Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-17 / 64. szám
1986. március 17., hétfő Somogyi Néplap 3 A simuló fa Szakmunkásból egyetemi hallgató Kevesen éltek a lehetőséggel Milyen lehetőségük van a tehetséges munkásfiataloknak az egyetemi vagy a főiskolai végzettség megszerzésére? Nagy értéket jelent a termelésben az a mérnök, közgazdász, sőt jogász, aki a munkapad mellett ismerte meg az üzemet. Űj lehetőséget jelentett, mikor 1973-iban megkezdték működésüket a szakmunkások egyetemi és főiskolai előkészítő tanfolyamai. A kezdet kezdetén a nem érettségizett szakmunkásfiatalok előtt megnyílt a pálya a diploma megszerzéséhez, majd később az érettségizettek is lehetőséget kaptak rá, hogy agrár-, közgazdasági, jogi végzettséget szerezzenek a műszakin kívül. 1979-ig nőtt az érdeklődés az előkészítő tanfolyam, a továbbtanulás iránt. Akkor valóban a legjobbak kezdték el tanulmányaikat, mégpedig úgy, hogy közben megkapták átlagfizetésüket. Utána bevezették a meghatározott összegű keresettérítést. így az addig csábító lehetőség egy csapásra kedvezőtlenné vált, s csökkent a jelentkezők száma. A társadalmi, gazdasági változások szintén hozzájárultak, hogy nem lehetett megállítani a visszaesést. A jelentkezők száma egy- harmadára csökkent. A szakmunkások többsége pályakezdőként is gyorsan eléri a hat-tízezer forintos jövedelmet, s egyre kevésbé vállalja a továbbtanulás nem csekély anyagi és emberi terheit. A szűk szakmai közösségek egyébként is gyakran inkábbfo a túlmunkára, a géemkázásra ösztönöznek. Elhibázott követelmények Kedvezőtlen hatása van az előkészítő tanfolyam jelenlegi követelményének is. A 24 —25 év alatti fiatalok többsége elsősorban a hároméves fizikai munkához, a katonai szolgálat letöltéséhez való ragaszkodás miatt esik ki. Ha például a katonai szolgálatot be lehetne számítani a gyakorlati időbe, mindjárt jobb lenne a helyzet. Sőt, itt sem ártana az előfelvételi. Most nem csekély azoknak a száma, akik a családalapítás, az otthonteremtés, a gyermek- vállalás nehézségei miatt nem vállalkoznak a továbbtanulásra. A vállalatok többségében elsüllyesztik a tájékoztató- és propagandaanyagokat az íróasztalok mélyére. Mindenképpen szükség van a széles körű tájékoztatásra, hogy minél többen jelentkezzenek a legrátermettebb, a legkiválóbb fiatalok közül. Tény: ez a képzés több százezer forintjába kerül a vállalatoknak. így az utánpótlást inkább ösztöndíjasok szerződtetésével, kész szakemberek megszerzésével oldják meg. Olcsóbb 10—20 ezer forint letelepedési segélyt adni a pályakezdőnek. Persze vannak kivételek is, így a siófoki DRVV, a Kapos- gép, Sáév, a villamossági gyár folyamatosan küld jelentkezőket az előkészítőre. Nekik is köszönhető, hogy Somagyból száz fiatal élt a szervezett továbbtanulás lehetőségével- tizennégy év alatt. Ha az Állami Ifjúsági Bizottság segítségével létre lehetne hozni egy központi alapot, a kisebb vállalatoktól jelentkező fiatalokat is támogathatnák. Legnehezebb a családosoknak Akik a munkapad mellől kerülnek a felsőoktatási intézményekbe, s egyedülállóak, .megélnek a havi 4—7 ezer forintból. Sajnos, az egy- és több gyermekeseknek, ahol az asszony gyesen van, szükségük van a szülői segítségre is. A továbbtanulásra vállalkozó somogyi munkásfiatalok 15—20 százaléka levelező tagozatra ment, anyagi és családi megfontolásból. Ez azonban nagyobb terheket rótt rájuk. Egyébként közülük morzsolódtak le a legtöbben, is ismételték meg az évet. Sajnos, ma -még nincs elég szoros kapcsolat a vállalat és a továbbtanuló fiatalok között. Ezt nem pótolja a nyári gyakorlat sem. Talán ez is oka a nagyon nehéz üzemi visszailleszkedésnek. A vállalatok gyakran teljesen figyelmen 'kívül hagylják a régi munkatapasztalatokat, s úgy állapítják meg a munkakört, a fizetést. Azok, akik tettre, alkotásra, bizonyításra készen érkeznek vissza az „iskolapadhói”, kiábrándulnak a még szakmunkás-vég- gettséget sem igénylő „lóti- futi” munkakör miatt. Az SZMT ifjúsági tanácsa felvállalta, hogy fölkelti a dolgozó fiatalok érdeklődését a továbbtanulás iránt. Sokat tehetnek a vállalatok is, ha úgy tervezik meg a szakember-szükségletet, hogy ^gondolnak a fiatalok továbbtaníttatására. L. G. Jó illatú forgács kunkoro- dik a gyalu alól, s halmozódik a földön. Az imént még szőrös-szálkás deszka minden mozdulat után szebben, simábban mutatja erezetét. Gyenis István műbútorasztalos mester kedvtelve nézi a változást. A kaposvári Barkácsbolt műhelyében csípős pác illata terjeng, a falakon színes gyermekraj zok: lendületesen megfestett képek, favágókról és asztalosokról. Százötven éve készített szuszék, intarziás asztallap várja, hogy a mester ismét kézbe vegye, megjavítsa a repedéseiket. Sok munka vér Gyenis Istvánra, ezért gyakran a hétvégeket is a műhelyben tölti. Nem fáradtság ez annak, aki szakmája szerelmese. Akkor elégedett, és boldog, ha fa van a kezében. — Istvánéiban születtem, ott is jártam általános iskolába — kezdi élettörténetét. Akkoriban, is állandóan az asztalosműhely körül lá- batlankodtam, segítettem a mesternek. Hetedikes voltam, amikor egy nemzetközi fafaragó pályázatra be- küldtem munkáimat, és meg is nyertem azt. Egy karóra volt a jutalmam, s nagyon büszke voltam a sikerre. Később, szüleim kívánságára a szigetvári gimnáziumba iratkoztam be, de az iskolakezdés előtt két héttel pályát módosítottam: jelentkeztem Kaposvárra asztalostanulónak. Édesapám nem nagyon örült a választásomnak, de aztán azt mondta: „te tudod fiam,mi akarsz lenni, csak aztán boldogulj is az életben.” Albérletben laktam. Két és fél óv alatt szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt. Közben, miniszteri engedéllyel levelező tagozaton végeztem a gimnáziumot. Országos versenyeket Kaposváron, a Munkásőr soron levő üzletben tegnap néhány perccel tizenegy óra, azaz zárás előtt kopogtattam. Azt mondja Horváth László- né üzletvezető, hogy forgalmas napjuk volt. Vittek mindenfélét a „feledékeny” háziasszonyok és férjek. Tíz éve nyitotta meg a HJíziasz- szonyok boltját a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat. Pontosabban úgy kezdődött az üzlet, hogy rétest, meg gasztrofol ételeket kínálnak. Csakhamar kiderült, hogy kelendő lesz a tej és a kenyér is. A többi meg jött magától. Ma .már borotvahabot ugyanúgy árulnak, mint mirelit zöldborsót, vagy felnyertem, s alig volt szabadidőm. Furcsálkodva néztek rám a többiek, s nem is igen volt barátom a saját korosztályomból. Már akkor készítettem intarziákat: ez a munka hatalmas figyelmet, precizitást követel, s ha az ember szívvel-lélekkel végzi, lassan a természete is a munkáihoz idomul. Kritikus .alkat vagyok, és őszinte. Ezt nem nagyon tudják elviselni az emberek. A katonaság után megnősültem, s hogy ötről hatra jussunk, időlegesen a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedtem. Tíz évig tartott ez a kompromisszum, s azt hiszem, nem is tudtam volna elviselni, ha közben nem folytatom a mesterségemet is. Alkotó embernek tartom magam., s fárasztott az íróasztal mögötti munka. Hat évvel ezelőtt végre alkalom nyílt arra hogy itt, a bar- kácsbolt műhelyében előbb mint alkalmazott, végre a vágottat. S hogy jó üzletet csináltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen a vasárnapon négy és fél óra alatt negyvenezer forint értékű portékát adtak el. — Ennyire feledékenyek lennénk? — kérdezem a boltvezetőt, aki tapintatból is mentegeti a vásárlókat. — Inkább a nem várt vendégek megérkezése miatt jönnék hozzánk. Vannak törzs vásárlóink is, akik minden vasárnap megjönnek, és ilyenkor vesznek meg mindent. Az ősszel előfordult az is, hogy még Lengyeltótiból is ide utaztak hozzánk Cukorért. Ha nincs boltok Rugalmasabb üzletpolitikát ígér az áfész Nincs könnyű helyzetben a Boglárlelle és Vidéke Áfész, hiszen 13 település 16 ezer állandó lakosáról, a nyári szezonban pedig ezen túl több tízezer üdülőről kell gondoskodni. Ennek a kettős feladatnak az elmúlt évben sikerrel tettek eleget. A Balaton- parti települések ellátása érdekében dolgozik az idén is a szövetkezet. Célkitűzéseiről is beszámolt Szabó József elnök, a szombaton megtartott küldöttértekezleten, amelyen részt vett dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője és Kuszakmában dolgozhassak. Tavaly mestervizsgát tettem Pécsett, elsősorban az önbecsülésem miatt, s ez most már kötelez. Nem adhatok ki olyan munkát a kezem alól, amit visszahoznak. Két éve önállóan dolgozom. Nem volt nagy sikere is eligazító tábla a Honvéd utcában mindenki tudja, hogy hol vagyunk. — Otthon ki főzi a vasárnapi ebédet, ki segít maguknak? — Van egy remek anyósam. A kolléganők pedig, ha a férj nem tud főzni, már szombaton elkészítik a vasárnapi menüt, amit aztán csak fel kell melegíteni. Az üzlet mindennap nyitva van. Kicsi volt ez, tavaly mégis tizenhárommillió forint forgalmat csináltak. Bizonyítja: szüksége van Kaposvárnak vasárnap is egy nyitva tartó üzletre. N. J. szinger Rudolf, a Mészöv elnökhelyettese is. Az ellátási felelősségről szólva az elnök a beszámolóban elmondta: — Boglárlellén a szövetkezet részesedése a kereskedelmi forgalomból mintegy 60 százalékos, a többi településen pedig szinte kizárólagos. Az üzleteink és d vendéglátóhelyeink forgalmával a megye 16 áfésze között az 5. helyet foglaljuk el. A nyereségünk öt év alatt megkétszereződött, tavaly meghaladta a 17 millió forintot. Az eredményekhez a szövetkezeti tagság jelentős támogatással járult hozzá. A gamási és a szőlőskisiaki ABC célrészjegyek felhasználásával épült. A látrányi vegyesbolt is így készül. Töhb pavilont, büfét is megnyitottak a múlt évben, másokat pedig korszerűsítettek. Boglárlelle város lett, s ez feladatokat jelent az áfész számára is: — Rugalmas üzletpolitikával, a kereskedelem és a a barKacsmuhelynek, kevesen vették igénybe, azért döntött úgy a kaposvári áfész, hogy bérbe adja a műhelyt nekem. Az első évben azt hittem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, hiszen restaurálással, javítással foglalkozom, s ezek a munkák rendkívül időigényesek. Én meg az a fajta ember vagyok, aki még ha veszt is, csak tökéletes munkát ad ki a kezéből. Régen a mesteremberek ráértek egy évig is dolgozni egy-egy szekrényen, szu- székon, s gyönyörű alkotások kerültek ki a kezük alól. Gyűlölöm a műanyagot. Azt gondolom, a lakásokban felhalmozott műanyag, legyen bármilyen korszerű, idegessé, nyugtalanná teszi az embereket. A fának lelke van, színe a pirostól a feketéig változik, érintése selymes. Nyugodttá tesz. Nem szeretem a sablont. Elképzelhetetlen, hogy egy bútorgyárban fűrészeljek naphosszat. A munkáiban sohasem szabad megalkudni, mindig a tökéletességre kell törekedni. Gyenis István a szerszámait mutatja. A régi Weisz és fia által gyártott profil- gyalukat, és ellenpontként a most kapható Studai gyá- lut. — Hatszáz forintba kerül, s a célnak végül is megfelel — mondja — de nézze, ennek a régi készségnek a kiképzését: belesimul az ember tenyerébe, jó vele dolgozni. Ez az új megpróbálja utánozni, de durva, elnagyolt. Pedig szép alkotás csak jó szerszámmal születhet. Búcsúzóul intarzia- képeket mutat. Tavaly, az Édosz Művelődési Házban önálló kiállítása volt a mesternek, szép sikerrel. Gyenis István boldog ember. Nemigen vágyakozik semmire csak arra, hogy mindig alkotó munkát végezhessen, Klic Ágnes vendéglátás színvonalának emelésével, a vásárlók igényeihez igazodó kínálattal kell csökkenteni az ellátás gondjait — mondta az elnök. Boglárlellén egy kisebb konténer és egy nagy ABC- áírúház építése már megkezdődött, a szezonra befejezik a Boglárka áruház élelmiszerosztályának bővítését, illetve korszerűsítését. Ezekre az üzletekre alapozva a VII. ötéves tervidőszakban az élelmiszerkereskedelemben számolnak a legnagyobb forgalomnövekedéssel. A vendéglátásban valamivel több mint 30, a felvásárlásban 70 százalékkal magasabb forgalmat terveznek. A beszámolót követő hozzászólásokban a küldöttek a kistelepülések ellátásának további javítását szorgalmazták. Szóltak a közművelődésben való együttműködés lehetőségeiről és felvetették, az udvariasabb kereskedelmi kiszolgálás közérzetet javító tényező. N. Zs. Célrészjeggyel épülnek ◦ A Háziasszonyok boltjában VASÁRNAP IS VÁSÁROLUNK
