Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 20., csütörtök A sokoldalú együttműködés, a testvéri barátság szellemében Szovjet—lengyel kormányfői tárgyalások Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Zbigniew Messnerrel, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjával, Lengyelország miniszterelnökével. A kormányfők kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik társadalmi és gazdasági fejlődéséről, az SZKP XXVII. és a LEMP X. kongresszusának előkészületeiről. Megvitatták, milyen intézkedéseket kell tennie a Szovjetuniónak és Lengyel- országnak annak érdekében, hogy eleget tegyenek a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki komplex programjából rájuk háruló kötelességeknek. A találkozón időszerű nemzetközi kérdéseket is áttekintettek. A lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy országa nagyra értékeli azokat az átfogó szovjet békekezdeményezéseket, amelyeket Mihail Gorbacsov ez év január 15-i nyilatkozata tartalmazott. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Zbigniew Messner lengyel miniszterelnököt. A találkozón megállapítotNagyon súlyos vasúti szerencsétlenség történt a chilei Li- mache város közelében. 'Két személyvonat frontálisan ütközött egymással, mintegy százan meghaltak, több mint ötszázan megsebesültek. (Telefotó — EPA—MTI KS) Horst Sindermann Bonnba utazott Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának elnöke szerdán délelőtt parlamenti küldöttség élén Bonnba utazott. Személyében az eddigi legmagasabb rangú NDK vezető tárgyal a nyugatnémet fővárosban. Horst Sindermann bonni látogatása a német—német párbeszéd új minőségi szakaszát jelenti — nyilatkozta Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke az NDK Népi Kamarája elnökének bonni látogatását megelőzően. Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok pozitív alakulását méltatta Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Horst Sindermann, az NDK népi kamarájának elnöke szerda délutáni bonni megbeszélésükön. A kancellár és Sindermann egyetértettek abban, hogy a kapcsolatok bővítésének folyamatát tovább kell vinni. Amint arról Friedhelm Ost, a kormány szívivője tájékoztatott, a kancellár hivatalában lefolytatott megbeszélésen az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alakulásán túlmenően a legidőszerűbb nemzetközi kérdéseket is áttekintették. Szóba került Erich Honecker NSZK-beli látogatása is: az utazásra egy későbbi, mindkét fél számára megfelelő időpontban kerül sor. Horst Sindermann, áz NDK népi kamarájának elnöke és az általa vezetett küldöttség szerda délelőtt érkezett Bonnba. Az NDK- beli politikus érkezése után nyomban négyszemközti megbeszélést tartott vendéglátójával, Hans-Jochen Vo- gellel, az SPD parlamenti csoportjának elnökével. Még a délelőtt megkezdődtek a plenáris tárgyalások pis. A délutáni forduló közben került sorra Sindermann és Kohl találkozóra, Ürügy a beavatkozásra Közép-európai idő szerint szerda este nyolc óráig adtak időt a két izraeli katonát elrabló muzulmán szélsőségesek Izraelnek, hogy felhagyjon dél-libanoni akcióival és kivonuljon a libanoni területekről. A szerdai bejrúti lapok közölték a szélsőségesek szervezetének, a Hizbollahnak ama közleményét, mely szerint egyik túszukat kivégzik, ha Izrael nem tesz eleget követelésüknek. Bejrúti hírmagyarázók szerint Izrael dél-libanoni akciója messze meghaladja a két katona felkutatására indított kutatás méreteit: mindez ürügy csupán arra, hogy csapást mérjenek a dél-libanoni nemzeti ellenállásra. Izrael, írta a L’Orient — Le Jour, a „kellő időben" cselekedett és alkalmat adott az Egyesüli Államoknak arra, hogy az izraeli— libanoni kúlönmegállapodás szükségességét hangoztassa a „normális kapcsolatok” kialakítása erdőkében. Nabih Berri, a síita Amal vezetője Dzsemajel elnökkel kapcsolatban arra célzott, hogy az államfő eleve számolt Izrael dél-libanoni akciójával. Mint mondotta „(Dzsemajel) tökéletesen tudatában volt annak, hogy Izrael Dé 1 -Li ban ónban képes nyomást gyakorolni az országra”. Szerinte Dzsemajel az Egyesült Államokra és Izraelre számítva szabotálta a damaszkuszi egyezmény megvalósítását — nem ok nélkül. ták, hogy a szovjet—lengyel együttműködés egyre szélesebb körűvé váiik. s állandóan új formákkal gyarapszik. Hangsúlyozták, hogy még energikusabb intézkedésekre van szükség a KGST-tagországok tudományos és műszaki fejlesztési programjának végrehajtása érdekében. A nemzetközi kérdések áttekintése során Zbigniew Messner országa támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az évszázad végéig maradéktalanul számolják fel a nukleáris fegyvereket. A szívélyes légkörű találkozón minden megvitatott kérdésben teljes volt az egyetértés a két fél között. A megbeszélés ismét megmutatta, hogy szovjet és lengyel részről is a két nép közötti sokoldalú együttműködés és testvéri barátság erősítésére törekednek. Cossiga válasza Az olasz napilapok szerdán közölték annak a levélnek a tartalmát, amelyet Francesco Cossiga olasz köz- társasági elnök intézett Mihail Gorbacsovhoz, válaszul a szovjet vezető levelére. Ez utóbbiban az SZKP KB főtitkára felvilágosítást adott Cossigánák a január 15-i szovjet leszerelési javaslatról. Az olasz államfő levelében — amelyet Olaszország moszkvai nagykövete, Sergio Romano adott át a szovjet fővárosban — egyebek között megállapítja: Olaszország teljes mértékben osztja a Szovjetuniónak a világ békéje és stabilitása miatti aggodalmát. Olaszország szerint az idén újabb politikai impulzust kell adni a fegyverzetcsökkentési és fegyverzetellenőrzési tárgyalásoknak. Cossiga a szovjet javaslatokat jelentős hozzájárulásnak tekinti a fegyverkezési hajsza megfékezésének az ügyéhez. A levélből azonban az is kitűnik, hogy Olaszország a leszerelés kérdéseiben atlanti szövetségeseivel összhangban kíván cselekedni. Á francia intervenció fokozódik Csádban Autóba rejtett pokolgép robbant a lisszaboni amerikai nagykövetség bejáratánál szerda éjjel. Személyi sérülés nem történt. (Telefotó — EPA—MTI—KS) gépek úgymond a ndzsame- nai repülőtér védelmét szolgálják a csádi felkelők hétfői bombatámadását követően. Hisszen Habré csádi elnök szerdán felkérte az Afrikai Egységszervezetet, hogy a ta gél 1 amok kü 1 ü gy min i s zt e- reinek jövő heti értekezletén tűzze napirendre a csádi polgárháború újabb fellángolásának kérdését. A hírt az AESZ székhelyén, Addisz Abebáhan közölték. A szervezet korábban több sikertelennek bizonyult kísérleteit tett a Csádban egymással szemben álló felek közötti közvetítésre. Segélyek és hadihajók Mint ismeretes, hatalmas tűzvész pusztított egy Rio de Ja- neiro-i irodaházban. A képen:-egy nő végső elkeseredésében levetette magát a magasból, s zuhant a biztos halálba. (Telefotó — AP—MTI—KS) Az Egyesült Államok hathatós támogatásával fokozódik a francia hadsereg beavatkozása Csád belügyeibe. A legutóbbi jelentések szerint a francia kormány az elmúlt napokban ötszáz főnyi intervenciós erőt küldött a közép-afrikai országba, és újabb gépekkel erősítette meg Csádban állomásozó légierejét is. A „Héja” fedőnevű hadművelet keretében jelenleg legalább 12 Jaguár, illetve Mirage—1 típusú francia vadászgép állomásozik a ndzsamenai repülőtéren, illetve a csádi főváros környékén. Francia részről arra hivatkoznak, hogy a Az üdvözlő táblák a belijükre kerültek, az előkészületek megtörténtek és a biztonsági intézkedéseket is aprólékosan kidolgozták. Nem mintha a szervezők incidensektől tartanának — ellenkezőleg: az amerikai elnök ma kezdődő grenadai látogatása arra szolgál, hogy a kis karibi sziget és az Egyesült Államok, illetve tágabb értelemben az USA és közép-amerikai szövetségesei közötti egyetértést szemléltesse. Az előrejelzések szerint ezúttal legalábbis a közös nézőpontok, hasonló vélemények érvényesülése várható azon a találkozón, amelyen Ronald Reagan és egyes karibi elnökök, kormányfők vesznek részt. Merőben ellentétes hangulatot sugall ugyanakkor egy másik amerikai „vendég”: a legfrissebb hírek szerint Nicaragua csendes-óceáni partjai közelébe vezényelték az egyik leghatalmasabb, komoly rakétaarzenállal felszerelt amerikai hadihajót. Kíséretében van a haditengerészet egy nagyobb egysége is. amely washingtoni indoklás szerint a közeljövőben „rendszeres gyakorlatot hajt végre a térségben”. A legtöbb megfigyelő viszont egyetért abban, hogy az újabb, .az atlanti-óceáni partszakaszra és Honduras körzetére is kiterjedő manö- versorozat időzítése korántsem véletlen. Ellenkezőleg: része annak a törekvésnek, hogy a Fehér Ház a katonai és politikai eszközök kombinálásával egyre nagyobb nyomást gyakoroljon a ma- naguai rendszerre. E folyamat másik, napjainkban egyre nyilvánvalóbb eleme az a washingtoni törvényhozásban tapasztalható kötélhúzás, amely a nicaraguai ellenforradalmároknak juttatandó amerikai segítség körül folyik. Félreértés ne essék, a vita már régen nem a segélyezés ténye körül zajlik, csupán annak nagysága és formája kérdéses. Maga Reagan — épp a grenadai út előtt — kijelentette, hogy semmiképp nem éri be úgynevezett ,,humanitárius” segéllyel, hanem jelentős összegű, kimondottan katonai rendeltetésű gyorssegélyt szán a kontráknak. Egyelőre nem világos, mennyire könnyen kap zöld utat a képviselőházban és a szenátusban ez az igény, annyi azonban már most is látszik, hogy számos jobboldali csoport harcot hirdetett az azzal szembehelyezkedő, józanságra intő honatyák ellen. Márpedig — s ezt mind kevésbé lehet elfelejteni — ősszel időközi választásokat rendeznek az Egyesült Államokban, s a kampányban terítékre kerülő kérdések között várhatóan az ország sok vihart kavaró karibi politikája is ott szerepel majd. 'az. G. Á Mihail Lermontov személyhajó esete A brit Charter Travel Company állal bérelt, Sydney és Új-Zéland között elsüllyedt szovjet hajó, a „Mihail Lermontov” katasztrófájáról küldött anyagát szerdán tette közzé a szovjet hírügynökség. Szerebrjakov beszámolt arról, hogy a hajó fedélzetén 409 ausztráliai utas tartózkodott, a fele idős ember, a legidősebb 97 esztendős. Ezért volt rendkívül fontos, hogy ne törjön ki pánik, amikor a hajó léket kapott. A hajó vasárnap délután indult el Picton kikötőjéből a Cook-szoros irányába. Ezen a víziúton a hajók általában révkalauz segítségével jutnak át. Ennek megfelelően a parancsnoki hídon tartózkodott Don Jameson, a kikötő tapasztalt révkaíauza. A hajó teljes sebességgel haladt, amikor egy víz alatti szikla felhasította az orrrészét. Tíz méter hosszú lék keletkezett. A legénység azonnal lezárta a fenék rekeszeit, s egy időre sikerült is megállítani a víz betörését. A kapitány úgy döntött, hogy teljes gőzzel a sekély part felé irányítja a hajót. Már csak néhány száz méter hiányzott, amikor a viz betört a gépházba és leállt a hajtómű. A hajó kezdett sodródni a mély víz felé. A révkalauz időközben értesítette az új-zélandi hatóságokat a szerencsétlenségről, hajók siettek a helyszínre. Az utasok, akiket korábban igyekeztek megnyugtatni, s akikkel közölték, hogy gyülekezzenek a felső fedélzeten, illetve a hajó nagytermében, megkapták az utasítást a hajó elhagyására. A mentőcsónakok addigra már a vízen voltak. A megdőlt hajóról az utolsó utasokat már kézben kellett leadogatni, mivel a hágcsó a dőlés miatt nem érte el a csónakokat. Az utasokat azonnal az új-zélandi hajókra szállították, majd a személyzet is megkapta a parancsot a hajó elhagyására: utoljára a matrózok szálltak csónakba. Egy személy hiányzott közülük, sorsa azóta is ismeretlen. Az új-zélandi hajókon már a személyzet tagjai szolgálták fel az új-zélandi szakácsok által készített kávét és szendvicseket. A „Mihail Lermontov” orvosa ellátta a sebesülteket, szerencsére komoly sérülés alig akadt. Hajnalra Wellington- ba érkeztek a szovjet és az új-zélandi tengerészek közös munkájával megmentett emberek — írta Szerebrjakov.
