Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
6 Somogyi Néplap 1986. március 1., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Különös ismertetojelük nincs. Vagy inkább túlságosan sok is, melyek 'közül egyik sem nevezhető meghatározónak. A szülök előbb sejtelmes büszkeséggel mondják: kamaszodik a gyerek, mert hát, öröm ez végtére. Később már ideges türelmetlenséggel hangzik el ugyanez, mert miért nem tud már felnőtt mód-ra viselkedni végre! Még később, ha a család ép érzelemmel jutott túl a kamasz-időszakon, a visszaemlékezésbe be- leborzonghat szülő és gyerek egyaránt. A kamaszkor állapot. Többnyire nem kellemes az átélése. Az anya rémülten veszi észre, hogy nemrégen még oly alkalmazkodó és kedves csemetéje ingerültté válik, szólni sem lehet hozzá, nem tűri már a simoga- tást, s a legegyszerűbb kérdést is személye elleni erőszaknak minősíti. De ijedten vizsgálja önmagát is a serdülőiéiben lévő ifjú, nem érti, hogy miért nem tud válaszolni a hozzá intézett kérdésekre, nem érti, miért okoz megerőltetést számára, hogy időben felkeljen reggel, rém tudja, miért húzza el a száját megvetően, ha az addig kedves ismerős becsenget hozzájuk. Kamaszok. Csoportosan álldogálnak a lépcsőházakban, szótlanul támasztva a falat, vagy harsányan, köveket rugdosva vonulnak a parkokban. Kitépik a tankönyvekből a lapokat, s a farmer hátsó zsebébe gyömöszölve azokat, lezser karlengetéssel érkeznek meg az iskolába, vagy éppen ellenkezőleg, bőröndnyi táskával fölszerelkezve késnek el az órákról. A testnevelési órákon gyanakodva szemlélik egymást, vontatott és szögletes mozdulatokkal teljesítik a parancsokat, a szünetekben a lányok még véletlenül sem állnak szóba a fiúkkal, s pikirt megjegyzéseket szórnak félhangosan egymásra. Józsi már nem várja meg Marikát az iskola előtt. Kati egyszer és mindenkorra befejezi a barátságot Sárival, idegen környezetet keresnek, ahol nem ismerik őket, ahol jól érezhetik magukat. Kamaszok. Fölöslegesnek ítélik a tanulást, és órákon keresztül képesek nézni a falat, várva valamire, ami nem jön. Kitörő érzelmekkel magukhoz ölelik a világot, hogy a következő percben hátat fordítsanak neki. összeszorított szájjal hallgatnak, hogy a másik pillanatban valamilyen ismeretlen közlési kényszer hatására legbensőbb titkaikkal ajándékozzanak meg egy idegent. Értelmetlennek minősítik az életet, ahol nem találják a helyüket, s hogy mégis hajlandóak részt venni a nagy társasjátékban, köszönje meg a világ. Gátlásos mozdulatok -köré gátlásos gondolatok, félig megfogalmazott mondatok szőnék hálót, s hogy kitörhessenek, megpróbálkoznak az első korty alkohollal. És dúlnak az ellentétek. A hinta hol fenn van, hol lenn, s az érzelmi ingadozás bizonytalanságot szül. Elmúló állapot ez, csak az időt nehéz kivárni. Türelem szükséges hozzá, csipetnyi megértéssel, hogy később ne legyen fájó, de szép emlékké szelídüljön. Klie Ágnes Beszélgetés egy diákköltővel „Ne kerüld ki az igazságot...” nélkülük csak fél sikert érhetnénk el. Hunfi László a gyűrűsüzemrész művezetője lelkesen támogatta kezdettől az ötletet. Irányító szakember nélkül lehetetlen lenne megszervezni a műszakot, nem olyan egyszerű a dolog, hogy bejönnek a hölgyek, fonnak egy kicsit aztán hazamennek. 1 — Tapasztalatunk már van, és nálunk á jó cél érdekében megmozdulnak fiatalok és idősebbek egyaránt. Felajánlásaink általában a gazdasági érdekekhez kapcsolódnak, s tudjuk, hogy ez nem választható külön a mi érdekeinktől sem. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznak hozzánk, büszke érzés, ha valamiben első és irányadó lehet egy kollektíva. Ez bizony minden alapot megad a büszkeségre. Nem könnyű mostanában ilyen irányadó szerepkörre vállalkozni, és tiszteletreméltó az a közösség, amelyik mégis megpróbálja. A Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában úgy látszik, vállalkozókedvű fiatalok dolgoznak. A gyári KlSZ-bi- zottság sokféle elismerése bizonyítja ezt. Most pedig nem kevesebbre törekszenek, mint arra-, hogy szeretnék már végre meglengetni a KISZ KB Vörös Vándor- zászlaját is. Klie Agn<>s Azt mondják a „pamutos” lányok, hogy a fonóban dolgozni nem hízókúra. Valóban nem az. A hatalmas csarnokban elviselhetetlen a zaj, apró termetű, vékony kis asszony két targoncával küzd, tolja, taszítja őket, erejét megfeszítve. A fonónők haján, ruháján, szempilláján megül az apró, hófehér pihe, amíg meg nem szokják, percenként tüsszentésre ingerelve őket. A fonónők jól keresnek — tartják azok, akik még tájékán sem jártak az üzemnek. Géemkáznak is, van hát pénzük. De hogy milyen erőfeszítés műszak után még nyolc vagy négy órát dolgozni azért a „sok” pénzért, kevesen tudják. A fonónök összetartanak — mondják megint mások, nem minden alap nélkül. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában ezer- egyszázan dolgoznak. S nincs olyan rendezvény a városban, vagy a város környékén, ahol a fonónők ne lennének jelén. Könnyű megismerni őket: vékonyak, kedvesek és csapatban járnak. A gyárban kilenc KISZ- szervezet működik, az egyik legaktívabb a Braun Éva alapszervezet. Huszonhatan tartoznak ide, titkáruk Schán Mária Erika, aki tizenhatodik éve dolgozik a gyárban. Az alapszervezet tagjai arról is híresek, hogy sosem férnek a bőrükbe, mindig kitalálnak valami újat, valami izgalmasat, és nem nyugszanak addig, amíg a többieket is meg nem győzik elképzelésük helyességéről. Most például, a XI. KISZ- kongresszus tiszteletére műszakot szerveznek. Ez tulajdonképpen nem olyan nagy újdonság, hiszen a tavalyi VIT-műszaknak megyeszerte híre volt. Most azonban szeretnének kitörni a szűk keretekből, megyei felhívást tettek. — Minden vállalat hasonló, a gazdasági munkát segítő akcióval ünnepel — mondta Kalocsa Józsefné, a KISZ-bizottság titkára. — Mi először országos akcióra gondoltunk, de egy kicsit lejebb adtuk, úgymond, megelégedve a megyével. Azt szeretnénk, ha egységes álláspont alakulna ki a KISZ- szervezetek között a kongresszusi műszakból befolyó összeg rendeltetését illetően. Felajánlottuk, hogy a Magyar Űttörőszövetség részére adjuk ezt a pénzt, s ha csatlakozik hozzánk a többi alapszervezet is, nem kis összegről lesz szó. A gyár Becsület brigádja kiváló partnere volt a Braun Éva alapszervezetnek a szervezési munkában. Vezetője Papp Györgyné Veszprém megyéből, Halimbáról került Kaposvárra, mint mondja, véletlenül. A bányászvárosban kevés nőnek való munkalehetőség akadt, itt jó fizetést ígértek, gondolta, miért ne próbálja meg. S nem bánta meg a tizenhárom év előtti döntést, társra, barátokra talált városunkban. A tavalyi VIT-műszak tapasztalatai alapján bátran mertünk belevágni egy újabb szervezésbe — mondta. — A „pamutosok" nem szeretnek panaszkodni, azonban az biztos: nem könnyű a mi munkánk. Múlt évben mégis négyszázan vettek rész a plusz műszakban, és a május 17-i kongresszusi műszakra ennél többet várunk. Nemcsak a KISZ-fia- talokra számítunk, hanem idősebb munkatársainkra is, MINDENKIT HÍVNAK A KISZ-kongresszusért Együtt a diákokkal Veit Ferenc, a barcsi Vízügyi, Vízgazdálkodási, Erdészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, a kollégium vezetője. — Augusztusban lesz 25 éve, hogy itt dolgozom. A negyedszázad alatt sok gyermeket tanítottam, közülük többen felnőttként is felkereshetik intézményünket: nem csak az érettségi találkozókon vannak itt, hanem szalagavatókon és egyéb rendezviényeken is. Tapasztalom, hogy alktív részesei társadalmunknak. Én itt az iskoláiban mindig együtt dolgoztam a diákjaimmal, nem kértem tőlük felesleges dolgokat, s mert tudták ezt, soha nem volt nehéz az iskolát és környékét rendben tartani. Ennek az intézménynek is része van abban, hogy Barcs a megye legtisztább városa most is. S akad a volt tanítványaim között olyan is — például Kizma László —, aki tanár lett: naponta találkozom vele a tanári szobában. Veit Ferenc munkáscsaládban nőtt fel és szabadidejét szinte teljesen az aktív sportolásnak szentelte. Egy kulcscsonttörés miatt azonban nem mehetett el felvételire a Testnevelési Főiskolára. — Könnyen tanultam az orosz nyelvet, ezért orosz— magyar szakra felvételiztem a Pécsi Tanárképző Főiskolára. Természetes volt, hogy a tanulás mellett aktívan sportoltam is, és még Barcsról is visszajártam három évig hetente 2—3 alkalommal. Az első munkahelyem Barcs, 1961 szeptemberében kezdtem itt tanítani, az első gimnáziumi osztályban. Ebben az évben kezdődött itt a középfokú oktatás. A következő évben már két első osztály indult. Nemcsak tanított, tanult is: 1965-ben fölvették a szegedi József Attila Tudományegyetemre orosz szakra. — 1971 őszétől a gimnázium mellett a vízügyi, majd 1978 őszétől erdészeti szakközépiskolai tagozat is indult és hozzánk csatolták a középrigóci erdészeti szakmunkásképzőt. Intézményünk bővítését, új kollégium építését is jelentette ez, és ehhez az akkori diákok, tanárok összefogására, a társádalmi munkára is szükség volt. Aranyospusztán használhatatlan épületeket bontottunk la, s a téglát, valamint a többi anyagot építettük be a kollégiumba. A munkához anyagi támogatást kapott iskolánk a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól is. A tagozatok beindítása után a gimnáziumi oktatás megszűnt, aztán 1984-ben az igényekre való tekintettel két osztály- lyal újra kezdődött. 1970-től igazgatóhelyettes és orosz nyelvet tanít. 1982- ben elkészült az új 200 személyes kollégium és a vízügyi laboratórium. A régi kollégiumi épület — kis átalakítás után — más célokat szolgál majd. A diákok most is közel kétmillió forint értékű munkával járultak hozzá az építkezéshez. Wellischné Börzöli Szilvia Kiing József nevére előbb is odafigyelhetett volna a megyei diáklapokat böngésző ember, de nekem igazából 1985 karácsonyán fröcs- csantette a verset — a kimondás képi próbáját — a szemembe. A Voluntas, a kaposvári Táncsics gimnázium diákújságának címlapján nem mással osztozott a szentesti verscsönde- sítésben, mint József Attilával. Egy harmadikas gimnazistának felülmúlható-e ez a megtisztelés? Valószínű nem nlagyon. — Lehet-e egy tizenhét éves fiatalembernek a költészet az elsődleges az életében? Rólad úgy hírlik, a versírás szerelmese vagy? — Kincs a vers, megtartó erő. Szükség, ahogy Pilinszky mondja. Persze én ma 1986-ban, a mosolygásra késztető gimnazista vágyok, ha így fogalmazok. Sokan amúgy sem tudják a diák Kiinget a verselő Kiinggel behelyettesíteni. Azt kérdezik a barátaim, hogy éppen úgy élek, mint ők, éppen azoknak a dolgoknak vagyok részese, hát mi az, ami mégis a vershez vonz? Az — és talán ezzel válaszolok a kérdésre —, hogy a verselés feltételezi az őszinteséget. A líra mondása az egyik legnemesebb emberi becs... — Ha továbbgondolom amit mondasz, akkor a verset író emberek lennének az igazság barátai? Nem inkább szükségszerű kifejezési állapota az ifjúkornak? — Valóban mindenki verset ír. Így hát minden fiatal becsületes? Nem, nem erre gondolok. Egy példával, szinte azóta írok, amióta komolyan odavettem magamat az olvasáshoz. Prózában is kigondoltam én indián- és detektívregényt és hasonló kortüneteket. Most az érettség bizonyos fokán az erkölcs, a tisztesség, a becsület és az igazmondás lehetőségét, meglétét és hiányát vizsgáltam. Aki olvasta, azt mondja, magas a mérce, s hogy én sem tudnék így élni. Pedig hát jottányit sem lehet engedni a tisztességből, ha emberek akarunk maradni. — Költőtől hiába való válaszkérés, hogy miért is lett azzá. Diákköltőtől talán ugyanúgy reménytelen, hogy miért nem futballozik, bulikra jár, vagy lányoknak udvarol a verselés helyett? Mégis tegyünk egy próbát. — Ez bizonyára valami alkati kérdés lehet. Én nem tartom üdvözítőnek a focit, így hát ha az olvasást annak tartom, miért ne azt csináljam. Első versemet, emlékszem, anyák napjára írtam, azóta már az öcsém is szavalta. Édesanyámmal van egy bensőséges, harmonikus kapcsolatom, ami soksok bajon átsegít, ö biztat és kritizál, ösztönöz, serkent és értő kézzel gyomlál a verseimben. Persze vannak vitáink, de inkább csak a stílus kérdésében. — Miért nem küldöd el a lapoknak a verseidet? Erőt adhatna a porondralépés . . . — Várjunk még ezzel. Egyelőre tanulni akarom a versírást és hát azért le is kell érettségizni. Nincs elsődlegessége a versnek az életemben, de nagyon fontos. Ezenkívül a könyv és a film misztériuma érdekel, s úgy tervezem, hogy ekörül rajzolódik majd ki pályám jövőbeni képe. Kiing Józsefnek ez alkalommal eg.v. a közelmúltban írt versét közöljük. Békés József A nagykorúság margójára S. E.-nek Az őzikék tánca sutább az éjnél. Mikor a Hold szülni készül, elfelednek, s nedves lesz a magzatvíztől a kezed. Pucér tenyereden táncolnak az angyalok, fáznak és dideregnek az éjszakai rémek, megölel udvartartása a fénynek.
