Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

1986. február 12., szerda Somogyi Néplap 3 Bővülő kamarai tevékenység A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén júniusban tartja közgyűlését, s ezen mintegy 1100 tagvállalat igazgatója összegzi a társa­dalmi szervezet elmúlt ötévi munkáját, határozza meg legfontosabb teendőit. A fel­készülésről Keserű Jánosné, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara társelnöke nyilatkozott az MTI munkatársának. — Az idei közgyűlés mun­káját meghatározza, hogy az elmúlt években a kamara feladatai tovább bővültek — mondotta. — Az intézmény a külgazdasági kapcsolatok szervezése, ápolása mellett egyre jelentősebb szerepet tölt be a gazdálkodók érdekei­nek egyeztetésében és képvi­seletében, a gazdaságirányí­tás és a vállalatok közötti ér­dekközvetítésben. Az Elnöki Tanács múlt évi törvényere­jű rendelete értelmében a kamara országos főhatóság­ból autonómiával rendelkező társadalmi szervezetté vált. Mindinkább bekapcsolódott a vállalatokat érintő új jog­szabályok előkészítésébe is. Elnöki tanácsi rendelet köte­lezi az állami szerveket, hogy minden, a gazdálkodókat érintő jogszabály, a vállala­tokat általánosan érintő in­tézkedés előkészítésénél ki­kérjék a kamara álláspont­ját; ha azt nem is fogadják el, érdemi választ kell adni­uk. Mindez a kamarai mun­ka továbbfejlesztését is meg­kívánja, s módszereiről szó lesz a közgyűlésen is. — A tavaly hozott elnöki tanácsi rendelet felhatal­mazza a kamarát az igazga­tók — mint sajátos érdekelt­séggel rendelkező csoport — érdekeinek képviseletére. — A kamara ügyvezetősé­ge rövidesen foglalkozik e kérdéssel. Máris megállapít­ható, hogy az igazgatók te­vékenységét, feladatát és ha­táskörét meghatározó jog­szabályok hézagosak. Nem adnak például egyértelmű el­igazítást a vezetők és az új vállalatvezetési formák beve­zetésével létrejött szerveze­tek viszonyára. Miközben a vezetőknek munkájuk során egyre több kockázatot kell vállalniuk, egzisztenciális helyzetük sok tekintetben bi­zonytalan. Szeretnénk a köz­gyűlésen ezekre a kérdések­re is megfelelő megoldáso­kat javasolni. A kamara ap­parátusában úgynevezett szociálpartneri osztály kezd­te meg január 1-jétől műkö­dését. Ez az osztály közre­működik az igazgatók érdek- védelmével kapcsolatos ka­marai álláspont kialakításá­ban, szervezi érdekükben a kapcsolatot a SZOT-tal és a szakszervezetekkel, továbbá ellátja a kamarai képviselet titkársági teendőit a bér- és munkaügyi tanácsban. A korábbi és a jelenlegi változások nagymértékben hozzájárultak, hogy a ma­gyar vállalatok körében megnőtt az érdeklődés az in­tézmény munkája iránt. Míg 1980-ban ötszáznál kevesebb tagja volt a szervezetnek, ma számuk meghaladja az 1100- at. Üj területekről is — belke­reskedelem, faipar, állami gazdaságok, energetikai szek­tor — bekapcsolódtak az intézmény munkájába válla­latok; jelenleg több kulturá­lis vállalat érdeklődik, s ja­vaslatukra külön tagozat lét­rehozását vették fontolóra. — A kamarai tagozatok­ban megkezdődött a felké­szülés a közgyűlésre. Ren­dezvényeiken sok szó esik arról: mi lett a sorsa a tago­zati kezdeményezéseknek. A kamara a tagozatok javasla­taira többek között foglalko­zott a MÁV helyzetével, a mezőgazdaság, az élelmiszer­feldolgozás és az élelmiszer­kereskedelem összehangolt fejlesztésének teendőivel, a gépipari konvertibilis export növelésének feltételeivel és a személyautó-ellátás koope­rációkon alapuló javításával. Ezek a kezdeményezések el­jutottak a kormányhoz, ezen­kívül illetékes bizottságokhoz és bizonyos elemeik már be­épültek az azóta meghozott intézkedésekbe. A tagvállalati véleménye­ket tükrözi a kamara jelen­legi álláspontja is, miszerint a gazdasági nehézségek le­küzdésének feltétele a gazda­ságtalan tevékenységek, vál­lalatok jövedelmezővé tétele, illetve — ha ez nem sikerül — visszafejlesztése. Ugyan­ilyen fontos a hatékony, jö­vedelmező gazdálkodásra ké­pes, jelentős külpiacokkal rendelkező vállalatok gyor­sabb fejlődésének előmozdí­tása. A kamara szorgalmazza a jövedelem- és bérszabályo­zásnak ilyen irányú korsze­rűsítését. — A kamarai tevékenység demokratizmusának további erősítésére a tagozati el­nökségek létszámának növe­lését tervezzük, így kívánjuk biztosítani minden fontosabb terület érdekeinek képvisele­tét, s elkerülni azt, hogy egy- egy tagozat csupán néhány vállalat szószólójává váljon — mondotta Keserű Jánosné. Tervezik azt is több he­lyen, hogy a tagozati munka támogatására a kamarai munkában korábban aktívan részt vevő nyugdíjas igazga­tókból tanácsadó testületeket alakítanak. A kamara min­denképpen megbecsülni és hasznosítani kívánja a je­lentős tudással, tapasztalattal rendelkező vezetők ismerete­it. — Nemzetközi kereskede­lemfejlesztő tevékenységé­ben pedig új vonás, hogy a szocialista országokban az eddiginél erőteljesebben tö­rekedünk a közvetlen válla­lati kapcsolatok kiépítésére, bővítésére. A kamara emel lett arra ösztönzi a tagozato­kat, hogy fejlesszék az együttműködést a nyugat­európai szakmai szövetségek­kel is; így egy-egy szakmáról pontos, használható infor­mációkhoz juthatnak a hazai szakemberek, s ez gyorsít­hatja a kooperáció, vegyes­vállalati együttműködés fej­lesztését. Gázlift exportra Űj típusú, az eddigieknél korszerűbb gázlift készült el a Vegyépszer Vállalat tamá­si gyárában. Az olajkiterme­léshez használt automata berendezést a Szovjetunió­ban próbálják ki. Sorozat- gyártását a jövő évben kez­dik. A Vegyépszer három év óta szállít gázlifteket a Szovjetunióba, egyre na­gyobb tételekben. 1984-ben még csak 25 darabot, 1986- ban és 87-ben viszont már 250 ilyen berendezést ren­delt a szovjet külkereskede­lem. Több mint a 60 száza­lékuk a most kipróbálás alatt lévő, nagyobb teljesít­ményű és hatékonyabban használható készülék lesz. A gázlifteket az olajmező­kön arra használják, hogy gázt nyomjanak velük az olajréteg alá, s ily módon többet tudjanak felszínre hozni belőle. Ezekkel old­ják meg az olaj és a gáz szétválasztását is. Őrizzük a hagyományokat Segítség az elöljáróságnak A Somogyi Néplap is tu­dósított arról, hogy január végén megyei értekezletre gyűltek össze Kaposváron a városi, nagyközségi, községi népfrontbizottságok elnökei. E tanácskozáson 139 tár­sammal egyetemben mint újonnan mégválasztott elnök Küldött lesz a kongresszuson Szenvedélye építőipar Sokáig gyönyörködtem a megyei kórház épülő műtéti tömbjében. A Sáév 12. szá­mú építésvezetőségének fel­vonulási épületében makett formájában is viszontláttam. Szinte ez adta a hátteret, mi­közben Szekeres Lajossal, az újdonsült építésvezető-he­lyettessel, a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusának egyik küldöttével a tanácskozásra használt he­lyiségben beszélgettünk. A huszonkilenc éves fo- nyódi származású szakem­ber több mint tíz éve dol­gozik a Somogy Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál, s azt vallja, hogy sok min­den történt vele egy évtized alatt. — Gyorsan eltelt a tíz év, egyik iskola, tanfolyam el­végzése jött a másik után-, aztán a munkahelyeim is változtak. Sok mindennel megismerkedtem, a Szovjet­unióban is dolgoztam egy darabig. Az eltelt idő elle­nére most ismét kezdő va­gyok ... — Hogy értsem ezt? Szekeres Lajos rágyújtott, majd így folytatta: — Eddig művezető voltam a műanyag nyílászáró és hő­szigetelő üzemben. Az az igazság, hogy elég nehezen engedtek el onnan ide, épí­tésvezető-helyettesnek. Ál­landóan képeztem magam a Pollack Mihály építőipari szakközépiskola elvégzése óta. Letettem a technikus- minősítőt, elvégeztem a marxista középiskolát, aztán a középfokú munkaügyi tan­folyamot. 1982-ben a minisz­térium szervezésében, a vál­lalat javaslatára elkezdtem Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola speciális kivitelező szakát levelező úton. Január 9-én volt az államvizsgám, most már megvan az üzem­mérnöki diplomám. — Nem lehetett könnyű megszerezni a munka mel­lett. — Hát már az egyéves előkészítő is nagyon kemény volt. Újból beültünk az is­kolapadba. Többen húsz éve, én nyolc éve fejeztem be a tanulmányaimat. S jött a matematika, a fizika. Az mehetett a főiskolára, aki megfelelt a felmérő dolgoza­tok alapján. Ott sűrített tananyagot kaptunk, s fél év jutott a diplomamunka el­készítésére, az államvizsga letételére, öten jutottunk el odáig... A Sáév minden tá­mogatást megadott, a taná­rok Pécsről átjöttek plusz konzultációra. Abban álla­podtunk meg a vállalattal, hogy a főiskola elvégzése után megfelelő beosztást ka­punk. Engem ide hívtak a 12. sz. építésvezetőségre. Igent mondtam. November 16-a óta vagyok itt Sok fiatalemberhez hason­lóan ő is a KISZ-ben kezdte a közéleti tevékenységet. Először vezetőségi tag volt, köz­majd KISZ-titkár pontban. — Négy évvel ezelőtt kezdtem tevékenykedni a szakszervezetben. Először bizalmi voltam a nyílászáró üzemben. Sportolói múltam és a sportszeretetem miatt harmadik éve én vagyok az agitációs, propaganda és sportbizottság vezetője. An­nak most örülök, hogy az szb ötvenezer forintot sza­vazott meg a tömegsport tá­mogatására. Ha ezt jól hasz­náljuk fel, akkor valóban föllendíthetjük a tömegspor­tot a Sáévnél. A fiatal szakember tavaly nyáron lett párttag, az ősz óta pedig számtalan fóru­mon vett részt. Ott volt az Építők Szakszervezetének kongresszusán, ahol nagy volt a fiatalítás a tisztújí­táskor. Bekerült az új köz­ponti vezetőségbe, s megvá­lasztották a szakszervezeti kongresszus küldöttének is. Nem készül ugyan felszó­lalásra a kongresszuson, ha azonban szót kérne, akkor az építőipar, a Sáév jövőjé­ről szólna. Azt vallja, hogy egy ilyen nagyságú vállalat­nak mindenképpen a nagy beruházások kivitelezése a feladata. Ehhez azonban központilag és helyileg is minden föltételt meg kell teremteni. — Remélem, hogy egyik helyen sem fognak bennem csalódni, megfelelően tudom majd képviselni a vállalat, a somogyi építőipar érdekeit Budapesten — mondta Sze­keres Lajos búcsúzáskor. Lajos Géza vettem részt. Arról szeret­nék szólni, hogy egy ezer— kétezer lakosú társközség népfrontbizottsága a bősé­ges és pontosan megfogalma­zott feladatok „étlapjáról’' mit választhat és mit old­hat meg. A volt tanácstagi csopori immár elöljáróságként kép­viseli a lakosság érdekeit, a segélyezésben azonban még döntési joga van. Természe­tesen magára hagyatva nem végezhetne igazán eredmé­nyes munkát, szükség van tehát a községi népfrontbi- zottságrá, annak segítségére. Az első és legfontosabb, hogy ez a testület jó-kapcso­lat kiépítésével támogassa a ma még tapasztalatlan elöljáróságot, különösen pe­dig az új tanácstagokat. Most esetleg szükség van a viták, az ellenvélemények hangoztatásával erősíteni a politizálást, kiállva a lakos­ság érdekében. Természete­sen akkor, amikor élénkeb­ben politizálunk, vitázunk, ellentmondunk, ezt nem az elöljáróság, a tanács ellen tesszük. Arra is gondolunk, hogy együttműködési megállapo­dást köthetünk a székhely­község tanácsával, s ezzel szintén csökkenthető a vi­tás kérdések száma. A vá­lasztott „képviselőink” csak akkor segíthetnek a község gondjainak enyhítésében, ha rendszeresen ellátjuk őket úgynevezett háttérinformá­ciókkal. Szeretnénk támasz­kodni a póttanácstagokra is, hiszen őket egyszer már ki­választottuk közéleti maga­tartásuk miatt. A községi népfrontbizott­ság mindent megtesz azért, hogy valóban a legjelentő­sebb fórum legyen a falu­gyűlés. Ezt indokolt esetben még soron kívül is össze le­het hívni. Nem feledkezünk meg a társadalmi munka nö­veléséről, a környezet vé­delméről és a többi felada­tunkról sem. Az iskola mun­káját azzal is segíthetjük például, ha jól együttműkö­dünk a szülői munkaközös­séggel. Szeretnénk őrizni Buzsák hagyományait, em­lékeit, ezért kívánunk javí­tani a honismereti tevé­kenységünkön. A cigányok beilleszkedését előmozdít­hatja, ha alkalmas képvise­lőiket bevonjuk a közéletbe. Góz Mihály buzsáki népfrontelnök Az egyiknek sikerül, a másiknak nem A megyében mindössze húsz vállalat foglalkoztat be­dolgozókat, és ezek közül csupán egyetlen ipari üzem: a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyára. Mi az oka az ipari üzemek ódzko­dásának? Hogyan lehetne okosabb, körültekintőbb munkaszervezéssel megte­remteni a bedolgozói hálóza­tot? Tamás Árpád főkönyvelő így beszél erről: — Korábbi profilunk, az elektroncsőgyártás adott né­mi lehetőséget arra, hogy be­dolgozókat is foglalkoztas­sunk. A törvény szerint azok a kismamák, akiknek gyer­meke betöltötte a másfél évet, vállalhattak ilyen munkát. Fel is ajánlottuk szerelőnőinknek, de mind­össze ketten jelentkeztek. Egyikük pár hónapig, a má­sik egy évig használta ki ezt a lehetőséget. Ez így csupán dolgozónknak nyújtott se­gítség volt, hogy magasabb összeget kereshessen, a gyár gazdaságosságát azonban nem befolyásolta. Azóta ter­mékszerkezet-váltás volt a gyáregységben, például ke­vert fényű és higanygőzlám­pákat gyártunk. Ehhez szigo­rúan meghatározott techno­lógiai sor betartására van szükség, a gyártáshoz hasz­nált gépek és a felhasznált anyagok sem telepíthetőek magánlakásba. További pro­filbővítésként hamarosan el­kezdjük az orvosi lézer- és a a robotelektronikai termékek gyártását. Ezek készítésében pedig egyszerűen elképzel­hetetlen, hogy bedolgozókat alkalmazzunk. A gyárban tehát meg­szűnt a manufakturális jel­leg. Korszerű, milliós értékű gépek segítik a termelést, ezeket csakis kooperációban lehet máshová telepíteni. Ilyen együttműködés alakult ki a gyáregység és a nagyba­jomi termelőszövetkezet kö­zött, s egyelőre ezen a terü­leten sem kívánnak előbbre lépni. A Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója, Varga Jó­zsef változtatásra szánta el magát. A gyárnak olyan ter­mékei is vannak, mint pél­dául a sorozatkapcsoló-csa- lád, ennek gyártását a bedol­gozói hálózaton belül meg tudják oldani. Tekintélyes mennyiséget visznek a sor­kapcsolókból exportra is — évente körülbelül egymillió dollár értékűt —, tehát egyáltalán nem mindegy, gazdaságossági szempontból sem, hogyan tudják megol­dani a gyártást. — Fölmértük, hogy a vil­lamossági gyár számára me­lyek a leggazdaságosabb le­hetőségek — kezdte Varga József —; elsősorban termé­szetesen a belső gyártás, ezt követi a bedolgozói rend­szer, majd a vgmk, s legutol­jára a téesz-melléküzemág. Régebben, tetszett, nem tet­szett, föl kellett borítanunk ezt a sorrendet, ugyanis a szabályozók által meghatáro­zott alacsony bérszínvonal­rendszer szükségessé tette az alacsonyabb bérkategóriájú munkások alkalmazását; csak úgy nyílt lehetőség ar­ra, hogy a magasabban kva­lifikált szakembereinket megfizethessük. Most, a ke- resetszint-szabályozás után, nagyobb lehetőségünk van körültekintőbben megszer­vezni a munkát. A munkák kihelyezésében van már ta­pasztalatunk, a téesz-mellék- üzemágakban mintegy há­romszázötven embert foglal­koztatunk. Mielőtt tervbe vettük volna a bedolgozói rendszer kialakítását, föl­mérést végeztünk: közel szá­zan érdeklődtek iránta. A hálózat létrehozásával nem titkolt céljuk az sem, hogy ezzel is a gyárhoz kös­sék a dolgozókat. — Elképzeléseink szerint ez a munkalehetőség jó alka­lom lesz saját nyugdíjasaink számára. A gyárból eddig négyszázan mentek nyugállo­mányba, közülük jó néhá- nyan tudnak és akarnak is munkát vállalni. Természete­sen ez nemcsak a nyugdíja­soknak teremt lehetőséget, hanem dolgozóink családtag­jainak is. Már elkezdtük az épületátalakításokat, ahol a munkákat kiadjuk és átvesz- szük, az ezzel járó admi­nisztrációt személyi számító­gép végzi. A felszabadult munkaerőt átcsoportosítva pedig közelebb kerülhetünk termelési céljaink eléréséhez. A Delta szövetkezet egyike a legtöbb bedolgozót foglal­koztatóknak, bár igaz, hogy az utóbbi időben csökkent a létszám. A minőség és a ha­táridőcsúszás okozta gondok­kal küzdöttek, ezért más, biztosabb partner után néz­tek. A márianosztrai bünte­tésvégrehajtó intézettel kö­töttek szerződést, így ezek a gondok egy csapásra megol­dódtak. Ilyen lehetősége azonban nem minden válla­latnak van. Jó lenne, ha sa­ját környezetükben néznének körül, milyen munkafolya­matokat tudnának a gyáron kívül elvégeztetni úgy, hogy ezzel saját gazdaságosságu­kat, termelési erejüket nö­veljék. Klie Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom