Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. január 11., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK KIKÉPZŐBÁZIS ÉS ÜDÜLŐTELEP Á somogyi munkásőrök példája Helytállás a termelőmunkában, példamutatás a közéletben és fegyelem a szolgálatban. A munkásörök e hármas feladatának sorrendje is fontos. Az elmúlt években egyre határozottabb követelmény lett a testület előtt, hogy kiképzési feladatainak úgy tegyen eleget: az embereket a lehető legkevésbé vonja ki a termelésből. E társadalmi érdek- egyeztetés jegyében dolgozták ki az úgynevezett koncentrált kiképzés rendszerét. Az éves kiképzés így hatékonyabbá, ugyanakkor időpontja a munkahelyek számára is hónapokkal előre tervezhetővé vált. Az új rendszer kidolgozásában úttörő szerepet vállalt a Somogy megyei parancsnokság, így érthetően itt született meg először a felismerés, hogy az új kiképzési rendszer új föltételeket is kíván. — Az emberközpontú vezetés a megfelelő körülmények biztosítása nélkül csak üres szó — mondta Deák Ferenc megyei parancsnok. — A koncentrált kiképzés egyidőben 4-500 ember elhelyezését követeli. Ekkora sátorváros állandó újraépítése önmagában is sok hasznos időt köt le, ennél is fontosabb azonban, hogy a munkásőr szolgálat ma már nem jelenthet dermesztő hidegben is kempingágyon töltött éjszakát, állandóan nedves ruhát, és konzervételt. Ezért határoztuk el még 1984 elején egy emberléptékű, a korszerű kiképzés föltételeinek mindenben megfelelő bázis létrehozását. A somogyi munkásőrök tervükhöz nem kértek anyagi támogatást az országos parancsnokságtól. Mindenekelőtt tettekkel akarták bizonyítani a terv helyességét. Kezdeményezésük nyomán a megyében széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki, ez hónapok alatt nagyszerű eredményt hozott. Tavaly március 7-én kezdődött a társadalmi munka Nagybajom közelébeh, s a május 2-án a kiképzésre érkező munkásőröket már nem sátrak fogadták, hanem 40 összkomfortos, külsőre is tetszetős lakóépület. Az összesen mintegy tízmillió forint értékű társadalmi munkában 500 munkásőr között kivették részüket a parancsnokok is: ők tíz faházat építették föl. Ma 42 lakóépület mellett található itt étterem, orvosi rendelő, sőt egy ötletes megoldásokkal készült tanterem is, amelynek favázát a megyei parancsnok ácsolta ... A kiképzési föltételek korszerűségét példázza a lőtér vezérlőtornya, onnan elektronikus berendezések segítségével egyidőben száz célpontot lehet mozgatni és a találatokat regisztrálni. Elkészült már a víztorony, egy 20 kilovoltos távvezeték, s kitűzték a Nagybajomba vezető ötkilométeres út nyomvonalát is. Az összefogás eddig 23 millió forint értéket teremtett. A lőtér bemutatásakor Deák Ferenc megjegyezte, ideális hely lesz ez a gyerekeknek is a sporthoz, játékhoz. — A tervezőktől azt kértük, hogy a kiképzés sokoldalú föltételei mellett a bázis legyen alkalmas üdültetésre, az úttörők, ifjúgárdisták táboroztatására is. Már az idén nyáron két hónapig működik majd itt úttörőtábor, s mód desz a .munkás- őrök családos üdültetésére is. A szép természeti környezet, a közeliben futó kisvasút, a vízisportra is alkalmas halastavak kedvező föltételeket adnak mindehhez. E sokoldalú hasznosítás egyik nem titkolt célja, hogy utat szeretnének találni a fiatalokhoz, megismertetve őket a munkásőrök életével. Ezért is törekedtünk arra, hogy minél vonzóbbá tegyük a környezetet, s ezért építünk még a tavasszal a táboron belül egy kultúrpankot. Tóth Béla marcali szakasz- parancsnok-ihelyettes az Unitech szövetkezet rneósa. Két kisgyereke van, hat éve munkásőr. A bázis alapozásában vett részt. — Ügy érzem, keveset tud rólunk a társadalom. Ez az oka, hogy a munkásőröknek sokan fölteszik a kérdést: miért vállalják az anyagi ellenszolgáltatás nélküli többletterhet. Azt mondják, hiszen te is a piacról élsz. Igaz, én is szeretnék színes tévét, csakhogy az én gyarapodásom mellett a országnak, a társadalomnak is előbbre kell jutnia, s ezért nekem is tennem kell. A közösségi érdeknek ez a belátása jellemző a munkásőrökre. Ez a szellem az, amely vonzza ide az embereket. A bázis jó bizonyítéka annak, hogy csak ebben a szellemben lehet nagyot alkotni. Az úttörők, akik itt üdülnek, felnőttként majd már nemcsak mint a díszőrségek tagjait ismerik a munkásőröket. Horváth István marcali munkásőr 29 éves, kétgyerekes gyári dolgozó. Egy hétig végzett társadalmi munkát. — Vannak, akik úgy mentik fel önmagukat a közösségi munka alól, hogy mesterségesen szembeállítják a társadalmi érdeket á sajátjukkal. Mi, akik tavaly még kemény fagyban emeltük be itt a betontuskókat, tudjuk, hogy ez hamis okoskodás. A pénzzel mérhetőnél nagyobb értékek is vannak. Az önzet- let közös munka örömét találtam meg a munkásőrségben. Ha majd a gyerekeimmel kijövök ide üdülni, büszkén mutathatom meg, amit építettem. — Nem volt egyetlen gazdálkodó egység sem, amelyik kérésünkre ne segített volna — mondta Deák Ferenc. — Az összefogás milliós eredményeinél is fontosabbnak tartom azonban: ez a kezdeményezés bizonyította, hogy ha értelmes célt tűzünk az emberek elé és megteremtjük a munkához a föltételeket, ma is meg lehet idézni a fényes szelek korszakának lendületét és tenniaka- rását. A nagybajom i kiképzőbázis létrehozásával a somogyi munkásőrök országosan is elismert példát adtak. Bíró Ferenc Véghék végigcsinálták ÉGIG ÉRŐ HÁZ A főútvonaliaktól távolabb lélegző somogyi kisközségeikben járva mindennapos látvány a pusiztullós. összedőlő házaik, elhagyoitt kertek, gazosodó utcák látványa fáj- dítja szivüket. Szinte mesebeli ember az, aki egy ké:t- háinamsizáz lakosú faluban ákainja1 életét 'leélni. Ott, ahol nincs óvoda, iskola, tanács, hiányos késztető a bolt, rossz a közlétódés és az egykori tiszta, virágzó falú mára már csak nosztalgia. Baranyáin Végh Györgyik klasitnomnaik beillő házat építettek, hiába intették óva őket: itt nincs értéke a háznak, mit csináltok majd, ha megunjátok a falutokat. — Nem unjuk meg — rep- liikázlik a fiatalasszony —, mi, itt tervezzük a jövőt. Laktam én rideg kaposvári albérletben jó pálr évig; a hideg futkos a hátamon, ha arra gondólolk. Mi ndig is szerettem a falut, kínlódás volt városon élnem .Gyuri, a férjem szintén nem tudná el- toépzellinii, hogy máshol lakjunk. A huszonhét éves férj fuvaros!, késő délután — ratt- jáirtunkikor — is teherautón ül. A pénzért dolgozni kell. A fiatalok egyelőre a szülőknél laknak, éppen szemben a föSépültt házzal. Tavasszál költöznék majd, van még némi Ibelső munka és a ház külső vakolása is vissza van. — Néhány éve kíváncsiságból körülnéztünk a Balaton-parton és Tabán is — meséli Véghné — telekügy- bem. Sziinte riasztóan magas áraik voltak: százezertől félmillióiig. Itt meg ezt a földet az apósomék'tó! ajándékba kaptuk. Nemcsak a rokonság, hanem a fél falu segített. Természetesen a szülők a lllegtöbbet. — Volllt úgy, hogy egy nap húsizan is dolgoztak itt ismerősök. Ahogyan emelkedett a ház, úgy erősödött 'bennünk a szándék: mi otthon maradunk), a szülőföldön, a faluban. iNem mehet mindenki éli, hiszen altókor összeomlik a vidék szép világa. — Nem romantikus egy kicsit ez a kép? Amikor végigjöttünk a falun, azt mondták az itteniek: nem kell keresni Véghék házát, hiszen az égig ér, elakad benne a fiéllhők sairlka. Az aircdkon azonban ott volt a hitetlen- kedés és a féltés . . . — Sokain le akartaik beszélni bennünket. Nem éri meg ide beruházni csaknem egymilliót, hiszen felét sem érti miaíjd. Nézőpont kérdése, ha én jól érzem itt magamat, ötmilltióént sem cserélem el. A társadalmi gondnok Egyik mankóban gőzölgő disiznóvese lés -lép, másik kezében gyorsan forog a kés... Nagy Gyulát éppen disznó- vágás idején leptük meg. Gyakran’ hívják e fontos eseményre Dráivatamá&iban. Hites .szakmája life a mészóiros- ség, jól bánik a báliddal, késsel. Napközben mégis az üvegeket és poharakat emelgeti a (helyi fcocsmahivalóiban. No nem vendégként, hanem mint az italbolt vezetője, már csaknem harminc éve. Most mégsem ebben a minőségéiben 'keressük. Nagy Gyula a hélyi italbolt irányításán és a téli bölílérke- désen kívül a dróivaitamásii és a közelii Ikastéiyosdombói szociális otthon lakóinak társadalmi gondnoka. — Mi egy társadalmi gondnok íéliádaitia? — A szociális otthonokban sokain élnek — álltadéban idős emberek —, akik nem tudnak rendelkezni saját vagyonukkal, nem cselekvöké- pesék. Kapják a nyugdíjat vagy más forrásból a pénzt, s ennek beosztására, ésszerű kezelésére rendeltek minket, társadalmi 'gondnokokat. Ebből az összegből levonják a havi 1470 forint gondozási díjat, és az öregeknek jut még ezen felül négyszáz forint zsebpénz. A nyugdíjat é.n kapom kézhez. A maradékot az OTP-nél fenntartásos betétben helyezem él. Sok idős, szerencsétlen ember kerül ezekbe az otthonokba. Lassan, csendesen peregnek óráik, várják (vagy félik a visszavonhatatlant Társadalmunknak önmagáról1 formált erkölcsi képe miatt is fontos, hogy az utolsó éveket — amennyire lehet — elviselhetővé tegyük. Ebben segíti őket a társadalmi gondnok. — Év közben — megbeszélve az atthoravezetővel — cipőt, ruhát veszek, s ami még szükséges. Mindezt jegyzőkönyvben ikeLl rögzíteni és elsizámalni a tanácsnál. Minden gondozottról pénztár- könyvet vezetek, amelyben Ménre pontosain, föl van tüntetve .minden kiadás. Aki meghal, én intézem a temetését, és a hagyatéki tárgyalásokra járók. A halott után megmaradt pénzt .a közjegyző kapja, s megkezdődik az örökösök felkutatása. Volt, amikor több mint fél évig keresték a (rokonokat. — Hány személy gondnokságát látja1 el? — Most harmincét, ebből tizennyolc a fiatalabb, aki nem kap nyugdíjait Időt kell szakítanom ama is, hogy ellátogassák a szociális otthonokba. Beszélgetek a gondozottakkal,, egészségükről, közérzetükről, úgy látom, örülnék néki. — Mióta vállal gondnokságot? — Több minit tíz éve. A tánács kért még rá, s kapok érte valami csekély díjazást. — Emlékezetes esete? — Az élét rendkívüli lelassult már, itt nemigen történik errtliítésire méltó ... Talán egy nénire emlékszem. Elesett, combnyaktörést szenvedett, hamarosan meghalt. A testvére Budapestről küldött háromezer forintot, intézzem el a hamvasztást. Ám elrendelték a rendőrhatósági boncolást, nem tehetett elhamvasztani. Jó sok időbe télit, miig az ‘anyagi ügyeket a testvérével sikerült éirendezrai. Máskor hagyatéki tárgyalásra rendeltek Nagyatádra. Meghalt egy középkorú férfi, én voltam a társadalmi gondnoka. Többen vártunk a sorunkra. — Mire vár? — kérdezte egy idősebb bácsika. — Hát ennek meg ennek az embernek a tárgyalására. — Hiszen az én fiam voffit... Társadalmi gondnokok. Többnyire ismeretlenül teszik a dolgukat. Pedig néha megérdemlik, hogy szóljunk róluk. Cs. T. Egy kicsit azonban tényleg nagy tett a ház, de az építéskor sokféle terv forgott a fejünkben a szülőkkel kapcsolatban. A gyerekek — Gábor hétéves, Mónika négyéves — épp>en asztalhoz ülnék. Óvodások miindkétten. Kisbár- ap>áíiíha járnak. A bekukkantó anyós — a nagyi — rögtön el is mondja szívügyét: — Négy faluba is járnák a 'baranyai gyerékök. Ez már visszafordíthatatlan, hiszen itt valószínű nem lesz még egyszer iskola és óvoda. Jobb szervezéssel azonban el lehetne érni, hogy ne az óvodások kerüljenek legkésőbb, eslte sötétben haza. Igaz, én ákár gyalog is elmennék értük Kisbárra . . . Most még heten laknak együtt, .igazi nagy család — négy generáció. Tavasszal elvágnák útjaik. — Kicsit majd furcsa lesz, hogy nékem küllőn tesz ba- romfim, kertem, udvarom, de hát erre törekedtünk. Amikor kissé félve bekopogtattunk a kisbárapáitii tanácsra — meséli a fiatalasszony —, hogy 3éhet-e építeni Baranyám, hiszen hosszú évek óta nem ástak itt új háznak alapot, a tanácselnök velünk együtt örült. Végre valaki elkezdte, mondta, lesznek majd kö vétők. Azóta hajlítottuk, hogy iné- hányanl, ha nem is házépítést, de átalakításit, hozzáépítést szintén terveznék. Véghék Otthon építettek otthont. A községben maradtak. A fáliu odáköitötte őket, s ők szívesen vállalták ezt a köteléket. S mindazoknak', akik egyik or hitetlenkedve fogadták baranyai megtelepülésüket, bebizonyították: ők nevetnék a végén. Békés József
