Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

198fr. február 17., hétfő Somogyi Néplap 3 BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXV. KONGRESSZUSA A vezető testületek tisztségviselői A kongresszus határozata Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen meg­választotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Mindkét újonnan válasz­tott testület megtartotta ala­kuló ülését. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa meg­választotta elnökségét, tit­kárságát, vezető tisztségvi­selőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osz­tály- és intézményvezetőket. A számvizsgáló bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánná, a Szarvazatszedő Bizottság etl- nöke ismertette a választások itt következő eredményét: A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnöksége: Elnök: Gáspár Sándor. Alelnökök: Földvári Ala­dár, Gál László, Ligeti Lász­ló, Palotai Károly, dr. Prie- szol Olga. Főtitkár: Baranyai Tibor. Titkárok: Kósáné dr. Ko­vács Magda, dr. Nagy Sán­dor, Sólyom Ferenc, Szlovat- sik károly, Virizlay Gyula. Tagjai: Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Básti János, a Szakszerveze­tek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának vezető titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke, a KB tagja, Czerván Mártonná dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Csikós Pál, a Bőr­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, Dajka Fe­renc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Fodor László, a Népszava főszerkesztője, dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Gricserná Heszky Enikő, a Postások Szakszer­vezetének főtitkára. Gyön­gyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, Koszorús Fe­renc, a Vasutasok Szakszer­vezetének főtitkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának veze­tő titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Lux János, a Nyomda-, a Papír­ipar, a Sajtó és a Könyvki­adás Szakszervezetének fő­titkára, dr. Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Mol- dován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Simó Tibor, ,a Művészeti Szakszervezetek Szövetsé­gének főtitkára, dr. Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitká­ra, Vas János, a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátó- ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, dr. Vok- sán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitká­ra. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa Titkársága: Gáspár Sándor, a SZOT elnöke. Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. SZOT-ititkárok: Kósáná dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula, Nyitrai István, a SZOT Szervezési és Káder­osztály vezetője, Fodor Lász­ló, a Népsaava főszerkesztő­je. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa osztály- és in­tézményvezetői . A szervezési és káderosz­tály vezetője: Nyitrai Ist­ván. A közgazdasági és élet­színvonal-politikai osztály vezetője: dr. Halmos Csaba. A munkavédelmi, társa- d a lomb iztosííási és egészség­ügyi osztály vezetője: Főcze Lajos. A kulturális, agitációs és propaganda osztály vezetője: Roland Ferenc. A testnevelési és sportosz­tály vezetője: dr. Eperjesi László. A folyóirat szerkesztősége vezetője: dr. Siklós János. A nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője: Ba­ranyai Gázáná. A pénzügyi és Gazdasági osztály vezetője: Pintér György. Az elnökségi és jogi osz­tály vezetője: dr. Zsiga László. Az üdülési és szanatóriu­mi főigazgatóság főiigazga­tója: Kovács István. A SZOT központi iskola igazgatója: Kohári József. A Szakszervezetek Elméle­ti Kutató Intézetének igaz­gatója : Búza Márton. A Népszava főszerkesz­tője: Fodor László. A számvizsgáló bizottság elnöke: Biszku Béla, titkára-: Pandurovics József. * * * Gáspár Sándor bejelentet­te, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál László­nak több évtizedes eredmé­nyes munkásságáért, nyug­állományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adomá­nyozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkás­ságát, majd átadta a kitün­tetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtá­sában; a népgazdaság to­vábbi fejlesztésében, a dol­gozók életszínvonalának ja­vításában, mindannak a cél­nak az elérésében, amit a . magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa megvi­tatta és elfogadta a Szak­szervezeteik Országos Taná­csának az elmúlt öt évben végzett munkájáról szóló beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelen­tését, és módosította a szak­szervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: tár­sadalmi helyzetünket, szo- cia'lista fejlődésünket ille­tően a kongresszus egyetért a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa által élvégzett . elemezéssel, értékeléssel, magának vallja a kitűzött célokat és felada­tokat, amelyek megfelelően tükrözik népünk, a munkás­osztály, a négy és félmilliós szákszervezeti tagság érde­keit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek a XXIV. kongresszus határo­zatát teljesítve hozzájárul­tak az ország gazdasági ere­jének gyarapításához, a nép­gazdasági egyensúly javítá­sához, szocialista vívmá­nyaink megőrzéséhez. A gaz­dasági és az életszínvonal- politikai feszültségek felol­dására, enyhítésére irányuló törekvések azonban a szak- szervezeti mozgalomban is gyakran teremtettek bonyo­lult helyzetet. Az életszínvo­nal stagnálása, a reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szakszerveze­tek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hang­súlyozza, hogy a szakszerve­zeteknek a jövőben is áll­hatatosan törekedniük kell hivatásuk betöltésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesznék a munkáshata­lom erősítésében, a szocialis­ta társadalom építésében; kötelességüknek tartják, hogy minden szinten és te­rületen feltárják, egyben képviseljék a dolgozók jogos igényeit, közreműködjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megte­remtésében. I. A határozat a szakszerve­zeték társadalmi szerepét elemezve rámutat: a kong­resszus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i á 11 ásfoglalásában összegezte a párt szakszervezeti politi­kájának lényegét és tapasz­talatait. A Központi Bizott­ság állásfoglalása hangsú­lyozza, hogy társadalmunk­ban tovább növekszik a s zaíkszervezetak j elen tősége. A szakszervezetek — elis­merve a párt társadalomirá­nyító, vezető szerepét — ön­állóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszer­vezeték — a hatalom része- sekent — n,em szorítkoznak az igények, az érdekek kép­viseletére, hanem elősegítik az igények kielégítését szol­gáló feltételek megteremtését is. A szakszervezeteknek to­vábbra is következetesen vállalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biz­tonság, a társadalmi stabili­tás és közmegegyezés fenn­tartásából, erősítéséből adó­dó feliadataikat. Ezek ellátá­sának formája az érdekkép­viseltet, az érdekvédelmi te­vékenység, valamint a gaz­daság és a társadalom irá­nyításában való önálló rész­vétel. E kétirányú kötele­zettség egyidejű érvényesíté­se ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szüntelen feladatot jelent. A szakszervezeti tevékeny­ség fejlesztésének alapvető föltétele a szakszervezeti ön­állóság még jobb, átgondol­tabb érvényesítése. Az ön­állóság sokszínű gyakorlása megköveteli a jogok határo­zott alkalmazását, beleértve az esetenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rend­szer fejlesztése során a ter­melőegységek egyre nagyobb jogokat kapnak a vállalatok vezetésében. Növekszik a dolgozóknak a vállalat ered­ményes tevékenységéhez fű­ződő érdekeltsége. Ez meg­követeli, hogy a szakszerve­zetek munkájában is végre­hajtsák a szükséges változ­tatásokat, a helyi szakszer­vezeti szervék önállóságának növelését. II. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és munka- körülmények kérdéseit érint­ve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a meg­alapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés program­ja. A gazdálkodás, a terme­lés segítése, fejlesztésük elő­mozdítása a szakszervezetek egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdek­védelem is, miként az érdek- védelem is pótolhatatlan lendítője a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hagy a tervben meg­fogalmazódik az életszínvo­nal érezhető növelése. A szakszervezetek a nép- gazdasági terv teljesítése ér- dékében fontosnak tartják a vállalati önállóság növeke­dését, a dolgozók mind na­gyobb arányú bekapcsolódá­sát munkahelyi életük irá­nyításába. A határozat rá­mutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek ki­használásában a legközvet­lenebb feladat a munkaszer­vezés javítása, a technológiai es a műszaki színvonal gyor­sabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgalmakra, a szo­cialista munkaversenyirie, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos for­májára. A határozat rámu­tat, hogy nagyobb önállósá­got és felelősséget kell adni a szocialista brigádoknak a föladatok vállalásában, a teljesítmények értékelésé­ben, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megállapításában, a verseny formáinak megválasztásá­ban, a munka elosztásában és tagjaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vállalati gazdasági munkaközösségek jelentős része hasznos munkát végez, tapasztalhatók azonban te­vékenységükkel kapcsolatban szocialista értékrendünket, fölfogásunkat sértő jelensé­geik is, s ezekre társadal­munk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása min­den olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, becsüle­tesen és megfelelő színvona­lon elégítenek ki valós szük­ségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy ha­zánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emelkedjen a reálbér. Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkörülmé­nyeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgo­zók egyre inkább a főmun­kaidőben fejtsék, fejthessék ki képességeiket és találják meg mindenirányú számítá­saikat. A szakszervezetek tudo­másul veszik, hogy a szocia­lista építés jelenlegi idősza­kában újratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hát­rányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy e ten­denciát lehetséges fékezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emel­kedjék a nyugdíjak reálérté­ke, javuljanak a gyermek­nevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocia­lista életmód térhódításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat taglalja a hatá­rozat. III. A szakszervezeti élet fej­lesztésével kapcsolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének jelentőségét hangsúlyozta. A mozgalom tevékenységét a változó kö­rülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző mun­káját. Erősíteni kell a szak- szervezetek belső életének demokratizmusát, tevékeny­ségük mozgalmi jellegét és önállóságát, a tasággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékos­ságokkal, amelyek a mozga­lomnak a tagsággal való kap­csolataiban fellelhetők. A kongresszus szükségesnek, tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság vélemé­nyét a helyzetét érintő kér­désekben. Minden lényekes kérdést előzőleg meg kell vi­tatni a szakszervezeti cso­porttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspont­jukat és ennek alapján dönt­senek. A szakszervezeti tevékeny­ségnek változatlanul a bizal­mi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságok­nak rendszeresen foglalkoz­niuk kell a bizalmiakkal, fo­lyamatosan kell tájékoztat­niuk őket és képzésükről is gondoskodniuk kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a csoport-, ré­teg- és szakmai érdekek ki­fejeződésének, ezeket szük­ség esetén országos szinten is szembesíteni kell egymással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék ér­dekében. Az ifjúságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok job­ban megtalálják helyüket a szakszervezeti mozgalomban. IV. " A szakszervezetek pénz­ügyi munkájára utalva a ha­tározat a takarékosabb gaz­dálkodás jelentőségét hang­súlyozza. Erősíteni kell a tag­ság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításá­ban. Az emelkedő kiadások ellensúlyozására jövedelmet biztosító vállalkozásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szakszervezetek céljaival összeegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzet­közi tevékenységével foglal­kozó fejezet megkülönbözte­tett figyelmet fordít a szocia­lista országok szakszerveze­teihez fűződő sokrétű kap­csolatok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szak- szervezetek erősítik kapcso­lataikat, fokozzák erkölcsi, politikai szolidaritásukat a fejlődő országok szakszerve­zeteivel, megőrzik és elmé­lyítik a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszö­vetségben és a nemzetközi szakmai szövetségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom