Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
4 Somogyi Néplap 1986. februó’ 15., szombat Mi folyik a csapból ? Elöregedettvezetékek Panaszkodnak a nagyatádiak, baj van az ivóvízzel. Gyakorta rozsdás, máskor pedig elviselhetetlen a szaga. Írtak már a Tisztelt szerkesztőség rovatunkba, kaptak is választ, de a víz változatlanul olyan, amilyen. Tóth József, a DRW Somogy Megyei Üzemigazgatóságának műszaki vezetője jól ismeri a nagyatádi gondokat. Nem titkolja, hogy ezek csak akkor szűnnek meg, ha fejlesztik ottani telepüket. Üj tározó kellene a kutakhoz, s korszerű vízkezelési rendszer is szükséges a gáztala- nításhoz és a vastalanítás- hoz. Több millió forintos beruházásról van szó, s ez csak a város és a vállalat összefogásával valósítható meg. Hogy miikor? Erre egyelőre senki sem tud választ adni. Még nem véglegesítették a vállalat terveit, s a fejlesztésre fordítható összeg sem ismeretes. Csak annyi bizonyos, hogy a VII. ötéves tervidőszakban orvosolni kell az atádiak panaszát. Szükség van a városban a végvezetékek megszüntetésére is. A DRW többet már felszámolt, de még tíz-tizenötnek kiiktatása hátravan. Amíg nem tudnak hozzányúlni, folyamatos mosatással igyekeznek elkerülni a gondokat. Probléma nemcsak Nagyatádon van az ivóvízzel. Gáz- és vastalanító berendezéseket szereltek föl Barcson, de olyan nagy a fogyasztás, hogy a készülékek nem bírják a terhelést. Itt újabbakat kell majd üzembe állítani. Megoldódott viszont Marcali egészséges ivóvízzel való ellátása. Tavaly óta regionális vezetéken érkezik a víz, nincs szükség a túlságosan gázos kutak üzemeltetésére. Jó hír a marcaliaknak, hogy az idén a DRW befejezi a járulékos berendezések építését is. A megyeszékhelyen 137 kút és a regionális vezeték látja el a hetvenötezer lakosú várost. Gondok mégis vannak. Főképp azért, mert a város alapcsőhálózata valamikor a századfordulót követő években készült és jócskán elavult. Mielőbbi cserére lenne szükség. A tavasz- szal kezdik el a Szigetvári utca alatt húzódó vezeték felújítását. A Közúti Igazgatósággal egyeztetve végzik munkájukat, így a cső cseréje után szélesítik az úttestet, s egyhamar nem lesz szükség újabb bontásra. N j_ Korszerűbb mérlegek A hódmezővásárhelyi Met- ripond mérleggyárnak —folyamatos értékelemzés, illetve funkcióanalízis eredményeként — a mérlegek súlyát tekintve is egyre inkább sikerül a világpiaci kereslethez igazodnia. A raktárakban, postai csomagméréseknél használatos körszám- lapos mérőeszközök vizsgálata például 40 féle alkatrésznél mutatott ki súlyfelesleget. Csupán ennek „lefaragásával” 25 000 kiló anyagot takarítanak meg évente. A gyártónál mutatkozó megtakarítás mellett nem közömbös ez a felhasználónak sem, a könnyebb mozgathatóság, szállíthatóság szempontjából. Ugyancsak jelentős súly- csökkentésre van lehetőség a 10—60 tonnáig mérő hídmérlegeknél. Ezeknél a műszakitudományos vizsgálódással azt állapították meg, hogy nem alkatrészenkénti változtatással, hanem alapvetően új konstrukcióval jutnak eredményre. Sikerült olyan új típusokat kialakítani, amelynél az acél mérőszerkezet korszerűsítésével annak súlyát a felére, mintegy 700 kilóra redukálták. Tanműhely a gyárban Új tanműhelyt létesítettek a Kaposvári Villamos- sági Gyárban. Kilenc érettségizett első éves elektronikai műszerész tanul e korszerűen felszerelt műhelyben. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után a gyár elektronikai műhelyében helyezkedhetnek el. — Gazdag falu hírében áll Berzence — mondom Kovács Istvánnénak, a nagyközségi pártvezetőség titkárának, s ő nem ellenkezik, de hozzáteszi, hogy a gazdagság ára a dolgosság. Ber- zencén mindig munkát szerető emberek éltek. Rákóczi Jenő, a termelőszövetkezet elnöke számokat idéz. — A háztájiból tavaly hatvanhat hízómarhát, 3827 sertést, 522 735 liter tejet, 14 192 mázsa burgonyát, huszonöt vagon uborkát vásároltunk föl, s ezért több mint huszonnyolc millió forintot fizettünk ki. Ennél az összegnél lényegesen több ütötte a berzen- cei gazdák markát, hiszen adtak el portékát az áfész- nek és más felvásárlóknak is. Az viszont tény, hogy a termelőszövetkezet éves árbevételének húsz százalékát a háztáji hozza. Nem lehet hát sokadrangú kérdés, hogy miként foglalkoznak vele. Varga János elnökhelyettestől hallottam, hogy takarmánnyal is segítenek. Ber- zencén saját boltjuk van, ahol a takarmánykeverőjükben előállított tápokat és abrakokat értékesítik. Háromnegyed év alatt csaknem két és félmillió értéket forgalmaztak. Mégis mihdezzel együtt gondok is vannak. Szollár György, a háztáji ágazat vezetője jól ismeri a berzencei háztáji múltját. — Az ötvenes években ezer szarvasmarhát tartottak a faluban, s annak szaporulatát hizlalták eladásra, öt nagy csorda járt ki a legelőkre. Ma a pásztor jó ha kilencven tehenet hajthat. Ahogy öregedett a falu, úgy fogyott a szarvasmarha. Dr. Hegyi Flórián, az álA háztáji házatáján Dolgos falu gazdagsága latorvos gyakori vendég az állattartó gazdáknál, így ismerője is a változásoknak. — öt évvel ezelőtt még hatszázötven tehenet, birkát, borjút számoltunk. Tavaly már csak kétszáznyolcvan volt, s várható, hogy az idén további tíz százalékkal csökken a szarvasmarha-állomány. Ez részben az értékesítési és felvásárlási gondokkal is magyarázható, de valójában arról van szó, hogy a fiatalok a napi nyolc óra munka után nem szívesen vágnak bele. Balogh Zoltán, a szociális otthon huszonnyolc éves raktárosa azon fiatalok közé tartozik, aki ugyancsak belefogott a szarvasmarhatartásba. — Nem a pénz miatt. Édesapám dolgos ember, mellette nem lehetett könyvet olvasni, barkácsolgatni. Kíváncsi voltam, hogy mire jutok egyedül. Vettem két vemhes üszőt, később már négy tehénnel, meg a szaporulattal gazdálkodtam, öt órakor már az állatok mellett voltam. Este? Nyáron féltizenegykor ha ágyba kerülhettem. Előfordult, hogy tíz—tizenegy állatot kellett gondozni. Bírtam, mert eleinte élveztem a munkát. Ma három tehenem, két növendék üszőm és két borjúm van, de nem sokáig. Ha el tudom adni őket, akkor abbahagyom. — Belefáradt? — Építkezni szeretnék és van három gyermekem, akiket fel kell nevelni. Persze van más is a dologban. Például hiába állapodunk meg a szállításban, ha nem jönnek a hízott bikáért időben, s fölöslegesen kell tovább etetni. Drága a tartás. Dergecz Istvánról azt mondják, hogy néhány éve még öt-hat tehenük volt, ma viszont csak egy áll az istállóban. — Miért hagyott föl a tartással ? — A család miatt. A lányom Atádon dolgozik, a fiam nem velünk lakik, az asszony beteges, nekem meg olyan a munkám a termelő- szövetkezetben, hogy nyáron soha sem tudom, miikor is érek haza. Nincs aki gondját viselné az állatoknak. — Egyet mégis meghagyott. — Azzal azért nincs annyi munka. Meg ott az unoka, kell neki a friss tej, s én sem iszom meg a zacskós boltit. A felesleget meg elvisszük a csarnokba. Tavaly is kaptam harminchatezer forint tejpénzt. Most tizennégy sertést hizlalok, és van ezernégyszáz négyszögöl burgonyánk is. — Nyugdíj előtt két évvel, amikor már régen egyenesbe jutott, ugyan miért csinálja? — Ügy nőttem föl, hogy nem tudok munka nélkül meglenni. Ha megérem a ■ Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Hó, hó, és újra csak hó. Ez volt a hét rendkívüli eseménye megyénkben. S a beszédtéma mellett megfeszített munkát is hozott több száz embernek, a majdnem harminc centis hó eltakarítása. Nemcsak a közúti igazgatóság és a városgazdálkodási vállalat dolgozói tettek ki magúikért, hanem a Fűszért, a Sütév és a Tejipari Vállalat is hozzájárult, hogy a kistelepüléseken is megfelelő legyen az ellátás. Amíg a hóeltakarítás FÁRADSÁGOS MUNKÁT jelentett a felnőtteknek, a gyerekeknek meghozta az örömet. Hogy mennyire veszélyes is tud lenni, arról épp a héten győződhettünk meg, több ízben is. Szánkózó gyerekek csúsztak a Kanizsai utcában az úttestre és a Deseda veszélyes jégburkán is naponta lehet látni csúszkálókat, korcsolyázókat. Meggondolandó, hogy a téli gyermeki vigalomnak nincs igazi tere, nincs gazdája sem. Évek óta visszatérő gond a jégpályák helyzete, s a környéken sem alakítottak ki igazi szánkó- vagy sípályát. Bizonyára ezzel kapcsolatos, hogy népszerűek a csehszlovák és lengyel síutak. Hamarosan több kaposvári csoport is a szomszéd országok síparadicsomaiba utazik. A februári csendes TÉLI VILÁG másmilyen örömökkel szolgál a mezőgazdaságban. A szerelőüzemekben folyik a munka, a tavaszi vetőmag- és műtrágya-előkészítésnél tartanak a gazdaságok. A termelőszövetkezetek felében lezajlottak már a zárszámadások, s többnyire szépen csurrant a tagságnak a jutalomból. Tegnap reggel kezdődött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A nyolcszáz küldött és kétszáz meghívott között ott vannak megyénk szakszervezeteinek küldöttei is. Űjabb rangos elismerést szerzett a somogyi vegyészet. A héten kapta meg a Magyar Tudományos Akadémia elismerését a mezőgazdasági főiskola két kutatója. A mezőgazdasági vegyész házaspár az élelmiszer- és takarmány- vegyészeiben ért e} kiemelkedő eredményeket. Február az előkészületek hónapja. A farsangi vígság mellett A TUDOMÁNYOS ÉLET üléseit is szervezik megyénkben. A Latinca- és Krénusz- centenárium mellett a kaposvári szakipari iskolák a kaposvári tanoncképzés megünneplésére készülődnek. Ugyancsak beszédtéma volt az 1986-os gazdaságpolitikai feladatokról hozott megyei pártbizottsági határozatok megvitatása. Jövőnk záloga, ahogy a határozat kimondja a fejlődés ütemének növelése, a minőség és a verseny- képesség javítása és a munkatermelékenység további kiaknázása. Kaposvár nagyüzemeinek dolgozói vetették föl a kérdéseket a városi pártbizottság üléstermében a hét elején. Ott gyülekeztek ugyanis azok a kaposvári munkások, akik a jövő hónap elején Kalinyinba utaznak a két város kapcsolatfelvételének negyedszázados évfordulójának megünneplésére. A háromszáz tagú somogyi küldöttség Moszkvában és Le- ningrádba is ellátogat. Békés József nyugdíjat, újból veszek teheneket, hogy ne teljenek egyhangúan a napok. Guhasóczi István eredeti szakmája szerint növénytermesztő ée állattenyésztő technikus. Most benzinkutas, s mellesleg a falu egyik legnagyobb sertéshizlalója. — A szakmát azért hagytam ott, mert építkeztünk, gyermekünk született és háromezer forintos fizetésből nem vihettük sokra. A benzinku- tasság sok szabadidőt ad, így mód van a háztájira is. A feleségemmel átalakítottuk a fészert, harmincezer forintért bővítettük, s belevágtunk a hizlalásba. Először tizennyolc sertéssel, legutóbb már hatvanhat volt. Évente száz—százhúsz hízót adok le a háromfai tsz-nek, velük van szerződésem. — Azt mondják, hogy a szarvasmarha több pénzt hoz. — Lehet, de ahhoz hajnalban kell kelni, sok a gond vele. Ez könnyebb is, kényelmesebb is, s a számításomat is megtalálom rajta. Ifjabb Szóllár György kísér a buszmegálló felé. Kérdem, neki van-e háztájija. — Nincs még, mert építkeztünk, idő sem nagyon volt. Talán majd most. A faluban alig akad olyan ház, ahol ne tartanának valamilyen állatot. Régi szokás, ezért gazdag a falu. Nagy Jenő PIACI KÖRKÉP DRÁGULT A PIACI BETON Ez volt tegnap a kaposvári hetipiac szenzációja. A korábbinak kétszeresére emelkedett a helyjegyek ára. Ezután nyolc forint a betonra, tíz a rövid asztalra pakolás, míg hosszú faasztalhoz húsz forintért lehet majd hozzájutni. Baranyában, Tolnában — ahogy a piac vezetőjétől meg tudtuk — már jó néhány éve ezen az áron adják a kofák napijegyét. A hidegben azonban jóval kevesebben adtak-vettek a drágább helyeken. A tojás újra emelt áron bújt elő a táskák aljáról. Kora reggel még 3,20-at is kértek darabjáért, fél kilenckor azonban már mindenhol lehetett 2,50- ért venni. Egyre kevesebb az igazán szép alma. Egy csurgói árusnál láttunk igézőén fénylőt, kilónként húsz forintért. Érdemes akkor inkább a Zöld- ért-pavilonban venni, ott ugyanolyan minőségben csak 14 forintba kerül. A körtét — talán két helyen volt ösz- szesen — tíz forinttal többért adták. Továbbra is hathét forint a burgonya kilója, kilencért pedig mutatós vegyes zöldséget lehetett kapni. Most kevesebb helyen láttunk káposztát. Tizenkét forinttól tizenhatig terjedt az ára. öt forintot kért egy idős néni a válogatós fiatalasszonyoktól a spenót csomójáért, s ugyanennyiért kínálta a sütőtök gerezdjét. Hiába kerestünk gombát. Volt azonban saláta a tömöt- tebb pénztárcájúaknak, darabonként 10—12 forintért. A zöldértnél 100 forintért lehetett kapni a fokhagyma, 40-ért a dughagyma kilóját. Ám a tapasztalt piacozók megnyugtattak, várni kell, s fele annyiért is lehet kapni a szabadpiacon. A havazás „eltemette” a baromfifelhozatalt is. Egy kezünkön meg tudtuk számolni az árusokat, s két kézen a tetszetős baromfiakat. Egy kakasért 170 forintot kértek. Aki nagyobb családra számolva párban akart tyúkot venni, annaik 320 forintot kellett leszámolnia. Sok szép virágot láttunk. Kelendő volt a nagy hó alól szedett hóvirág — csokrát négy forintért adták. Lehetett kapni szálanként 12-ért szegfűt is. Csak barka nem csábított senkit. B. J.
