Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLII. évfolyam, 27. szám Ára: 2,20 Ft 1986. február 1., szombat Magyarország — köztársaság Hazánk második világháború utáni történetének demokratikus vívmányokban különösen gazdag időszaka volt az 1944—1948 közötti periódus. Ekkor olyan történelmi jelentőségű események zajlottak le, mint például a földosztás, a köztársaság kikiáltása, az egységes állami iskolai rendszer létrehozása. A polgári átalakulás idején megoldatlanul hagyott kérdések közül ezek voltak leginkább hatással a felszabadulást követő évek politikai életére, s ezeknek volt a legnagyobb társadalmi-politikai jelentősége a népi demokrácia megszilárdítása és továbbfejlesztése szempontjából is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 21—22-i létrejöttével megszületett a népi demokratikus hatalom Magyarországon. Tevékenységét antifasiszta, antifeudális és demokratikus intézkedések jellemezték a politikai közélet minden területén. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány határozott lépéseket tett a feudalizmus egyik örökségeként itt maradt „király nélküli királysággal”, mint államformával való szakításra. 1945 januárjában felállították a Nemzeti Főtanácsot, amely mint testület lényegében az államfő funkcióját töltötte be; majd márciusban eltörölték a „királyi” jelző használatát. Mivel azonban a törvényhozó és a végrehajtó hatalom „ideiglenes” volt, az államformát illető végleges döntéssel, pontosabban törvé- nyesítéssel várni kellett. A köztársaság megteremtésének időszerűségét a Szociáldemokrata Párt vetette fel elsőként. E javaslatot a Magyar Kommunista Párt elvileg azonnal magáévá tette, s hasonlóan kedvezően fogadta az ellenzéki Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt is. A Nemzeti Parasztpárt hivatalos támogatását követően a Független Kisgazdapárt baloldalán lévő Dobi István és Tildy Zoltán „egyénileg” foglalt állást a köztársaság mellett. Hosszas párton belüli viták után a kisgazda- párt centruma, élén Nagy Ferenccel, szintén tudomásul vette a köztársaság megteremtésének napirendre tűzését. A demokratikus erők 1946 január közepére egyetértésre jutottak tehát az államforma tekintetében, de abban a kérdésben, hogy ki töltse be a köztársasági elnöki tisztséget, még hosszan tartó viták voltak. A kisgazda- párt mindenképpen saját jelöltjét kívánta köztársasági elnöknek. A pártban erre két politikusnak volt komoly esélye: Tildy Zoltánnak és Nagy Ferencnek. A kommunista párt javaslatára a baloldali pártok egyhangúlag Tildy Zoltán mellé álltak. A nemzetgyűlés 1946. január 31-én elfogadta a köz- társasági törvényt, amely az „1946:1. törvénycikk. Magyarország államformájáról” címet viselte, majd február 1-én közfelkiáltással megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökévé. A köztársasági törvény bevezetője megfogalmazta az állampolgárok „természetes & elidegeníthetetlen” jogait („a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog, s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában”). A köztársasági államforma, illetve a köztársasági elnöki tisztség létrejöttével a Nemzeti Főtanács intézménye megszűnt. A köztársasági elnök megválasztását és jogkörét illetően kompromisszum született. A törvény a köztársasági elnök hatáskörét jelentősen korlátozta, ami a baloldali pártoknak kedvezett. A köz- társasági elnök Magyarországot képviseli „nemzetközi viszonylatokban”, így követeket küld és fogad, konzulokat nevez ki, és megilleti őt például az államfő ke- gyelmezési joga. De a köz- társasági elnök nem élhet a törvényszentesítés jogával és a vétójoggal; a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül nem üzenhet hadat, nem vezethet be rendkívüli állapotot, nem köthet békét, és a nemzet- gyűlés megkérdezése nélkül nem nevezhet ki, nem menthet fel minisztereket. Az 1946:1. törvénycikk leszögezte, hogy a törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés, a végrehajtó hatalmat pedig a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium, vagyis a kormány gyakorolja. A köztársasági törvényhez kapcsolódóan, annak mintegy kiegészítéseként 1946 tavaszán további két jogszabály született. Az 1946: VII. törvénycikk a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szólt. Ezzel a baloldal olyan „eszköz” birtokába jutott, amely valóban hatásosan biztosíthatta a népi demokratikus rend védelmét minden polgári jobboldali kísérlettel szemben. Az emberi alapjogok védelméről szóló 1946 :X. törvénycikk pedig kimondta, hogy „Bűntettet követ el és — amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — öt évig terjedő börtönnel büntetendő az a köz- hivatalnok. aki hivatali eljárásában vagy intézkedésével másnak az 1946:1. törvénycikk bevezetésében foglalt valamely természetes és elidegeníthetetlen jogát törvényellenesen megsérti.” A köztársaság megteremtésével a legitimizmus magyarországi hívei súlyos vereséget szenvedtek. Az új államforma létrehozása a demokratikus, bajoldali erők küzdelmének fontos állomása volt. Rajk László a köz- társasági államforma történelmi jelentőségéről a következőket mondta a törvényjavaslat parlamenti vitájában: „A mi pártunk álláspontja az, hogy a köztársaság az az államforma, amely egy esegy edül felel meg a magyar nép demokratikus történelmi hagyományainak, a magyar nép nemzeti sajátosságainak, az évszázadokon keresztül megmutatkozó magyar népi és nemzeti törekvéseknek.’ A Magyar Köztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján demokratikus örökségünk jeles értékére emlékezünk. Dr. Föglein Gizella A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a gazdaság és a társadalom fejlődéséről a VI. ötéves tervidőszakban és 1985-ben termelés 1 százalékos növekedésére jutó importnövekedés a VI. ötéves tervidőszakban kisebb volt, mint az előző öt évben. Az elmúlt öt éviben a termelés szervezetében és a gazdálkodó szervezetek tevékenységében jelentős átalakulás ment végbe a rugalmasabb alkalmazkodó képesség érdekében, A valós igények kielégítésére emelkedett a kisvállalat óik és egyéb kisebb termelő szervezetek száma, részben a meglévő nagy vállalatók egyes részlegeinek önállósulása útján. Üjtípusú gazdasági szervezetek is létrejöttek és növekedett a munkáskisiiparosok száma. Ezzel egyidejűleg a gazdálkodó szervezetek tevékenysége sokrétűbbé vált. Főleg a mezőgazdasági és az építőipari szervezetek végezték növekvő arányban az alaptevékenység mellett más munkát. A népgazdaságban létrehozott összes jövedelem öt év alatt folyó áron több mint 40 százalékkal emelikeA VI. ötéves tervldőszaik- ban tovább erősödték a szocialista társadalom műszaki és gazdasági alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon. A lákosság jövedelme és fogyasztása emelkedett, élet- körülményei javultak. A népgazdaság egyensúlyi helyzéte az időszak folyamán kedvezőbb lett, ezen belül a külgazdasági egyensúly lényegesen javult. A külkereskedelmi mérleg az 1980. évi jelentős passzívumánál szemben 1985-ben minid rubel, mind nem rubel elszámolásokban aktívummal zárult. Ezt a társadalmi termelés hatékonyságának némi javulása, valamint a nemzeti jövedelem növekedése mellett a belföldi felhasználás visszafogása tette lehetővé. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozta elő. Az éves tervek, a külső és a belső feltételek változása miatt, mérsléfceltébb növekedési ütemet tűztek ki célul. 1985-foen a nemzeti jövedelem kfo. 840 .milliárd forint volt, volumenben 7 százalékkal több az 1980. évinél és Wb. 1 százalékkal kevesébb, mint 1984-,ben. Az előző évitől legnagyobb mértékben a mezőigazdaság és az építőipar termelése maradt el. A bruttó nemzeti termék volumene öt év alatt 9 százalékkal emelkedett. A külgazdasági egyensúlyt nehezebb körülmények között kellett javítani, mint amilyen ék a terv jóváhagyásakor élőreláfhatóak voltak. A tervidőszak folyamán eszközölt intézkedések és a gazdálkodó szerveik erőfeszítései eredményeképpen 1982-től a külgazdasági kapcsolatok minden évben kiviteli többlettel zárultak. Az 1985. évi kiviteli többlet a tervezettnél és az előző évinél is kisebb, mintegy 22 milliárd forint lett. A belföldi felhasználás a fogyasztás és a felhalmozás együttes volumene 1985-ben mintegy 4 százalékkal kevesebb volt az öt évvel korábbinál és megközelítette az 1984. évi szintet. 1985-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem 7—8 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. A reálbér csökkenése 1985-ben megállt és színvonala mintegy 5 százalékkal alacsonyabb volt az öt évvél korábbinál. A reáljövedelem emelkedése az egyéb munkajövedelmek és különösen a társadalmi juttatások növekedéséből származott. A lakosság fogyasztása 1980-tól 1985-ig kfo. 7 százalékkal emelkedett. Mind a íreáljövedeliem, mind a fogyasztás növekedése lényegében megfelelt a tervezettnek. A felhalmozás 1985 élvben sem emelkedett, s így öt év alatt a nettó felhalmozás volumene jelentősen, a bruttó felhalmozásé kisebb mértékben csökkent. A VI. ötéves terv időszakában az aktív keresők száma folyamatosan csökkent, öt éy alatt 2,7 százalékkal. Az anyagi ágakban ennél nagyobb, 4,9 százalék volt a létszámcsökkenés, míg a nem anyagi ágakban 7,2 százalékkal nőtt a keresők száma. Ezen kívül mérsékelte a munkaidő-alapot a törvényes munkaidő csökkentése az ötnapos munkahétre, majd több ágazatban a 40 órás munkahétre voló áttéréssel. A munkaidő alapot növelte viszont a kiegészítő tevékenység terjedése. A termelés növekedését a munkatermelékenység emelkedése biztosította, amely az anyagi ágakban öt év alatt mintegy 10 százalékkal nőtt. A beruházások csökkenése miatt a népgazdaság állóesz- közállamánya a nyolcvanas években évi átlagban mintegy 4 százalékkal nőtt, lassabban, mint az előző ötéves tervidőszakban. A termelés ennél mérsékeltebben növekedett, így az állóeszközök kihasználásának hatékonysága egészében romlott. Emellett egyes, főleg feldolgozó- ipari ágazatokban — pl. a gépiparban, a vegyiparban, a könnyűiparban — javult az esZközkihaszmálás. A tervidőszak elején a termelés anyaghányada csökkent, 1985-ben azonban elérte az 1980. évi szintet. Az anyagfelhasználás alakulásában nagy szerepe volt az energia felhasználásának. Az anyagi ágák energiafélhasz- nálása 1985-foen 3,8 százalékkal kevesebb volt az öt évvel korábbinál, az egységnyi termelésre jutó energiafelhasználás kfo. 10 százalékkal csökkent. A népgazdaság összes energiafelhasználása, a lakosság, valamint a kommunális és egyéb nem anyagi ágazatok fogyasztásának növekedése miatt emelkedett, öt év alatt 5,1 százalékkal. Az energiaforrásokon belül a hazai termelés aránya 1984- ilg fokozódott, az importé csőikként, 1985-ben a rendkívül hideg tél miatt ismét nagydbb import vált szükségessé. A termelés importigényessége dett. A jövedelemnövekmény 4/5-e az árszínvonal emelkedéséből származott. A külkereskedelmi cserearányok romlása csökkentette a jö- vedelméket. A bruttó munkajövedelmek növekedése egyenletesebb volt, mint a tiszfcafjöv.ede 1 érné. A gazdasági szféra egészéből a költségvetésibe központosított jövedelem hányada emelkedett. Az álllaimi költségvetés egyensúlya 1984-ig javult, ez azonban 1985-ben nem folytatódott. A tervidőszak folyamán az állami szektor aránya valamelyest csökkent, a szövetkezeti szektoré emelkedett. Az időszak végén a nemzeti jövedelem 94—95 százalékát a szocialista szektor állította elő, ahol az aktív keresők mintegy 95 százaléka dolgozott. mérséklődött, a A gazdasági fejlődés főbb mutatói 1985. év 1985. év 1984. év 1980. év százalékában százalékában Nemzeti jövedelem kb. 99 kb. 107 Belföldi felhasználás 99,5—100 96—97 Ipari termelés 101 112 Országos építési-szerelési tevékenység 95 88 Mezőgazdasági termékek termelése 94 112* Egy lakosra jutó reáljövedelem 101—101,5 107—108 Lakosság fogyasztása 101—101,5 107 1985. év 1981—1985. év összesen Szocialista szervek beruházása milliárd Ft 190—191 kb. 935 Lakásépítés, 1000 db 72,5 370 * 1981—1985. évek átlaga az 1976—1980. évek átlagának százalékában. A termelés és a ráfordítások alakulása Az ipari termelés öt év alatt 12 százalékkal, az utolsó évben 1 százalékkal nőtt. A VI. ötéves terv 19—22 százalékos növekedést irányzott elő. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása öt év alatt a bruttó termelésnél valamivel gyorsabban nőtt, de 1985-foen ez a cél nem valósult meg. Az ötéves terv céljainak megfelelően az ipari termékek értékesítésében emelkedett az export aránya. 1985- ben rubel viszonylatban 38 százalékkal, nem rubel elszámolásokba 14 százalékkal több ipari terméket exportáltak, mint 1980-ban. (Folytatás a 2. oldalon.)
