Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 69. szám Ára: 2,20 Ft 1986. március 22., szombat Tanácskozott az Országgyűlés Megemlékezés a Tanácsköztársaságról Tegnap az építésügyi .és vá­rosfejlesztési miniszter beszá­molója feletti vitával folytató­dott az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben he­lyet foglalt Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. Az elnöklő Cservenka Fe- rencné, az Országgyűlés alel- nöke a tanácskozást megnyitva megemlékezett arról, hogy 67 esztendővel ezelőtt ezen a na­pon kiáltották ki a Magyar Ta^ nácsköztársaságot. Ezután elsőként Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­nek adta meg a szót. Á Munkaügyi Hivatal elnökének felszólalása Bevezetőben elmondta, hogy 1985-ben az építőipar­ban és az építőanyag-iparban a keresetek átlagos növeke­dése elérte a 7 százalékot, s ez megfelelt a tervezett mértéknek. Ugyanakkor a termelés az építőiparban több mint 7 százalékkal, az építőanyag-iparban 4 száza­lékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Ez messze el­maradt a tervezett mérték­től és csökkent a munka termelékenysége is. Ugyan­akkor emelkedett a főmun­kaidőn kívüli tevékenységért kifizetett személyi jövede­lem. A termelés, a teljesít­mények alakulása nem tá­masztotta alá a keresetek növekedését. — Sajnálatos módon nem­csak az építőiparban és épí­tőanyag-ipariban, hanem a népgazdaság más ágazatai­ban is hasonló folyamatok zajlottak le. Miközben, a bé­rek és a keresetek a terve­zettet meghaladó mértékben növekedtek, a termelés és a nemzeti jövedelem növeke­dése jelentősen elmaradt a tervezettől. Elismeréssel kell szólni azokról a gazdálkodó egységekről, amelyek helye­sen élitek a megnövekedett önállósággal, korszerűsítet­ték belső érdekeltségi rend­szerüket, az új feltételeknek megfelelő teljesítmény-kö­vetelményeket állapítottak meg. A gazdálkodó szerve­zetek egy része bérpoliti­kájában — a lehetőségekhez képest — érvényesíti a dif­ferenciált ösztönzést. A vállalatok és szövetke­zetek széles körében azon­ban olyan kedvezőtlen fo­lyamatokat lehetett tapasz­talni, amelyek 1986-ban nem ismétlődhetnek meg. A ke­resetek megalapozatlan nö­velése olyan mértékű, hogy az gátolja a hatékonyság ja­vítására irányuló törekvése­inket, korlátozza a fejleszté­si lehetőségeket és veszé­lyezteti meghirdetett anti­inflációs politikánkat. A ki­alakult bérverseny rontja a társadalmi és a munkamo­rált is. Számos vállalat, szövetke­zet — annak ismeretében is, hogy 1985-ben várhatóan veszteséges vagy alaphiá- nyos helyzetbe kerül — olyan bér-, keresetnövelést hajtott végre, amely több- Letadóterhet rótt az amúgy is pénzhiányos vállalatra. Az ilyen esetekben valójá­ban arról van szó, a kere­setnövelés forrását kénysze­rűen a költségvetés illetve a lakosság fedezte. Az egységes érdekeltségi alap bevezetése nagy mér­tékben fokozta a vállalatok önállóságát pénzeszközeik felhasználásában. De a fele­lősségüket is. Az első ta­pasztalatok azt mutatják, hogy sok gazdasági egység­nél előnyben részesítették a keresetek emelését a fejlesz­tési források képzésével szemben. Rácz Albert szólt arról is, hogy közvéleményünk külö­nösen élesen reagál az egyes építkezéseken fellelhető, gyakran a szemünk előtt le­zajló szervezetlen, óriási munkaidőveszteséggel járó munkavégzésre. Hajlamosak is vagyunk úgy értékelni ezt, mint kizárólag az épí­tőiparra jellemző tünetet, pedig sajnos általános jelen­ségről van szó! — A tisztességesen dolgo­zók véleményét is ismerve a kormányzat álláspontja: ma­napság a gazdasági előreha­ladás egyik gátló tényezője a munkaidő rossz kihaszná­lása, a laza munkafegyelem. A ' munkaidő kihasználása, a munkafegyelem nem külső tényezők függvénye, a javu­lás itt kizárólag tőlünk függ. Jogosak azok a vélemények, hogy az irányításnak és sza­bályozásnak a mainál job­ban kell ösztönöznie és késztetnie a fegyelmezet­tebb, jobb munkára, Jelentős szerepe van a munkaidő rossz kihasználá­sában a társadalmi környe­zeti elemeknek, a vezetői munkának, a munkaviszony­nyal kapcsolatos törvények, szabályok be nem tartásá­nak. Kialakult egy rosszul értelmezett humánus maga­tartás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a termelési, hi­vatali érdek általában hát­térbe szorul az egyéni kí­vánságokkal szemben. Lazít­ja a fegyelmet a gyakran felesleges munikaerőmobili- tás, a munkaerőcsábítás is. A jelenlegi munkajogi szabályozás és a kollektív szerződések nem szankcio­nálják kellően a fegyelem megsértőit: a későket, az igazolatlanul hiányzókat, a többszörös munikahely-vál- toztaitókat. Az államtitkár végül. i hangsúlyozta: a vállalati bér- és munkaerőgazdálko­dást . stratégiai kérdésként kell kezelni. Most készülnek a vállalati ötéves tervek. Kapjon a tervekben ez a fontos kérdéskör kiemelt je­lentőséget. Dr. Péter Szigfrid (Tolna m., 1 vk.), a Tolna Megyei Pártbizottság első titkára elmondta, hogy ebben a me­gyében is a lakásépítést vizsgálva tűnnek szembe legjobban az ágazat gond­jai. Az állami lakásépítés arányának csökkenéséből adódó helyzethez a vállala­tok nem tudtak alkalmaz­kodni. Weiszböck Rezsőné (Győr- Sapron m., 15. vk.), a SO- TEX Soproni Szőnyeggyár igazgatója a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat­nál szerzett tapasztalatok alapján is helyeselte a vál­lalkozások új formáinak lét­rehozását, a versenytárgya­lásos rendszer bevezetését az iparágban. Kedvezőtlen viszont á pályázatok elké­szítése a rekontsrukciós munkáknál, itt ugyanis az előre nem látható műszaki nehézségek miatt a vállal­kozások nagyobb kockázat­tal járnak. Zarnóczi József (Buda­pest, 27. vk.), a X. kerületi Pártbizottság első titkára ellentmondásosnak tartatta a jelenlegi helyzetet, misze­rint jobban védi a jog an­nak az érdekeit, aki egy tv-t vagy akár egy néhányszáz forint értékű tartós fogyasz­tási cikket vesz, mint an­nak, aki lakást vásárol. Az előbbiekre egytől-három évig terjedő kötelező jótál­lás van, a lakásokra viszont nincs. Vastag Ottilia (Nógrád megye, 8. vk.), a Ramihányi Építési Kerámiagyár osz­tályvezetője figyelmeztetett arra; indokolt lenne a köz- gazdasági feltételeket úgy alakítani, hogy lehetőség nyíljon az új, korszerűbb technológiák meghonosítá­sára. Dr. Hellner Károly (Bu­dapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara sze­mélyzeti és oktatási főosz­tályvezetője egy, a miniszteri expozéból kimaradt téma­körrel, az ingatlankezelés­sel foglalkozott. Véleménye szerint az ingatlankezelés jelenlegi módszere nem megfelelő'. Ezt az állítását azzal indokolta: nincs meg a kellő érdekeltség a bérbe­adó és a bérbevevő között a lakásállomány megóvásá­ban. NIedvetzky Antalné dr. (Baranya, m., 4. vk.), főisko­lai docens, a Mélyépítési Intézet igazgatóhelyettese problémaként említette, hogy a szakoktatások közül a műszaki oktatás nem a szaktárcához tartozik — (Folytatás a 2. oldalon) Nagy tömeg gyűlt össze tegnap déliutón 4 órára Ka­posváron, Latínca Sándor szobra körül, A katonazene- kar eljátszotta a Himnuszt. Sándor Judit, a Táncsics diákszínpad tagja elmondta Ady Endre A hadak útja cí­mű versét, majd a Hámán Kató iskola ének- és zene­kara adott műsort. Ezután Bánná Varga Va­léria, a KISZ megyei bizott­ságának titkára lépett a mikrofonhoz: — Emlékezünk és fejet hajtunk ma a hősies emberi tett és magatartás előtt. A magyar dolgozó nép 1919- ben élte át második, felejt­hetetlenül szép tavaszát. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy csak a mun karhatalom, a szocialis­ta humánum képes megadni az ifjú nemzedéknek azt a társadalmi rangot és tisztes­séget, melyet a termelésben és a társadalmi életben be­töltött szerepénél rúgva méltán megérdemel. A KISZ megyei bizottsá­gának titkára megemléke­zett a mártírokról, akik éle­tüket adták az új Magyaror­szágért. — Ma, március 21-én az 1919-es események mellett idézzük fel a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbon­tásának évfordulóját is. If­júságunk legjobbjai 1957. Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára és Brandt- müller István, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese koszorúz március 21-én, a Tanács- köztársaság 38. évfordulóján azt fogadták, hogy a forra­dalmi hagyományok örökö­sei, követői lesznek. Mi, So­mogy megye fiataljai is en­nek szellemében élünk és dolgozunk. Nem -életünket kívánja ma tőlünk a haza, hanem a becsületet, a szor­galmas munkát. Ezután megkezdődött a koszorúzás. A megyei párt- bizottság és tanács nevé­ben Tanai Imre titkár és Brandtmüller István általá­nos elnökhelyettes, a váro­si pártbizottság és tanács képviseletében Weisz Zoltán titkár és Farkas István ál­talános elnökhelyettes ko­szorúzott. A tömegszervezetek és-mozgalmak nevében koszo­rúzott Rostás Károly, a Ha­zafias Népfront megyei el­nöke, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára, Miha- lics Veronika, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára. A fegyveres erők és testületek nevében Serbán László honvédőrnagy, dr. Tavalyi László rendőr-alezre­des és Flór László munkás­őr százados koszorúzott. A megye ifjúsági mozgalmá­nak képviselői virágcsokro­kat helyeztek el a szobor­nál. Az ünnepség az Interna- cionáléval fejeződött be. A Tanácsköztársaság 67. évfordulója tiszteletére Ka­posváron és a megyében mindenhol megkoszorúzták az emlékműveket, -táblá­kat, szobrokat. SZÓKIMONDÓBB LETT A TISZTELT HÁZ Parlamenti tudósítónk jelenti A tavalyi képviselőválasz­tások heteiben az állampol­gárok közül sokan szóvá tet­ték; túl jólneveltnek tartják az országgyűlést. Hiányolták a vélemények ütközését, a nyíltabb szókimondást. S jól. lehet korábban is a parla­menti bizottságok nemegy­szer parázs vitáiban született az egység, a közvélemény a tétre menő szócsaták helyett csak a többnyire jólfésült, s nem is mindig lényegretörő hozzászólásokat látta. Az or­szággyűlés tisztségviselői és maguk a képviselők is érez­ték, hogy megújulásra van szükség az országgyűlés mun­kastílusában, tevékenységé­nek érdemibbé tételében. Az ezzel kapcsolatos igény és törekvés jól érzékelhető volt az azóta lezajlott üléssza­kokon, s a jelenlévő ezt a frissességet tapasztalhatta az országgyűlés mostani vitájá­ban is. Több spontán megnyilvá­nulás, a szabadon elmondott, az érdeklődést fölkeltő, tar­talmas hozzászólás. Felfor­rósodott a levegő például dr. Tallósi Frigyes budapesti képviselőnek az illetékekről szóló törvénytervezethez tett két kiegészítő javaslatának elhangzásakor. A kérdésben megoszlottak a vélemények, s ez jól tükröződött a szavazás, nál, ahol többen tartózkod­tak, s 90 ellenszavazat is volt. Az országgyűlés végül — a miniszteri előterjesztéssel szemben — megszavazta az illetékmentesség körét kibő­vítő javaslatot. A somogyi képviselők két tartózkodással fele-fele arányban szavaztak a kiegészítés mellett, illetve az ellen. Simon Ernőné a so. mogyi képviselők „korelnö­ke’’ egyetértett abban, hogy a javaslattal kapcsolatban akárcsak öt éve is egyhangú lett volna a szavazás. — Egyértelműen erősödött a Parlament demokratizmu­sa. Az elmúlt választások és a pártkongresszus dokumen­tumai is erre bátorítanak bennünket. Biztosra veszem, hogy rövidesen lehetőség lesz például előre be nem jelen­tett, a friss reagálásra módot adó hozzászólásra is. Ügy ta­pasztalom, hogy az előbbiek hatására nőtt a közvélemény érdeklődése a Parlament munkája iránt. A minap pél­dául egy szocialistabrigád- vezetői értekezleten kérték, hogy beszéljek az országgyű­lés tevékenységéről. A szavazás kapcsán egyéb­ként több képviselő szóvá tette, hogy indokolt volna az ülésteremben egy, a tévéből ismerthez hasonló szavazó­gép mielőbbi felállítása. An­nál is inkább, mert az or­szággyűlés fóruma egyre in­kább tere a társadalmi rész­érdekek ütköztetésének. A megújulásra való törek­vés jelei nemcsak az üléste­remben, hanem a folyosókon is tapasztalhatók. Újszerű megoldás volt például a ku­polacsarnokban rendezett, az építőipar eredményét bemu­tató kiállítás, mely jól egé­szítette ki az iparág helyzeté, ről szóló miniszteri beszámo­lót. A Somogyi László által elemzett gondok jól tükröz­ték megyénk építőiparának helyzetét is. Nálunk is csök­kent az igény a telepszerű házgyári lakások iránt, így csak ötven százalékos a pa­nelgyártás kihasználtsága. Sajnos, az egyéni termékre jutó többletköltséget a la­kásvásárló fizeti meg. Keve­sebb a nagy beruházás, több a kismunka. Ez a szétapró­zottság csökkenti a nagyvál­lalatok hatékonyságát, ered­ményességét. Az iparágban átrendeződés ment végbe, el­terjedtek az új vállalkozási formák. Ezek tremelési érté­ke nőtt, ugyanakkor az öt nagy somogyi építő vállalaté öt év alatt csaknem harma­dával csökkent. Ennek meg­felelően mintegy 20(V)-rel csökkent a létszám is ... Hasonló gondokról szóHsk a tegnapi vitában a képvise­lők, javaslatokat téve a meg. oldás lehetőségéről is. Vala­mennyien egyetértettek ab­ban, hogy a korábban kiala­kult mennyiségi szemlélet, valamint vállalatszervezési és ellenőrzési rendszer, egyre kevésbé célravezető. Az épí­tőiparnak is alkalmazkodnia kell a megváltozott föltéte­lekhez. Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom