindenki min­den kérdésre adott válaszért felelős. A többi csapat­ban általában egy ember csak egy-egy témakört dol­goz fel, s a többi nem érdek­li. A mi taktikánk jóval eredményesebb, bár fárasz­tóbb. Így készülünk a terüle­ti döntőre is. Rengeteg időt fordítunk a tanulásra, szin­te egész nap a kollégiumi és a megyei könyvtárban va­gyunk — fűzte hozzá Fejes Tünde. — Eddigi eredmény? A négyből három lány ösz- szemosolygott, azután tár­suktól, Vörös Tündétől kap­tam választ: — Balaton-parti táborozást nyertünk. A többiek azért nevetnek, mert Balaton kör­nyéki falvakból jöttek. Én Vésén lakom, messze esik a Balatontól... — Az osztálytársak hogyan fogadták az eredményt? — Mindenki boldog volt. A kollégisták szinte egy em­berként szorítottak nekünk a megyei vetélkedőn. Különfé­le kabalákkal láttak el ben­nünket. Ekkor toppant be az olva­sóterembe Miseta Zoltán, a „menedzser”. Széles mosolya jó kedvre derített mindenkit. — Felelős vagyok a techni­kai berendezésekért. Keze­lem a magnót, a lemezjátszót és a vetítőgépet. Feladatom a térképek, fóliák készítése is. S ha a lányok elkeseredné­nek, biztatom őket. Nem en­gedek nekik lazítani a tanu­lásban. Bízom bennük, Sk is tudják, hogy nem hagyom őket cserben. Fejes Tünde mondta ez­után: — Ma tudtuk meg, hogy március 11-én, Szom­bathelyen lesz a területi dön­tő. Négy megye két-két kö­zépiskolája vesz részt, és az első két helyezett jut az or­szágos élődöntőbe. — Mire lehet számítani? — A pécsi Lövey gimná­ziumtól tartunk a legjobban — válaszolt Mile Szilvia. — Igen nehéz feladat előtt ál­lunk, de azért van valami icipici optimizmusunk. Nem­csak az iskolát, Somogy me­gyét is képviseljük, nem akarunk szégyent hozni rá­szabó Tamás Sikerrel zárult a könyvvásár. 130 000 forintot költöttek és ugyanennyit takarítottak meg akik vásároltak a kaposvári József Attila könyvesboltban az 1983-ban és azelőtt meg­jelent műszaki és szépirodalmi könyvekből. Az akció március 8-án zárult. TELJES SIKER FÉLÁRON

Next

/
Oldalképek
Tartalom