Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

2 Somogyi Néplap 1986. február 12., szerda Tanácskozás az Akadémián Kun Béla centenárumán Kongresszusi sajtóközpont Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) Béla életútja tanulságos több nemzedék számára. Alig élt többet 50 évnél, mégis nagy ívű pályát járt be. Hatalmas erejű forradal­mi megmozdulások, világhá­ború, történelmi méretű át­alakulások jellemzik a kort, amelyben élt és küzdött. Ez a kor az imperializmus ki­alakulásának és egyben a történelem első diadalmas szocialista forradalmának "időszaka volt, Kun Béla pe­dig korának szülötte, aki nemcsak megértette a társa­dalmi folyamatok lényegét, hanem teljes erejével vállal­ta a küzdelmet is. Az előadás a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy Kun Béla tudatos életének már a legelején elkötelezte magát a haladás ügye mel­lett. Tevékenységére felfi­gyelt az államhatalom is és 21 éves korában a szegedi Csillag börtönbe zárták. A harcot itt sem adta fel: má­jus 1-én tüntetést szerve­zett a különböző nemzetisé­gű foglyok között. A magyar munkásmozgalomhoz való korai csatlakozás és a sok- nemzetiségű erdélyi környe­zet kitűnő iskolának bizo­nyult Kun Béla számára. Mozgalmi tevékenységének felfelé ívelő szakaszában ér­te az első világháború kitö­rése. Osztozott népe sorsá­ban. A kolozsvári 21-es gya­logezred katonájaként az orosz frontra került, itt köz­vetlen közelről megismerte a háború borzalmait. Miikor 1916 nyarán hadifogságba esett, újabb lehetősége nyílt a cselekvésre. Már a hadi­fogoly táborban megkezdte társai felkészítését a továb­bi harcokra. Behatóan ta­nulmányozta Lenin írásait, beszélt a háború kitörésé­nek közvetett okairól, az imperializmus törekvéseiről, az eljövendő magyar forra­dalomról. Az Októberi forradalom újabb mérföldkő voilt Kun Béla életében — állapította meg az ülésszak szónoka. Pályájának egyik legfonto­sabb mozzanata volt talál­kozása Leninnel, Ettől a naptól kezdve Lenin szemé­lyes tanítványának és har­costársának tartotta magát. Hamarosan az oroszországi nemzetközi hadifogoly-moz­galom elismert vezetőjének, sodró lendületű agitátornak tekintették Kun Bélát. El­nöke lett annak a szerve­zetnek, amelyet a bolsevik párt a külföldi munkások közötti forradalmi tevékeny­ség szervezésére hozott lét­re. Az őszirózsás forradalom diadala lehetővé tette a szovjet-oroszországban szer­vezkedő magyar kommunis­ták hazatérését. Kun Béla hazatérte után a rá jellemző dinamizmussal látott hozzá a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának megszerve­zéséhez. Történelmi érde­me, hogy felismerte az új­típusú forradalmi munkás­párt megalakításának szük­ségességét. Meglátta, hogy az adott történelmi helyzet­ben nem a munkásmozga­lom egységének mindenáron való fenntartása a legfonto­sabb, hanem a forradalmi cél érdekében vállalni kell a szakítást is az opportunis­tákkal. Nagy érdemei van­nak abban is, hogy az 1918. november 24-én megalakult párt nem szűk szekta lett, hanem igazi munkáspárt, amely tömöríteni tudta az öntudatos munkásokat, és nyitott volt a szegénypa­rasztság és a haladó gondol­kodású értelmiség előtt is. Óvári Miklós ezután arról szólt, hogy Kun Béla a ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság tényleges vezetőjeként hallatlanul sokirányú tevé­kenységet fejtett ki. Legna­gyobb aktivitást a Tanács- köztársaság külügyeinek irá­nyításában tanúsított, hiszen Magyarország sorsát az első világháború utáni helyzetben elsősorban a nemzetközi erő­viszonyok alakulása hatá­rozta meg. Mindent megtett azért, hogy kihasználja az imperialisták egymás közöt­ti ellentéteit a Tanácsköztár­saság javára. Sokat fárado­zott a Szovjet-Oroszországgal való kapcsolatok kiépítésén. Üj politikai vonalát a béke- politika és a nemzetközi ön­rendelkezési jogának hatá­rozott képviselete jellemez­te. A külügyi és a hadügyi kérdések mellett sokat fog­lalkozott gazdasági szervező munkával is. A gazdasági nehézségeket egyebek között a szakszervezeteknek a ter­melésirányításába való mi­nél szélesebb körű bevoná­sával és a régi, valamint az újtípusú bürokráoia elleni küzdelemmel kívánta ellen­súlyozni. A munkásegység megte­remtéséért és fenntartásáért Kun Béla igen sokat tett, mert tudatában vol.t annak, hogy a Tanácsköztársaság léte a nemzetközi politikai tényezők mellett ezen áll vagy bukik. Energiája nem kis részét az egységet jobb­ról, de néha a balról is fe­nyegető támadások elhárítá­sára fordította. A szó igaz értelmében kétfrontos har­cot folytatott, s ennek né­hány vonatkozása mindmáig nagyon tanulságos. A Tanácsköztársaság le­verését követően Kun Bélá­nak el kellett hagynia a for­rón szeretett hazáját — mondotta a Központi Bizott­ság titkára. — 1921 elejé­től hallatlanul sokirányú te­vékenységet folytatott _ a Kommunista I n temaci onálé- ban. Munkáját olykor for­radalmi türelmetlenség jel­lemezte, de a róla alkotott képhez az is hozzátartozik, hogy 1921 őszétől sorra je­lenték meg írásai a nem­zetközi munkásmozalomban mutatkozó szektásság ellen. Nemzetközi tevékenységével egyidőben Kun Béla az il­legalitásba szorított Kom­munisták Magyarországi Pártjának vezetője maradt. A párt mély illegalitása és a kényszerű távolság a ma­gyar dolgozó tömegektől közrejátszott abban, hogy az 1930-as években Kun Béla csupán vívódások után ju­tott el a népfrontpolitika el­fogadásához. Levelei és cik­kei azonban egyre inkább tükrözték azt a felismerést, hogy a fasizmus elleni kö­zös harc érdekében nemzet­közi viszonylatban és a ma­gyar munkásmozgalomban is felül kell emelkedni a kom­munisták és a szociáldemok­raták közötti valódi ellenté­teken, az indokolatlan köl­csönös vádaskodásokon, és a helyzet követelményeinek megfelelő szövetségi politi­kát kell folytatni. Kun Béla politikai pályá­ja sajnálatos módon ketté tört. Koholt vádak alapján 1937-ben letartóztatták, majd két évvel később a börtön­ben meghalt. A személyi kultusz elítélése során 1956- ban teljes mértékben reha­bilitálták. Neve azóta tisztán él a kommunisták, a haladó emberek, népünk emléké­ben. Politikai hagyatékának feldolgozása azonban rész­ben még előttünk áll, és ezt szolgálja a mostani ta­nácskozás is — mondotta befejezésül Óvári Miklós. Kirill Guszev, az SZKP KB Marxizmus—Lendnizmus In­tézetének igazgatóhelyettese „Kun Béla, a lánglelkű in- ternacoinalista, a szovjetek országának új barátja” című előadásában egyebek közt ar­ról szólt: a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő alakja nagy elismerést ví­vott ki a Kominternben. En­nek köszönhette, hogy 1928 és 35 között az elnökség tag­ja lehetett. A harcos interna­cionalista elkötelezettje volt a lenini eszméknek, aktív szerepet vállalt a nagy ok­tóberi szocalista forradalom eseményeiben, a polgárhá­borúban és a szocialista épí­tőmunkában. Mindig Lenin tanítványa maradt, publiká­cióiban gyakran utalt a bol­sevik párt vezetőjének el­méleti útmutatásaira. A gya­korlatban alkotó módon al­kalmazta a lenini eszméket. Elméleti tevékenységével kapcsolatban az előadó ki­emelte: Kun Béla 1918-ban megírta a „Mit akarnak a Kommunisták?” című bros- súráját, s e munkájában nép­szerű formában fejtette ki a marxizmus—leninizmus alapelveit. A 20-as évek vé­gén előkészítette Lenin mű­veinek európai és ázsiai nyelveken történő kiadását. Kun Béla — aki nemcsak az orosz, hanem a nemzetközi munkásmozgalom ügye mel­lett is teljes szívvel kiállt — sokban hozzájárult a szovjet hatalom megerősítéséhez Szibériában, irányította a Vrangel tábornok ellen küz­dő Déli Front politikai mun­káját. A polgárháborút kö­vetően szerepet vállalt az üzemek, a közoktatás, az egészségügyi ellátás helyre- állításában, számos cikket publikált a Pravdában, az Izvesztyijában és az Uráli Munkás című újságokban. Személyiségét a humanitás, az energikusság, az élet­öröm jellemezte. Jó taktikus volt, értett az emberek nyel­vén, széles körű kultúrájá­val mély benyomást tett munkatársaira. Azzal együtt, hogy hivatásos forradalmár volt, aki sok erőt és energi­át fordított a történelem el­ső munkás—paraszt államá­nak segítésére, Kun Béla mindig és mindenben meg­maradt magyar hazafinak — mondotta végezetül Kirill Guszev. Az ülésszak első napjának érdekes epizódja volt, hogy Herbert Steiner, az Osztrák Ellenállási Anchdvum nyugal­mazott igazgatója a tanács­kozás programján kívül szót kért. Magyar nyelven emlé­kezett meg Kun Béla és az osztrák munkásmozgalom kapcsolatáról, majd a ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság három eredeti plakátját nyújtotta át Huszár István­nak, ezzel az ajándékkal is adózva a 100 esztendeje szü­letett internacionalista, Kun Béla emlékének. A tanács­kozás délelőtti részében Mi­lei György, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tu­dományos főmunkatársa is előadást tartott „Kun Béla a lenini eszmék első magyar- országi terjesztője” címmel, majd három korreferátum következett. A szakemberek bemutatták, hogyan járult hozzá Kun Béla a lenini esz­mék magyarországi terjesz­téséhez, milyen szerepet ját­szott a század eleji prog­resszió balszárnyán. A konferencia délután újabb előadással folytató­dott. Liptai Ervin, a Had­történeti Intézet és Múzeum parancsnoka az első magyar munkáshatalom vezéralak­jának portréját rajzolta meg. Az ezt követő korreferátu­mokban csehszlovákiai, szovjetunióbeli, romániai, il­letve hazai szakemberek is­mertették Kun Bélával kap­csolatos vizsgálódásaik leg­újabb eredményeit. A kuta­tók megvilágították egyebek között, milyen nézeteket val­lott a párt és a szakszerve­zet kérdésében Kun Béla 1918—19-ben, felvázolták a Tanácsköztársaság, valamint a breszt-litovszki, a buka­resti és a párizsi béketár­gyalások közötti összefüggé­seket. Bemutatták Kun Béla alakját a Forradalmi Kor­mányzótanács jegyzőköny­veinek tükrében, képet ad­tak forradalmi küldetéstuda­táról, a nemzetiségi kérdés­ben hangoztatott állásfogla­lásáról. A történészek több adalékkal járultak hozzá a Kun Béla-'kérdés histográfi- ájához, bemutatták Kun Bé­lának az első csehszlovákiai munkáshatalommal való kapcsolatát, és szóltak a ro­mán—magyar forradalmi szolidaritási hagyományok­ról. A nemzetközi tudományos ülésszak szerdán újobb kor- referátumokkal folytatja munkáját. A szovjet szakszervezetek két pártkongresszus között végzett tevékenységével fog­lalkozó sajótértékezlettel kezdte meg működését ked­Pillanatnyilag úgy tűnik, Marcos végül is felülkereke­dik a fülöp-szigeteki elnök- választás után kialakult po­litikai válságban. A színfa­lak mögötti alkudozás foly­tatódik Maniláiban és Wa­shingtonban, miközben a parlament viharos üléseken azon vitatkozik, miként fog­janak hozzá a hivatalos sza­vazatszámláláshoz. A fővá­rosban és környékén folyta­tódnak a különböző irányza­tú tüntetések, de véres ösz- szecsapások eddig nem vol­tak. Az elnök győztesen látszik kikerülni 20 éves hivatali idejének eddigi legmélyebb válságából is — vélekedik a manilai megfigyelők többsé­ge. Marcos kedd délutáni sajtóértekezletén azt mond­ta: ,,a számok azt mutatják, hogy mi nyerünk”. Ezúttal azonban tartózkodott az egyesült ellenzék elnökjelölt­je, Corazon Aquino elleni tá­madásoktól. Más szempont­ból is hangnemet váltott: „nemzeti megbékélésre van szükség a közös ellenség, a kommunizmus ellen. Együt­tes erőfeszítések kellenek a súlyos gazdasági gondok eny­hítésére, és azért is, hogy or­szágunk megfelelő részt vál­laljon az ázsiai katonai egyensúly biztosításában, a legfőbb szövetséges, az Egye­siéit Államok oldalán.” — je- lé”ntette ki. A manilai kormánylap szerint Washington „meg­győződött arról, hogy a Fü- löp-szigeteken szilárd de­mokrácia van. Amerika úgy véli, Marcos nyert, s tovább­ra is fenntartja az erős ba­ráti viszonyt Manilával. Az USA-ban figyelmeztették az ellenzéket: álljon el attól a tervétől, miszerint nap mint nap tömegakciókat szervez. Amerika felszólította az el­lenzéket, hogy működjön együtt a kormánnyal... Aquino asszony hétfőn még kemény hangú beszéd­ben jelentette ki, hogy ha a kormánypárt erőszakkal Folytatódnak a heves har­cok az iraki—iráni front déli szakaszán. A szembenálló fe­lek mindegyike — mint ko­rábban is — saját sikereiről ad hírt, s cáfolja a másik fél hadijelentéseit. Kedden reggel az ÍRNA iráni hírügynökség azt közöl­te, hogy az iráni csapatok megsemmisítették az iraki védelmi vonalakat a déli frontszakaszon, a Satt el- Arab folyó térségében, s lé­nyegében elvágták Irakot a tengertől. A teheráni rádió szerint a Satt el-Arab folyón átkelő iráni egységek elvág­ták azt az utat, amely össze­köti Bászrát a Perzsa (Arab)- öböl partján fekvő Fao kikö­tővárossal. Az iráni erők csaknem elérték a kuvaiti határt és ostrom alá vették Fao városát. Irán vasárnap az éjszakai órákban indította el nagy­szabású támadását a Satt el- Arab térségében. Irak ezzel szemben közle ményt tett közzé, amelyben bejelentette: csapatai ellen- támadást kezdtek, s sikerült elvágniuk a támadó iráni egységek utánpótlási vona­lait. Irak közlése szerint a Bászra városa elleni iráni előrenyomulást az iraki egy­den Moszkvában az SZKP XXVII. kongresszusának saj­tóközpontja. Hatnyelvű s zinkr ontolmá cs - berendezés - sei felszerelt nagy konfe­vagy csalással elveszi tőle a győzelmet, akkor minden­nap személyesen fog tünte­téseket vezetni. Személy sze­rint támadta Marcost, egye­bek között azzal, hogy annak 20 éves kormányzása tízmil- liárd dolláros kárt okozott az országnak. A keddi ame­rikai állásfoglalások láttán Aquino — érthetően — csa­lódottnak látszott, de nem nyilatkozott. Eddig az ellen­zék nem válaszolt Marcos keddi ajánlatára sem, hogy vezetői vegyenek részt a megalakítandó államtanács munkájában. ségek megállították, s az Umm er-Raszász sziget el­foglalása sem felel meg a valóságnak. A hivatalos be­jelentés szerint az iráni csa­patok több ezer főt vesztet­tek, az iraki egységek foly­tatják az ellenség utánpótlá­si vonalainak elvágását és a támadó erők megsemmisíté­sét. Irán kedden bejelentette, hogy csapatai elfoglalták az iraki Fao kikötővárost, Irak azonban negyven perc múl­va cáfolta a hírt. Az iraki—iráni háború mi­att rendkívüli ülésre hívják össze az Arab Liga keretében működő „hetek bizottságát”, amely a konfliktus rendezé­sével foglalkozik. Ezt Tárik Aziz közölte, miután telefo­non tárgyalt Sedli Klibivel, az Arab Liga főtitkárával. Irán figyelmeztette Kuvai- tot: fegyveresen beavatkozik, ha Irak hadicélokra használ­ja fel az öbölbeli, Kuvaithoz tartozó Bobian szigetet, ame­lyet csak egy szűk tengersáv választ el El-Fao kikötőtől. Ali Hamenei iráni államfő a kuvaiti uralkodóhoz intézett üzenetében fenyegetőzött fegyveres erők alkalmazásá­val, amennyiben Kuvait „nem védi meg” a szigeteket Iraktól. renciaterem, írógépek, te­lexek, a világ bármely fő­városával rövid idő alatt kapcsolatot teremtő telefon- központ áll itt az újságírók rend elkezésére. Két héttel a tanácskozás előtt már több mint hatvan ország hírügynökségeinek, napilapjainak, folyóiratai­nak, rádió és televíziós állo­másainak ezernél is több tudósítója adta be akkredi­tálási kérelmét a szovjet külügyminisztérium sajtó- osztályára. Az állandóan Moszkvában tartózkodó és a kongresszusra érkező tudósí­tók a sajtóközpontból zárt­láncú televíziós adás segít­ségével nyomon követhetik majd a szovjet kommunis­ták tanácskozását, sajtóérte­kezleteken találkozhatnak a kongresszus küldötteivel, külföldi vendégeivel. Állan­dó ügyeletet tart számukra az APN sajtóügynökség cikk- szolgálata, a TASZSZ hír- ügynökség fotórészlege, sza­badidejük eltöltéséhez pedig az Inituriszt kihelyezett iro­dájának munkatársai nyúj­tanak segítséget. Kuvait — amely előzőleg elítélte az iráni offenzívát — az ultimátumot követően kérte az arab államokat, hogy alkalmazzák az Arab Liga keretében létrejött vé­delmi megállapodást, vala­mint az iraki—iráni háború­val kapcsolatban hozott fezi határozatokat. (A fezi arat csúcson 1982 szeptemberéber az arab országok támogatá­sukról biztosították Irakol arra az esetre, ha az iráni egységek behatolnának Irat területére.) Nyugtalanságát fejezte ki t kiújult harci cselekmények­kel kapcsolatban és a konf­liktus békés megoldását sür­gette felhívásában a marok­kói kormány és az egyiptom külügyminisztérium is. A bagdadi rádió kedder adását megszakítva jelentet te be, hogy az iraki csapatot visszafoglalták Umm er-Ra­szász szigetét. Korábban a: iraki tájékoztatási minisztei cáfolta azt a teheráni hadi­jelentést, hogy az iráni had erők elfoglalták volna a Sat el-Arab folyó szigetét. Bag dadi források arról számol nak be, hogy az iraki hadse reg ura a helyzetnek a folyi körzetében^ visszaverte a; iráni támadást. Választás a Fülöp-szigeteken Marcos másként beszél Szállodatűz Japánban. Az atagavai téli üdülőhelyen kigyul­ladt egy hotel. (Telefotó — AP—MTI—KS) Harcok az iraki—iráni fronton

Next

/
Oldalképek
Tartalom