Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

2 Somogyi Néplap 1986. március 17., hétfő 15-re emlékeztek Rizskov—Shultz találkozó Március (Folytatás az 1. oldalról.) badság eszméjét, s lángoló szeretettel éreztek felelős­séget a hazáért. A harc el­bukott, de a vereség csak katonai értelemben volt tel­jes. A társadalmi fejlődést többé nem lehetett megállí­tani. A hamu alatt ott iz- zott a változás parazsa. A forradialoim fiainak rövid idő alatt, fiatalon kellett ön­állóvá, országos méretekben gondolkodóvá válniuk. A kor követelte ezt tőlük. Ma a hétköznapok forradalmát éljük. A mai fiatalok is a haza és a nemzet jövőjének kovácsai. A szebb és jobb élet feltételeinek megterem­tése ma a mindennaipi mun­kában gyökerezik. Nincs egyedül ma egyetlen magyar fiatal sem, mert a társada­lom felelősséget érez irán­tuk. S ez arra kötelez ben­nünket, hogy mi is felelőssé­get érezzünk sorsunk alakí­tásáért. Ez jelenti ma a for­radalmi örökség továbbvi­telét. Az ünnepi beszédet köve­tően a Petőfi-szobornál el­sőként Tóth János, a me­gyéi pártbizottság titkára és Weisz Zoltán, a városi párt- bizottság titkára helyezte el a testületek koszorúját. A népfront koszorúját Rostás Károly megyei elnök és Farkas Imre városi alelnök helyezte el. Az ifjúsági szö­A magyar történelem egyik kiemelkedő eseményére, az 1848—49-es polgári forrada­lom és szabadságharc kezde­tét jelentő március 15-re em­lékeztek szombaton ország­szerte. Budapesten az ünnep reggelén több száz fiatal gyűlt össze a nemzeti színű és vörös lobogókkal feldíszí­tett Március 15. téren, hogy Petőfi Sándor szobránál ke­gyelettel emlékezzék a for­radalmár költőre. A Múzeumkertben több ezer budapesti fiatal jelenlé­tében — a forradalmi ifjú­sági napok nyitányaként — ünnepi nagygyűlést rende­zett a KISZ Központi Bizott­sága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ün­vetség nevében Mihalics Veronika, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Baracskai Zoltánná, a váro­si bizottság első titkára ko­szorúzott. A fegyveres erők és testületek koszorúját Borbola Mihály alezredes, a népség elnökségében ott vol­tak: Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Szabó István, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a párt-, az állam-, a társadal­mi, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek képviselői. A Himnusz hangjait köve­tően Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszön­tötte a megjelenteket, majd Nagy Imre, a KISZ Közpon­ti Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. — Március 15-e olyan nem­zeti ünnepünk, amely — az városi rendőrkapitányság megbízott parancsnoka, Gicsi György mérnökalezre­des, egységparancsnok és Marosi János főhadnagy, a Latinca Sándor Munkásőr- egység parancsnoka helyez­te el. ébredő öntudatú gyermektől a század viharait átélt öregig mindnyájunk számára — kü­lönös, egyedi varázzsal bír, melynek hangulata, érzelmi töltése mással nem összevet­hető. E történelmi évforduló az egyszerre dicső és tragikus múlt emléke. Az 1848—49-es eseményekre emlékezve egy­más mellett él tudatunk mé­lyén a márciusi nap lelkese­dése, Táncsics, Petőfi, Kos­suth alakja, az új törvények születése, a pákozdi győze­lem, a dicsőséges tavaszi hadjárat és a vesztett csa­ták, a belső széthúzás, Vilá­gos, majd Arad tragédiája. Hajlamosak vagyunk egy-egy történelmi eseményt vagy kort szélsőség,esen értékelni, csak a sikereket vagy csak a bukást látni. Mindez mai va­lóságunkra is jellemző. Na­ponta találkozhatunk a prob­lémák lekicsinylésével épp úgy, mint túlhangsúlyozásá­val, márpedig ez a magatar­tás képes leginkább megbé­nítani minden alkotó erőt, változtatási, jobbítási szán­dékot. — Március 15-e a forrada­lom ünnepe. A forradalomé, amely azt a hatalmas célt tűzte maga elé, hogy kisza­kítsa Magyarországot a több évszázados elmaradottság­ból, elindítsa a társadalmi, gazdasági fejlődés útján. Az azóta eltelt, csaknem másfél évszázad több szakaszában, Koszorúzási ünnepség a bu­dapesti Petőfi-szobornál Nagygyűlés a Múzeumkert­ben különösén az elmúlt évtize­dekben sikerült eredménye­sen haladni ezen az úton. Hazánk felszámolta elmara­dottságát, felzárkózott a kö­zepeden fejlett országok szintjéhez. De látnunk kell: közben a világ is hatalmas tempóban halad, változik kö­rülöttünk, és a- tegnap még oly jelentős eredményei is kevésnek bizonyulnak a ma, de még inkább a holnap mércéjével. Március 15-e a hazafiság ünnepe is. A hazafiságé, a nép, a nemzet, a szülőföld iránti szeretető, tiszteleté. Sokszor, sokan visszaéltek már e fogalmakkal. De mind­ez hangsúlyosan csak arra inthet minket, hogy tudato­sabban, bátrabban vállaljuk magyarságunkat. És végül: március 15-e az ifjúság ün­nepe. A 48-as ifjúságé, és a mai ifjúságé is, amely tuda­tosan vállalja az apák gene­rációjától kapott társadalmi örökséget, s amely sok min­denben mást, jobbat, boldo­gabbat, demokratikusabbat, humánusabbat akar. Az if­júságé, amely türelmetlen, mert nemcsak a jövőt, de a jelent is akarja, amely gyor­sabb haladást kíván, és sok­szor élesen kéri számon a sokat hallott eszmék megva­lósulását. Az ifjúságé, amely­nek elődei 1848. március 15- én a kor hívó szavát és a vi­lágpolitika pillanatnyi lehe­tőségét megértve megkezdték a harcot a szabadság, a tár­sadalmi fejlődés eszméiért. A megemlékező szavak után az ünnepség résztvevői a tisztelet és hála koszorúit helyezték el a múzeum fa­lán; az 1848. március 15-i eseményeknek emléket állító márványtábla alá. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti, illetve Budapesti Bi­zottsága nevében Szabó Ist­ván, a Politikai Bizottság tagja és Hajdú István, a Bu­dapesti Pártbizottság titkára; a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi, il­letve Budapesti Bizottsága nevében Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára és Tur­csi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, illetve Budapesti Bizottsága képviseletében Ribánszki Róbert, a HNF Országos Tanácsának titká­ra és Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottságának ve­zető titkára koszorúzott. A fiatalbk megkoszorúzták a fővárosi kerületekben ta­lálható emlékhelyeket is. Az I. kerületben a Táncsics- szobrot és a Dísz téri 1848- as hősi emlékművet, a II. ke­rületben Bem tábornok, az V. kerületben Kossuth Lajos szobránál és a Batthyány- örökmécsesnél helyezték el koszorúikat a városrészek párt-, KISZ- és népfront- bizottságainak képviselői. A megemlékezés virágaival bo­rították el az emlékműveket iskolák tanulói, intézmé­nyek, üzemek, vállalatok ifjú dolgozói. Nyikolaj Rizskov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és George Shultz, az Egyesült Államok külügy­minisztere szombaton a Szovjetunió stockholmi nagykövetségén találkozót tartott. A megbeszélésen megvi­tatták a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdé­sét, valamint több nemzet­közi problémát. A találkozón részt vettek: Viktor Malcev, a Szovjet­unió külügyminiszterének első helyettese, Borisz Pan- kin, a Szovjetunió svédor­szági nagykövete, Oleg Gri- nyevszkij, a stockholmi kon­ferencián résztvevő szovjet küldöttség vezetője, Rozan- ne Ridgway, európai és ka­Nyikolaj Rizskov és George Shultz a Szovjetunió stock­holmi nagykövetségén Szokásos politikai manő­vernek minősíti a TASZSZ szovjet hírügynökség wa­shingtoni keltezésű jelenté­se Reagan elnöknek az atomkísérletek korlátozásá­val kapcsolatban pénteken elhangzott javaslatát. Az in­dítvány — a TASZSZ sze­rint — csak azt szolgálja, hogy az amerikai kormány megkerülhesse ai konkrét választ a minden nukleáris kísérlet betiltását szorgal­mazó szovjet javaslatra. A szovjet hírügynökség megítélése szerint Reagan javaslata korlátozott jellegű, csupán a föld alatti atomkí­sérletek korlátozásáról, va­lamint a békés célú föld alatti atomrobbantásokról szóló szerződések ellenőrzé­sének technikai problémáit nadai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtit­kár és más hivatalos szemé­lyiségek. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő Stockholmban szombaton részvétlátogatást tett a királynál, .majd a svéd üzleti korok képviselőivel, ipari és kereskedelmi válla­latok vezetőivel találkozott. Vázolta, milyen lehetőségek nyílnak a svéd cégek szá­mára a szovjet társadalmi és gazdasági fejlesztési prog­ramban való részvételre. A szovjet kormányfő Rad- zsiv Gandhi indiai minisz­terelnökkel is találkozott. A megbeszélésen a békéért és a leszerelésért tett szovjet és indiai erőfeszítéseket ele­mezték és megállapították, hogy a két ország magas színvonalú kapcsolatai meg­felelnek a két nép, a béke, Ázsia, valamint az egész vi­lág biztonsága érdekeinek. érinti. Ezek, az 1974-ben il­letve 1976-ban a Szovjetunió és az Egyesült Államok ál­tal megkötött szerződések mind a mai napig nem ke­rültek ratifikálásra, s egyál­talán nem a szovjet fél hi­bájából — mutat rá " a TASZSZ. A Fehér Ház közléséből kiderül, hogy április harma­dik hetében az Egyesült Ál­lamokban újabb atomfegy­verkísérletet hajtanak végre Névadóban, s erre szovjet megfigyelőket hívnak meg. A TASZSZ washingtoni jelen­tése szerint szovjet megfi­gyelőik meghívása csak pro­pagandafogás, amellyel a washingtoni kormányzat csak azt kívánja leplezni, hogy nem hajlandó az ösz- szes atomrobbantás betiltá­sára. Ndgygyűlés Budapesten a Múzeumkertben Reagan indítványa politikai manőver Párbeszéd Pekingben A kedvező történelmi ha­gyományok ellenére manap­ság sajnos még mindig ese­ményszámba mennek a ma­gas szintű szovjet—kínai tár­gyalások. A szombat óta Pe­kingben tárgyaló Iván Ar­hipov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első el­nökhelyettese ezúttal a két esztendeje megalakított szov­jet—kínai gazdasági, ke­reskedelmi, tudományos és műszaki együttműködési bi­zottság első rendes üléssza­kára érkezett a kínai fővá­rosba. A két ország kapcsolatai­ban bekövetkezett sajnálatos törés a nullára vetette visz- sza a gazdasági és kereske­delmi együttműködés szint­jét is, s csak a közelmúlt­ban kezdett éledezni a ko­rábban kölcsönösen gyü­mölcsözőnek tartott viszony. Mindössze három-négy esz­tendeje mutatkoztak az első jelek, s azóta lankadatlan tempóbatn szélesedik az együttműködés számos, mindkét fél szempontjából rendkívül jelentős területen. Így például a Szovjetunió vállalta több, az ötvenes években szovjet segítséggel épített ipari nagyüzem re­konstrukcióját, A két fél között már meg­született egy megállapodás a kereskedelem fejlesztéséről 1986 és 1990 között, s Arhi­pov mostani tárgyalásainak eredményeképpen valószí­nűleg újabb szerződések is születnek majd. Arhipov kínai vendéglá­tója, Li Peng miniszterel­nök-helyettes mindenesetre kedvező alaphangulatot te­remtett már szombaton dél­előtt, amikor „a kínai nép régi barátjának” nevezte szovjet kollégáját. A mostani pekingi párbe­széd természetszerűleg csak egy a sorban. Voltak már, s lesznek is még hasonló nagyságrendű, s talán még jelentősebb tárgyalások is a két ország között. A fontos az, hagy a kapcsolatok javí­tására irányuló készség köl­csönös legyen. Akkor köny- nyebb&n megoldhatók lesz­nek azok a problémák is, amelyek ma még akadályoz­zák a felek politikai viszo­nyának javítását. H. G. Összekapcsolták a Szojuzt a MIR-rel A moszkvai irányítóközpontban figyelik a Szojuz cs a MIR összekapcsolását előkészítő műveletet. Szombaton, moszkvai idő szerint 16 óra 38 perckor összekapcsolták a Szojuz T— 15 űrhajót a MIR űrállomás­sal. A két űrhajós, Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolov- jov egészségi állapota -és közérzete jó. Az új típusú, a Szál jut 7-esnél lényegesen korszerűbb MIR-en, a feb­ruár 20-án a világűrbe jut­tatott űrállomás fedélzetén először dolgoznak emberek. A dokkolást követően Leo­nyid Kizim parancsnok és Vlagyimir Szolovjov fedélze­ti mérnök ellenőrizte a kap­csolat biztonságát, az illesz­kedés pontosságát, majd megnyitotta az átjárónyílást és átlépett az űrállomásra. A világűrből érkezett ada­tok szerint a MIR és a Szo­juz T—15-ös űrhajó fedélze­ti rendszerei és berendezései kifogástalanul működnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom