Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-19 / 66. szám

4 Somogyi Néplap 1986. március 19., szerda A divat mindig biztos üzlet Emberek, hétköznapok — Harminchárom és fél millió forint nyereség sok vagy kevés? — kérdezte Hauptmann László, a Csur­gói Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottság első titkára a minap a Napsugár Ruházati Szövetkezet küldöttgyűlésén. Szerinte a választ eldönteni a helyi vezetőknek kell, hi­szen kiragadott, hangzatos számok önmagukban keveset mondanak. Ifjabb Radnóti László elnök beszámolójában nem tagadta, hogy ha né­hány millióval kevesebb nye­reséget tudnak csak felmu­tatni, akkor bizony veszélyes helyzetbe kerülhetnek. A ve­vők szerencsére keresik ru­háikat, amelyek éppen az exportnak köszönhetően lé­pést tartanak a divattal. De nemcsak ez köszönhető a ki­terjedt külföldi kapcsolatok­nak, hanem például a kor­szerű munkaszervezés is. S ha nem is mindig jutnak az export révén a lehető leg­jobb nyereséghez, nem sza­bad lemondaniuk róla. A közvetett haszon felbecsülhe­tetlen. Csömend főterén (ha tér­nék nevezhető egyáltalán) gyors fékezéssel állunk meg. A látvány ugyanis szokat­lan: a bolttal szemben egy zöld autó áll, rajta nagy be­tűkkel: Autóposta. Ilyet még nem láttunk, megnéz­zük (lefényképezzük) hát. További információért már a marcali postahivatal veze­tőjét, Lángi Jánost zavarjuk. — Milyen új szolgáltatás az autóposta? — Az országban először mi vállalkoztunk kísérleti .jelleggel az új forma beve­A közelmúltban vették át a Zöldért zákányi telepének dolgozóit, s készülnek a te­lep megvételére is. Korszerű gépek lízing szerződésbe vé­telével itt egyebek között sí- nadrágokat varrnak majd a nyugatnémet Elho cég megbízásából. Munkatársaik a partner üzemeiben tanul­mányozták a szervezési rend­szert, hogy itthon is haszno­síthassák. Ugyancsak Zákányban ké­szülnek majd a tollal bélelt kabátok és dzsekik is. Ehhez ismét csak az NSZK-ból vá­sárolnak egy speciális beren­dezést. A Napsugár Nagyatá­don átvette a kaposvári La­dy szövetkezet telepét. Itt az épület átalakításával kétsze­resére növelik a létszámot, hogy az exportigényeket na­gyobb mértékben elégíthes­sék ki. Felújításra vár a so- mogyszobi varroda is, ahová ugyancsak több dolgozót várnak. Szinte elkerülhetet­len a csurgói telephely re­konstrukciója. Évek óla ké­zetésével Március elsejétől üzemel az aulópasta, három ’környékbeli kisközség la­kóinak érdekében. Gyóta- pusata, Gsömend és Boronka fiataljai és öregei ezentúl itt fizethetnek be pénzt, adhat­nak fel táviratokat, levele­ket, csomagokat, értékleve­leket, vehetnek totót vagy lottót, sőt újságokat is. Az autóposita csupán a tafca- réikiszolgáliatot nem tudja el­látni, a többi szolgáltatást biztosítja. — Miért került bevezetés­re? nőtte a helyét, s a raktárak is kicsik. Időnként meglehe­tősen nehéz a folyamatos termelés biztosítása és nem kis gond, hogy az alapanya­got vidéki raktárakban ke!) tárolni. Érthető, hogy a re­konstrukció első részeként a szabászat és a raktár kerül új helyre, s így lehetőség lesz a számítógépes nyilván­tartásra is. A Napsugár a megrendelők kéréseinek csak úgy tud ele­get tenni, ha különböző cé­gekkel végeztet bérmunkát. Kapcsolataik vannak jugosz­láv, vietnami cégekkel is. Most tárgyalnak Egyiptom­ban, illetve Görögországban, s természetesen több hazai szövetkezettel és vállalattal. Tervezik, hogy a kaposfőiek- kel, a kélhelyiekkel szerződ­nek új varrodák beindításá­ra. Heteken belül elkészül a nagykanizsai szolgáltató szö­vetkezet új üzeme, ahol ugyancsak a Napsugár meg­rendeléseit teljesítik. — Kizárólag a külterületi lakosság jobb postai ellátá­sa vezérelt bennünket. A Pécsi Postaigazgatóság a há­rom faluban sokszorosított lapokon értesítette a ' lakos­ságot arról, hogy hol, mikor található naponta az autó. A néhány hetes tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ötlet életrevaló, s a lakosság kö­rében is rendkívül népszerű ez az új szolgáltatás. Ezen­túl nem kell órákat utaz­gatni annak, aki a postán el akarja intézni ügyes-bajos dolgait. A bolgár tengerpartot és síparadicsomokat látogató hazánk fiain kívül az átlag­magyar vajmi keveset tud Bulgáriáról, történelméről, az ott élő emberek hétköz­napjairól. Népeink több száz­éves múltjában rengeteg kapcsolódási pont van, ami­ről a bolgár emberek többet tudnak, mint mi. Cirill és Metód tevékeny­sége alapján többnyire úgy véljük, a bolgár nyelv szinte azonos az orosszal. Első él­ményeim hamar rádöbben­tettek arra: nem így van. Azt tapasztaltam, hogy a bolgár emberek nyíltak, szí­vesen állnak szóba a nyel­vüket kerékbe törő idegen­nel, s könnyen kaphatók — egy kis politizálásra. Külö­nösen akkor, amikor elhang­zott a varázsszó, hogy a sorok írója „ungárka”, azaz magyar. Nem meditáltam azon, honnan származik a kedvesség, szeretet népünk iránt, de bátorságot, segítsé­get adott munkámhoz. A beszélgetések során a legutóbbi áremelésekre tere­lődött a szó. Az élelmisze­rek egy részének, közötte a sertéshús és az abból ké­szült termékek áremelése, a benzin és a villanyáram fo­gyasztási díjának nagymérvű emelése, az energia-korláto­zások érzékenyen érintették a családokat. Bár kétségte­len, hogy megértik az intéz­kedések okát, hiszen a há­rom évé tartó aszály nem­csak a mezőgazdaságot súj­totta, de a vízi erőműveket is. Sok vita folyik — pro és kontra — az oktatási minisz­ter legújabb rendelkezésé­ről. Az emberek többsége egyetért az ifjúság fegyelmét szigorító rendelkezéssel, in­kább néhány „kísérő”' intéz­kedés helyességét vitatják. Mert józanul gondolkodó ember nem vitatkozhat azon, — mondta a plovdivi vona­lon gépészmérnök útitársam —, hogy az iskolás gyerekek ne járjanak este 9 óra után szórakozóhelyekre. Azon se, hogy szigorúan lépnek fel az igazolatlanul hiányzókkal szemben, no és, hogy tilos lett a házibuli, meg a do­hányzás. Az iskolai egyenru­ha kötelezővé tétele, illetve annak következetes számon­kérése sem adhat morgoló- dásra okot. Az már inkább — mondta összehúzott szem­öldökkel —, hogy a tanárok­nak mindezt lakásokba be­csengetve is ellenőrizniük kell. Annak a középiskolás gyereknek, akit ezekért ki­zárnak az iskolából, hét na­pon belül munkát kell keres­nie. De azért, — zárja le a témát —, rendnek kell lenni. Fiatal sofőr ismerősömet —,aki havi 140 leva bért kap —, természetesen a lakás­kérdés érdekelte. Ügy érez­te, a 15 ezer levás — ötven négyzetméter körüli, házgyá­ri lakás megvetele álom szá­mára. Annái is inkább, mert Bulgáriában még nem annyi­ra természetes a borravaló, így hát egyelőre szórakozik, éli világát. Pedig az is tény, hogy Bulgáriában 1984-ben 68 ezer állami, szövetkezeti és magánerős lakás épült. S hogy valamivel könnyebb állami lakáshoz jutni, mint nálunk, annak oka, hogy az épülő lakások majdnem fele állami beruházásban épült és épül. 1981rben külön alapot létesítettek a fiatal házasok­nak, ezzel is gyorsítva lakás­hoz jutásukat. S még egy adat: egy bolgár lakosra 16 négyzetméter hasznos lakótér jut. Egy háziasszony, járjon bárhol külföldön, először a piacot, az élelmiszerüzleteket látogatja meg. A szófiai pia­con a termelők káposztával, zöldségfélékkel, krumplival A „felfedezetlenül hagyott” L. Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota várták a vásárlókat, no és rengeteg gyönyörű virággal. A piaci alig valamivel drá­gább, mint a bolti ár. A vá­laszték azonban szerény. Gyakran láttam az üzletek előtt sort, de igen meglepett, mikor Szófiában egy köny­vesbolt előtt pillantottam meg. Az okra akkor jöttem rá, mikor betekintettem a kirakatüvegek mögé: egy nagy kosárból fürge kezek kapkodták ki a Drakuláról szóló könyveket. S ha már a kultúránál tartunk, ma is fá­jó szívvel gondolok rá, hogy a néhány éve felépült csodapalotába nem tudtam bejutni, mert nem volt er­re jogosító fényképes belé­pőm. A modern épületko­losszus — a Ljudmila Zsiv­kova Nemzeti Kultúrpalota — valóságos labirintus. Az egyik bejáraton ugyan be­jutottam, de onnan csak az épület töredékét térképezhet­tem fel. Luxus színvonalú ifjúsági klub, szakköri szo­bák, virágüzlet: ennyi, amit láthattam. Villamoson utazva ismer­kedtem meg egy idős férfi­val, aki részt vett Magyar- ország felszabadításában. Be­szélgetés közben büszkén említette, hogy náluk is új szelek fujdogálnak. Erősödött a kritikai hangnem a sajtó­ban is a vezetési stílusról, a munkamorálról, s a jövede­lemszerzés helyenként ta­pasztalható visszásságairól. No és mindenütt, szinte min­dennap hallani az új gazda­sági mechanizmus eredmé­nyeiről és gondjairól, a meg­újítás formáiról. B. Sajti Emese (Folytatjuk.) szülnek rá. A szabászat' ki­N. J. Autóposta három községnek Egy New Donald Manes vagy két év­tizeden át volt király a „ki­rályné városában”. New York Queens kerülete ugyanis an­nak idején egy királyné, II. Károly felesége tiszteletére kapta nevét, Manes pedig en­nek a kerületnek volt min­denható politikai és admi­nisztratív vezetője: egyszerre töltötte be a tanácselnök és a demokrata párti szervezet el­nökének tisztét. Egy olyan kerületben, amely — önálló­ként — az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városa lehetne, ez felmérhetetlen befolyást jelent. Ráadásul Donald Manes népszerű is volt — a múlt év őszén pél­dául a kerület szavazóinak több mint nyolcvan százalé­ka választotta újra tanácsel­nöki tisztébe. A múlt hé; csütörtökjén azonban mégis úgy halt meg, hogy konyha­kést döfött szívébe. Ez a kí­sérlet megoldotta problémáit — korábban, még januárban nem sikerült az öngyilkos­ság, hiába vágta fel autójá­ban ereit, megtalálták és megmentették. Az első öngyilkossági kí­sérlet idején Manes még ha­York-i „király” halála talma teljében volt. Amikor magához tért, zavaros törté­netet adott elő emberrablók­ról, merényletkísérieitről. De alig négy nap múlva robbant a bomba: a hatóságok eljá­rást indítottak a nagyhatal­mú várospolitikus egyik leg­jobb barátja, a város egyik fontos hivatalának vezetője ellen. Geoffrey Lindenauer feladata az volt, hogy behajt­sa a szabálytalan parkoláso­kért kiszabott összegeket — az Egyesült Államokban ilyen esetben nincs helyszí­ni bírságolás. Elképzelhe­tő, hogy ez sokmilliós össze­get jelent New Yorkban s a hatóságok magánvállalkozó­kat alkalmaznak arra, hogy az általuk behajthatatlan büntetéseket, azok meghatá­rozott százalék ellenében be­gyújtsák a szabálysértőktől. Lindenauerről kiderült, hogy a vállalkozókkal jókora ösz- szeget fizettetett a megbízá­sért: több mint 400 ezer dol­lár korrupcióból származó hasznot ismert el a nyomo­zás során. S az is kiderült, hogy a vállalkozókat Manc-s irányította hozzá — egyíkti­két például ő világosította fel, hogy 36 ezer dollárért kaphatja meg a pénzbehajtói jogot. Manes nyilván érte­sült a vizsgálat közeledtéröl s ezért akart már először is megválni életétől). A bomba ugyan csak az egyik „hivatali helyiségben” robbant, de szétvetette a há­zat: a New York-i ügyészi szervek január vége óta sor­ra indítják a vizsgálatokat a városi hatóságok különböző osztályain korrupciós vádak­kal. Máris fény derült pél­dául arra, hogy taxienge­délyt éppúgy csak vesztege­tés útján lehetett szerezni, mint jövedelmező városi szerződést. Eddig húsz veze­tő városi tisztviselő, köztük három, magyar fogalmak szerint főigazgatónak számí­tó, önálló hatóságot irányító vezető kényszerült lemon­dásra. A városi hatóságok, a rendőri és ügyészi szervek tucatszámra hoznak létre vizsgálóbizottságokat, már csúcsbizottságot is kellett alakít ani összefogásukra. New York igen népszerű, im­már harmadszor megválasz­tott polgármestere, Ed Koch, aki néhány hónapig még ki­váló politikusnak és közeli barátjának nevezte Manest, most legazemberezte — nyil­ván ez is hozzájárult a queensi tanácselnök össze­omlásához. A vesztegetés, a sikkasztás persze nem új dolog a New York-i városi közigazgatás történetében, a politikai be­folyással visszaélés pedig még a hírhedt és nem is olyan régen véget ért Tam­many Hall-korszakból emlé­kezetes, ott adták-vették a pozíciókat a teljhatalmú po­litikusok. Éppen Koch idézte fel most, talán védekezésül, az egyik leghíresebb botrány történetét: Fiorello la Guar­dia polgármestersége idején a városi hullaházból adtak el holttesteket orvostudományi egyetemeknek boncolási gya­korlatokra ... De az új bot­rány, amelyet még nagyobb­ra duzzasztott fel Queens „ k irá 1 y á nak” ön gyil k ossága, mégis megrázta New Y örköt. A vizsgálatok még tartanak s hogy a szálak meddig ve­zetnek el, azt ma a nyomo­zó hatóságok sem tudják. A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT értesíti a kedves vevőit hogy Kaposvár, Petőfi tér 3. szám alatti ÉRTÉKESÍTÉSI IRODÁJÁT 1986. II. 15. napjával MEGSZÜNTETTE Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy vállalatunk IPARI FÖÜZEME Kaposvár, Cseri út 2. (Üjtelep) ASZTALOS, LAKATOSIPARI, ELŐKEVERT (transzport) BETON, BETON és VASBETON, MŰKŐ termékek eladásával továbbra is kedves megrendelői rendelkezésére áll. Értesítjük továbbá kedves vásárlóinkat, hogy csatornázáshoz alkalmazható eternit csöveket és idomokat nagy árkedvezmény­nyel, leszállított áron értékesítünk. Somogy Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat (27244t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom